7. - Hétvége Seattleben

 Sziasztok! Nincs sok duma, csak köszönöm szépem Masakónak és Vivieeennek az előző fejezethez a komikat, és persze a pipákat is. Reggel 4 óta fent vagyok, így nézzétek el ha nem lett egy nagy valami a fejezet :D :)

7. - Hétvége Seattleben

 ~Kiara~

 - Gyönyörűek vagytok csajok - füttyentett Anthony mikor belépett a szobába és meglátott engem és Sophiet immár teljes harci díszben.

Barátnőm egy rövid és gyönyörű fekete koktél ruhát viselt, szerencsére nekem pedig szintén egy hasonló ruhát hoztunk otthonról, csak egy fehér színűt.

- A többiek kifekszenek ha meglátnak titeket. Főleg Derek - tette hozzá halkan Anthony, de persze hallottunk,és Sophieval összemosolyogtunk.

- Ők kint vannak már? - kérdezte Soph.

- Ja. Hollyval, de a eddig nem másztak egymásra nyilvánosan. Sőt, semmi extra, mintha nem is lenne köztük semmi. Ezt még alakulhat érdekesen.

- Inkább semmi hülyeség. Semmi gubancot nem akarok.

- Ó ugyan. Csak szórakozunk. És olyan jó Dereket szívatni. Amilyen lökött az öcsém meg is érdemli, ha egy ilyen nő miatt mint te nem képes megváltozni.

Na erre inkább nem mondtam semmit, csak egy puszit adtam az én új nagytesómnak aki karon fogott minket a kert felé indultunk ahol már javában folyt a parti.

Mint egy egy ilyen eseményen Hamptonéknál szerintem minimum két háromszáz ember jelen van. Persze csupa sznob, gazdag emberek.

A kert csodásan fel lett öltöztetve a partira, hatalmas sátorok alatt szórakozhatott a nép. Enni, inni, élő zene, lehetett táncolni. És persze mindenki köszöntötte az ünnepeltet, Hampton apukát.

Mi is megtettünk az ezzel kapcsolatos kötelességeket és felköszöntöttük az ünnepeltet majd átadtunk a helyet a többi vendégnek. Valamiért mégis akárhogy szemléltem a tömeget Dereket nem láttam sehol. Holly itt volt, néhány igencsak előkelő és persze már messziről elkényeztetett nő társaságában volt.

Na ezek közé aztán nem vágytam.

Egyszer csak Isabell, Sophieék anyukája fogott karon.

- Kicsim, a nappaliban várnak rád. Meg is jött a partnered. Sophieék szerint örülni fogsz neki - mondta Isabell mire az említettekre pillantottam, de ők csak vállat vontak így rám várt a feladat, hogy kiderítsem kit hoztak ide nekem.

El is indultam vissza a ház felé útközben pedig akadt pár úriember akik megdicsérték  a ruhámat. Úgy tűnik mégis csak jó választás volt ez a csodaszép fehér váll nélküli ruha.

Az ajtóban egy ismerős állított meg, akit még a suliból ismertünk Sophieval.

- Igazuk van, tényleg mesésen nézel ki - hallottam a nappali halvány fénye felől egy újabb bókot.

Rögtön oda is kaptam a fejem, és tényleg tátva maradt a szám a meglepetéstől.

- Hát te? Nem is gondoltam, hogy itt leszel.

- Szóval nem is örülsz nekem?

- Dehogy is nem. Nagyon is. Végre nemcsak telefonon tudunk beszélni - léptem oda Deanhez aki rögtön meg is ajándékozott egy rövid öleléssel és egy kizárólagos baráti puszival az arcomra.

- És ha már itt vagyok, akkor majd mesélhetnél mi történt, hogy olyan sietősen léptél le LA-ből. Arról még nem meséltél -hozta fel a kedvenc témám.

- Hosszú. Inkább felejtsük is el.

- Gondolom Derekhez van köze. De oké. Te tudod. Anthony mondta, hogy Hollyt is elhozta.

- Igen. Nemtudom miért, nem is ismerem még, de nem szimpatikus a csaj.

- Na ezzel nem vagy egyedül. Sose értettem Derek mit eszik rajta, és mivel másabb mint a többi, hogy elmondhatja magáról nemcsak egy éjszaka volt Derek mellett. De így sem nevezném kapcsolatnak, inkább amolyan ha kell valaki Dereknek akkor hozzá rohan.

