Új rész

Sziasztok! Írtam a chatbe tegnap, hogy egy régi történetemre készült új fejezet, ezen a blogon ezzel kapcsolatban minden ki is van írva, hogy mi hogy és miért volt. :D

Felkerült az új rész, ha esetleg akad aki kíváncsi rá. Ide pedig nemtudom, hogy most lesz e agyam elkezdeni, főleg ezen múlik mert most jól megkavartam magamnak a dolgokat :D de legkésőbb hétfőre szeretnék hozni ide is :)

http://robsten-kifutorol-aszerelemig.blogspot.hu/2013/03/8-kezdet-es-veg.html

7. - Hétvége Seattleben

 Sziasztok! Nincs sok duma, csak köszönöm szépem Masakónak és Vivieeennek az előző fejezethez a komikat, és persze a pipákat is. Reggel 4 óta fent vagyok, így nézzétek el ha nem lett egy nagy valami a fejezet :D :)

7. - Hétvége Seattleben

 ~Kiara~

 - Gyönyörűek vagytok csajok - füttyentett Anthony mikor belépett a szobába és meglátott engem és Sophiet immár teljes harci díszben.

Barátnőm egy rövid és gyönyörű fekete koktél ruhát viselt, szerencsére nekem pedig szintén egy hasonló ruhát hoztunk otthonról, csak egy fehér színűt.

- A többiek kifekszenek ha meglátnak titeket. Főleg Derek - tette hozzá halkan Anthony, de persze hallottunk,és Sophieval összemosolyogtunk.

- Ők kint vannak már? - kérdezte Soph.

- Ja. Hollyval, de a eddig nem másztak egymásra nyilvánosan. Sőt, semmi extra, mintha nem is lenne köztük semmi. Ezt még alakulhat érdekesen.

- Inkább semmi hülyeség. Semmi gubancot nem akarok.

- Ó ugyan. Csak szórakozunk. És olyan jó Dereket szívatni. Amilyen lökött az öcsém meg is érdemli, ha egy ilyen nő miatt mint te nem képes megváltozni.

Na erre inkább nem mondtam semmit, csak egy puszit adtam az én új nagytesómnak aki karon fogott minket a kert felé indultunk ahol már javában folyt a parti.

Mint egy egy ilyen eseményen Hamptonéknál szerintem minimum két háromszáz ember jelen van. Persze csupa sznob, gazdag emberek.

A kert csodásan fel lett öltöztetve a partira, hatalmas sátorok alatt szórakozhatott a nép. Enni, inni, élő zene, lehetett táncolni. És persze mindenki köszöntötte az ünnepeltet, Hampton apukát.

Mi is megtettünk az ezzel kapcsolatos kötelességeket és felköszöntöttük az ünnepeltet majd átadtunk a helyet a többi vendégnek. Valamiért mégis akárhogy szemléltem a tömeget Dereket nem láttam sehol. Holly itt volt, néhány igencsak előkelő és persze már messziről elkényeztetett nő társaságában volt.

Na ezek közé aztán nem vágytam.

Egyszer csak Isabell, Sophieék anyukája fogott karon.

- Kicsim, a nappaliban várnak rád. Meg is jött a partnered. Sophieék szerint örülni fogsz neki - mondta Isabell mire az említettekre pillantottam, de ők csak vállat vontak így rám várt a feladat, hogy kiderítsem kit hoztak ide nekem.

El is indultam vissza a ház felé útközben pedig akadt pár úriember akik megdicsérték  a ruhámat. Úgy tűnik mégis csak jó választás volt ez a csodaszép fehér váll nélküli ruha.

Az ajtóban egy ismerős állított meg, akit még a suliból ismertünk Sophieval.

- Igazuk van, tényleg mesésen nézel ki - hallottam a nappali halvány fénye felől egy újabb bókot.

Rögtön oda is kaptam a fejem, és tényleg tátva maradt a szám a meglepetéstől.

- Hát te? Nem is gondoltam, hogy itt leszel.

- Szóval nem is örülsz nekem?

- Dehogy is nem. Nagyon is. Végre nemcsak telefonon tudunk beszélni - léptem oda Deanhez aki rögtön meg is ajándékozott egy rövid öleléssel és egy kizárólagos baráti puszival az arcomra.

- És ha már itt vagyok, akkor majd mesélhetnél mi történt, hogy olyan sietősen léptél le LA-ből. Arról még nem meséltél -hozta fel a kedvenc témám.

- Hosszú. Inkább felejtsük is el.

