Sziasztok! Csak egy gyors köszönöm a fejezet előtt. Az előzőkhöz érkezett komikat és pipákat és nagyon örülök, hogy itt vagytok.
~Kiara~
Semmi ígéret, semmi. Csupán átadtunk magunkat az érzéseknek. Egyenlőre nem törődve a következményekkel. Ahogy kimondtam a szót, hogy maradjunk az eszem egy része még mindig ellenkezett és azt suttogta, hogy talán reggelre ezt nem fogom olyan jó döntésnek látni. Mégsem foglalkoztam vele. Ahogy Derek mondta. Semmivel. Csak Vele.
A kandallóban arany szín tűz lobogott mi pedig leültünk elé miután Derek kibontott egy üveg pezsgőt. Odakint egyre jobban szakadt a hó mi pedig átadtunk magunkat egymásnak.
Elfelejtettünk mindent és semmivel sem foglalkoztunk.
Derek vágytól csillogó szemmel nézett a rám a pohár felett és én is hasonló pillantást vethettem rá. Villantott egy szexi mosolyt majd közelebb jött hozzám. Mind a teste, mind az ajkai veszélyesen közel kerültek. De ma éjszaka engedek ennek a veszélynek.
Viszonoztam a mosolyát majd végre megkaptam amit akartak. Ajkait az enyémen érezhettem. Egy röpke pillanatra felrémlett az utolsó mámoros alkalom amikor őrült módon az irodájában támadott le. Azóta vágyom a csókjára. Mégis az a baj ha ezt így folytatjuk és ennyire jó lesz rá fogok szokni mint a drogra.
Forrón csókolt, nyelveink úgy mozogtak mintha mindig is ezt csináltuk volna. Végünk volt. Most már képtelenek voltunk abbahagyni. Igaz nem is akartuk. Miközben őrjítően csókolt a teste is még közelebb került hozzám. Sőt.
A következő pillanatban már vízszintesben voltunk a puha szőnyegen a kandalló előtt.
Akármennyire is fantasztikus volt levegőt venni alkalomadtán képtelenek voltunk elszakadni egymástól. Addig sem tétlenkedtünk hanem egymást szabadítottuk meg a ruháktól. Hihetetlen, hogy hiába nem először láttam meztelenül ezt a tökéletes testű férfit mégis elkápráztatott. És jó volt látni, hogy ő is leplezetlenül mustrálja a testem.
Egy röpke pillanatra a félelem jeges szele suhant végig rajtam és azt ismételgette, hogy " Fel fog ismerni" de ahogy jött el is űztem ezt a félelmet és igyekeztem, hogy többé ne lehessen úrrá rajtam. Szerencsére nem volt mitől tartanom.
Inkább kisöpörtem minden ilyesféle gondolatot és csak erre a pillanatra koncentráltam.
Mikor a testünk csupasz valójában simult egymáshoz az le írhatatlan volt. Odakint a téli hideg bennünket pedig elemésztett a forróság. Ahogy tökéletes teste az enyémhez simult miközben alatta feküdtem és érezhettem mennyire akar engem.
Én is pont ugyanennyire akartam őt.
Nem először voltam férfival, de az is igaz, hogy még soha senkivel sem éreztem ezt. És még bele sem melegedtetek igazán - suttogta az ördögi kis hang a fejemben.
És milyen igaza volt.
Derek teljesen megőrjített és ezt a tudtára is adtam.
- És ez még csak a kezdet cica - mosolygott rám a szexi, dögös vigyorával majd egy csókot nyomott az ajkaimra és utána a szája egyre lentebb tévedt a testemen.
Végighaladva és elidőzve a melleimnél, le a hasamon át míg meg nem találtam egy bizonyos testrészem. Teljesen az őrületbe sodort a nyelvével ahogy kényeztetett. Csak a hajába markolva és sűrű nyögések közepette voltam képes elviselni édes kínzását.
Pláne mikor egy ujját is magamban érezhettem. Nemsokkal később egészen a csillagokig repített. Átadtam magam a mindent elsöprő orgazmusnak majd visszamászott fölém és megcsókolt. Ajkaink ismét mohón falták egymást mikor rajtam volt a sor. Vagyis lett volna.