- Hát ki tudja elnézve őket lehet, hogy most másként alakul. A csaj nagyon odáig van.

- Mint a legtöbb nő, de Derektől sokat ő se várjon. Azt a napot érném meg, hogy neki komoly szerelmi kapcsolata legyen egy nővel, hát azért bármit megadnék. De inkább hanyagoljuk Derek nőjeit.

- Ez egy remek ötlet. Kimegyünk?

- Persze. Szép hölgyem - nyújtotta felém a karját amit én boldogan fogadtam el, és így indultunk vissza a kertbe. 

Dean is gratulált és beszélgetett Isabellékkel. Nem éppen voltam hozzászokva ennyi emberhez, főleg, hogy itt csak gazdagokkal van tele a parti, de ez jár az ő világukkal. Azért hálás voltam, hogy mindig is a családunk tagjaként gondoltak rám és viselkedtem velem. Isabell és James is. 

Később csatlakoztunk Sophieékhoz egy újabb kör pezsgőre. Közben jót elbeszélgettünk, és kiderült, hogy ők hívták el Deant és mivel meséltem Sophienak milyen jól elbeszélgettünk mostanság.

Hálás voltam a kis összeesküvőnek ezért.

Dean helyes pasi, jól kijövünk, de nem is tudom egyenlőre nem is tudnék másként gondolni rá. Pedig ahogy eddig megismertem egy igazi álompasi lehet, de valamiért én bolond engem a minden szempontból veszélyes pasik vonzanak. Akik veszélyt jelentenek a szívemre. Elég Kiara. Ne is gondolj most erre, csak érezd jól magad.

Amíg ők beszélgettek én elmerengtem egy kicsit, főleg mikor megpillantottam a szülinapi tortát. Eszembe jutott az utolsó alkalom amikor szülinapi partin voltam. De ahogy felötlöttek bennem az emlékek, és magam előtt láttam a képeket olyan gyorsan próbáltam el is hessegetni őket.

Erre meg még annyira sem kell gondolnod - mondogatta egy hang a fejemben aminek igyekeztem engedelmeskedni.

Dean mellett sikerült is,főleg mikor táncolni hívott. Lehetetlen volt nemet mondani neki. És Derek is pont ezt a pillanatot választotta, hogy felbukkanjon. Rögtön amint meglátott el is kerekedett a szeme.

És a pillantás amivel végigmért? Szinte égetett és úgy éreztem képtelen vagyok elszakadni a pillantásától, nagy nehezen sikerült csak. Éppen egy lassú szám ment így Deanhez is elég közel voltam és mikor éppen úgy fordultunk, hogy ráláttam a főnökömre mintha nem tetszett volna neki amit lát.

Ideje azonban nem sok volt, mert mintha Holly észrevette volna amit én is rámászott Derekre és táncolni rángatta én pedig utána már nem is foglalkoztam vele. Dean tökéletes partnernek bizonyult, nemcsak tánc terén hanem ami a beszélgetéseket illeti is. Nagyon jól éreztem magam vele az este, és Sophieékkel is. Rengetege nevettünk, táncoltunk és jól éreztük magunkat.

Fantasztikus volt a vacsora, utána az ünnepelté volt a főszerep, jött a torta és folytatódott a mulatság.

Valamiért egy idő után pedig nem ez az első alkalom, hogy iszok mégis mintha kezdett volna  a pezsgő a fejembe szállni.

- Rögtön jövök - álltam fel az asztalunktól és a ház felé indultam, hogy felfrissítsem magam egy kicsit.

Éppen kikerültem az emberek látóköréből és felléptem a teraszra mikor egy kar hirtelen megragadott és az egyik oszlop mögé rántott, hogy takarásban legyünk.

Egy meglepett sikoly féleség hagyta volna el a szám, de arra már nem volt lehetőségem más már megakadályozott benne.

Azok a bizonyos veszélyes, függőséget okozó ajkak. Abban a pillanatban ahogy túl voltam a pillanatnyi ijedtségen és felismertem az illetőt, az orromba kúszott férfias és mámorító illata valami egészen más érzés lett úrrá rajtam, és egy másfajta félelem.

Maga a helyzetünk rémített meg. És amit közben éreztem. Már az első pillanatban el kellett volna löknöm magamtól, de amint ajkai az enyémhez értek képtelen voltam rá. Az agyam kikapcsolt, és semmi másra nemtudtam gondolni.