- Gondolom Derekhez van köze. De oké. Te tudod. Anthony mondta, hogy Hollyt is elhozta.

- Igen. Nemtudom miért, nem is ismerem még, de nem szimpatikus a csaj.

- Na ezzel nem vagy egyedül. Sose értettem Derek mit eszik rajta, és mivel másabb mint a többi, hogy elmondhatja magáról nemcsak egy éjszaka volt Derek mellett. De így sem nevezném kapcsolatnak, inkább amolyan ha kell valaki Dereknek akkor hozzá rohan.

- Hát ki tudja elnézve őket lehet, hogy most másként alakul. A csaj nagyon odáig van.

- Mint a legtöbb nő, de Derektől sokat ő se várjon. Azt a napot érném meg, hogy neki komoly szerelmi kapcsolata legyen egy nővel, hát azért bármit megadnék. De inkább hanyagoljuk Derek nőjeit.

- Ez egy remek ötlet. Kimegyünk?

- Persze. Szép hölgyem - nyújtotta felém a karját amit én boldogan fogadtam el, és így indultunk vissza a kertbe. 

Dean is gratulált és beszélgetett Isabellékkel. Nem éppen voltam hozzászokva ennyi emberhez, főleg, hogy itt csak gazdagokkal van tele a parti, de ez jár az ő világukkal. Azért hálás voltam, hogy mindig is a családunk tagjaként gondoltak rám és viselkedtem velem. Isabell és James is. 

Később csatlakoztunk Sophieékhoz egy újabb kör pezsgőre. Közben jót elbeszélgettünk, és kiderült, hogy ők hívták el Deant és mivel meséltem Sophienak milyen jól elbeszélgettünk mostanság.

Hálás voltam a kis összeesküvőnek ezért.

Dean helyes pasi, jól kijövünk, de nem is tudom egyenlőre nem is tudnék másként gondolni rá. Pedig ahogy eddig megismertem egy igazi álompasi lehet, de valamiért én bolond engem a minden szempontból veszélyes pasik vonzanak. Akik veszélyt jelentenek a szívemre. Elég Kiara. Ne is gondolj most erre, csak érezd jól magad.

Amíg ők beszélgettek én elmerengtem egy kicsit, főleg mikor megpillantottam a szülinapi tortát. Eszembe jutott az utolsó alkalom amikor szülinapi partin voltam. De ahogy felötlöttek bennem az emlékek, és magam előtt láttam a képeket olyan gyorsan próbáltam el is hessegetni őket.

Erre meg még annyira sem kell gondolnod - mondogatta egy hang a fejemben aminek igyekeztem engedelmeskedni.

Dean mellett sikerült is,főleg mikor táncolni hívott. Lehetetlen volt nemet mondani neki. És Derek is pont ezt a pillanatot választotta, hogy felbukkanjon. Rögtön amint meglátott el is kerekedett a szeme.

És a pillantás amivel végigmért? Szinte égetett és úgy éreztem képtelen vagyok elszakadni a pillantásától, nagy nehezen sikerült csak. Éppen egy lassú szám ment így Deanhez is elég közel voltam és mikor éppen úgy fordultunk, hogy ráláttam a főnökömre mintha nem tetszett volna neki amit lát.

Ideje azonban nem sok volt, mert mintha Holly észrevette volna amit én is rámászott Derekre és táncolni rángatta én pedig utána már nem is foglalkoztam vele. Dean tökéletes partnernek bizonyult, nemcsak tánc terén hanem ami a beszélgetéseket illeti is. Nagyon jól éreztem magam vele az este, és Sophieékkel is. Rengetege nevettünk, táncoltunk és jól éreztük magunkat.

Fantasztikus volt a vacsora, utána az ünnepelté volt a főszerep, jött a torta és folytatódott a mulatság.

Valamiért egy idő után pedig nem ez az első alkalom, hogy iszok mégis mintha kezdett volna  a pezsgő a fejembe szállni.

- Rögtön jövök - álltam fel az asztalunktól és a ház felé indultam, hogy felfrissítsem magam egy kicsit.

Éppen kikerültem az emberek látóköréből és felléptem a teraszra mikor egy kar hirtelen megragadott és az egyik oszlop mögé rántott, hogy takarásban legyünk.

Egy meglepett sikoly féleség hagyta volna el a szám, de arra már nem volt lehetőségem más már megakadályozott benne.

