6. - Külön utakon

Sziasztok! Itt is az új, jó sokára, de nem nagyon volt időm és agyam se mostanság írni. De mindenképpen szeretném majd sűrűbben hozni, ahogy tudom, igyekszek. Addig is köszönöm ismét Kittinek és Reninek a komit csajok <3 és persze a pipákat is. Ehhez pedig jó olvasást nektek :) 

6. - Külön utakon

 ~Derek~

 Igencsak magasan tűzött már a nap amikor magamhoz tértem. Kezdésnek rögtön az tűnt fel, hogy fogalmam sincs hol vagyok és, hogy kerültem ide. Ahogy körülnéztem a szobában jöttem rá, hogy egy szállodában vagyok. Halkan, hogy ne zajt csapjak kiosontam a szobából és kértem jó sok kávét.

Miután azt megittam lassan úgy kezdtem észhez térni és tértek vissza szép lassan a tegnap este emlékei is. Közben jobbnak láttam ha nem is maradok itt tovább, így ahogy ilyenkor szoktam fogtam magam, rendeztem a számlánkat és már itt sem voltam.

Ez a nő is, azt hiszem Bridget a neve nagyon jól tudta, hogy mire megy ki a dolog, így nem fog meglepődni ha egyedül ébred. Így bűntudatom sem volt. Legalábbis nem ez a nő miatt.

Ugyanis ahogy nem éppen lassan hazafelé száguldottam LA útjain úgy jutottak eszembe a Kiaraval történtek is.

Magam előtt láttam mindent ami köztünk történt. Ahogy egymásnak estünk, szinte újra éreztem a testét a karomban, a vágyát, a csókjait amik ugyanolyan szenvedéllyel viszonozták az enyémet. És az is eszembe jutott, hogy tolt el magától ismét. Hogy miért is tettem utána azt amit.

De megbánni ezt már késő. Egy idióta voltam. Nem kellett volna így viselkednem. Nem is tudom mi ütött belém akkor. Talán rajta, miatta akadtam ki. És talán az is közre játszik, hogy nem igen vagyok hozzászokva, hogy a nők csak így ellökjenek maguktól.

Ahogy ezt kimondtam magamban jutott eszembe egy gondolat miközben Kiara vágytól elfelhősödött tekintetét is magam előtt láttam.

"csak így ellökjenek maguktól" - ahogy ez a gondolat átsuhant rajtam és magam előtt láttam őt, tegnap és az előtte alkalomkor is, szöget ütött a fejembe, hogy mi van ha nem volt neki olyan könnyű?

Hiszen ő maga vallotta be, hogy igenis vonzódik hozzám, és bolond lennék ha ezzel én magam is ne lennék tisztában, szóval ez a része oké. És amiket mondott is ezzel kapcsolat amivel én magam is tisztában voltam, vagyis ha éppen a józanabbik fele az agyamnak az kerekedik felül. Hogy hiába is akarom őt, én arra ami egy ilyen nőnek kell én nem vagyok jó. A kapcsolatra, rózsaszín felhőkre meg ami ezzel jár. Hiába is van meg minden más, és lehetne a szex is fantasztikus, ha többet én nemtudok adni neki.

Ahogy ezeket átgondoltam lettem biztos benne, hogy ez volt az oka, hogy végül ellökött magától. Ő is akarta, de neki végül helyén volt az esze. Így józan fejjel végiggondolva jobb is. Nagyon megkedveltem és ha magam is megleptem vele akkor este a parton, de nagyon is komolyan gondoltam amiket neki mondtam. Hogy szeretném mindentől és mindenkitől megvédeni őt. Csak akkor még magam nem soroltam azok közé akiktől ő is védeni akarja magát.

A fenébe Derek. Ebben jól benne vagy.

Már az elején hagynom kellett volna az egészet. De ha egyszer olyan átkozottul jó volt? Főleg ezek után? Hogy fogom kibírni a közelében?

Muszáj lesz. Úgy ahogy eddig. Millió nő van még a földön, ő pedig csak veled dolgozik ennyi. Menni fog az - mondogattam magamnak, mégis egyre idegesebb lett ahogy a házhoz értem.

Ahogy kiszálltam a kocsiból megszólalt a mobilom.

- Na mi az előkerültél? Mi a fene történt nálatok az este? Kiara hívott hol vagy - mondta Deant.

- Mit mondtál neki? - kérdeztem vissza rögtön miközben beléptem a házba. A tekintetem rögtön őt kereste merre lehet.