Dereknek nemcsak az ajkai hanem a karjai is fogva tartottak. Szorosan a karjaiba zárt. Egyik karja a derekam köré fonódott míg a másik a gerincemen simított végig, lefelé a hátamon elérve, hogy szinte remegjek a karjaiban.

Ajkaink közben tüzes táncukat járták, nyelveink egymást csábítgatták ezzel az őrület határára sodorva minket, és elérve, hogy abba se akarjuk hagyni. Olyan ez mint a legrosszabb drog. Ha egyszer belekóstolsz nincs megállás.

Mégis levegőre ki tudja mennyi idő után de szükségünk volt. Egy utolsó vérforraló csókkal a ajkai elszakadt az enyémtől és máris mintha a szám fázott volna az övé nélkül. Majdnem egy csalódott sóhaj is elhagyta a szám. De ő nem állt meg.

Míg az éltető levegőt szívtunk be ajkai addig sem tétlenkedtek és csókjait a nyakamra hintette ezzel még inkább az őrület határa felé sodorva. Közben pedig egyre több sóhaj hagyta el a szám, levegőt is szinte alig tudtam venni miközben forró lehelete a bőrömet csiklandozta két csókjai között.

Kezei sem tétlenkedtek. Egyre lejjebb tévedtek míg nem keze a fenekemen állapodott meg. A következő pillanatban amint a fenekembe markolt szinte ösztönösen mintha olyan természetes lenne kulcsoltam a lábaim a dereka köré miközben az oszlop és izmos forró teste közé kerültem fogságba.

Mégis eszemben sem volt ellenkezni.

Amint a testünk azon a bizonyos részen összeért és egymáshoz préselődött egy egy fülledt nyögés szakadt fel mindkettőnkből, Derek pedig ismét lecsapott és ajkai birtokba vettek.

Férfias teste az enyémnek feszült, és igyekeztünk mindenhol érinteni egymást miközben ajkaink forrón játszottak egymással.

Közben pedig az agyam egy távoli szegletében választ is kaptam a kérdésemre, hogy miért is van minden nő oda ezért az őrjítően szexi férfi példányért. Ugyan ki tudna neki ellenállni?

Nem utolsó sorban gazdag, és szerintem nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legvonzóbb, és legszexibb férfi a földön. Amivel persze ő maga is tisztában van. És ugye hülye lenne ezt nem kihasználni?

Miközben ezeket a tüzes perceket éltük, férfias illata még inkább elszédített, izmost testét az öltönyös keresztül is szinte éreztem, és semmire se vágytam jobban mint, hogy a puszta kezemmel is végigsimíthassak a testén. Sőt nemcsak a kezeimmel.

Akartam őt. Ebben a mámoros pillanatomban semmire se vágytam jobban. A józan ész már abban a percben elhagyott mikor a karjaiba kerültem. És gyanítom ezzel már sok nő volt így. Mégis jelen pillanatban ez sem tudott érdekelni ha  az övé lehetek.

- Teljesen az őrületbe kergetsz - súgja mézédes csábító hangján mikor ismét elszakadt tőlem néhány pillanatra és a nyakamat csókolva haladt a dekoltázsom felé. Én pedig még mindig a karjaiban, lábaimat a dereka köré fonva igyekeztem nem teljesen elolvadni ennek a férfinak a karjaiban.

- Látod? Te is annyira akarod mint én. Ezzel nincs is baj, és hidd el egyszer megadod magad nekem - hallottam ismét a hangját a vágy ködfátylán keresztül és ezt már a szemembe nézve mondta.

Először felfogni is alig tudtam a történetek után, közben a szavait, és a tüzes tekintete ami fogva tartotta az enyémet se sokat segített, de nem is egészen értettem mire gondol. És szinte már a nyelvemen volt, hogy nem érdekel senki és semmi én most akarom őt.

De ekkor zajokat hallottam, amik egyre hangosabbak lettek, és szavakká formálódtak amiket egyre közelebbről hallottam. Be is pánikoltam és ezután kezdtem észhez térni.

Derek azonban hamarabb kapcsolt. Egy pillanat alatt elszakadt tőlem, a következő percben ismét szilárd talajt éreztem a lábam alatt, és máris éreztem testének hiányát az enyém mellől.