- Engedd, hogy ma éjjel én kényeztesselek cica - suttogta édes mámoros hangon a fülembe mire rögtön ellenkezni akartam.
Én is örömet akartam szerezni neki.
- Már azzal megtetted, hogy itt vagy - mondta a szemembe nézve és ebben a pillanatban teljesen másnak láttam őt.
Egy olyan férfinak aki bármit megadna és megtenne értem, és akinek ez az éjszaka többet jelent egy szexben gazdag éjszakánál. Mégsem akartam olyasmit látni a dologba ami nincs benne. Ez a része, hogy mi lesz utána majd holnap kiderül. Egyrészt tetszett másfelől megrémített ez a gondolat.
De elég. Ne agyalj. Ha csak ez az éjszaka már akkor is minden percét megérte. Noha lehet, hogy nem a legjobb öltet beállni a sorba azok a nők közé akik már megvoltak Dereknek.
Ez a borús gondolat egy röpke pillanatra úrrá is lett rajtam és mintha ezt a tekintetemen látta volna.
- Ne törd a fejed hülyeségeken cica. Te nagyon is más vagy. Megőrülök érted. Fontos vagy nekem Kiara - mondta a szemembe nézve Derek.
Tudtam, hogy őszinte és ez a vallomása teljesen meglepett. Letaglózott. Ő az a férfi akinek a szájából nem is gondoltam, hogy ilyet hallhatok.
Láttam a tekintetén, hogy valamiféle választ vár erre, de pár pillanatig még emésztgettem amit mondott. Nem mellesleg a szívem ha lehet még erősebben dobogott a mellkasomban.
Fontos vagyok neki. De akkor is. Egek, mibe keveredtünk?
Minden gondolatot ami borússá tette volna a kedvem elsöpörtem és megcsókoltam őt. De nem úgy ahogy eddig. Lassú, mámorító csók volt ez amivel válaszoltam a vallomására. Egy pillanatra abbahagyta a csókot,hogy a szemembe nézhessen.
Elmosolyodott. Ebből tudtam. Tudtam, hogy célba ért a válasz. Majd folytattuk a csókot és minden amit elkezdtünk.
Ezután végképp megszűnt a külvilág csak mi ketten voltunk.
Egy teljesen más Derek volt velem. Fantasztikus volt. Csak arra törekedett, hogy nekem örömet okozzon. A saját örömét háttérbe szorítva.
Csókoltuk, simogattuk egymás ahol értük majd végre megkaptuk amire annyira vágytunk. Teljesen, minden értelemben egymáséi lettünk. Meztelen teste rajtam feküdt, a lábaim közé fészkelte magát majd a kis gonosz kínzó lassúsággal hatolt belém.
De az érzés ami ekkor átjárt leírhatatlan volt. Az ő tekintetében is láttam, hogy ugyanígy érez.
Néhány őrjítő pillanatig csak kiélveztük, hogy a testünk egyé vált, addig váltottunk egy forró csókot majd mozogni kezdett bennem.
Ez volt csak igazán őrjítő. Ahol értem a hátát végigkarmoltam miközben hol gyorsabban hol lassabban hajtott bennünket a gyönyör felé.
Az éjszaka maga volt a mámor. Nem is tudtam már hányszor, hányféle pózban voltunk együtt, hányszor adtuk át magunkat a mindent elsöprő gyönyörnek. Derek karjaiban könnyű volt mindenről elfeledkezni.
Végül mikor lassan az éjszakát felváltotta a hajnal kimerülten és kielégül és nem utolsó sorban boldogan hullottam a karjaiba. Ezúttal már az ágyban. Ugyanis ezt is kipróbáltuk.
Hol szenvedélyes, hol pedig lassú, érzéki volt az együttlétünk. Már már szerelmesnek hatott. Oké. Ne gondolj bele olyat amit nem kellene - róttam meg magam miközben Derek karjaiban feküdtem és aki a hátamat cirógatta.
