2014. december 24., szerda

Boldog Karácsonyt!

Sziasztok!


Először is szeretnék Nektek Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánni :)

 


Ami pedig a folytatást illeti már elkezdtem, de húzós napjaim voltak, de most végre vasárnap estig pihi így szerintem most kari valamelyik napján jön a következő :). Addig is puszi nektek. 


2014. december 9., kedd

10. - A szó amit eddig nem ismertem: Boldogság

Sziasztok! Csak egy gyors köszönöm a fejezet előtt. Az előzőkhöz érkezett komikat és pipákat és nagyon örülök, hogy itt vagytok.

~Kiara~


Semmi ígéret, semmi. Csupán átadtunk magunkat az érzéseknek. Egyenlőre nem törődve a következményekkel. Ahogy kimondtam a szót, hogy maradjunk az eszem egy része még mindig ellenkezett és azt suttogta, hogy talán reggelre ezt nem fogom olyan jó döntésnek látni. Mégsem foglalkoztam vele. Ahogy Derek mondta. Semmivel. Csak Vele.

A kandallóban arany szín tűz lobogott mi pedig leültünk elé miután Derek kibontott egy üveg pezsgőt. Odakint egyre jobban szakadt a hó mi pedig átadtunk magunkat egymásnak.
Elfelejtettünk mindent és semmivel sem foglalkoztunk.

Derek vágytól csillogó szemmel nézett a rám a pohár felett és én is hasonló pillantást vethettem rá. Villantott egy szexi mosolyt majd közelebb jött hozzám. Mind a teste, mind az ajkai veszélyesen közel kerültek. De ma éjszaka engedek ennek a veszélynek.

Viszonoztam a mosolyát majd végre megkaptam amit akartak. Ajkait az enyémen érezhettem. Egy röpke pillanatra felrémlett az utolsó mámoros alkalom amikor őrült módon az irodájában támadott le. Azóta vágyom a csókjára. Mégis az a baj ha ezt így folytatjuk és ennyire jó lesz rá fogok szokni mint a drogra.

Forrón csókolt, nyelveink úgy mozogtak mintha mindig is ezt csináltuk volna. Végünk volt. Most már képtelenek voltunk abbahagyni. Igaz nem is akartuk. Miközben őrjítően csókolt a teste is még közelebb került hozzám. Sőt.

A következő pillanatban már vízszintesben voltunk a puha szőnyegen a kandalló előtt.

Akármennyire is fantasztikus volt levegőt venni alkalomadtán képtelenek voltunk elszakadni egymástól. Addig sem tétlenkedtünk hanem egymást szabadítottuk meg a ruháktól. Hihetetlen, hogy hiába nem először láttam meztelenül ezt a tökéletes testű férfit mégis elkápráztatott. És jó volt látni, hogy ő is leplezetlenül mustrálja a testem.

Egy röpke pillanatra a félelem jeges szele suhant végig rajtam és azt ismételgette, hogy " Fel fog ismerni" de ahogy jött el is űztem ezt a félelmet és igyekeztem, hogy többé ne lehessen úrrá rajtam. Szerencsére nem volt mitől tartanom.

Inkább kisöpörtem minden ilyesféle gondolatot és csak erre a pillanatra koncentráltam.

Mikor a testünk csupasz valójában simult egymáshoz az le írhatatlan volt. Odakint a téli hideg bennünket pedig elemésztett a forróság. Ahogy tökéletes teste az enyémhez simult miközben alatta feküdtem és érezhettem mennyire akar engem.

Én is pont ugyanennyire akartam őt.

Nem először voltam férfival, de az is igaz, hogy még soha senkivel sem éreztem ezt. És még bele sem melegedtetek igazán - suttogta az ördögi kis hang a fejemben.
És milyen igaza volt.

Derek teljesen megőrjített és ezt a tudtára is adtam.

- És ez még csak a kezdet cica - mosolygott rám a szexi, dögös vigyorával majd egy csókot nyomott az ajkaimra és utána a szája egyre lentebb tévedt a testemen.

Végighaladva és elidőzve a melleimnél, le a hasamon át míg meg nem találtam egy bizonyos testrészem. Teljesen az őrületbe sodort a nyelvével ahogy kényeztetett. Csak a hajába  markolva és sűrű nyögések közepette voltam képes elviselni édes kínzását.

Pláne mikor egy ujját is magamban érezhettem. Nemsokkal később egészen a csillagokig repített. Átadtam magam a mindent elsöprő orgazmusnak majd visszamászott fölém és megcsókolt. Ajkaink ismét mohón falták egymást mikor rajtam volt a sor. Vagyis lett volna.

- Engedd, hogy ma éjjel én kényeztesselek cica - suttogta édes mámoros hangon a fülembe mire rögtön ellenkezni akartam.

Én is örömet akartam szerezni neki.

- Már azzal megtetted, hogy itt vagy - mondta a szemembe nézve és ebben a pillanatban teljesen másnak láttam őt.

Egy olyan férfinak aki bármit megadna és megtenne értem, és akinek ez az éjszaka többet jelent egy szexben gazdag éjszakánál. Mégsem akartam olyasmit látni a dologba ami nincs benne. Ez a része, hogy mi lesz utána majd holnap kiderül. Egyrészt tetszett másfelől megrémített ez a gondolat.

De elég. Ne agyalj. Ha csak ez az éjszaka már akkor is minden percét megérte. Noha lehet, hogy nem a legjobb öltet beállni a sorba azok a nők közé akik már megvoltak Dereknek.
Ez a borús gondolat egy röpke pillanatra úrrá is lett rajtam és mintha ezt a tekintetemen látta volna.

- Ne törd a fejed hülyeségeken cica. Te nagyon is más vagy. Megőrülök érted. Fontos vagy nekem Kiara - mondta a szemembe nézve Derek.

Tudtam, hogy őszinte és ez a vallomása teljesen meglepett. Letaglózott. Ő az a férfi akinek a szájából nem is gondoltam, hogy ilyet hallhatok.

Láttam a tekintetén, hogy valamiféle választ vár erre, de pár pillanatig még emésztgettem amit mondott. Nem mellesleg a szívem ha lehet még erősebben dobogott a mellkasomban.
Fontos vagyok neki. De akkor is. Egek, mibe keveredtünk?

Minden gondolatot ami borússá tette volna a kedvem elsöpörtem és megcsókoltam őt. De nem úgy ahogy eddig. Lassú, mámorító csók volt ez amivel válaszoltam a vallomására. Egy pillanatra abbahagyta a csókot,hogy a szemembe nézhessen.

Elmosolyodott. Ebből tudtam. Tudtam, hogy célba ért a válasz. Majd folytattuk a csókot és minden amit elkezdtünk.

Ezután végképp megszűnt a külvilág csak mi ketten voltunk.

Egy teljesen más Derek volt velem. Fantasztikus volt. Csak arra törekedett, hogy nekem örömet okozzon. A saját örömét háttérbe szorítva.

Csókoltuk, simogattuk egymás ahol értük majd végre megkaptuk amire annyira vágytunk. Teljesen, minden értelemben egymáséi lettünk. Meztelen teste rajtam feküdt, a lábaim közé fészkelte magát majd a kis gonosz kínzó lassúsággal hatolt belém.

De az érzés ami ekkor átjárt leírhatatlan volt. Az ő tekintetében is láttam, hogy ugyanígy érez.
Néhány őrjítő pillanatig csak kiélveztük, hogy a testünk egyé vált, addig váltottunk egy forró csókot majd mozogni kezdett bennem.