Még szerencse, hogy egy oszlop volt a hátam mögött aminek tudtam támaszkodni, mert különben szerintem össze is csuklottam volna, a lábaim mintha zseléből lettek volna.

Derek ezután felém villantottam azt a  - tudom, hogy szexi vagyok és akarsz engem mosolyát - majd egy gyors csókot lopott tőlem, ujjai végigsimítottak felforrósodott arcomon és már itt sem volt. Mint aki jól végezte dolgát.

Ó anyám, de még milyen jól - sóhajtottam és teljes testem az oszlopnak dőltem, és csak kapkodtam a levegőt miközben ide oda cikáztak a gondolataim és igyekeztem felfogni azt ami az imént történt.

Nem sok időm volt ezen elmélkedni mert megjelent mellettem Sophie és Anthony.

- Mit csinálsz itt? Már mindenhol kerestünk - kérdezett rá a barátnőm majd gyanúsan kezdett méregetni mikor láthatta rajtam, hogy valami történt mert még megszólalni se nagyon tudtam.

- Mit műveltetek csajszi? Derek hová bújt?

- Mi van? Hogy érted ezt? - kérdeztem vissza Anthony kérdéseire.

- Amilyen állapotban vagy kis anyám. A hajad is úgy áll mint akit éppen  . . . . .  - erre nem mondta tovább a mondatot de jobb is, közben pedig a rakoncátlan tincseimet igyekeztem helyre rakni.

- Egyébként meg egy ideje azt a lökött öcsémet se láttuk. Már a nője is kereste. Pff szegény Holly nem is sejti mit művel a háta mögött Derek.

- Nem művel semmit. Nem is láttam őt.

- Ej anyukám rosszul hazudsz, de ha te mondod - villantott egy sokat sejtető mosolyt és lelépett. Sophie pedig továbbra is gyanúsan méregetett.

- Lassan lelépnek a vendégek. Egy üveg pezsgő, én, Anthony és a medence? - kérdezte a barátnőm, és tudtam, hogy ebből megint egy kibeszélős este lesz, aminek én leszek a főszereplője. És, hogy ezek ketten úgy is mindent kiszednek belőlem.

- Oké - adtam meg magam sóhajtva, és végszóra ebben a percben jött vissza hozzánk Anthony aki már villantott is egy üveg hűtött pezsgőt.

- Tali a medencénél drágáim.

- Komolyan ez a pasi rosszabb mint egy pletykás öreglány.

- Igen kíváncsi, de tudod, hogy ő is szeret téged. Mintha a testvérünk lennél. És ő is örülne ha végre a hülye testvérünk észhez térne, és ha egyszer ez megtörténik és . . . . .

- Csodák nincsenek Soph, úgyhogy ezt hanyagoljuk is. Legalább még nem lesz a közelben egy kis pia - mondtam neki mire elnevettük magunkat és elindultunk Anthony után, hogy tovább élvezzük az estét . . . . . .

Jócskán hajnal tájt járt az idő, de mintha nem is éjszaka lett volna. Jó társaságban nagyon is gyorsan repül az idő, és mi még mindig teljesen fel voltunk pörögve. Bár ennek nyílván az a ki tudja hány üveg pezsgő az oka.

- Jobb lenne ha kijönnétek végre - hallottuk meg egyszer csak Derek idegesnek hangzó hangját a medence széléről.

- Ugyan már öcsi. Ne legyél ünnep rontó. Inkább menj a csajodhoz. Hol is van most?

- Mit tudom én, gondolom alszik - mondta Derek, halkabban is mint ahogy eddig beszélt, gondolom azt is remélte, hogy eléggé ki vagyunk ütve már, hogy ne is figyeljünk erre fel. De nekem nagyon is megragadta gondolataimat ez a mondata.

Amikor pedig a tekintete az enyémbe akadt, képtelenek voltunk másfelé nézni. Rögtön felvillantak előttem a néhány órával ezelőtti igencsak forró képek amiket akárhogy akartam nemtudtam elhessegetni, és a pillantása elárulta, hogy nem csak én gondolok erre.

Ez volt az a pillanat amikor én jobbnak láttam ha menekülőre fogom. Az kéne még csak, hogy itt akarjon maradni velünk.

Kimásztam a vízből és a törölközők felé indultam, ami persze mert miért is ne az asztalon lett volna ami mellett Derek állt.