Az éjszaka Derek vallomása után egyikünk sem beszélt. A tetteink beszéltek helyettünk. És most sem mertem, vagy inkább nemtudtam mit kéne mondani. Igaz szerint nem is akartam elrontani a pillanatot.
- Szóval hol is van az ajándék amit Sophietól kaptál? - kérdeztem tőle, pedig már tudtam.
Felnéztem rá.
- Itt fekszik a karjaimban - felelte a dögös Derek Hampton féle mosoly kíséretében.
- És ez volt a legjobb ajándék amit valaha kaptam. Azt hiszem jövőre is Sophietól kérem az ajándékom - kacsintott rám mire én is elnevettem magam.
- Csak nehogy másik csomagolásban kapd - bukott ki a számon majd kibontakoztam az öleléséből, hogy felülhessek.
- Ne légy bolond - mondta majd egyik pillanatról a másik ismét a teste csapdájába kerültem.
Karjaimat lefogta a fejem két oldalánál miközben testével maga alá szegezett. Hmm. Nem is volt olyan kellemetlen. Főleg, hogy egy bizonyos testrésze ismét igencsak jól működött.
- Csakis ebbe a testbe csomagolva akarom - mondta a szemembe nézve.
- Jó a válasz - mosolyogtam rá egy picit ördögien majd alatta fekve megmozdítottam a csípőm. Meg is kaptam tőle a kívánt férfias nyögést.
- Te kis szexi boszorkány - mondta majd a szája máris az enyémen volt, a férfiassága pedig ismét bennem. Most rajtam volt a sor, hogy a szájába nyögjek miközben a újra átadtuk magunkat a szenvedélynek.
Újabb mámoros talán órákkal később rávettük magunkat, hogy elszakadjunk egymástól. Ebben segített Sophie üzenete is.
Mivel tudtunk, hogy soha nem megyünk vissza a nagy házba ha együtt zuhanyzunk le így külön mentünk. Ekkor jelzett üzenetet Derek telefonja.
- Nézd meg Cica, biztos anyámék - mondta Derek a fürdőből ezért is merészkedtem megnézni.
Nem sokat tévedett. Sophie volt, hogy most már lassan ideje készülni az esti bulira és már várnak vissza bennünket.Továbbítottam Dereknek majd ahogy kiléptem az üzenetből megpillantottam a saját arcom a telefonján.
Eleinte csak pislogtam,de ez tényleg az én képem. Amit Derek csinált rólam tegnap. Te jó ég. És ez a háttérkép a mobilján. Hiába képtelen voltam letörölni a mosolyt az arcomról. Mégis igyekeztem amikor Derek visszajött a szobába. Bár biztos, hogy tudja, hogy láttam.
Legszívesebben össze vissza csókoltam volna. És mit ne mondjak a dögös testének látványa egy szál törölközőben sem sokat segített, hogy ne másszak rá. Ahogy láttam a vigyorát neki is ez járt a fejében.
Odaléptem hozzá és egy szenvedélyes csókot azért engedélyeztem magunknak mielőtt én is elmentem zuhanyozni. Ezután hagytuk csak el ezt a csodás kis birodalmat ahol azt hiszem a legfantasztikusabb karácsonyt töltöttük. . . . .
Mire visszasétáltunk a nagy házba már javában állt a készülődés az esti partira. Jóformán minden készen állt. Sophie és a szülők is már szépen felöltöztek a bulira. Csak mi hiányoztunk ugyanis lassan az első vendégek is érkeztek. Köztük Sophieék nagyszülei is.
Ahogy betettük a lábunkat a házba mindenki, főleg Sophie nagyon mosolygott. Volt egy olyan érzésem mind nagyon jól tudják mi történt Derekkel. Erre a gondolatra egy kicsit el is pirultam. Derek persze észrevette.
- Nyugi Cica, eddig is sejtették, hogy mi a helyzet - suttogta a fülembe Derek, majd a mocsok a húga, és immár az édesanyja és Anthony szeme láttára egy csókot lehelt a nyakamra. Majd egy önelégült mosoly ült ki az arcára és hagyta, hog Sophie magával hurcoljon.
Ő pedig a röhögő Elliottal ment el.