Ez volt csak igazán őrjítő. Ahol értem a hátát végigkarmoltam miközben hol gyorsabban hol lassabban hajtott bennünket a gyönyör felé.

Az éjszaka maga volt a mámor. Nem is tudtam már hányszor, hányféle pózban voltunk együtt, hányszor adtuk át magunkat a mindent elsöprő gyönyörnek. Derek karjaiban könnyű volt mindenről elfeledkezni.

Végül mikor lassan az éjszakát felváltotta a hajnal kimerülten és kielégül és nem utolsó sorban boldogan hullottam a karjaiba. Ezúttal már az ágyban. Ugyanis ezt is kipróbáltuk.

Hol szenvedélyes, hol pedig lassú, érzéki volt az együttlétünk. Már már szerelmesnek hatott. Oké. Ne gondolj bele olyat amit nem kellene - róttam meg magam miközben Derek karjaiban feküdtem és aki a hátamat cirógatta.

Az éjszaka Derek vallomása után egyikünk sem beszélt. A tetteink beszéltek helyettünk. És most sem mertem, vagy inkább nemtudtam mit kéne mondani. Igaz szerint nem is akartam elrontani a pillanatot.

- Szóval hol is van az ajándék amit Sophietól kaptál? - kérdeztem tőle, pedig már tudtam.
Felnéztem rá.

- Itt fekszik a karjaimban - felelte a dögös Derek Hampton féle mosoly kíséretében.

- És ez volt a legjobb ajándék amit valaha kaptam. Azt hiszem jövőre is Sophietól kérem az ajándékom - kacsintott rám mire én is elnevettem magam.

- Csak nehogy másik csomagolásban kapd - bukott ki a számon majd kibontakoztam az öleléséből, hogy felülhessek.

- Ne légy bolond - mondta majd egyik pillanatról a másik ismét a teste csapdájába kerültem.
Karjaimat lefogta a fejem két oldalánál miközben testével maga alá szegezett. Hmm. Nem is volt olyan kellemetlen. Főleg, hogy egy bizonyos testrésze ismét igencsak jól működött.

- Csakis ebbe a testbe csomagolva akarom - mondta a szemembe nézve.

- Jó a válasz - mosolyogtam rá egy picit ördögien majd alatta fekve megmozdítottam a csípőm. Meg is kaptam tőle a kívánt férfias nyögést.

- Te kis szexi boszorkány - mondta majd a szája máris az enyémen volt, a férfiassága pedig ismét bennem. Most rajtam volt a sor, hogy a szájába nyögjek miközben a újra átadtuk magunkat a szenvedélynek.

Újabb mámoros talán órákkal később rávettük magunkat, hogy elszakadjunk egymástól. Ebben segített Sophie üzenete is. 

Mivel tudtunk, hogy soha nem megyünk vissza a nagy házba ha együtt zuhanyzunk le így külön mentünk. Ekkor jelzett üzenetet Derek telefonja.

- Nézd meg Cica, biztos anyámék - mondta Derek a fürdőből ezért is merészkedtem megnézni.

Nem sokat tévedett. Sophie volt, hogy most már lassan ideje készülni az esti bulira és már várnak vissza bennünket.Továbbítottam Dereknek majd ahogy kiléptem az üzenetből megpillantottam a saját arcom a telefonján.

Eleinte csak pislogtam,de ez tényleg az én képem. Amit Derek csinált rólam tegnap. Te jó ég. És ez a háttérkép a mobilján. Hiába képtelen voltam letörölni a mosolyt az arcomról. Mégis igyekeztem amikor Derek visszajött a szobába. Bár biztos, hogy tudja, hogy láttam.

Legszívesebben össze vissza csókoltam volna. És mit ne mondjak a dögös testének látványa egy szál törölközőben sem sokat segített, hogy ne másszak rá. Ahogy láttam a vigyorát neki is ez járt a fejében.

Odaléptem hozzá és egy szenvedélyes csókot azért engedélyeztem magunknak mielőtt én is elmentem zuhanyozni. Ezután hagytuk csak el ezt a csodás kis birodalmat ahol azt hiszem a legfantasztikusabb karácsonyt töltöttük. . . . .

Mire visszasétáltunk a nagy házba már javában állt a készülődés az esti partira. Jóformán minden készen állt. Sophie és a szülők is már szépen felöltöztek a bulira. Csak mi hiányoztunk ugyanis lassan az első vendégek is érkeztek. Köztük Sophieék nagyszülei is.

Ahogy betettük a lábunkat a házba mindenki, főleg Sophie nagyon mosolygott. Volt egy olyan érzésem mind nagyon jól tudják mi történt Derekkel. Erre a gondolatra egy kicsit el is pirultam. Derek persze észrevette.

- Nyugi Cica, eddig is sejtették, hogy mi a helyzet - suttogta a fülembe Derek, majd a mocsok a húga, és immár az édesanyja és Anthony szeme láttára egy csókot lehelt a nyakamra. Majd egy önelégült mosoly ült ki az arcára és hagyta, hog Sophie magával hurcoljon.

Ő pedig a röhögő Elliottal ment el.

Na ezért még kapni fogsz - gondoltam magamban miközben hagytam, hogy Sophie a szobámba rángasson és elkészítsen a bulira. A hajam, a smink, a ruha és már kész is voltam mikor Isabell bejött, hogy megyünk e le.

A korábbi jelenetet nem hozta fel, de a nagy mosolygásból és a nézéséből ítélve tudtam, hogy szeretné. Mégsem tette amiért hálás voltam. Egyenlőre Sophienak is, de tudom, hogy előbb utóbb ki akarnak és fognak is faggatni. Minden esetre hálás voltam, hogy kicsit tolódik a dolog. Ugyanis biztos lenne olyan kérdés amire én magam sem tudom a választ.

Van amit még Derekkel sem tisztáztunk. Hogy mi is akkor ezt velünk pontosan? De lehet inkább jobb nem is belemenni ebbe. Nem tervezni előre, csak a pillanatnak élni hiszen csak egyszer élünk. Majd alakul valahogy a dolog. Legalábbis remélem, hogy inkább jó mint rosszul. Az utóbbinál gondolva Derek múltjára ami a nőket illeti. De talán mégis van egy kis esély, hogy végre megváltozik, csak ebben tudok reménykedni. Hogy nem áll be a sorba azok közé az emberek közé akiket szeretek, és akik és összetörik a szívem amiért csalódnom kell bennük. Akadt sajnos ilyen, nem kevés az életemben.

De ennek most nincs itt az ideje. Talán mégis csak előbb utóbb sikerül teljesen új, végre boldog életet kezdenem itt ezen a helyen és ezzel a családdal akik már most jobban szeretnek mint a saját családom valaha is.

- Min szomorkodsz? Ennek most nincs itt az ideje - hozott vissza a valóságba Sophie hangja.

- Csak eszembe jutott a családom ennyi. Ne aggódj már nem is gondolok ilyesmire - mondtam neki és komolyan is gondoltam.

- Na végre. Ne beszéljük most erről. Igaz ez a téma amiről soha nem meséltél, hogy mi is történt veletek, de tudod, hogy nem faggatlak. Mesélsz ha úgy érzed. Tudod, hogy rám, ránk számíthatsz  - mondta Sophie és örökké hálás leszek ezekért a szavakért hisz tudom, hogy komolyan is gondolja. Jobb barátot nem is kívánhatnék és ezt neki is elmondtam, majd hosszan megöleltük egymást.

- Ejnye lányok még nem vagytok kész? - kérdezte Isabell majd sürgősen munkához látott Sophie, hogy engem kisminkeljen egy gyors zuhany után.