Sophie és Antony nem éppen díjazták, hogy lépni akartam,de a pillantásukból azért tudtam, hogy sejtik az okát és elnézik nekem.

Viszont mikor a törölközőért nyúltam volna Derek gyorsabb volt mint én és pont az történt amit nem akartam. Szembe kerülni vele. Igencsak közel lépett hozzám, és a hátamra terítette a törölközőt.

Mikor pedig a kezei elhaladtak a nyakam mellett ujjai érintették a bőrömet és mintha áram csapott volna meg, és csupán ennyitől felforrósodott a testem. A tekintete pedig ismét rabul ejtett. Ki tudja meddig szem párbajoztunk mire torok köszörülést hallottunk a medence felől ami visszahozott minket a földre.

Elmotyogtam egy jó éjszakát és a becéloztam a szobám. Bár a jó éjszakát lehet, hogy lassan hajnal, reggel táján nem éppen a megfelelő köszönés, de maximum kicsit tovább alszunk. Én így is tettem, ugyanis ahogy a fejem a párnát érte rögtön el is aludtam és előtte szerencsére semmi olyanra nem gondoltam amire nem kellene.

A hétvégét így a birtokon töltöttük,a vasárnapot többnyire a Hampton gyerekek a szüleikkel voltak, és csak este készültünk hazarepülni.

Én pedig mivel nem akartam a kis családot megzavarni, noha ők ezt hülyeségnek gondolták, és örültek volna ha velük leszek mégsem szerettem volna. Jó alkalom is volt, így az időm nagy részét Deannel töltöttem.

Ismét meglepődtem milyen jól ki is jöttünk, és valamiért közben volt egy olyan rossz érzésem, hogy ő jobban is kedvel a kelleténél. És ami még inkább meglepett, hogy egyszer csak mikor a kertben sétáltunk ezt ő maga hozta fel és vallotta be, hogy tetszek neki. Sőt, hogy erről már Derekkel is beszélt korábban.

- De ne aggódj. Tudom, vagyis sejtem, hogy kedvelsz de ennyi. És tudom, hogy Derek is utálna ha akarnék valamit tőled, na meg még a vak is látja, hogy valami, fogalmam sincs mi de van köztetek, és akármennyire is tetszel nem akarok belefolyni.

- Mindent jól elmondtál. Ami pedig őt illeti az csak egy kis játék, és ennél többet nem is akarnék egy olyan férfitól mint Derek. Szerintem neked sem kell elmondjam miért, gondolom jól ismered őt. És nem is szeretnék most komolyabb kapcsolatot, csak az életem rendbe rakni.

- Azt azért hozzátenném, tetszett milyen képet vágott a drága barátom mikor veled látod,és hogy látta milyen jóban lettünk- mondta nevetve Dean.

- Öröm volt látni, igaz nem értem az okát, de mindegy is. Ne is beszéljük róla. Örülnék ha barátok lennénk, de most ez a legtöbb amit adhatok.

- Hidd el ennek is örülök.

- Te pedig azt hidd el hogy bármelyik nő örülhet ha téged fog ki magának, remélem hamarosan megtalálod azt a nőt - válaszoltam neki mosolyogva és nagyon örültem, hogy ezt tisztázni tudtunk. Este a család együtt vacsorázott és se én se Dean nem akartunk lábatlankodni így Dean elhívott vacsorázni.

Mikor Sophienak meséltem és említettem hová akar vinni Dean még szerencse, hogy figyelmeztetett, hogy az egy nagyon elegáns és szép kis hely, így ennek megfelelően is öltöztem fel. Így estére még jobban lehűl a levegő, pedig télhez képest nap közben elég szép idő volt.

Mégis Sophie egy elegáns és gyönyörű ruhát adott rám, ami azért mégsem annyira olyan, hogy túlöltöztöttnek tűnjek benne.

Ahogy elkészültem Dean jött is értem és a ház előtt várt a kocsiban.

Éppen Sophieval mentünk le a lépcsőn mikor odalent a család többi tagjába botlottunk.

- Kiara drágám gyönyörű vagy - mosolygott rám Isabell és pont ahogy ezt kimondta nézett felém Derek. Aki mellett persze ott áll Holly. Az én tekintetem persze nem az övével akadt össze, de nagyon is igyekeztem elvonni a figyelmem Derek szemének kékségéről mielőtt nagyon is feltűnő lenne. Ő azonban láthatóan nem szégyellt végignézni rajtam.