Azok a bizonyos veszélyes, függőséget okozó ajkak. Abban a pillanatban ahogy túl voltam a pillanatnyi ijedtségen és felismertem az illetőt, az orromba kúszott férfias és mámorító illata valami egészen más érzés lett úrrá rajtam, és egy másfajta félelem.

Maga a helyzetünk rémített meg. És amit közben éreztem. Már az első pillanatban el kellett volna löknöm magamtól, de amint ajkai az enyémhez értek képtelen voltam rá. Az agyam kikapcsolt, és semmi másra nemtudtam gondolni.

Dereknek nemcsak az ajkai hanem a karjai is fogva tartottak. Szorosan a karjaiba zárt. Egyik karja a derekam köré fonódott míg a másik a gerincemen simított végig, lefelé a hátamon elérve, hogy szinte remegjek a karjaiban.

Ajkaink közben tüzes táncukat járták, nyelveink egymást csábítgatták ezzel az őrület határára sodorva minket, és elérve, hogy abba se akarjuk hagyni. Olyan ez mint a legrosszabb drog. Ha egyszer belekóstolsz nincs megállás.

Mégis levegőre ki tudja mennyi idő után de szükségünk volt. Egy utolsó vérforraló csókkal a ajkai elszakadt az enyémtől és máris mintha a szám fázott volna az övé nélkül. Majdnem egy csalódott sóhaj is elhagyta a szám. De ő nem állt meg.

Míg az éltető levegőt szívtunk be ajkai addig sem tétlenkedtek és csókjait a nyakamra hintette ezzel még inkább az őrület határa felé sodorva. Közben pedig egyre több sóhaj hagyta el a szám, levegőt is szinte alig tudtam venni miközben forró lehelete a bőrömet csiklandozta két csókjai között.

Kezei sem tétlenkedtek. Egyre lejjebb tévedtek míg nem keze a fenekemen állapodott meg. A következő pillanatban amint a fenekembe markolt szinte ösztönösen mintha olyan természetes lenne kulcsoltam a lábaim a dereka köré miközben az oszlop és izmos forró teste közé kerültem fogságba.

Mégis eszemben sem volt ellenkezni.

Amint a testünk azon a bizonyos részen összeért és egymáshoz préselődött egy egy fülledt nyögés szakadt fel mindkettőnkből, Derek pedig ismét lecsapott és ajkai birtokba vettek.

Férfias teste az enyémnek feszült, és igyekeztünk mindenhol érinteni egymást miközben ajkaink forrón játszottak egymással.

Közben pedig az agyam egy távoli szegletében választ is kaptam a kérdésemre, hogy miért is van minden nő oda ezért az őrjítően szexi férfi példányért. Ugyan ki tudna neki ellenállni?

Nem utolsó sorban gazdag, és szerintem nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legvonzóbb, és legszexibb férfi a földön. Amivel persze ő maga is tisztában van. És ugye hülye lenne ezt nem kihasználni?

Miközben ezeket a tüzes perceket éltük, férfias illata még inkább elszédített, izmost testét az öltönyös keresztül is szinte éreztem, és semmire se vágytam jobban mint, hogy a puszta kezemmel is végigsimíthassak a testén. Sőt nemcsak a kezeimmel.

Akartam őt. Ebben a mámoros pillanatomban semmire se vágytam jobban. A józan ész már abban a percben elhagyott mikor a karjaiba kerültem. És gyanítom ezzel már sok nő volt így. Mégis jelen pillanatban ez sem tudott érdekelni ha  az övé lehetek.

- Teljesen az őrületbe kergetsz - súgja mézédes csábító hangján mikor ismét elszakadt tőlem néhány pillanatra és a nyakamat csókolva haladt a dekoltázsom felé. Én pedig még mindig a karjaiban, lábaimat a dereka köré fonva igyekeztem nem teljesen elolvadni ennek a férfinak a karjaiban.

- Látod? Te is annyira akarod mint én. Ezzel nincs is baj, és hidd el egyszer megadod magad nekem - hallottam ismét a hangját a vágy ködfátylán keresztül és ezt már a szemembe nézve mondta.

Először felfogni is alig tudtam a történetek után, közben a szavait, és a tüzes tekintete ami fogva tartotta az enyémet se sokat segített, de nem is egészen értettem mire gondol. És szinte már a nyelvemen volt, hogy nem érdekel senki és semmi én most akarom őt.

De ekkor zajokat hallottam, amik egyre hangosabbak lettek, és szavakká formálódtak amiket egyre közelebbről hallottam. Be is pánikoltam és ezután kezdtem észhez térni.