Na ezért még kapni fogsz - gondoltam magamban miközben hagytam, hogy Sophie a szobámba rángasson és elkészítsen a bulira. A hajam, a smink, a ruha és már kész is voltam mikor Isabell bejött, hogy megyünk e le.
A korábbi jelenetet nem hozta fel, de a nagy mosolygásból és a nézéséből ítélve tudtam, hogy szeretné. Mégsem tette amiért hálás voltam. Egyenlőre Sophienak is, de tudom, hogy előbb utóbb ki akarnak és fognak is faggatni. Minden esetre hálás voltam, hogy kicsit tolódik a dolog. Ugyanis biztos lenne olyan kérdés amire én magam sem tudom a választ.
Van amit még Derekkel sem tisztáztunk. Hogy mi is akkor ezt velünk pontosan? De lehet inkább jobb nem is belemenni ebbe. Nem tervezni előre, csak a pillanatnak élni hiszen csak egyszer élünk. Majd alakul valahogy a dolog. Legalábbis remélem, hogy inkább jó mint rosszul. Az utóbbinál gondolva Derek múltjára ami a nőket illeti. De talán mégis van egy kis esély, hogy végre megváltozik, csak ebben tudok reménykedni. Hogy nem áll be a sorba azok közé az emberek közé akiket szeretek, és akik és összetörik a szívem amiért csalódnom kell bennük. Akadt sajnos ilyen, nem kevés az életemben.
De ennek most nincs itt az ideje. Talán mégis csak előbb utóbb sikerül teljesen új, végre boldog életet kezdenem itt ezen a helyen és ezzel a családdal akik már most jobban szeretnek mint a saját családom valaha is.
- Min szomorkodsz? Ennek most nincs itt az ideje - hozott vissza a valóságba Sophie hangja.
- Csak eszembe jutott a családom ennyi. Ne aggódj már nem is gondolok ilyesmire - mondtam neki és komolyan is gondoltam.
- Na végre. Ne beszéljük most erről. Igaz ez a téma amiről soha nem meséltél, hogy mi is történt veletek, de tudod, hogy nem faggatlak. Mesélsz ha úgy érzed. Tudod, hogy rám, ránk számíthatsz - mondta Sophie és örökké hálás leszek ezekért a szavakért hisz tudom, hogy komolyan is gondolja. Jobb barátot nem is kívánhatnék és ezt neki is elmondtam, majd hosszan megöleltük egymást.
- Ejnye lányok még nem vagytok kész? - kérdezte Isabell majd sürgősen munkához látott Sophie, hogy engem kisminkeljen egy gyors zuhany után.
Már majdnem teljesen kész voltam és indultunk volna lassan a vendégekhez mikor Sophie nem bírta tovább.
- Oké addig nem mehetünk le még el nem mondod mi van a bátyámmal.
- Miért is gondoltam, hogy tovább bírod? - mosolyogtam rá szégyenlősen mert nem igazán akartam erről beszélni, főleg nem Isabell előtt.
- Ugyan kicsim, tudod, hogy nagyon örülök nektek. Szerintem még a fiam sose láttam ilyen boldognak egy nő miatt. Végre látok esélyt rá, hogy jó útra tér hála neked kicsim - jött oda hozzám Isabell és egy puszit adott az arcomra.
- Nemtudom. Az biztos, hogy ez életem legszebb karácsonya. Ne haragudjatok meg, tudjátok, hogy miattatok is, de főleg miatta - mosolyodtam el szégyenlősen.
- Ezt mondanod sem kell. Messziről látni rólatok. És anyának igaza van Derekkel kapcsolatban. Nagyon örülök nektek - mosolygott rám a barátnőm is. - Egyébként milyen volt az éjszaka? - kérdezte egy huncut mosollyal.
- Sophie! Tisztára mintha Anthonyt hallanám.
- Ugyan már. Végül is testvérem. Mi lenne ha kicsit sem hasonlítanék rá? - kérdezte vigyorogva. Na egy kicsit mesélj csak - kérlelt.
- Soph kérlek, anyukád nem kíváncsi erre és ez . . . .