Már majdnem teljesen kész voltam és indultunk volna lassan a vendégekhez mikor Sophie nem bírta tovább.

- Oké addig nem mehetünk le még el nem mondod mi van a bátyámmal.

- Miért is gondoltam, hogy tovább bírod? - mosolyogtam rá szégyenlősen mert nem igazán akartam erről beszélni, főleg nem Isabell előtt.

- Ugyan kicsim, tudod, hogy nagyon örülök nektek. Szerintem még a fiam sose láttam ilyen boldognak egy nő miatt. Végre látok esélyt rá, hogy jó útra tér hála neked kicsim - jött oda hozzám Isabell és egy puszit adott az arcomra.

- Nemtudom. Az biztos, hogy ez életem legszebb karácsonya. Ne haragudjatok meg, tudjátok, hogy miattatok is, de főleg miatta - mosolyodtam el szégyenlősen.

- Ezt mondanod sem kell. Messziről látni rólatok. És anyának igaza van Derekkel kapcsolatban. Nagyon örülök nektek - mosolygott rám a barátnőm is. - Egyébként milyen volt az éjszaka? - kérdezte egy huncut mosollyal.

- Sophie! Tisztára mintha Anthonyt hallanám.

- Ugyan már. Végül is  testvérem. Mi lenne ha kicsit sem hasonlítanék rá? - kérdezte vigyorogva. Na egy kicsit mesélj csak - kérlelt.

- Soph kérlek, anyukád nem kíváncsi erre és ez  . . . .

- Miattam ne legyél zavarban. Egymás között vagyunk és én csak örülök a boldogságotoknak.

- Fantasztikus volt. Tudom, hogy fontos vagyok Dereknek és ez reményt ad. Az elején azt hittem engem is csak egy újabb strigulának akar, de az este bebizonyította, hogy mégsem. És hinni akarok neki. Semmi konkrétat nem beszéltünk meg, és szerintem jól is volt így. Minden más magáért beszélt. Csak boldog akarok lenni végre - csúszott ki a számon ez az utolsó mondat talán kicsit keserűbben.

- Az leszel. Te vagy az aki a legjobban megérdemli és ezt Derek is tudja. Boldoggá fog tenni hidd el - kacsintott rám Sophie majd elindultunk lefelé.

Mivel ez amolyan családi esemény, hiszen rokonok és barátok vannak itt - legalábbis Sophie mesélte - hogy ilyenre nincsenek az emberek hozzászokva, hogy Derek elhozza  a nőjeit.

Ezért voltam én a meglepetés. Én ebből kijutott nekem is.

Picit tartottam attól, hogy újra látom őt. Talán az eddigi rossz dolgok amik velem történtek az oka, hogy féltem, hogy mire ismét találkozunk ami az éjjel és tegnap történt szertefoszlik. De nem így történt, sőt.

Ahogy beléptünk a terembe, ahol zene szólt, folyt a pezsgő és a jókedv megpillantottam Őt.

Azt hiszem egyetlen férfi szemében sem láttam még ilyen mértékű rajongást egy nő iránt amit én láttam Derek tekintetében. És ez mérhetetlenül boldoggá tett. Ő ismét meglepte a tömeget, az ismerősöket, barátokat és a családját.

Sophie és Isabbel csatlakoztak a többiekhez és pedig megtorpantam az ajtóban és csak őt néztem. Ahogy közeledett felém átjárt a boldogság.

Hozzám lépett, a lehető legédesebben a karjaiban vont és megcsókolt. Mivel társaságban voltunk és nem kettesben amolyan visszafogottabb csók volt ugyanakkor ez is tökéletes. Mint minden vele kapcsolatban.

Mikor ajkai elszakadtak az enyémektől lehajolt még, hogy egy csókot leheljen a nyakamra miközben a fülembe súgta:

- Gyönyörű vagy cicuskám.

- Te is Mr. Dögös Bátyus - pillantottam végig szmokingba bujtatott testén ahogy kicsit engedett az ölelésén.

A becenévre felcsillant a szeme.

- Ezt még akkor ragasztottunk rád mikor New Yorkba jöttem. Igencsak találó. Pláne ha te maradsz a cicuskánál.

- Igen? De tetszik - kacsintott rám  a szexi mosolyával.

- Ezen nem lepődtem meg - mosolyogtam vissza rá, majd egy röpke pillanatra még a nyaka köré fonva a karom magamhoz vontam egy csókra mielőtt elengedtem. Ami igencsak nehezemre esett. Ezt mintha látta is volna rajtam.

- Ne aggódj, éjszaka csak a tiéd vagyok - súgta a fülembe vigyorogva majd összekulcsolva az ujjainkat mi is elindultunk, hogy elvegyüljünk a tömegben.

Először a szűkebb család kapott el bennünket és örömködött nekünk. Hampton apuka, Anthony és a többiek.

Igencsak jól alakult az este, ahol jóformán mindenkit megismerhettem és számos gratulációt kaptunk én és a végre megváltozó Derek aki mégiscsak lehorgonyoz egy nő mellett. Ezt bóknak vettem.

Igaz akadt egy két női pillantást akik talán annyira mégsem díjazták a dolgot, hogy Derek kikerült a piacról. Amolyan családi barátok lány, nő tagjai. Hiszen tudjuk, hogy minden nő odáig van ezért a dögös férfi példányért.

- Azt hiszem nem egy nő féltékeny rá ma este, és lesz az elkövetkezendőkben. Hogy neked sikerült ami senki másnak nem és megszerezted a bátyámat - mondta Sophie mikor egy egy pohár pezsgővel egyedül maradtunk egy kicsit vele és Anthonyval.

- Húgica jól mondja. A New yorki nők sokaságának szíve törik majd össze a hírre. De végre vannak még csodák. Jó, hogy végre megjött az esze. Apám sose gondoltam volna, hogy így nézzen egy nőre. Egész este ha netán messzebb is került tőled le nem vette a szemét rólad - kacsintott rám Anthony mire elpirultam. Ő csak mosolygott rajta majd megölelt és kaptam egy puszit.

- Naa tesó el a kezemmel a barátnőmtől - csatlakozott hozzánk Derek, majd hátulról a karjaiba zárt. Én csak boldogan bújtam a karjai közé és élveztük tovább a partit.

Igencsak későre járt mikorra minden vendég elment és mi is a szobáink felé indultunk. Én automatikusan a sajátom felé kanyarodtam volna ahogy felértünk a lépcsőn mikor Derek a karjaiba rántott.

- Ugye nem gondoltad, hogy elengedlek magam mellől? - nézett rám szenvedélyes tekintettel.

- Annyit leszek melletted, hogy még a végén megunsz - próbáltam viccelni de ugyanakkor félelem is fogott el a gondolatra.

- Ilyesmire ne is gondolj mert semmi esély rá cicuskám. Teljesen megfogtál - mondta majd megcsókolt ezzel is bizonyítva a szavait. Ugyanakkor az éjszaka hátralevő részében ismét teljesen elfeledkeztünk a külvilágról és csak mi ketten léteztünk  . . . . .


Ismét New Yorkban..


Visszatérve New Yorkba véget értek ezek a csodás napok. Szinte fájó szívvel hagytuk el Aspent.

Valamiért rossz érzés kerített hatalmába. Féltem nagyon hogyha eljövünk onnan ennek az egésznek vége szakad.

Visszafelé a gépen Derek mintha megérezte volna a szorongásom és próbálta elterelni a  gondolataim és azt elhitetni velem, hogy igenis rendben lesz minden. És ezért még inkább imádtam őt.