Derek azonban hamarabb kapcsolt. Egy pillanat alatt elszakadt tőlem, a következő percben ismét szilárd talajt éreztem a lábam alatt, és máris éreztem testének hiányát az enyém mellől.

Még szerencse, hogy egy oszlop volt a hátam mögött aminek tudtam támaszkodni, mert különben szerintem össze is csuklottam volna, a lábaim mintha zseléből lettek volna.

Derek ezután felém villantottam azt a  - tudom, hogy szexi vagyok és akarsz engem mosolyát - majd egy gyors csókot lopott tőlem, ujjai végigsimítottak felforrósodott arcomon és már itt sem volt. Mint aki jól végezte dolgát.

Ó anyám, de még milyen jól - sóhajtottam és teljes testem az oszlopnak dőltem, és csak kapkodtam a levegőt miközben ide oda cikáztak a gondolataim és igyekeztem felfogni azt ami az imént történt.

Nem sok időm volt ezen elmélkedni mert megjelent mellettem Sophie és Anthony.

- Mit csinálsz itt? Már mindenhol kerestünk - kérdezett rá a barátnőm majd gyanúsan kezdett méregetni mikor láthatta rajtam, hogy valami történt mert még megszólalni se nagyon tudtam.

- Mit műveltetek csajszi? Derek hová bújt?

- Mi van? Hogy érted ezt? - kérdeztem vissza Anthony kérdéseire.

- Amilyen állapotban vagy kis anyám. A hajad is úgy áll mint akit éppen  . . . . .  - erre nem mondta tovább a mondatot de jobb is, közben pedig a rakoncátlan tincseimet igyekeztem helyre rakni.

- Egyébként meg egy ideje azt a lökött öcsémet se láttuk. Már a nője is kereste. Pff szegény Holly nem is sejti mit művel a háta mögött Derek.

- Nem művel semmit. Nem is láttam őt.

- Ej anyukám rosszul hazudsz, de ha te mondod - villantott egy sokat sejtető mosolyt és lelépett. Sophie pedig továbbra is gyanúsan méregetett.

- Lassan lelépnek a vendégek. Egy üveg pezsgő, én, Anthony és a medence? - kérdezte a barátnőm, és tudtam, hogy ebből megint egy kibeszélős este lesz, aminek én leszek a főszereplője. És, hogy ezek ketten úgy is mindent kiszednek belőlem.

- Oké - adtam meg magam sóhajtva, és végszóra ebben a percben jött vissza hozzánk Anthony aki már villantott is egy üveg hűtött pezsgőt.

- Tali a medencénél drágáim.

- Komolyan ez a pasi rosszabb mint egy pletykás öreglány.

- Igen kíváncsi, de tudod, hogy ő is szeret téged. Mintha a testvérünk lennél. És ő is örülne ha végre a hülye testvérünk észhez térne, és ha egyszer ez megtörténik és . . . . .

- Csodák nincsenek Soph, úgyhogy ezt hanyagoljuk is. Legalább még nem lesz a közelben egy kis pia - mondtam neki mire elnevettük magunkat és elindultunk Anthony után, hogy tovább élvezzük az estét . . . . . .

Jócskán hajnal tájt járt az idő, de mintha nem is éjszaka lett volna. Jó társaságban nagyon is gyorsan repül az idő, és mi még mindig teljesen fel voltunk pörögve. Bár ennek nyílván az a ki tudja hány üveg pezsgő az oka.

- Jobb lenne ha kijönnétek végre - hallottuk meg egyszer csak Derek idegesnek hangzó hangját a medence széléről.

- Ugyan már öcsi. Ne legyél ünnep rontó. Inkább menj a csajodhoz. Hol is van most?

- Mit tudom én, gondolom alszik - mondta Derek, halkabban is mint ahogy eddig beszélt, gondolom azt is remélte, hogy eléggé ki vagyunk ütve már, hogy ne is figyeljünk erre fel. De nekem nagyon is megragadta gondolataimat ez a mondata.

Amikor pedig a tekintete az enyémbe akadt, képtelenek voltunk másfelé nézni. Rögtön felvillantak előttem a néhány órával ezelőtti igencsak forró képek amiket akárhogy akartam nemtudtam elhessegetni, és a pillantása elárulta, hogy nem csak én gondolok erre.

Ez volt az a pillanat amikor én jobbnak láttam ha menekülőre fogom. Az kéne még csak, hogy itt akarjon maradni velünk.

Kimásztam a vízből és a törölközők felé indultam, ami persze mert miért is ne az asztalon lett volna ami mellett Derek állt.