Egyik szobában sem találtam. Kezdtem ideges lenni. Főleg mikor a cuccait sem találtam sehol. Utána láttam meg egy fehér cetlit az ágyon az én felemen.

"Visszamentem New Yorkba. Otthon találkozunk" - mindössze ennyi állt az üzenetben.

- Elment.

- Mi van? Ki ment el?

- Kiara. Nem mondott neked semmit?

- Nem, de a géppel biztos nem ment, azt mióta jöttünk nem használta senki. Mi az istent csináltál?

- Semmit - sóhajtottam egy nagyot, és rendesen le is hordtam magam amiért ilyen idióta voltam.

- Én hazamegyek. Nem baj ha itt hagylak?

- Menj csak. Majd én intézem a dolgokat. Amúgy is lassan mentetek volna. Lesz dolgod otthon is, csak ne csinálj több hülyeséget. Nagyon helyes lány - mondta Dean és valamiért úgy hangzott mintha egyenesen valami figyelmeztetés lett volna és ez nem tetszett. De inkább nem említettem neki. Nem akarok még vele is összeveszi. Inkább elköszöntem tőle, seperc összepakoltam a dolgaim, előtte szóltam a pilótának, hogy készítse a gépet mert haza akarok menni.

Mielőtt indultam volna azonban valami megragadta a figyelmem a konyha pulton. Ami után még nagyobb szemétnek éreztem magam.

"New York kedvenc milliomos agglegénye, a nők álma úgy tűnik egyszerre több vasat is tart a tűzben.

A pár napja Los Angelesben tartózkodó Derek Hampton egy új projektje miatt vendégeskedik nálunk, de a nők ez idő alatt sem hiányozhatnak az ágyából. Sőt rögtön kettő is.

Az egyik igencsak csinos hölgy információink szerint a milliomos plaboynak dolgozik mint az asszisztense. De a képek látták úgy tűnik több ez mint szimpla munkakapcsolat. Erről tanúskodnak a képek, a lopott és nyílt pillantások amiket a pár váltott a partin amit LA egyik elegáns szállodájában tartottak tegnap este.

De úgy tűnik a szépfiú Dereknek ez kevés. Ugyanis miután az említett hölgy társaságában távozott, néhány órával később a fotósok ismét a parti helyszínén kapták őt lencse végre. Csak ezúttal egy másik szép nő volt a karjaiban, akivel úgy tűnt igencsak közelről ismerték meg egymást, és akivel egy kocsival igencsak félreérthető képek készülte után egy másik szállodában kötöttek ki.

És vajon mit szól ehhez a másik ifjú hölgy? Vagy más hozzá van ehhez szokva, hiszen nem titok, hogy sok nő fordul meg New York legelérhetetlenebb férfijának az ágyában  . . . . ."

Legszívesebb most a pokolba küldtem volna ezeket a szemeteket, főleg miután a képeket láttam, amin ahogy írták is a szőkével vagyok nem kicsit félreérthető helyzetben.

Hogy lehetek ekkora idióta? És biztos, hogy Kiara is látta ezt. Nem csoda, hogy rögtön New Yorkig menekült előlem. Ezek után aztán meglehet a véleménye rólam.

Elég, ne siránkozz. Magadnak kerested a bajt! - súgta egy hang a fülembe és nemtudtam elmenni mellette mert nagyon is igaza volt.

Miután a kukába vágtam ezt a szennylapot a mobilomra pillantottam az órára és utánaszámoltam a dolgoknak. Mivel fogalmam sem volt Kiara mikor ment el és utána gondolkoztam, hogy is mehetett el, ki vitte el? Senkit sem ismer erre.

Ahogy ismét az időn töprengtem körülbelül úgy gondoltam, hogyha elég korán ment el akkor akár más otthon is lehet. Mert remélem, hogy hazament. A francba is, de mégsem merek hazatelefonálni. Van egy olyan érzésem, hogy Sophietól ezért még kapni fogok.

Ekkor rezzent meg a mobil a kezemben. Anthony. Sóhajtottam egy nagyot, azt hittem már Sophie az.

- Tesó  - szóltam bele egy sóhajjal, de ő rögtön el is vette az érzést, hogy megnyugodhatok.

- Mit műveltél Derek? Soph nagyon ki van bukva rád. Most hoztam haza Kiarat a reptérről. Megkérte Sophiet, hogy menjen ki érte, de mondtam, hogy majd én elhozom.

- De jól van?