- Miattam ne legyél zavarban. Egymás között vagyunk és én csak örülök a boldogságotoknak.
- Fantasztikus volt. Tudom, hogy fontos vagyok Dereknek és ez reményt ad. Az elején azt hittem engem is csak egy újabb strigulának akar, de az este bebizonyította, hogy mégsem. És hinni akarok neki. Semmi konkrétat nem beszéltünk meg, és szerintem jól is volt így. Minden más magáért beszélt. Csak boldog akarok lenni végre - csúszott ki a számon ez az utolsó mondat talán kicsit keserűbben.
- Az leszel. Te vagy az aki a legjobban megérdemli és ezt Derek is tudja. Boldoggá fog tenni hidd el - kacsintott rám Sophie majd elindultunk lefelé.
Mivel ez amolyan családi esemény, hiszen rokonok és barátok vannak itt - legalábbis Sophie mesélte - hogy ilyenre nincsenek az emberek hozzászokva, hogy Derek elhozza a nőjeit.
Ezért voltam én a meglepetés. Én ebből kijutott nekem is.
Picit tartottam attól, hogy újra látom őt. Talán az eddigi rossz dolgok amik velem történtek az oka, hogy féltem, hogy mire ismét találkozunk ami az éjjel és tegnap történt szertefoszlik. De nem így történt, sőt.
Ahogy beléptünk a terembe, ahol zene szólt, folyt a pezsgő és a jókedv megpillantottam Őt.
Azt hiszem egyetlen férfi szemében sem láttam még ilyen mértékű rajongást egy nő iránt amit én láttam Derek tekintetében. És ez mérhetetlenül boldoggá tett. Ő ismét meglepte a tömeget, az ismerősöket, barátokat és a családját.
Sophie és Isabbel csatlakoztak a többiekhez és pedig megtorpantam az ajtóban és csak őt néztem. Ahogy közeledett felém átjárt a boldogság.
Hozzám lépett, a lehető legédesebben a karjaiban vont és megcsókolt. Mivel társaságban voltunk és nem kettesben amolyan visszafogottabb csók volt ugyanakkor ez is tökéletes. Mint minden vele kapcsolatban.
Mikor ajkai elszakadtak az enyémektől lehajolt még, hogy egy csókot leheljen a nyakamra miközben a fülembe súgta:
- Gyönyörű vagy cicuskám.
- Te is Mr. Dögös Bátyus - pillantottam végig szmokingba bujtatott testén ahogy kicsit engedett az ölelésén.
A becenévre felcsillant a szeme.
- Ezt még akkor ragasztottunk rád mikor New Yorkba jöttem. Igencsak találó. Pláne ha te maradsz a cicuskánál.
- Igen? De tetszik - kacsintott rám a szexi mosolyával.
- Ezen nem lepődtem meg - mosolyogtam vissza rá, majd egy röpke pillanatra még a nyaka köré fonva a karom magamhoz vontam egy csókra mielőtt elengedtem. Ami igencsak nehezemre esett. Ezt mintha látta is volna rajtam.
- Ne aggódj, éjszaka csak a tiéd vagyok - súgta a fülembe vigyorogva majd összekulcsolva az ujjainkat mi is elindultunk, hogy elvegyüljünk a tömegben.
Először a szűkebb család kapott el bennünket és örömködött nekünk. Hampton apuka, Anthony és a többiek.
Igencsak jól alakult az este, ahol jóformán mindenkit megismerhettem és számos gratulációt kaptunk én és a végre megváltozó Derek aki mégiscsak lehorgonyoz egy nő mellett. Ezt bóknak vettem.
Igaz akadt egy két női pillantást akik talán annyira mégsem díjazták a dolgot, hogy Derek kikerült a piacról. Amolyan családi barátok lány, nő tagjai. Hiszen tudjuk, hogy minden nő odáig van ezért a dögös férfi példányért.
- Azt hiszem nem egy nő féltékeny rá ma este, és lesz az elkövetkezendőkben. Hogy neked sikerült ami senki másnak nem és megszerezted a bátyámat - mondta Sophie mikor egy egy pohár pezsgővel egyedül maradtunk egy kicsit vele és Anthonyval.