Délelőtt értünk vissza Diamond Hillbe mire Derek javasolta, hogy menjünk el valahová ebédelni. És mivel neki képtelenség ellenállni?

Sophie persze nem akart jönni mondván, hogy menjünk csak ketten, pedig Derek őt is hívta. Ő inkább Anthonyval ebédelt a Diamond Hillben.

Én kértem egy kis időm Derektől, hogy átöltözzek.

Ahogy lefelé tartottunk a garázshoz Derek meglobogtatott előttem egy kulcsot.

A legtöbb autóját imádom és már volt is szerencsém vezetni, de ezúttal egy Aston Martin kulcsát adta a kezembe. Kérdőn pillantottam rá hiszen ilyen kocsit nem láttam a repertoárjában. Ugyanakkor teljesen felpörögtem a gondolatra, hogy egy ilyet vezethetnék. Látta a ki nem mondott kérdésem mert rögtön válaszolt.

- Egy kis szervizelésen volt, és gondoltam mivel ezt még nem próbáltad talán szeretnéd - mondta a kulcsra pillantva majd a boldogan mint egy kislány aki új játékot kapott a nyakába ugrottam.

- Tudtam én, hogy csak a kocsijaim miatt szeretsz. - mondta nevetve majd mire észbe kaptam már ki is csúszott a számom.

- Háááát . . . .  nagy a kísértés de ezek nélkül is szeretnélek - mondtam ki hirtelen.

Kétféle érzés kavargott bennem. Boldogság, hogy képes vagyok így érezni és kimondtam, hogy van valaki aki iránt ezt érezhetem. Ugyanakkor óriási félelem, hogy ezzel aztán tuti, hogy elriasztom magam mellől. Hiszen ahogy az összes többi is belezúgott és többet akart tőle ő rögtön elmenekült. Bár talán a mi esetünk más .  . . . mégis féltem.

Egy pillanatra ő is lefagyott. Nyilván emésztette, hogy az én számból hallotta ezt.

Majd a következő pillanatban mivel még mindig a karjaiban voltam még szorosabban magához vont és megcsókolt. Már nem egyszer csókoltam őt ugyanakkor ez mégis más volt.

Éreztem, hogy ezzel viszonozza a vallomásom. És boldog voltam. Cseppet sem bántam, hogy ő nem mondta ki. De ez igenis boldoggá tett, hogy tudom ő is hasonlóan érez. Majd eljön a megfelelő pillanat mikor hallani is fogom tőle. Ezekben a percekben a karjaiban, a csókját élvezve tudtam  . . . .


Ezek után mondanom sem kell, hogy ismét egy csodás napot töltöttünk együtt. Ugyanakkor másnap sajnos tényleg vissza kellett térnünk a valóságba.

Szilveszterig volt még egy két napunk addig ami a munkát illeti megcsináltuk amit kellett, hogy akkor egy kicsit ismét együtt lehessünk. Na nem mintha a nap minden percét nem együtt töltöttünk volna de azért mégis.

Ami a munkát illeti ott tényleg igyekeztünk csak azzal foglalkozni. Ami valljuk be igencsak nehéz ha az ember lánya egy ilyen férfi közelében kell legyen egész nap. Néha meg is kísértettük egymást. Imádtam ezeket a pillanatokat. Minden percet amit vele töltöttem.

Ma azonban az alkalmazottai számára is nyilvánvalóvá vált miféle kapcsolatban is vagyok a főnökömmel. Aminek főleg azok a bizonyos nők nem igen örültek. Annak - ahogy Anthony mondta - hogy Derek kikerült a piacról.

Igaz most végre csak mosolyogni tudtam rajta. Boldoggá tett ugyanis a tudat, hogy kimutatjuk együtt vagyunk. És, hogy tudom ez a férfi az enyém.

Ezen a napon ismét az Aston Martinnal mentünk dolgozni. Sajnáltam is szegény Ryant, hogy elveszem a munkáját.

Sophie ugyanis a délután folyamán felhívott, hogy unatkozik nincs e kedvem elmenni vásárolni kicsit. Persze a vásárlás gondolata annyira nem dobott fel, de a vele töltött idő annál inkább így még a pláza is jöhetett.

Dereknek sem volt ellenvetése így éppen az irodájából kísért ki.

- Hazamész Sophiért vagy idejön?

- Ha nem bánod Ryan elvisz haza és felvesszük.

- Ugyan, tessék vidd az Astont kicsim - mondta egy szexi mosollyal majd már nyújtotta a kulcsot is.

Eközben a hátunk mögül éreztem, hogy a nők pillantása ránk tapad.

- Sokára végzel? - kérdeztem Derektől miközben a lift felé kísért kézen fogva. Ott megfordított, hogy szemben legyünk és a karjaiba zárt.

- Otthon leszek mire ti is. Mit szólnál egy kis olasz kajához? Utána egy medence? - nézett rám szinte éhes tekintettel. Na közel sem olyannak mint aki ételre éhes.

- Imádnám.

- Akkor otthon cicuskám.

- Otthon Mr. Dögös Bátyus - válaszoltam majd egy olyan nevetést kaptam cserében amit imádtam az ajkain.

Ezekkel az ajkakkal hajolt ezután felém és megcsókolt.

Nem igen akartam elszakadni tőle de képtelen voltam. Már csak a néző közönség miatt is. Egy utolsó szenvedélyes pillantást váltottunk mielőtt becsukódott a lift ajtaja és elindultam Sophieért.

Mikor a Diamond Hill elé értem és míg a barátnőmre vártam megcsörrent a mobilom.

- Ha már plázáztok akkor keress néhány lengébb ruhát esetleg fürdőruhát - mondta Derek mire rögtön a mi értjét kérdeztem.

- Meglepetés. Otthon találkozunk cicuska - mondott ennyit és már le is tette.

Vajon mit agyalhatott ki már megint? - kérdeztem magamnak és örömmel vártam mit is tervez vajon. Ám ha tudom, hogy végül, hogy sül el talán nem várom annyira  . . . . .  . .




Végül pedig, hogy legyen elképzelés magáról a helyről, a házról Aspeni képek: 

http://vagyak-manhattanje.blogspot.hu/p/helyszinek.html


2014. december 7., vasárnap

Folytatás?

Sziasztok!

Egy kis nosztalgiázás volt az este, aminek keretében újraolvastam az eddigi fejezeteket és rájöttem, hogy hiányzik :) mivel az abbamaradt történetek közül talán erre volt a több érdeklődés gondoltam rá, ha időm engedi akkor jönne erre friss.