A pillantása azonban annyit még elárult nekem mielőtt elnéztem róla, hogy nagyon is tetszik neki amit lát.

- Szerencsés fickó ez a Dean - mondta James is amire én csak mosolyogtam és örömmel láttam Derek elsötétülő pillantását erre a kijelentésre.

Elköszöntem tőlük és nekik is szép estét kívántam és mentem is a lovagomhoz . . . . .

~Derek~

Nem gondoltam volna, hogy bánni fogom meg nem is, hogy hazahoztam Hollyt. Anyáék is tudták szerintem miért is volt, és milyen szerepe van az életemben, noha Holly pláne ez a hétvége után még mindig reménykedik.

Pedig ha tudná mennyire hiába. Pláne most.

Elég Derek, ne gondolj arra amire nem kéne - figyelmeztettem magam ismét, ki tudja hanyadjára mikor újra felvillantam előttem a képek amikor Kiara a karjaimban volt.

Képtelen vagyok azokat a pillanatokat kiverni a fejemből,akármennyire is szerettem volna. Még Holly sem segített mint általában. Anthony tuti hülyének is nézne, ha elmondanám neki,hogy nem érdekel és már Holly sem kelti fel az érdeklődésem. Ami a legrosszabb, hogy ő is észrevette, hogy valami nem oké velem.

Hogy a fene vinni el ezt az egészet. Mintha nem is én lennék. De ideje, hogy ismét a régi önmagam legyen. Valahogy ez mégis nehéznek tűnik ha a drága asszisztensem a közelben van. Teljesen kifordulok magamból ilyenkor, és olyan dolgokat akarok amiket normális esetben sosem. Nemtudom mit művel velem.

Oké, ezt most fejezd be - mondtam magamnak és igyekeztem az efféle hülye gondolatokat kiűzni a fejemből és újra a normális Derek Hampton lenni, akit nem kerget az őrületbe egyetlen nő sem. És amit inkább én teszek velük.

Igaz ezek a tervek füstbe menni látszottak amikor a vacsorához mentünk le, és Kiara éppen akkor jött le a lépcsőn. Deannel ment vacsorázni. Ez volt az a pillanat amikor megtudtam volna ölni ezért a drága barátom. És ahogy Kiara kinézett? A fenébe is ezt már szerintem szándékosan is csinálta. Tud valamit ez a nő. Hogy hogyan is kell megőrjíteni engem. A francba biztos ez a büntetésem a csajozós életem miatt. De ha igen is akkor is ez már tényleg sok. Kész büntetés volt már ránézni is a gyönyörű testére, főleg ebben a ruhában. Örülök, hogy igaz jó idő után a szemem letudtam venni róla, és hogy Hollynak és senki másnak nem tűnt fel. Lehet, hogy ez utóbbi elhamarkodott kijelentés volt, mert ahogy a húgomra és a bátyámra pillantottam mintha kissé önelégült fejet vágtak volna, és tuti, hogy rajtam röhögtek, persze próbálták jól leplezni.

Ami aztán az este és a vacsora folyamán betette nekem  a kaput, hogy elég sűrűn ő és Dean voltak a téma. Főleg anyáék részéről.

Hogy milyen aranyosan, mennyire szép pár lennének, hogy Dean milyen rendes férfi és pont egy ilyen kellene Kiaranak.

Na a végére ez már sok volt nekem.

- Bocsánat, de nekem megfájdult a fejem - mondtam egy idő után és felálltam az asztaltól és apám irodájába mentem.

Töltöttem egy jó pohárnyi whiskyt és annak a társaságában ültem le.

- Na mi az nem tetszik amit hallottál? - fordultam a hang felé ami Anthonytól jött.

- Mi van? - kérdeztem vissza.

- Ne add a hülyét öcsi, tudod te azt. Mi az isten van veled?

- Jobb ha tudod, bár Kiara mesélt róla, de nekem anélkül is volt szerencsém megnézni a kis műsort a minap este amit az oszlop mögött levágtatok. Mit ne mondjak nem semmi volt.Bár lehet,hogy Holly nem élvezte volna annyira. És lehet, hogy csak az én látásommal van a baj, és az iméntiek alapján is én gondolom rosszul a dolgokat, hogy Kiara talán más lehetne neked mint az eddigi nőjeid. Még az sem zavar, hogy a kis barátnőd melletted van. Ez azért már valami.