- Húgica jól mondja. A New yorki nők sokaságának szíve törik majd össze a hírre. De végre vannak még csodák. Jó, hogy végre megjött az esze. Apám sose gondoltam volna, hogy így nézzen egy nőre. Egész este ha netán messzebb is került tőled le nem vette a szemét rólad - kacsintott rám Anthony mire elpirultam. Ő csak mosolygott rajta majd megölelt és kaptam egy puszit.
- Naa tesó el a kezemmel a barátnőmtől - csatlakozott hozzánk Derek, majd hátulról a karjaiba zárt. Én csak boldogan bújtam a karjai közé és élveztük tovább a partit.
Igencsak későre járt mikorra minden vendég elment és mi is a szobáink felé indultunk. Én automatikusan a sajátom felé kanyarodtam volna ahogy felértünk a lépcsőn mikor Derek a karjaiba rántott.
- Ugye nem gondoltad, hogy elengedlek magam mellől? - nézett rám szenvedélyes tekintettel.
- Annyit leszek melletted, hogy még a végén megunsz - próbáltam viccelni de ugyanakkor félelem is fogott el a gondolatra.
- Ilyesmire ne is gondolj mert semmi esély rá cicuskám. Teljesen megfogtál - mondta majd megcsókolt ezzel is bizonyítva a szavait. Ugyanakkor az éjszaka hátralevő részében ismét teljesen elfeledkeztünk a külvilágról és csak mi ketten léteztünk . . . . .
Ismét New Yorkban..
Visszatérve New Yorkba véget értek ezek a csodás napok. Szinte fájó szívvel hagytuk el Aspent.
Valamiért rossz érzés kerített hatalmába. Féltem nagyon hogyha eljövünk onnan ennek az egésznek vége szakad.
Visszafelé a gépen Derek mintha megérezte volna a szorongásom és próbálta elterelni a gondolataim és azt elhitetni velem, hogy igenis rendben lesz minden. És ezért még inkább imádtam őt.
Délelőtt értünk vissza Diamond Hillbe mire Derek javasolta, hogy menjünk el valahová ebédelni. És mivel neki képtelenség ellenállni?
Sophie persze nem akart jönni mondván, hogy menjünk csak ketten, pedig Derek őt is hívta. Ő inkább Anthonyval ebédelt a Diamond Hillben.
Én kértem egy kis időm Derektől, hogy átöltözzek.
Ahogy lefelé tartottunk a garázshoz Derek meglobogtatott előttem egy kulcsot.
A legtöbb autóját imádom és már volt is szerencsém vezetni, de ezúttal egy Aston Martin kulcsát adta a kezembe. Kérdőn pillantottam rá hiszen ilyen kocsit nem láttam a repertoárjában. Ugyanakkor teljesen felpörögtem a gondolatra, hogy egy ilyet vezethetnék. Látta a ki nem mondott kérdésem mert rögtön válaszolt.
- Egy kis szervizelésen volt, és gondoltam mivel ezt még nem próbáltad talán szeretnéd - mondta a kulcsra pillantva majd a boldogan mint egy kislány aki új játékot kapott a nyakába ugrottam.
- Tudtam én, hogy csak a kocsijaim miatt szeretsz. - mondta nevetve majd mire észbe kaptam már ki is csúszott a számom.
- Háááát . . . . nagy a kísértés de ezek nélkül is szeretnélek - mondtam ki hirtelen.
Kétféle érzés kavargott bennem. Boldogság, hogy képes vagyok így érezni és kimondtam, hogy van valaki aki iránt ezt érezhetem. Ugyanakkor óriási félelem, hogy ezzel aztán tuti, hogy elriasztom magam mellől. Hiszen ahogy az összes többi is belezúgott és többet akart tőle ő rögtön elmenekült. Bár talán a mi esetünk más . . . . mégis féltem.
Egy pillanatra ő is lefagyott. Nyilván emésztette, hogy az én számból hallotta ezt.
Majd a következő pillanatban mivel még mindig a karjaiban voltam még szorosabban magához vont és megcsókolt. Már nem egyszer csókoltam őt ugyanakkor ez mégis más volt.