Jó volt az este az eddigi részeket újraolvasni :) érdekelne, hogy lenne e érdeklődés a folytatásra? :)

2013. szeptember 22., vasárnap

9 . - Karácsony Aspenben

~Kiara~


Sophie és én az ő szobájában voltunk és már majdnem készen a vacsorához. Nem mondom, hogy ez nem olyan nagy alkalom mint például a holnap esti parti, de azért ha szűk családi körű lesz is azért szépen felöltöztünk mégsem mehettünk le melegítőben.
Barátnőm éppen a sminkemmel lett kész majd a tükör elé álltunk egymás mellé. Összemosolyogtunk, és Sophie megölelt miután kijelentette, hogy fantasztikusan nézünk ki.
- Ezzel csak egyetérteni tudok - hallottunk hirtelen egy hangot az ajtó felől.
Derek csábító hangja volt az, majd beljebb lépett.
- Anya üzeni, hogy már szinte csak rátok várunk.
- A nagyiék?
- Ők majd csak a holnapi partira tudnak jönni, megkértek, hogy szóljak neked - válaszolta Derek Sophie kérdésére.
- Oké. Akkor nyomás le.
Éppen indultunk volna az ajtóhoz, Sophie ki is lépett mikor Derek gyengéden megfogta a karom és visszatartott.
- Mi is rögtön megyünk húgi - kacsintott Derek a húgára mire a kis áruló csak mosolygott és magunkra hagyott bennünket.
Amint becsukódott az ajtó kérdőn pillantottam Derekre, akiről meg kell mondjam eszméletlen jól nézett ki. Hatalmasat nyeltem ahogy végigpillantottam rajta, sőt még az ajkamba is haraptam majd észrevettem, hogy ezt ő is látta. Elsötétült a tekintete ettől és elmosolyodtam, hogy ilyen hatással vagyok rá.
A válasz mosolyából tudtam, hogy tudja mire is gondoltam.
Ezek után sem szólt egy szót sem, de mielőtt rákérdezhettem volna miért is maradtunk itt ráadásul kettesben, megfogta a kezem és visszavezetett az egész alakos tükör elé.
Továbbra se értettem mit akar, és megmondom őszintén a gyomromban ezernyi kis pillangó repdesett már a puszta közelségétől is. Hát még amikor hozzámért.
A tükör elé állított, míg ő szorosan mögém lépett. Éreztem a testéből áradó forróságot miközben a tekintetünk  a tükörben kulcsolódott össze.
A következő pillanatban valamit előhúzott  zsebéből és elém nyújtott a kezében egy kis becsomagolt dobozkát. Azonban ennek a mozdulatnak hála most már jóformán a teljes teste nekem simult. Ha még volt is pár milliméternyi hely köztünk nem is értve magam de áthidaltam azt is és szorosan hozzá simultam. Nemtudnám megmondni miért, de most csak erre vágytam.
- Boldog Karácsonyt cica - súgta hozzá a fülembe miközben fülig ért a mosolya, és most az ajándéknak hála még a becézésért sem torkolltam le.
Hevesen dobogó szívvel néztem a kis Tiffanys dobozkát a kezemben. Főleg mert sejtettem már a márkából is, hogy nem holmi olcsóságot kaptam tőle.
- Nem kell rosszra gondolni, csak megláttam és tudtam, hogy illeni fog hozzád - tette hozzá majd várta, hogy kinyissam.
Ahogy sikerült kibontsam a kis ékszeres dobozt és felpattant a teteje még a szavam is elállt.
Egy csodaszép nyaklánc volt benne, rajta egy szív alakú medállal amin egy apró gyémánt csillogott. Nem is tudom mennyi idő telt el amíg az ékszert csodáltam és képes voltam ismét a tükrön keresztül Derek szemeibe nézni.  