Sophie és Antony nem éppen díjazták, hogy lépni akartam,de a pillantásukból azért tudtam, hogy sejtik az okát és elnézik nekem.

Viszont mikor a törölközőért nyúltam volna Derek gyorsabb volt mint én és pont az történt amit nem akartam. Szembe kerülni vele. Igencsak közel lépett hozzám, és a hátamra terítette a törölközőt.

Mikor pedig a kezei elhaladtak a nyakam mellett ujjai érintették a bőrömet és mintha áram csapott volna meg, és csupán ennyitől felforrósodott a testem. A tekintete pedig ismét rabul ejtett. Ki tudja meddig szem párbajoztunk mire torok köszörülést hallottunk a medence felől ami visszahozott minket a földre.

Elmotyogtam egy jó éjszakát és a becéloztam a szobám. Bár a jó éjszakát lehet, hogy lassan hajnal, reggel táján nem éppen a megfelelő köszönés, de maximum kicsit tovább alszunk. Én így is tettem, ugyanis ahogy a fejem a párnát érte rögtön el is aludtam és előtte szerencsére semmi olyanra nem gondoltam amire nem kellene.

A hétvégét így a birtokon töltöttük,a vasárnapot többnyire a Hampton gyerekek a szüleikkel voltak, és csak este készültünk hazarepülni.

Én pedig mivel nem akartam a kis családot megzavarni, noha ők ezt hülyeségnek gondolták, és örültek volna ha velük leszek mégsem szerettem volna. Jó alkalom is volt, így az időm nagy részét Deannel töltöttem.

Ismét meglepődtem milyen jól ki is jöttünk, és valamiért közben volt egy olyan rossz érzésem, hogy ő jobban is kedvel a kelleténél. És ami még inkább meglepett, hogy egyszer csak mikor a kertben sétáltunk ezt ő maga hozta fel és vallotta be, hogy tetszek neki. Sőt, hogy erről már Derekkel is beszélt korábban.

- De ne aggódj. Tudom, vagyis sejtem, hogy kedvelsz de ennyi. És tudom, hogy Derek is utálna ha akarnék valamit tőled, na meg még a vak is látja, hogy valami, fogalmam sincs mi de van köztetek, és akármennyire is tetszel nem akarok belefolyni.

- Mindent jól elmondtál. Ami pedig őt illeti az csak egy kis játék, és ennél többet nem is akarnék egy olyan férfitól mint Derek. Szerintem neked sem kell elmondjam miért, gondolom jól ismered őt. És nem is szeretnék most komolyabb kapcsolatot, csak az életem rendbe rakni.

- Azt azért hozzátenném, tetszett milyen képet vágott a drága barátom mikor veled látod,és hogy látta milyen jóban lettünk- mondta nevetve Dean.

- Öröm volt látni, igaz nem értem az okát, de mindegy is. Ne is beszéljük róla. Örülnék ha barátok lennénk, de most ez a legtöbb amit adhatok.

- Hidd el ennek is örülök.

- Te pedig azt hidd el hogy bármelyik nő örülhet ha téged fog ki magának, remélem hamarosan megtalálod azt a nőt - válaszoltam neki mosolyogva és nagyon örültem, hogy ezt tisztázni tudtunk. Este a család együtt vacsorázott és se én se Dean nem akartunk lábatlankodni így Dean elhívott vacsorázni.

Mikor Sophienak meséltem és említettem hová akar vinni Dean még szerencse, hogy figyelmeztetett, hogy az egy nagyon elegáns és szép kis hely, így ennek megfelelően is öltöztem fel. Így estére még jobban lehűl a levegő, pedig télhez képest nap közben elég szép idő volt.

Mégis Sophie egy elegáns és gyönyörű ruhát adott rám, ami azért mégsem annyira olyan, hogy túlöltöztöttnek tűnjek benne.

Ahogy elkészültem Dean jött is értem és a ház előtt várt a kocsiban.

Éppen Sophieval mentünk le a lépcsőn mikor odalent a család többi tagjába botlottunk.

- Kiara drágám gyönyörű vagy - mosolygott rám Isabell és pont ahogy ezt kimondta nézett felém Derek. Aki mellett persze ott áll Holly. Az én tekintetem persze nem az övével akadt össze, de nagyon is igyekeztem elvonni a figyelmem Derek szemének kékségéről mielőtt nagyon is feltűnő lenne. Ő azonban láthatóan nem szégyellt végignézni rajtam.