Éreztem, hogy ezzel viszonozza a vallomásom. És boldog voltam. Cseppet sem bántam, hogy ő nem mondta ki. De ez igenis boldoggá tett, hogy tudom ő is hasonlóan érez. Majd eljön a megfelelő pillanat mikor hallani is fogom tőle. Ezekben a percekben a karjaiban, a csókját élvezve tudtam . . . .
Ezek után mondanom sem kell, hogy ismét egy csodás napot töltöttünk együtt. Ugyanakkor másnap sajnos tényleg vissza kellett térnünk a valóságba.
Szilveszterig volt még egy két napunk addig ami a munkát illeti megcsináltuk amit kellett, hogy akkor egy kicsit ismét együtt lehessünk. Na nem mintha a nap minden percét nem együtt töltöttünk volna de azért mégis.
Ami a munkát illeti ott tényleg igyekeztünk csak azzal foglalkozni. Ami valljuk be igencsak nehéz ha az ember lánya egy ilyen férfi közelében kell legyen egész nap. Néha meg is kísértettük egymást. Imádtam ezeket a pillanatokat. Minden percet amit vele töltöttem.
Ma azonban az alkalmazottai számára is nyilvánvalóvá vált miféle kapcsolatban is vagyok a főnökömmel. Aminek főleg azok a bizonyos nők nem igen örültek. Annak - ahogy Anthony mondta - hogy Derek kikerült a piacról.
Igaz most végre csak mosolyogni tudtam rajta. Boldoggá tett ugyanis a tudat, hogy kimutatjuk együtt vagyunk. És, hogy tudom ez a férfi az enyém.
Ezen a napon ismét az Aston Martinnal mentünk dolgozni. Sajnáltam is szegény Ryant, hogy elveszem a munkáját.
Sophie ugyanis a délután folyamán felhívott, hogy unatkozik nincs e kedvem elmenni vásárolni kicsit. Persze a vásárlás gondolata annyira nem dobott fel, de a vele töltött idő annál inkább így még a pláza is jöhetett.
Dereknek sem volt ellenvetése így éppen az irodájából kísért ki.
- Hazamész Sophiért vagy idejön?
- Ha nem bánod Ryan elvisz haza és felvesszük.
- Ugyan, tessék vidd az Astont kicsim - mondta egy szexi mosollyal majd már nyújtotta a kulcsot is.
Eközben a hátunk mögül éreztem, hogy a nők pillantása ránk tapad.
- Sokára végzel? - kérdeztem Derektől miközben a lift felé kísért kézen fogva. Ott megfordított, hogy szemben legyünk és a karjaiba zárt.
- Otthon leszek mire ti is. Mit szólnál egy kis olasz kajához? Utána egy medence? - nézett rám szinte éhes tekintettel. Na közel sem olyannak mint aki ételre éhes.
- Imádnám.
- Akkor otthon cicuskám.
- Otthon Mr. Dögös Bátyus - válaszoltam majd egy olyan nevetést kaptam cserében amit imádtam az ajkain.
Ezekkel az ajkakkal hajolt ezután felém és megcsókolt.
Nem igen akartam elszakadni tőle de képtelen voltam. Már csak a néző közönség miatt is. Egy utolsó szenvedélyes pillantást váltottunk mielőtt becsukódott a lift ajtaja és elindultam Sophieért.
Mikor a Diamond Hill elé értem és míg a barátnőmre vártam megcsörrent a mobilom.
- Ha már plázáztok akkor keress néhány lengébb ruhát esetleg fürdőruhát - mondta Derek mire rögtön a mi értjét kérdeztem.
- Meglepetés. Otthon találkozunk cicuska - mondott ennyit és már le is tette.
Vajon mit agyalhatott ki már megint? - kérdeztem magamnak és örömmel vártam mit is tervez vajon. Ám ha tudom, hogy végül, hogy sül el talán nem várom annyira . . . . . . .
Végül pedig, hogy legyen elképzelés magáról a helyről, a házról Aspeni képek:
http://vagyak-manhattanje.blogspot.hu/p/helyszinek.html