De amint ez sikerült, rögtön kimondtam az első gondolatot ami eszembe jutott.
- Ezt nem fogadhatom el Derek. Ez, egek te megőrültél. Ez Tiffany.
- Igen. És? Ne akadj folyton ezen ki. Ne foglalkozz vele. Inkább azt mond, hogy tetszik e? Vagy nézzünk másikat? - kérdezte és mintha már bizonytalanságot hallottam volna a hangjában.
- Eszedbe ne jusson. Ez gyönyörű. Imádom. De  . . . . .
- Akkor semmi de. Szabad? - kérdezte és az ékszer felé nyúlt, hogy a nyakamba tehesse.
És tökéletesen illett is a ruhámhoz amit Sophieval választottunk. Egy földig érő szoknyás gyönyörű fehér darab, a mell részénél szürkés.
- Gyönyörű vagy - súgta Derek a fülem mellett amikor feltette a láncot. Én magam is a tükörbe néztem és remélem nem hangzik túl hülyén, de tényleg nem néztem ki rosszul. No de Derek sem panaszkodhatott.
Bámulatos szemei, szexi mosolya és a tény, hogy a teste még mindig szorosan az enyémhez simul közel sem hagyott hidegen és biztos, hogy ő is tisztában van vele, hogy milyen hatással is van rám. Ezt elárulta a nem kicsit önelégült mosolya is.
De mivel már így is tovább voltam a kelleténél ilyen közel hozzá ideje volt elszakadni tőle. Még mielőtt valami olyasmibe kezdünk amibe nem kellene. És mellette minden esély megvan rá, hogy ilyesmi előforduljon.
Igyekeztem ellépni mellőle, de nem nagyon sikerült, mert karjai bilincsként zárultak körém. Picit rosszallón néztem rá mire ördögi mosollyal tekintett vissza rám.
- Jobb ha tudod, hogy előbb utóbb mindent megkapok amit akarok Kiara - súgta a fülembe érzékien majd a karjai lehullottak rólam.
Kellett pár pillanat, hogy magamhoz térjek és normálisan tudjak gondolkodni a közelsége okozta mámor után.
Ezúttal rajtam volt a sor, hogy kicsit meglepjem.
Felé fordultam és nagyon is közel léptem hozzá. Ha akartam volna akár meg is csókolhattam volna. Ajkait csupán néhány apró milliméter választotta el az enyémtől. Pokolian nagy volt a kihívás. Mégsem engedhettem neki. Most én leszek az aki győzni fog Derek Hampton.
- Csak én nem kerülök ezek a dolgok közé Derek - súgtam hasonló érzékiséggel a fülébe mint ő az imént, majd ajkaim néhány apró csókot leheltek a nyakára.
Tetszett a dolog, amikor éreztem, hogy elakad a lélegzete és szaporábban veszi a levegőt. De még mielőtt ismét karjai börtönébe zárhatott volna elléptem mellőle és gyorsan az ajtóhoz léptem.
- A nyakláncot pedig imádom - mosolyogtam vissza rá majd Sophie után indultam magam mögött hagyva Dereket.
Leértem a többiekhez akik már a szépen megterített ünnepi asztalnál ültek és úgy látom csak ránk várnak.
- És Derek? - kérdezett rá Anthony egy huncut vigyorral mintha tudta volna honnan is jöttem. Sophie pedig rögtön a nyakamban csillogó ékszert figyelte, de nem kérdezett rá.
- Nemtudom - vágtam rá gyorsan.
Közben elkezdték feltálalni a vacsorát, és nemsokkal később Derek is befutott. Vesztemre pont mellém ült. Remek látványt nyújthattunk. Én ültem az egyik oldalán, a kis barátnője Holly pedig a másikon.
Persze a csaj rögtön a nyakán lógott és állandóan próbálta őt megérinteni, közelebb kerülni hozzá, de Dereket mintha nem is érdekelte volna. Komolyan nem is értem mi a fenének hívta el? És látszik, hogy a szülei sem annyira vannak oda érte. Bár többnyire nyilvánvaló mire is tartja maga mellett a csajt. A fenébe is mit érdekel ez engem?
Inkább igyekeztem nem tudomást venni róluk, szerencsére a vacsora alatt egész jól sikerült. Majd átvonultunk a nappaliba aminek az egyik sarkában egy hatalmas feldíszített fenyő állt, alatta pedig rengeteg doboz.
Mindenki kapott egy pohár puncsot és Derek kiosztotta az ajándékokat. Ők ezt ilyenkor este szokták. Csak családi körben, hiszen holnap este millió más ember is lesz itt.
A kandallóban tűz égett, meghitt fények, karácsonyfa, ajándékok és egy család amit szinte a sajátomnak tekintek. Végre nyugodtnak és boldognak éreztem magam.
Sophie egy pillanatra felém nézett és tudtam, hogy tudja mire gondolok. És ezt neki és a barátságának köszönhettem. Ezután leült mellém és megöleltük egymást. Azt akartam, hogy tudja mennyire sokat jelent nekem ez az egész, és hogy tudom mindig számíthatok rá.
Ajándékkal mégsem készültünk egymásnak, nekünk ezt a barátságunk jelenti. Sőt mintha a testvérem lenne. Még boldogabb lettem amikor Anthony is megölelt minket, ahogy ő mondta a két húgicáját. Más nem is kellett egy boldog estéhez.
Majd az érzelgős pillanatok után Derek átadta mindenkinek az ajándékokat.
Be kell valljam kíváncsian figyeltem amikor a kis barátnője került sorra. Nem is lepődtem meg, hogy is ékszert kapott, de közel sem Tiffanyt mint én és lehet, hogy csak mert az enyém, de az én láncom sokkal szebb - fogtam meg a nyakamban lógó gyönyörű medált.
- Fiam, azt hiszem egy valakit kihagytál - nézett rá az édesapja és én szinte féltem ettől a pillanattól.
- Szerintem nem apa - mondta Derek majd felém tévedt a pillantása az előttünk álló üveg asztalra tette a nyakláncom Tiffanys dobozát.
- Kiara már megkapta az ajándékát - mosolygott rám és ekkor minden szem rám szegeződött. Főleg Holly nem túl boldog tekintete.
A kezemben tartottam még mindig a medálom majd elvettem, hogy a többiek is láthassák.
- Akkor már értem miért kellett vacsi előtt annyit várni rátok - szólalt meg hirtelen Anthony ezzel jóformán lebuktatva minket. Majd mikor látta a szemével szikrákat vető Hollyt egy hoppá csúszott ki a száján, de már késő volt.
Szerencsére Holly nem rendezett jelenetet, de a pillantásából amivel Dereket jutalmazta tudtam, hogy ő ezért még kapni fog.
- Ez gyönyörű Kiara. Eddig is tudtam, hogy remek ízlésed van tesó - mosolygott Sophie Derekre.
- Tényleg csodaszép, és jól áll neked kicsim - mosolygott rám az anyukájuk.
- Köszönöm - mondtam, de ezt inkább Neki címeztem.
A pillantások néhány végtelennek tűnő pillanatig összekapcsolódott és tudtam, hogy célba ért a köszönetem.
Nemsokkal később pedig ahogy sejtettem, Derek és Holly különvonultak. Ahogy elhagyták a nappalit Sophie nemtudta szó nélkül hagyni.
- Ajajj azt hiszem Derek most kapni fog - mondta a kis huncut persze mindezt mosolyogva.
- Sophie - szólt rá az anyukája de közben ő is alig tudta leplezni a mosolyát.
- Anyu se bírja őt - fordult felém Sophie.
- Ez nem igaz kislányom. Vagyis nem teljesen. Helyes lány ez a Holly de nem a fiamhoz való. És tudom, hogy Derek se veszi komolyan, ellentétben Hollyval. Nem is értem Derek miért minek van vele időről időre?
- Ugyan anya, tudhatnád, hogy neki mire kell egy nő. Vagyis eddig így volt, aztán hátha végre változik - kacsintott rám Anthony.
Valamiért rögtön értettem mire gondol, és sajnos a többiek is. Nem is véletlenül lettem fülig vörös mint egy paradicsom.
- Én is így gondolom Kiara drágám. Sophie mesélt ezt azt mióta Dereknél laktok. Ne haragudj rá emiatt - tette hozzá mikor láthatta a nem túl kedves pillantásom az említett barátnőm felé - én vagyis mi örülnénk neki. Ugyan ne mond, hogy te nem láttad, hogy néz rád a fiam?  Mert én igen.
- Én is - jött utána a többiek hangja is nevetve.
Remek.
- Nem hiába hívta Holly félre. Végre én is látok valami esélyt rá, hogy megkomolyodik Derek. És szerintem ezt neked köszönhetjük. Bármi is lesz veletek, én örülnék neki ha a fiam melletted kötne ki. Bocsáss meg, de így gondoltam akkor már kimondom - mosolygott rám Isabell az őszinteségi rohama után.
Még az a szerencse, hogy ezt Derek nem hallgatta végig. Elég nekem ezt emészteni, és az eddig Derekkel történteket is. És ekkor még nem is tudtam mire számíthatok még majd ezen a hétvégén.
A gondolat menetemet Derek szakította félbe aki visszatért közénk. Igencsak nagy volt a csend amikor belépett.
- Gondolom megint rólam volt szó - mondta majd töltött magának egy italt és leült közénk. Sophie persze nem bírt magával.
- Holly?
- Odafent csomagol. Reggel visszamegy New Yorkba.
- Na de miért fiam?
- Ugyan anya. Ne csinálj úgy mint nemtudnád, és mintha nem örülnétek neki. Igaz tényleg így a legjobb. Nem kellett volna idehoznom. Az utóbbi időben túl sokat voltunk együtt és emiatt én is hibás vagyok, hogy olyasmiben reménykedett amiben nem kellett volna. És ma ő is látta mi a helyzet. Hogy mi az amit igazából akarok - ezt az utolsó mondatot Derek úgy mondta, hogy a  tekintete közben az enyémmel fonódott össze. És azt üzente, hogy én vagyok az akit akar.
Ez pedig furcsa érzéseket keltett bennem. Egyrészt eszembe juttatva néhány pillanatot amikor már igencsak közel kerültünk egymáshoz. És mi tagadás annak a gondolata -  hogy ismét lehetne részem a Derek közelsége, érintése, és csókjai okozta mámorban -  nem lenne ellenemre sőt.
Ugyanakkor az, hogy bármi közünk is legyen egymáshoz milliónyi okból teljesen megrémít és félek tőle.
Az ő múltja érthető okokból a nőkhöz való hozzáállása miatt főként, és a saját múltam miatt talán még inkább. Szabályosan rettegéssel tölt el a tudat, hogy bizonyos dolgokat megtudjon rólam. Biztos vagyok benne, hogy akkor egy életre meggyűlölne. És ha közel engedem magamhoz akkor ha mindenre fény derül pokolian fájna ha utálna engem. És tudom, hogy így lesz. Talán ez miatt jobban hajlok arra, hogy jobb nekem amíg távol tartom magam tőle. Igaz ez se sokkal könnyebb.
A fenébe is.
Ebből ha már belekeveredtem csupán egyetlen módon jöhetek úgy ki,hogy ne szenvedjek ha netán mégis beadom a derekam ennek a pasinak. Aminek valljuk be egyre nagyobb a valószínűsége.
Hogyha az ő eddigi szabályai szerint kezeljük ezt az egészet. Hiszen mi tagadás a kémia igencsak erősen izzik körülöttünk. És ezt miért ne használhatnánk ki kötöttségek nélkül? Amolyan barátság extrákkal módon?
Na ennek a gondolata sem volt kevésbé izgató, sőt még biztonságos is tekintve ha vége lesz együnknek, főleg nekem sem kell szenvedni.
A francba Kiara miken nem agyalsz?  Szerintem megártott nekem valami az este. A leges legjobb ha egyáltalán egyik verzión sem agyalok mert semmi közöm nem lesz ehhez a pasihoz. Neki is jobb lesz, de főleg nekem.
- Kiara?? Hahó itt vagy? - térített vissza a valóságba Sophie hangja.
- Persze, bocsánat csak elgondolkodtam.
- Ejnye, és szabad tudni min is? - kíváncsiskodott Anthony.
- Most az egyszer inkább nem kötném az orrodra.
- Ó kislány, felesleges is mert a nagyja a arcodra van írva - mondta vihogva majd akaratlanul is Derekre néztem.
A mocsok Anthony pedig pont ezt várta.
- Mondtam én - nevetett még inkább.
Szerencsére Isabell kimentett és inkább másfelé terelte a szót.
- Kislányom és a testvéred? Dereknek neked kell ajándékot adni - nézett kérdőn mindenki Sophiera akinek az arcára valamiért az a nem sok jó ígérő ördögi mosoly ült ki.
- Picit később kapja meg - kezdett terelni a barátnőm, ennyire azért már ismerem őt. - Addig is miért nem viszed fel Kiarát a kis házba? Ilyenkor este gyönyörű ott fent.
- Nem is rossz ötlet Sophie - értett egyet Isabell és persze nem meglepő módon a többieknek is tetszett a javaslat. Na nekem már nem annyira, egy kis kíváncsiság azért volt a dologban.
- Na benne vagy cica? - fordult felém a dögös, szexi mosolyával az én személyes démonom.
- Miért ne? - mosolyogtam vissza szépen, majd felálltunk és ahogy elindultunk a nappaliból mellé lépve a fülébe suttogtam, de nem elég halkan.
- Hálás lennék ha  a szüleid előtt nem cicáznál le - mondtam neki, majd nevetést hallottunk magunk mögött.
- Ugyan cica, nekik semmi ellenvetésük.
- A barátnődnek lenne - tettem hozzá miközben a szobáink felé igyekeztünk.
Derek az ajtómhoz érve megállított és ismét csapdába kerültem.
Az ajtó és az ő teste közé.
Még az volt a szerencse, hogy nem ért hozzám csupán nagyon közel került hozzám.
- Nem a barátnőm, és már tisztáztuk mi a helyzet. Ezért is megy el reggel. Én tudom mit akarok Kiara. Vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy kit? - suttogta a fülembe csábítón minek hatására ismét olyan képek jelentek meg előttem amiknek nem lett volna szabad.
- Öltözz jó melegen cica - tette hozzá, majd egy csókot nyomott forró ajkaival a nyakamra és ott hagyott.
Kellett pár pillanat, hogy magamhoz térjek a Derek Hampton féle kábulatból majd a szobámba menekültem, hogy a tanácsához híven valami melegebb ruhát vegyek fel.
Sophie régen mesélt arról a kis kunyhóról, és hogy a testvéreivel ilyenkor télen mennyire szerettek ott lenni. Kíváncsi is voltam rá, de nem éppen Derekkel édes kettesben.
Hogy ebből mi fog kisülni? - kérdeztem magamtól, de válasz sehol.
Lent a nappali előtti bejáratnál Derek már várt rám. Még jó, hogy Sophieval megvettük ezt a sok meleg, téli ruhát. New Yorkban azért ennyire nem kellene beöltözni.
Isabell jött ki hozzák és egy fonott kosárkát adott át Dereknek aki csak egy puszit adott az édesanyja arcára.
- Zavarna ha sétálnánk? Nincs messze és nagyon szép ilyenkor. De mehetünk kocsival  is - nézett rám Derek.
- Jó a séta is - válaszoltam majd kijött a nappaliból még Sophie is. Egy percre félrevonta Dereket. Valamit nagyon susmorgott neki de mi nem hallottuk. Már ekkor tudtam, hogy sántikál valamiben. Valahol legbelül persze tudtam mire megy ki ez az egész és hiába a nem olyan régi gondolat menetem mégsem ellenkeztem. Egyenlőre. Pedig kellene.
Pont mintha varázs szóra történt volna  a  hó is szállingózni kezdett ahogy elindultunk ahhoz  a bizonyos hegyi kis házikóhoz. Nagyon hideg volt, bár a látvány még ezt is feledtette. A gyönyörű havas táj, ahogy hullani kezdett a hó mi pedig felfelé sétáltunk a hegyen. Bár ilyen időben nem mondanám, hogy könnyű volt és kicsit ki is melegedtünk. Egy idő után Derek a karját nyújtotta és így sétáltunk fel a hegyre miközben beszélgettünk is. Noha hála az égnek egyenlőre amolyan semleges témákról amiknek semmi köze nem volt kettőnkhöz.
- Állj csak ide egy picit - állított meg egyszer csak az út szélénél. 