A pillantása azonban annyit még elárult nekem mielőtt elnéztem róla, hogy nagyon is tetszik neki amit lát.

- Szerencsés fickó ez a Dean - mondta James is amire én csak mosolyogtam és örömmel láttam Derek elsötétülő pillantását erre a kijelentésre.

Elköszöntem tőlük és nekik is szép estét kívántam és mentem is a lovagomhoz . . . . .

~Derek~

Nem gondoltam volna, hogy bánni fogom meg nem is, hogy hazahoztam Hollyt. Anyáék is tudták szerintem miért is volt, és milyen szerepe van az életemben, noha Holly pláne ez a hétvége után még mindig reménykedik.

Pedig ha tudná mennyire hiába. Pláne most.

Elég Derek, ne gondolj arra amire nem kéne - figyelmeztettem magam ismét, ki tudja hanyadjára mikor újra felvillantam előttem a képek amikor Kiara a karjaimban volt.

Képtelen vagyok azokat a pillanatokat kiverni a fejemből,akármennyire is szerettem volna. Még Holly sem segített mint általában. Anthony tuti hülyének is nézne, ha elmondanám neki,hogy nem érdekel és már Holly sem kelti fel az érdeklődésem. Ami a legrosszabb, hogy ő is észrevette, hogy valami nem oké velem.

Hogy a fene vinni el ezt az egészet. Mintha nem is én lennék. De ideje, hogy ismét a régi önmagam legyen. Valahogy ez mégis nehéznek tűnik ha a drága asszisztensem a közelben van. Teljesen kifordulok magamból ilyenkor, és olyan dolgokat akarok amiket normális esetben sosem. Nemtudom mit művel velem.

Oké, ezt most fejezd be - mondtam magamnak és igyekeztem az efféle hülye gondolatokat kiűzni a fejemből és újra a normális Derek Hampton lenni, akit nem kerget az őrületbe egyetlen nő sem. És amit inkább én teszek velük.

Igaz ezek a tervek füstbe menni látszottak amikor a vacsorához mentünk le, és Kiara éppen akkor jött le a lépcsőn. Deannel ment vacsorázni. Ez volt az a pillanat amikor megtudtam volna ölni ezért a drága barátom. És ahogy Kiara kinézett? A fenébe is ezt már szerintem szándékosan is csinálta. Tud valamit ez a nő. Hogy hogyan is kell megőrjíteni engem. A francba biztos ez a büntetésem a csajozós életem miatt. De ha igen is akkor is ez már tényleg sok. Kész büntetés volt már ránézni is a gyönyörű testére, főleg ebben a ruhában. Örülök, hogy igaz jó idő után a szemem letudtam venni róla, és hogy Hollynak és senki másnak nem tűnt fel. Lehet, hogy ez utóbbi elhamarkodott kijelentés volt, mert ahogy a húgomra és a bátyámra pillantottam mintha kissé önelégült fejet vágtak volna, és tuti, hogy rajtam röhögtek, persze próbálták jól leplezni.

Ami aztán az este és a vacsora folyamán betette nekem  a kaput, hogy elég sűrűn ő és Dean voltak a téma. Főleg anyáék részéről.

Hogy milyen aranyosan, mennyire szép pár lennének, hogy Dean milyen rendes férfi és pont egy ilyen kellene Kiaranak.

Na a végére ez már sok volt nekem.

- Bocsánat, de nekem megfájdult a fejem - mondtam egy idő után és felálltam az asztaltól és apám irodájába mentem.

Töltöttem egy jó pohárnyi whiskyt és annak a társaságában ültem le.

- Na mi az nem tetszik amit hallottál? - fordultam a hang felé ami Anthonytól jött.

- Mi van? - kérdeztem vissza.

- Ne add a hülyét öcsi, tudod te azt. Mi az isten van veled?

- Jobb ha tudod, bár Kiara mesélt róla, de nekem anélkül is volt szerencsém megnézni a kis műsort a minap este amit az oszlop mögött levágtatok. Mit ne mondjak nem semmi volt.Bár lehet,hogy Holly nem élvezte volna annyira. És lehet, hogy csak az én látásommal van a baj, és az iméntiek alapján is én gondolom rosszul a dolgokat, hogy Kiara talán más lehetne neked mint az eddigi nőjeid. Még az sem zavar, hogy a kis barátnőd melletted van. Ez azért már valami.

- Ne kezd megint. Én se tudom mi az a szarság ami rám jön ha a közelben van, de semmi komoly. Biztos csak azért vagyok ennyire kész, mert nem kaphatom meg. Több okból sem. Tudod a tiltott gyümölcs izgalma meg ilyesmi.