- Úgy néz ki, de bezárkózott Sophieval és gondolom tudod, hogy semmi jót nem jelent. Mit csináltál, hogy hazáig menekült tőled?

- Honnan veszed, hogy én csináltam bármit is?

- Ugyan már Derek, ismerlek már annyira.

Ezután nem igen volt más választásom és elmondtam nagyjából mindent Anthonynak. Hozzá képest csendben végig is hallgatott, csak utána kaptam meg a magamét.

- Kösz. Tudtam, hogy rád is számíthatok - mondtam neki a szentbeszéde után.

- Ó és ez még semmi gondolom ahhoz képest amit a húgicánktól kapsz majd - nyugtatott Antony.

- Mikor jössz haza?

- Már úton vagyok a reptérre, most indulok.

- Kimegyek majd eléd, szólj ha már a közelben vagytok. - mondta Anthony majd letette, én pedig már indultam is a reptérre. Ezek után nem kicsit félve mi vár rám otthon. . . . .

~Kiara~

- Nem akarok többet beszéli erről Sophie.

- Ó tudtam én, hogy a bátyám egy idióta. De ezért még kapni fog, hogy ezt tette veled.

- Nem tett semmit Soph. Én is benne voltam, ő csak utána máshol kereste amit tőlem nem kapott meg. Nekem nem kellett volna ezen meglepődnöm. Csak a cikk Sophie . . .  ..  most mindenki ezen csámcsog. Ezt nem akartam.

- Amiatt ne aggódj. Valamiről mindig beszélniük kell. De mi lesz most veletek?

- Mi lenne? Semmi. Marad minden úgy ahogy eddig. Az semmit sem jelentett. Neki dolgozok, elfelejtjük a tegnap estét ő marad a kis nőinél ennyi az egész.

- Azért lehetett volna neked is kicsit több eszed. Nem akarlak bántani, de mondtam neked, és tudtad milyen. Bár meg is értelek. Valószínű ha nem a hülye bátyám lenne egyszer már én is beleestem volna ebbe a hibába mint minden egyes nő. Ilyenkor vagyok hálás, hogy a testvérem.

- Igazad van. Beleestem ebbe a hibába, de vége. Tanulok belőle és ezek után észben tartom ezt. Csak a főnököm lesz. Ennyi.

- Igazad van. Erős lány vagy, ne foglalkozz ezzel a bolonddal. Bármennyire is örülnék neki, ha másképp lenne és összejönnél a tesómmal, ismerem már őt és tudom, hogy nem változik meg. De eljön majd neked is a herceged - mosolygott rám Sophie és igyekeztem úgy gondolni, hogy igaza van és ez a helyes hozzáállás, és hogy ami tegnap történt mintha meg sem történt volna.

Ami pedig az éjszaka történteket illeti azokat is végképp el akarom felejteni. Hiba volt Alexszel is beszélni. De mindegy, legalább a pénz jól jön. Inkább ebből fizetem ki a dolgaimat, és majd a fizetésből kiegészítem. Amennyit lehet félre akarok tenni, egy saját lakásra. Ezek után még inkább szükségét látom, hogy mielőbb külön költözzek.

Egy időre mégis félretettem mindenféle, főleg a borús gondolatokat és csak élveztem az időt, a beszélgetést a barátnőmmel. Délután, majdnem este felé, jutott eszébe, hogy ő még el akar menni vásárolni. Nem volt mit tenni, mint vele menni.

Elvileg az apja születésnapjára akart venni valamit, amiből végül csak nem lett semmi. Ahogy ő mondta,mit is vehetne egy olyan embernek akinek mindene megvan? Sőt még az anyukáját is felhívta. Mire ő csak annyit mondott neki, hogy az édesapjuknak bőven elég lesz és igenis nagy ajándék lesz, hogy mindannyian ott lesznek és együtt lesz a család.

- Na látod, nekem pont ezért nem kéne mennem. El leszek én itthon.

- Ezt neked megint Kiara. Már mondtam, hogy anyu kikötötte, hogy neked is jönnöd kell, és tudod, hogy nem hagynálak itthon. Noha gondolom most Derek társaságára nem éppen vágysz - mondta halkabban hozzátéve.

És milyen igaza volt. De nyilvánvaló okokból nem kerülhetem örökké. Sőt reggeltől ismét nap mint nap mellette, vele kell dolgozzak szóval kissé bajos is lenne.