Először nemtudtam mit akar, majd rájöttem mikor elővette a hiper szuper telefonját. A hátam mögött odalent a fénylő Aspen ő pedig engem fotózott. Nem igazán szerettem ha fotóznak és most meg főleg nem tetszett, hogy Derek volt az. De nemtudom miért talán a hangulat, a hely és az idő tette nem bántam, sőt még jó kislányként mosolyogtam is míg ő csinált pár képet. Amiket a mocsok nem akart megmutatni.
- Ezek az enyémek cica.
- És minek kellenek ezek neked?
- Csak úgy - vigyorgott rám, majd tovább indultunk.
Nemsokkal később pedig megpillanthattuk amiért jöttünk. . . . .
Derekkel karöltve indultunk felfedezni ezt a kis csodát itt a hegyen távol mindentől, mégis minden  felett . . . . . . Nem is sejtve, hogy mi vár még ránk ma este.
Egy hóvihar.
Komolyan ez is csak velem fordulhat elő. Az tuti, hogyha egyszer visszajutunk a nagy házba Sophiet megfojtom.
Kellett nekünk idejönni. Ebbe is a kis kunyhóba messze a háztól egy hegy tetején. Bár mi tagadás gyönyörű itt fent.
A lábunk előtt a csodás kilátás, az esti fények gyönyörűek. Mindent fehér hó takaró fed. Kell ennél szebb látvány? Ráadásul szerintem minden nő álma ezt egy ilyen pasi társaságában élvezni mint Derek Hampton.
Én mégsem annyira tudtam ennek a részének örülni.
Vagy inkább féltem tőle?
Most már tudom, hogy miért akarta Sophie, hogy eljöjjünk ide. Kettesben akart hagyni vele. Csak azt nemtudtunk, hogy az időjárás közbeszól és itt ragadhatunk.
És még Derek ajándéka sem lett meg. Amiért tulajdonképpen idejöttünk.
Sophie azt mondta, Dereknek később lesz meg a karácsonyi ajándéka.
Ebben a kis faházikóban ami tényleg mesés. Itt is akárcsak a nagy házban hangulatos fények, odakint a hó esik jelezve az igazi nagy hóvihar közeledtét.
A kandallóban tűz ég, míg én az ablak előtt állva szemléltem ki miután körbenéztem a kis házban. Amiben csupán egy kis konyha szerűség volt, egy helyes kis szobával és fürdővel. A szobára visszatérve nem kerülhette el a figyelmemet a szoba közepén álló hatalmas baldachinos ágy.
Erre a látványra rögtön olyan képek sokasága pergett le előttem amiket rögtön el is űztem. Inkább az ablakból elém táruló látványra koncentráltam miközben pörgött az agyam, hogy mit is keresünk itt.
Ekkor bukkant fel Derek mögöttem és estem rabul ugyanabban a csapdában amiben már többször is. Hátulról a karjaiba kerültem, és magához ölelt majd megszólalt:
- Ha szerencsénk van még visszaérhetünk a vihar előtt. Vagy kivárhatjuk itt a végét - mondta ezt már szinte suttogva a fülembe, mire a szívem majd kiugrott a gondolatra a mellkasomból.
És ekkor még képes voltam józanul gondolkodni leesett a dolog. Hogy jobb ha nem is keresem a házban Sophie Dereknek szánt karácsonyi ajándékát. Mert az ajándékát itt tartja a karjaiban. Már minden világos volt.
- Te döntesz Kiara - suttogta Derek  . . . . . még mindig hátulról a karjaiban tartva.
Igen, akarom - mondogatta a szívem, de az eszem legszívesebben elrohant volna. Az eszem tudta, hogy nem lenne szabad. Hiszen pont ezen töprengtem nem olyan régen.
- Mit mondasz cica? - kérdezte Derek.
- Nemtudom Derek. Nem is kellett volna idejönnünk. Ez nem jó ötlet - mondtam egyre vékonyabb hangon hiszen a kezei felfedező útra indultak a testemen. És ez nem éppen hagyott hidegen. Pláne, hogy már nem volt rajtam az a milliónyi ruha amiben felmásztunk ide. És lenne e olyan  nő a világon akit hidegen hagy egy ilyen este lehetősége, egy ilyen férfi, ennek a  férfinak az érintése?
- Nem lenne szabad itt lennünk. Nem akarok . . . Abba kell hagynunk. Csak baj lesz belőle. Nem ismersz Derek. És nem is akarom, hogy megismerj. Meg fogsz gyűlölni és ezt nem akarom. Ezért nem szabad - ömlöttek belőlem a szavak, és az eddig érzett vágy lassan félelembe, rémületbe fordult.
Mégis valami hihetetlen módon neki ennek az elűzésére is megvolt a  módszere.
- Mindenkinek van az életében valami ilyen dolog Kiara, én sem vagyok szent. És ha eljön az ideje elmondod. Ha akarod. És hidd el bármi is az nem tudnálak gyűlölni. Soha.
- Soha ne mond, hogy soha . . . .  . .
- Bármi is az megbirkózunk vele. Ne gondolj most erre.Verj ki mindent a szép kis fejedből. Csak a ma estére gondolj. Ránk. Ne foglalkozz mással. Hidd el elfeledtetek veled mindent. Csak akarnod és engedned kell - mondta, és tudtam, hogy igaza van. Hogy képes rá. Hogy minden rossz és borús gondolatot kiűzzön belőlem, és hogy elérje, hogy csak rá figyeljek. És én ettől is félek.
- Később ráérünk akármi mással foglalkozni. Most tégy félre mindent. Csak mi ketten vagyunk itt. - Ekkor maga felé fordított és a tekintete hatása alá kerültem, miközben szorosan a karjaiba zárt. Egy újabb csapdába amiből nem menekülhettem. Sőt. Nem is tudom akarok e?!
- Nos, hogy döntesz cica? Menjünk vagy maradjunk? . . . . . . . .
Ahogy kimondtam a döntésem nem számított semmi más, még akkor sem ha tudtam valahol legbelül, hogy lehet ennek nem lesz jó vége . . . .
- Maradjunk.