- Ne kezd megint. Én se tudom mi az a szarság ami rám jön ha a közelben van, de semmi komoly. Biztos csak azért vagyok ennyire kész, mert nem kaphatom meg. Több okból sem. Tudod a tiltott gyümölcs izgalma meg ilyesmi.

- Ha te mondod. De akkor vagy hagyd rá vagy csinálj valamit.

- De okos lettél hirtelen. És miért érdekel hirtelen mindenkit az én szerelmi életem? Vagy minek nevezzem . . . . .

Anthony csak vállat vont és jött a szokásos hülyeségeivel én pedig még mindig azon akadtam le, hogy ez a bolond látott minket együtt. Hát remek. De nem is éppen úgy alakulnak a dolgok ahogy azt akartam. Utálom, ha kicsúsznak a kezemből a dolgok, és ennél a Kiara ügynél nagyon úgy tűnik kezdem elveszíteni a fonalat.

Szerencsére Anthony éppen nem mondott semmi olyat mert Holly egyszer csak betoppant.

- Zavarok? Jól vagy? Olyan távolinak tűnsz mióta itt vagyunk - nézett rám és tudtam, hogy itt az alkalom, hogy elfelejtsem ezeket az őrültségeket és magát azt aki okozza az elmebajom és kihasználjam, hogy Holly itt van, és hogy olyan legyek mint amilyen valójában vagyok.

- Minden oké, csak munkáról beszéltünk az miatt idegeskedtem, de semmi komoly - tereltem a témát és magára hagytunk Antonyt.

Holly nem tétlenkedett sokáig. Kihasználta, hogy végre megkaparintott és nem is engedett egész éjjel. Én pedig mintha ismét a régi lennék bolond lettem volna kihagyni az alkalmat és hát valljuk be, ki ellenkezne ha egy Holly típusú nő másra rá?

~Kiara~

Hazafelé a gépen egy folytában csak a hétvégén járt az eszem. Isabell és James kissé szomorúak voltak, örültek volna ha többet lehetnek a gyerekeikkel de ez most amolyan villám látogatás volt.

Sophie pedig ismét elővette az Aspeni karácsony ötletét hazafelé menet. Sosem szervezett még ilyen családi bulit, utána pedig egy karácsonyi partit a barátokkal, közeli ismerősökkel, de úgy gondolta meglepi vele Isabellt. És persze nekem majd segítenem kell. És mivel közelegnek az ünnepek a napokban majd neki akar látni.

De a lökött barátnőm sajnos egy nagy hibát is elkövetett. Elszólta magát ezen terveiről a gépen, és Holly rögtön jelentkezett, hogyha nem bánnánk akkor nagyon szívesen segítene.

Na erre szerintem mint a ketten kapásból rávágtuk volna a nemet, de tényleg magához  képest elég normálisan kérte, és amit utáltunk is bevallani, hogy akadt egy két jó ötlete. Így hát nem volt mit tenni mint elfogadni az ajánlatát.

Derek pillantása is csak azt sugallta, amit én és szerintem Sophie és Anthony is gondoltunk,hogy ez érdekes buli lesz. És csak reméltük, vagy én legalább is, hogy nem les katasztrófa a vége ha összeeresztenek minket.

- Remélem nem kell majd, hogy állandóan velünk lógjon, és végignézni, hogy mászik rá Derekre - mondta Sophie mikor a többiek nem hallották - max szólunk majd Dereknek lője le - tette hozzá egy huncut mosollyal és ez engem is nevetésre késztetett.

Ezután pedig valami egészen más történt ami rögtön el is vette a kedvem. Sőt. Jó formán elfogott a rettegés. Mint minden alkalommal mikor eljön ez a pillanat, és találkoznom kell vele.

A hétvége tökéletes volt, és tényleg teljesen meg is feledkeztem róla, hogy lassan ismét itt az idő. És ha ez nem lett volna elég ismét kaptam emlékeztetőt is mellé.

"Messze repültél drága Kiara, de tudod, hogy vannak amiket így sem felejthetsz el,és ismét itt az alkalom, hogy találkozzunk. Még ma este. Pont New Yorkban vagyok. A címet elküldöm, ott találkozunk. Tudod, hogy nem szeretem ha elkésel" - tette hozzá a végére az emlékeztetőt mintha ennyi idő után nem lennék tisztában vele.