Sebaj Kiara menni fog az neked. Ettől a perctől kezdve nem is gondolsz arra az estére. Sőt az előtte levő éjszakára se. Mintha mi sem történt volna . - és ahogy ezt kimondtam igyekeztem így tenni és még a gondolatát is messze elkerülni, és ha mégis eszembe akart volna jutni akkor mindig inkább valami másfelé tereltem a gondolataim.

Eddig bejött. Egészen addig amíg aznap este Derek haza nem jött. Legnagyobb meglepetésünkre nem egyedül. Jócskán besötétedett már mikor Ryan hazaért velünk. Ahogy beléptünk a lakásban finom illatok fogadtak minket Martha pedig a konyhában szorgoskodott.

- Valami különleges vacsora lesz csak mi nem tudunk róla? - kérdezett rá Sophie.

- A testvéred telefonált, hogy nemsokára hazaér és vacsora vendége lesz.

- Ó. Hmm értem.

- De ha természetesen ti is csatlakozhattok, bááááár - akadt el a mondandójában Martha és persze Sophie rögtön tudta, hogy valami sántikál itt.

- Kit hoz fel a bátyám Martha?

- Kicsim, nemsokára megjönnek és akkor . . . . .

- Kit? - kérdezett ismét rá Sophie, és most már én is felettébb kíváncsi lettem, de amint Martha kimondta azt a nevet el is ment a kedvem mindentől.

- Miss Hollyt. - Ahogy kimondta Marta Sophieval rögtön összenéztünk.

- Oké. Akkor csak két személyre teríts Martha. Hacsak te nem akarsz velük enni? - nézett rám kérdőn a barátnőm.

- Egy pizzához a medence mellett mit szólsz? - vetettem fel Sophienak és ebből rögtön tudta a válaszom.

- Remek. Én szerzek még társaságot, kéred a pizzát? És amíg hozzák átöltözünk. De gyorsan. Eszem ágában sincs velük összefutni. Komolyan nem értem, hogy lehet a bátyám ekkora idióta. És, hogy mennyire ki nem állhatom azt a nőt.

Ezután kicsit felgyorsítottuk a dolgokat. Ahogy Sophienek nekem se sok kedvem volt ezekhez. Közben pedig ismét engem igazolt, hogy igenis jó döntés volt, hogy nem adtam be a derekam neki Los Angelesben. Így még könnyebb is tartani magam ahhoz amit elhatároztam miszerint távol tartom magam tőle. Már amennyire lehetséges lesz. Igaz ha így viselkedik akkor könnyebb lesz mint gondoltam.

Ezek után én intéztem a kaját, és amíg erre vártunk gyorsan átöltöztünk, és a medencés szobába mentünk.

A kellemes víz a gondolataim, és az indulataim is segített megnyugtat, és a pohár bor szintén. Sophie feltett egy kis zenét, majd egy kis úszkálás után a jakuzziban folytattuk az estét.

Nemsokkal később nyílt az ajtó én pedig meglepetten néztem az ajtóban álló személyre és a kezében tartott pizzás dobozokra.

- Megjött a kaja és a jókedv csajok - villantott felénk egy ezer wattos vigyort Anthony és az asztalra tette a pizzákat és már dobta is le a ruháit, hogy csatlakozhasson hozzánk. Erre Sophieval csak egymásra nevettünk, és éreztem, hogy máris jobb a kedvem.

Anthony bárkit képes a legnagyobb szomorúságból a nevetésig hajszolni. Irigyeltem is ebben a pillanatban ezért, hogy mindig ilyen jókedvű. Bár biztosra veszem, hogy közel távol nincs annyi nyűgje, baja mint nekem.

- Most lazulunk, ne töprengj - szólt rám Sophie és így is tettem.

- Apropó ezt még muszáj, utána ígérem csak vidám dolgokról beszélünk. Mit keres az a picsa Derekkel a nappaliban?

Erre a szóhasználatra szintén egy mosolyt dobtunk felé, és rögtön el is árulta nekem, hogy Anthony sem éppen vad oda Derek barátnőjéért.

- Nem a barátnője. Legalábbis ezt mondja, és a csaj is nagyon teper, de nemtudom nekem sose volt szimpi a csaj. Pedig Isten a megmondhatója csinos kis darab, de ez nem minden. Van valami benne ami nem tetszik. Ha a lökött testvérünk végre rászánná magát élete első komoly kapcsolatára nem egy ilyen nőt képzelni el neki hanem  . . . . . .  - Anthony itt habozott majd az övé és Sophie tekintete is rajtam állapodott meg.

- Na ezt inkább ne kezdjünk, beszéljünk valami másról.