- Ha te mondod. De akkor vagy hagyd rá vagy csinálj valamit.

- De okos lettél hirtelen. És miért érdekel hirtelen mindenkit az én szerelmi életem? Vagy minek nevezzem . . . . .

Anthony csak vállat vont és jött a szokásos hülyeségeivel én pedig még mindig azon akadtam le, hogy ez a bolond látott minket együtt. Hát remek. De nem is éppen úgy alakulnak a dolgok ahogy azt akartam. Utálom, ha kicsúsznak a kezemből a dolgok, és ennél a Kiara ügynél nagyon úgy tűnik kezdem elveszíteni a fonalat.

Szerencsére Anthony éppen nem mondott semmi olyat mert Holly egyszer csak betoppant.

- Zavarok? Jól vagy? Olyan távolinak tűnsz mióta itt vagyunk - nézett rám és tudtam, hogy itt az alkalom, hogy elfelejtsem ezeket az őrültségeket és magát azt aki okozza az elmebajom és kihasználjam, hogy Holly itt van, és hogy olyan legyek mint amilyen valójában vagyok.

- Minden oké, csak munkáról beszéltünk az miatt idegeskedtem, de semmi komoly - tereltem a témát és magára hagytunk Antonyt.

Holly nem tétlenkedett sokáig. Kihasználta, hogy végre megkaparintott és nem is engedett egész éjjel. Én pedig mintha ismét a régi lennék bolond lettem volna kihagyni az alkalmat és hát valljuk be, ki ellenkezne ha egy Holly típusú nő másra rá?

~Kiara~

Hazafelé a gépen egy folytában csak a hétvégén járt az eszem. Isabell és James kissé szomorúak voltak, örültek volna ha többet lehetnek a gyerekeikkel de ez most amolyan villám látogatás volt.

Sophie pedig ismét elővette az Aspeni karácsony ötletét hazafelé menet. Sosem szervezett még ilyen családi bulit, utána pedig egy karácsonyi partit a barátokkal, közeli ismerősökkel, de úgy gondolta meglepi vele Isabellt. És persze nekem majd segítenem kell. És mivel közelegnek az ünnepek a napokban majd neki akar látni.

De a lökött barátnőm sajnos egy nagy hibát is elkövetett. Elszólta magát ezen terveiről a gépen, és Holly rögtön jelentkezett, hogyha nem bánnánk akkor nagyon szívesen segítene.

Na erre szerintem mint a ketten kapásból rávágtuk volna a nemet, de tényleg magához  képest elég normálisan kérte, és amit utáltunk is bevallani, hogy akadt egy két jó ötlete. Így hát nem volt mit tenni mint elfogadni az ajánlatát.

Derek pillantása is csak azt sugallta, amit én és szerintem Sophie és Anthony is gondoltunk,hogy ez érdekes buli lesz. És csak reméltük, vagy én legalább is, hogy nem les katasztrófa a vége ha összeeresztenek minket.

- Remélem nem kell majd, hogy állandóan velünk lógjon, és végignézni, hogy mászik rá Derekre - mondta Sophie mikor a többiek nem hallották - max szólunk majd Dereknek lője le - tette hozzá egy huncut mosollyal és ez engem is nevetésre késztetett.

Ezután pedig valami egészen más történt ami rögtön el is vette a kedvem. Sőt. Jó formán elfogott a rettegés. Mint minden alkalommal mikor eljön ez a pillanat, és találkoznom kell vele.

A hétvége tökéletes volt, és tényleg teljesen meg is feledkeztem róla, hogy lassan ismét itt az idő. És ha ez nem lett volna elég ismét kaptam emlékeztetőt is mellé.

"Messze repültél drága Kiara, de tudod, hogy vannak amiket így sem felejthetsz el,és ismét itt az alkalom, hogy találkozzunk. Még ma este. Pont New Yorkban vagyok. A címet elküldöm, ott találkozunk. Tudod, hogy nem szeretem ha elkésel" - tette hozzá a végére az emlékeztetőt mintha ennyi idő után nem lennék tisztában vele.