2013. szeptember 1., vasárnap

Részlet a következő fejezetből :)

Sziasztok!

Bizony régen volt itt friss, de mostanság ha időm is volt a másik történtre volt inkább kedvem, de jön most már ide is. Most kezdésnek csak egy kis részlet a következő fejezetből :)
Sajna nem ma jön a teljes, van még más dolgom is és pihenni is kéne kicsit sajna a tizenkét órázás minden erőmet elveszi, de ha délutános is leszek kivételesen rövid műszakba így hét elején megpróbálom hozni a teljes fejezetet. Péntekig mindenképpen mert akkor reggeltől vasárnap estig Siófokon leszek így addig mindenképp jön. Addig is kitartás, és köszönöm, hogy várjátok. Puszi :)


Íme tehát a részlet:


"Hóvihar. Komolyan ez is csak velem fordulhat elő. Az tuti, hogyha egyszer visszajutunk a nagyházba Sophiet megfolytom.

Kellett nekünk idejönni. Ebbe is a kis kunyhóba messze a háztól egy hegy tetején. Bár mi tagadás gyönyörű itt fent.

A lábunk előtt a csodás kilátás, az esti fények gyönyörűek. Mindent fehér hó takaró fed. Kell ennél szebb látvány? Ráadásul szerintem minden nő álma ezt egy ilyen pasi társaságában élvezni mint Derek Hampton.

Én mégsem annyira tudtam ennek a részének örülni.

Vagy inkább féltem tőle?

Most már tudom, hogy miért akarta Sophie, hogy eljöjjünk ide. Kettesben akart hagyni vele. Csak azt nem tudtuk, hogy az időjárás közbeszól és itt ragadhatunk. És még Derek ajándéka sem lett meg. Amiért tulajdonképpen idejöttünk.

Sophie azt mondta Dereknek itt lesz a karácsonyi ajándéka.

Ebben a kis fa házikóban ami tényleg mesés. Itt is akárcsak a nagyházban hangulatos fények, odakint a hó esik jelezve az igazi nagy hóvihar közeledtét.

A kandallóban tűz ég, míg én az ablak előtt állva szemléltem ki miután körbenéztem a kis házban. Amiben csupán egy kis konyha szerűség volt, egy helyes kis szobával és fürdővel. A szobára visszatérve nem kerülhette el a figyelmemet a szoba közepén álló hatalmas baldachinos ágy.

Erre a látványra rögtön olyan képek sokasága pergett le előttem amiket rögtön el is űztem. Inkább az ablakból elém táruló látványra koncentráltam miközben pörgött az agyam, hogy mit is keresünk itt.

Ekkor bukkant fel Derek mögöttem és estem rabul ugyanabban a csapdában mint tegnap este. Hátulról a karjaiba kerültem, és magához ölelt majd megszólalt:

- Ha szerencsénk van még visszaérhetünk a vihar előtt. Vagy kivárhatjuk itt a végét - mondta ezt már szinte suttogva a fülembe, mire a szívem majd kiugrott a mellkasomból.

És ekkor még képes voltam józanul gondolkodni leesett a dolog. Hogy jobb ha nem is keresem a házban Sophie Dereknek szánt karácsonyi ajándékát. Mert az ajándékát itt tartja a karjaiban. Már minden világos volt.

- Te döntesz Kiara - suttogta Derek  . . . . . "

2013. július 13., szombat

2013. július 6., szombat

Egy kis valami ...... meglepi nektek

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ismét jó ideje nem jelentkeztem, de igencsak sűrű az életem. A héten tizenkétóráztam és hétvégére hulla lettem :D itthon is gondoljaim voltak, anyukámat hétfőn műtik ami miatt biztos nem leszek még egy kicsit szóval sajnálom, de örülök, hogy akad aki várja a frisst és köszönöm Nektek :)ő

Elkezdtem már az új részt, de ezek miatt nemsok idő, kedv és ötlet sem volt mostanság inkább a már említett Fiftys törire jöttek ötletek és néha azt írogattam.

Így ide ha túl leszek a jövőhéten akkor jövő hétvégén várható a friss. De addig is ma holnap lesz egy kis meglepi és ahogy időm engedi felrakok nektek valamit :))
Tudom gonosz leszek majd azzal mert nemtudom utána mikor tudok írni rá de addigra csak túl leszek mindenen és végre lesz egy kis nyugim és több időm jut írásra. Jó lenne úgy mint anno régen, de legalább heti 1-2 fejliig szeretnék eljutni. Addig is akit érdekelnek még ezek egy kis türelem, igyekszek majd. Amit ígértem azt pedig holnap kapjátok.

Beleolvashattok valami nekem nagyon tetszik és kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy megérné e folytatni. :) Szóval ez a valami holnap jön :)

És köszönöm szépen az előző bejegyzéshez ahhoz a bizonyos tartalomhoz a véleményeket örülök, hogy a legtöbbeteknek tetszene a történet és a szavazásnál is :))))


Legyetek jók puszi nemsokára.