- Sebaj, beszélünk még mi erről érzem én - kacsintott rám Anthony immár mellőlünk a kellemes vizű jakuzziból.

- Mióta érzel te ilyesmit? Tisztára női duma.

- Csak úgy jött - felelte Anthony a húga kérdésére.

- Oké,akkor meséljetek mi volt LA-ben?

- Mintha nem olvasnál újságot - mondta Anthonynak Soph egy jelentőségteljes pillantás kíséretében jelezve, hogy erről sem éppen akarok beszélni.

- Na mi van már? Derek mindenben benne van, és miért is nem beszélhetünk róla? Az újságok azt nem írták meg veletek mi volt - pillantott Anthony egy kihívó pillantással rám, közben pedig furcsa érzés fogott el vele kapcsolatban.

Ahogy így kíváncsiskodott éreztem, hogyha el is mondjuk neki, vagy éppen bármit tök normálisan megtudnám vele beszélni, és nem érezném magam zavarban még a miatt sem, hogy pasiból van. Mintha amolyan nagy tesó lenne - ahogy ez a gondolat átfutott az agyamon egy mosoly és társult mellé az arcomon amire ő rögtön rá is kérdezett és persze a mindig kíváncsi barátnőmet pont ez ne érdekelte volna?

Így persze muszáj volt elmondanom.

- Hmm, nem is rossz gondolat. Szerintem bármelyik pasi irigy lenne rám, két ilyen szép húgicával.

- Te bolond vagy, de így szeretünk - adott egy puszit a tesója arcára Soph, mikor Anthony kérdőn pillantott rám és jelezvén, hogy tőlem is várja a pusziját felém fordította az arcát.

Egy szívből jövő mosoly ült ki az arcomra és boldogan adtam én is egy puszit az új testvéremnek. Közben pedig a meghatottság is úrrá lett rajtam, és ismét hálás lehettem a sorsnak Sophieért, és hogy általa a családja is befogadott, és úgy tekintenek rám mint egy család tagra.

- Oké, akkor erre igyunk. És én kezdek éhes is lenne - vetette fel Anthony így kikászálódtunk a vízből és megszárítkozva nekiestünk a pizzáknak. Közben és utána visszaülve a jakuzziba egy egy pezsgős pohárral tovább beszélgettünk, hála Anthonynak jó sokat nevettünk, és bizton állíthatom, hogy egy eszméletlen szuper estét töltöttünk együtt.

Ki tudja mennyi idő múlva, a jó társaságnak hála az idő érzékünk odalett  nem kicsit áztatott ki minket a víz így kiszálltunk. Nagyjából megtörölköztünk és én épp vettem volna magamra a köntösöm mikor Anthony kivette a kezemből.

- Eszedbe ne jusson húgi - mondta nekem egy vigyorral az arcán amitől rögtön félni kezdtem - meg akarom nézni a képüket. Nem is annyira Derekét, na jó a övé se lesz piskóta, de Hollyé? Létsziiiiii.

- Komolyan te bolond vagy. Milyen hatást érnék el így? Egy bikiniben? Agyadra ment a sok pezsgő nem?

- Ó nagyon is magamnál vagyok, na nyomás. Remélem itt vannak még - csapta össze a két kezét, mint mikor valaki rosszban sántikál, sőt még egy ördögi vigyort is villantott. Sophiera néztem de ő is csak mosolygott a lökött testvérét. Na jó és hazudnék is ha én nem lennék kíváncsi rájuk. És amolyan kis egyenlítés Dereknek. Hogy tudja, ha egy normális pasi lenne - már ami a kapcsolatokat illeti - miről marad le.

Így hát együtt tovább beszélgetve, és nevetgélve léptünk ki a szobából és mentünk át  a kis bulink maradványaival a konyhába.

És igen, Anthony sejtése bejött.

A mi kis gerlepárunk a kanapén ült. Vagy lehet, hogy ez nem is fogalmazza meg jól mit is csináltak. Sőt. Igencsak egymásba voltak feledkezve. Éppen egymás száját fedezték fel.

Nagyon kellett igyekeznem, hogy megtudjam tartani a mosolyom, de ha kifelé ezt is mutattam, akármennyire is tagadni akartam belül nem volt rám hatástalan a látvány,és az ellenszenv Holly iránt amit Sophie és Anthony is érez rám is nem kicsit ragadt át.

De téged ez nem érdekel, ne is foglalkozz vele. Nem ér annyit, inkább mutasd meg neki.