Nagyon is tudtam, hogy zajlik egy egy ilyen találka. És ahogy minden alkalommal most is teljesen elöntött a félelem. Kimutatni persze nem mutathattam. Nem tudhatják meg, hogy történt valami. És hogy ez néha elő fog fordulni. Pedig ennyi idő alatt már hozzá szokhattam volna. De lehet, hogy ehhez, az ilyen alakokhoz sosem lehet. És nem is hiába fél tőlük az ember. Ki tudja csak egyszer egy alkalommal legyen kicsit rosszabb kedve, az ilyeneknek annyi is elég, és te már nem is úszod meg élve a dolgot. Nem véletlenül rettegtem mindig, és mégis úgy tűnik akárhová menekülök, megyek mindenhol utolér a múlt. . . .

- Minden oké? Annyira elsápadtál - ült le mellém Sophie nemsokkal leszállás előtt.

- Persze, csak tudod, hogy nem a kedvencem a repülés - próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra, hogy ne sejtsen semmit.

Van amikről még jobb ha ő sem tud. És bajba keverni sem akarom. Jobb ez így. Elég ha én rettegek tőlük.

Így nemsokkal később ismét New Yorkban értünk földet.

Legnagyobb meglepetésemre, valahogy - szerencsére azt nem hallottunk mivel - Derek lerázta Hollyt és Ryan jött ki érte a reptérre és vitte őt haza, persze előtte még a maratoni csók csata is megvolt. Rossz volt rájuk nézni, de most valahogy ez sem érdekelt. Tiszta ideg voltam.

Anthony is elköszönt tőlük és a saját lakására ment, ahogy mi is a Diamond Hill felé vettük az irányt.

Ahogy Derek a saját parkolójában a többi csoda járgánya mellé leállította a kocsit itt volt az idő. Tudtam, hogy semmit nemtudok kitalálni miért, hová és kihez mennék el, így nem maradt más megoldás mint a múltkori.

Még jó, hogy minden a ketten álmosnak és fáradtnak tűntek, és holnap munka is vár ránk, és felérve a lakásba mindenki a saját szobája felé ment.

Az órára pillantva láttam, hogy van még időm a megadott időpontig így lezuhanyozta hátha az megnyugtat, de hiába. Felöltöztem, és mivel kezdett későre járni az idő lassan indulnom kellett.

Elhaladva a Derek és Sophie szobája mellett, semmi zajt nem hallottam már, csak reméltem, hogy alszanak és nem jönnek rá, hogy megint kilógok. Igaz most egészen más okból. Nem mintha az egyik jobb lenne a másiknál . . . .

Mielőtt eljöttem volna, kénytelen voltam lenyúlni Derek egyik kocsiját, hogy eljussak a megadott helyre.Még szerencse, hogy tudtam hol van. Mit ne mondjak nem éppen egy olyan környék ahová késő este egyedül elmerészkedik egy nő. De Nála ez sem véletlen.

Igyekeztem higgadt maradni, és kicsivel távolabb tettem le a kocsit és gyalog jöttem ide, magammal hozva a táskámat amiben a lényeg volt benne.

Annyira nem is öltöztem fel, és lehet, hogy már ennek az egésznek a gondolatára is kirázott a hideg, az pedig csöppet sem segített, hogy tényleg elég hűvös volt.

Gyalog pár percre a kocsitól volt a hely és ott is voltam. Az órámra pillantva láttam, hogy pont időben. Egy sötét, ilyenkor elhagyatott utcában kellett várnom ahol ilyenkor a kutya sem járt.

Ekkor hallottam meg a szokásos autó hangot.

Behunytam a szemem, vettem egy nagy levegőt és csak túl akartam esni a dolgon.

Ahogy lefékezett mellettem a sötét utcán az autó a szokásos gorillák szálltak ki és nyitottak ki nekem az ajtót, hogy beszálljak. Ezen meglepődtem, ismertem ezeket a verő legényeket, de eddig Ő mindig kiszállt, és eddig soha nem kellett vele mennem.

Ekkor sejtettem,hogy valami nem oké. Még jobban féltem mint eddig, és csak reméltem, hogy hamarosan ismét épségben hazajutok és ha csak egy újabb hónapra is de megszabadulhatok a félelemtől amit ebben a pillanatban éreztem . . . . . . . .