A konyhába mentünk, és a jöttünkre persze szinte rögtön el is szakadtak egymástól, és fogjuk rá tisztes távolságba ültek egymástól. Mi pedig csak egy sziasztok-ot vetettünk oda nekik majd ismét folytattuk a beszélgetést, és jókat nevetgéltünk Anthony poénjain.

- Már látom húgicáim, hogy a hétvégénk is szuper lesz - adott egy egy puszit nekünk Anthony Sophieval mi pedig csak helyeselni tudtuk az iménti kijelentését.

- Az biztos, elvihetnénk majd Kiarat az Aspeni birtokra. Sőt, mivel közeleg a karácsony, akár az idén ünnepelhetnénk ott is. Mi, anyuék és persze te is - mosolygott rám a barátnőm, és közben sejtettem, hogy nem hiába mondta kiket szeretne az eseményen látni, elég világos célzásnak tűnt, hogy Derek ki nője nem hivatalos a bulira.

Néha miközben beszélgettünk, vetettem a szemem sarkából egy egy pillantást feléjük, és ők is próbáltak úgy tenni mintha itt sem lennénk, de egyszer bizony összeakadt a tekintetem Derekével amiről rögtön el is kaptam a szemem.

- Még nem voltam ott biztos gyönyörű.

- Az már igaz. Hűű mekkora kis bulit csapunk csajok - villanyozta fel Anthonyt a hír, és vele együtt bennünket is. Már a gondolat is, hogy nem vagyok, és nem leszek egyedül, hogy olyan emberek között élem a napjaimat, akik a családjuk tagjaként tekintenem rám ez nagyon jó érzés.

- Akkor a hétvégén meg is beszélem anyuval, biztos neki is tetszik majd az ötlet. Sőt a karácsonyi partit is tarthatnánk ott - csillant fel a gondolatra Sophie szeme, és tudtam, hogy az agya beindult és, hogy gondolatban már a partit szerezi.

Én meg kis naiv, még most nem is sejtettem számomra milyen meglepetéseket és helyzeteket tartogatnak majd az ünnepek . . . .

- Oké. Én lassan lépek csajok, hagylak titeket pihenni. Szuper kis este volt, majd hívjatok húgicáim - mondta nekünk miután kaptunk egy egy ölelést és puszit és elment átöltözni.

Nemsokkal később elköszönt Derekéktől is és Anthony elment. Sophieval rögtön menekülőre akartuk fogni, de Derek megállított minket.

- Nem csatlakoztok hozzánk? Ki akartunk bontani egy kis bort.

- Köszi nem. Mi már túl vagyunk rajta, és zavarni sem akarunk, de jó estét nektek - válaszolta Sophie közömbös hangon, ami nem is annyira Dereknek hanem inkább Hollynak szólt.

Volt egy kis időm jobban szem ügyre venni őt, és akárcsak ahogy én éreztem, volt egy olyan sejtésem, nem éppen leszünk jóban. Ahogy méregetett? Bár megértem, a múlt kori este után, akkor kicsit messzire mentünk Derekkel nyilván nem tetszett neki. De kit érdekel?

Ezután visszamentünk a szobánkba. Nem olyan sokáig voltam fent, a víz és ki tudja talán rám a pia is altató hatással volt rám, mert amint letettem a fejem a párnára már aludtam is.

És amilyen gyorsan ez az este is eltelt, úgy folytok össze a következő napok is.

A napok Derekkel együtt indultak, bár nem úgy ahogy eddig. Az, hogy együtt megyünk be a céghez a napokban sose volt így. Ő legtöbbször nem is aludt itthon végül - azt inkább nem is említem hol és kivel töltötte a éjszakáit - így én reggelente a sofőrrel mentem noha megüzente vele, hogy nyugodtan használhatom valamelyik kocsiját. Amelyiket csak akarom. Nagy volt a kísértés nem mondom, de már csak azért se. Túl büszke vagyok ahhoz.

Így maradt az, hogy visznek dolgozni, csak az változott, hogy ki. Mire beértem, Derek már legtöbbször bent volt.

Pont mint egyik reggel. Először nem is találtam sehol ahogy beléptem, nemsokkal később hallottam meg a zuhany hangját és jöttem rá, hogy mit csinál. Jó negyed órával később frissen zuhanyozva bukkant elő, és nem mellesleg eszméletlenül jóképűen.

Rögtön meg is róttam magam ezekért a gondolatokért és inkább maradt a gondolatelterelő hadműveletnél. 

Ezután pedig belevetettük magunkat a munkába. Derek többnyire ilyenkor a faxokat nézte át amiket minden reggel Dean küldött, hogy miként halad LA-ben az építkezés.

Én is csináltam közben amiket rám bízott mikor ugyanezen a napom mikor Deannel beszélt telefonon egyszer csak hozzám szólt. Ami megjegyzem ritkaság volt ezekben a napokban, mert nemhogy arról az estéről nem beszéltünk, szinte semmi másról sem. Kizárólag a munkával kapcsolatban akkor is csak amennyi szükséges volt. Valahol örültem is neki, főleg, hogy arról a bizonyos estéről nem kell beszélnem vele. De szerintem ő is tisztában van vele, hogy miért is jöttem el.

Igaz néha ha munka közben véletlenül összeakad a tekintetünk, látom rajta, hogy nem egy kérdése lenne, de utána visszatemetkezik a munkába és inkább nem teszi fel őket.

De visszatérve arra a hívásra.

- Dean veled akar beszélni - fordult felém Derek és átjött mellém ideadta a mobilját. Vesztemre a kezünk összeért miközben a készüléket elvettem tőle, és abban a pillanatban mintha az áram csapott volna meg. Néhány hosszú pillanatig a tekintetünk sem engedte egymást, majd megköszörülte a torkát és ellépet tőlem, sőt az irodából is kiment.

Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, majd ismét igyekeztem kiverni a vele kapcsolatos gondolatokat a fejemből így inkább beszéltem Deannel.

Ezután egyre sűrűbben történt, hogy rögtön engem hívott. Magam is meglepődtem milyen jól eltudtunk beszélgetni. Végül már többször beszéltünk teljesen más dolgokról mint a munka. Korábban is szimpatikus férfinak találtam, de nem gondoltam, hogy ilyen jól el lehet dumálni vele.

Néha azon kaptam Dereket, hogy neki már közel sem annyira tetszenek ezek  a beszélgetéseim. Főleg mikor a minap egy modernebb telefont is beszereztem így Dean bármikor tudott már engem is hívni. Így egyre többet beszéltünk.

Igaz reménykedtem benne, hogy elkerülhetem azt a kérdést, hogy mi történt akkor este Derekkel, de nem jött be. Mikor rákérdezett még az irodából is kimentem, hogy az illetékes véletlenül se haljon olyasmit amit nem kellene.

Ezután láttam rajta, hogy nem tetszik neki, hogy mi ennyire jól kijövünk, de én sem szólhattam egy szót se mikor nap mint nap jött a kis szőke barátnője és esténként munka után együtt mentek el.

Hasonlóan telt a mai a hét utolsó munkanapja is. Bár este várt még rám egy csomagolás mert reggel indulunk a szüleikhez a hétvégére.

Sophie a napokban közben kitalálta, hogy ő akarja az én segítségemmel megszervezni a karácsonyi partit, és hogy ezzel lepjük meg a szüleiket. Még sose csináltam ilyen, de jól hangzik és szívesen segítek neki.

Mielőtt ma végeztünk volna Dereknek vendége érkezett. Holly. De nagy öröm - gondoltam magamban. Csak azt reméltem nem itt az irodában kell végignéznem ahogy enyelegnek. Na az már tényleg sok lenne.

Dereknek azonban annyi mersze volt még, hogy bemutatott a csajnak. Ez volt minden vágyam, de felvettem a legszebb mosolyom. Ő persze még nagyobbat villantott Derekre kapaszkodva. Azt se tudta hol ölelgesse és csókolgassa. Komolyan kezdtem már rosszul lenni. Én meg ehhez csak jó képet vághattam.

- Derek mesélte, nemrég óta laksz itt velünk - próbált Holly velem csevegni miközben Derek még elintézett pár dolgot. - És találtál már valakit itt? Vagy van barátod?

Ejha. Milyen kíváncsi valaki.

- Lehetséges - mondtam egy rejtélyes mosoly kíséretében. Dereknek rögtön ki is esett a kezéből a toll. Nesze neked Derek Hampton.

Holly is lehet észrevette a drága pasija reakcióját és jobbnak látta ejteni ezt a témát. Gondolom eszébe jutott az estén amikor először láttam őt, és hmm kissé érdekes helyzetben látott akkor Derek karjaiban. De ezzel gondolom csak azt akarta elérni, hogy jóban lesz velem és a mondás is igaz legyen miszerint a barátot tartsd közel magadhoz de az ellenséget még közelebb.

- Velünk jössz haza Kiara? - kérdezte Derek amikor indulni akartak.

Éppen ebben a pillanatban szóltak be, hogy jöttek értem, nem is akárhogy.

- Egy rendkívül jóképű fiatalember jött érted - szóltak be, na ekkor kellett volna Derek arcát látni. A kifejezés még akkor is az arcán ült amikor az illető belépett az irodába.

- Szevasz tesó. Szia - köszönt Anthony Hollynak, majd ezer wattos vigyorral fordult felém, kaptam egy puszit is tőle.

- Mehetünk szépségem? - kérdezte tőlem én pedig örömmel bólintottam majd magunk mögött hagytuk a tátogok mint egy hal Dereket.

Nemtudom mi van velem, de imádtam szívatni őt. Anthony pedig minden hülyeségben benne volt.

- Hát azt hiszem ha így folytatod előbb utóbb eléred ami eddig egy nőnek sem sikerült - mondta Anthony miközben kocsival tartottunk hazafelé. De amikor rákérdeztem mire gondol csak sejtelmesen mosolygott.

Hazamentünk Sophieért utána Anthony New york egyik legelegánsabb és legdrágább éttermébe vitt minket és ismét egy fantasztikus estét töltöttem a barátaimmal. Utána igaz teljesen felpörögtünk az este így még bőven volt erőnk becsomagolni a hétvégére.

Reggel ugyanis korán indultunk.

A hétvége egyik legnagyobb meglepetése mégis a reptéren ért minket. Engem és Sophiet Anthony vitt ki amin először meg is lepődtünk és nem értettük miért mondta amit.

- Higgyétek el nem akartok Derekkel menni. Elég lesz a repülőn - mondta, majd amikor kiértünk és megláttuk, hogy kivel ül a gépen Sophie és az én mosolyom is lehervadt.

Holly ült a csodás mű mosolyával mellette.

Most komolyan ezt is velünk akarja hozni? - hasonlót olvastam le Sophie arcáról és már tudtam, hogy remek hétvége elé nézünk.

Mondanom sem kell az úton Seattle felé nem sokat beszéltünk.

- Tényleg, és mi van Stacyvel? - kérdezte Sophie Anthonyt - régen meséltél róla.

- Egy ideje már nem vagyunk együtt. Hosszú - mondta Anthony amikor látta, hogy Sophiet a miértek érdeklik. Nem működött már a dolog és szakítottunk. De nem áll meg az élet - villantott egy szokásos vigyort Anthony, és inkább témát váltottunk.

Amikor megérkeztünk furcsa érzések lettek úrrá rajtam. Furcsa volt ismét itt lenni. Nem igen jó érzéssel töltött el, de egy hétvégét csak kibírok, anélkül, hogy a múltamba botlanék.

És meg is nyugodtam amikor a jól ismert és csodás Hampton birtokra értünk.

- Ja és nyugi csajszi, itt neked van előnyöd. Anyuék sem bírják Hollyt és szerintem ők se értük Derek mit akar vele - súgta Anthony amikor mellém került és erre egy mosoly ült ki arcomra.

Isabell, Derekék anyukája -aki csupa elegancia és gyönyörű nő - jött boldog mosollyal az arcán elénk ahogy beléptünk az óriási és gyönyörű házba. Boldog mosollyal az arcán ölelte magukhoz a gyerekeit.

- Kiara drágám, annyira örülök, hogy itt vagy - ölelt meg engem is, és ugyanilyen melegséggel köszöntött James is, Hampton apuka, akivel szintén mindig is jól kijöttem és kedveltem őt.

Hollyval is megvolt a köszöntés, de ahogy láttam csak a szokásos udvariaskodás, ahogy lenni szokott.

- Pakoljatok csak ki a szobátokban utána gyertek le enni. Végre együtt tölthetünk egy kis időt, van még időnk az esti partiig - mondta el a programot Isabell.

- Addigra a te kísérőd is megérkezik a partira Kiara drágám - mosolygott felém Isabell majd elment megnézni megterítettek e az ebédlőben.

Ekkor csak értetlenül pillantottam Sophiera, majd Derekra is aki ugyanolyan meglepettnek tűnt mint én.

- Óó az öcsikém még nem is sejti neked is milyen jó kis társaságod lesz este. De majd megtudja csajszi - súgta a fülembe Anthony és Sophie arcán is egy cinkos mosolyt láttam átsuhanni amiből tudtam, hogy ezek ketten megint sántikálnak valamiben és már előre féltem mit is tartogat számunkra az estély. . . . . .