Nagyon is tudtam, hogy zajlik egy egy ilyen találka. És ahogy minden alkalommal most is teljesen elöntött a félelem. Kimutatni persze nem mutathattam. Nem tudhatják meg, hogy történt valami. És hogy ez néha elő fog fordulni. Pedig ennyi idő alatt már hozzá szokhattam volna. De lehet, hogy ehhez, az ilyen alakokhoz sosem lehet. És nem is hiába fél tőlük az ember. Ki tudja csak egyszer egy alkalommal legyen kicsit rosszabb kedve, az ilyeneknek annyi is elég, és te már nem is úszod meg élve a dolgot. Nem véletlenül rettegtem mindig, és mégis úgy tűnik akárhová menekülök, megyek mindenhol utolér a múlt. . . .

- Minden oké? Annyira elsápadtál - ült le mellém Sophie nemsokkal leszállás előtt.

- Persze, csak tudod, hogy nem a kedvencem a repülés - próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra, hogy ne sejtsen semmit.

Van amikről még jobb ha ő sem tud. És bajba keverni sem akarom. Jobb ez így. Elég ha én rettegek tőlük.

Így nemsokkal később ismét New Yorkban értünk földet.

Legnagyobb meglepetésemre, valahogy - szerencsére azt nem hallottunk mivel - Derek lerázta Hollyt és Ryan jött ki érte a reptérre és vitte őt haza, persze előtte még a maratoni csók csata is megvolt. Rossz volt rájuk nézni, de most valahogy ez sem érdekelt. Tiszta ideg voltam.

Anthony is elköszönt tőlük és a saját lakására ment, ahogy mi is a Diamond Hill felé vettük az irányt.

Ahogy Derek a saját parkolójában a többi csoda járgánya mellé leállította a kocsit itt volt az idő. Tudtam, hogy semmit nemtudok kitalálni miért, hová és kihez mennék el, így nem maradt más megoldás mint a múltkori.

Még jó, hogy minden a ketten álmosnak és fáradtnak tűntek, és holnap munka is vár ránk, és felérve a lakásba mindenki a saját szobája felé ment.

Az órára pillantva láttam, hogy van még időm a megadott időpontig így lezuhanyozta hátha az megnyugtat, de hiába. Felöltöztem, és mivel kezdett későre járni az idő lassan indulnom kellett.

Elhaladva a Derek és Sophie szobája mellett, semmi zajt nem hallottam már, csak reméltem, hogy alszanak és nem jönnek rá, hogy megint kilógok. Igaz most egészen más okból. Nem mintha az egyik jobb lenne a másiknál . . . .

Mielőtt eljöttem volna, kénytelen voltam lenyúlni Derek egyik kocsiját, hogy eljussak a megadott helyre.Még szerencse, hogy tudtam hol van. Mit ne mondjak nem éppen egy olyan környék ahová késő este egyedül elmerészkedik egy nő. De Nála ez sem véletlen.

Igyekeztem higgadt maradni, és kicsivel távolabb tettem le a kocsit és gyalog jöttem ide, magammal hozva a táskámat amiben a lényeg volt benne.

Annyira nem is öltöztem fel, és lehet, hogy már ennek az egésznek a gondolatára is kirázott a hideg, az pedig csöppet sem segített, hogy tényleg elég hűvös volt.

Gyalog pár percre a kocsitól volt a hely és ott is voltam. Az órámra pillantva láttam, hogy pont időben. Egy sötét, ilyenkor elhagyatott utcában kellett várnom ahol ilyenkor a kutya sem járt.

Ekkor hallottam meg a szokásos autó hangot.

Behunytam a szemem, vettem egy nagy levegőt és csak túl akartam esni a dolgon.

Ahogy lefékezett mellettem a sötét utcán az autó a szokásos gorillák szálltak ki és nyitottak ki nekem az ajtót, hogy beszálljak. Ezen meglepődtem, ismertem ezeket a verő legényeket, de eddig Ő mindig kiszállt, és eddig soha nem kellett vele mennem.

Ekkor sejtettem,hogy valami nem oké. Még jobban féltem mint eddig, és csak reméltem, hogy hamarosan ismét épségben hazajutok és ha csak egy újabb hónapra is de megszabadulhatok a félelemtől amit ebben a pillanatban éreztem . . . . . . . .

Egy kis mondat . . . . .

Sziasztok!

Gonoszkodok egy kicsit késő este :D és hozok egy pici mondatocskát a következő fejezetből :D íme is:

"- Rögtön jövök - álltam fel az asztalunktól és a ház felé indultam, hogy felfrissítsem magam egy kicsit.

Éppen kikerültem az emberek látóköréből és felléptem a teraszra mikor egy kar hirtelen megragadott és az egyik oszlop mögé rántott, hogy takarásban legyünk.

Egy meglepett sikoly féleség hagyta volna el a szám, de arra már nem volt lehetőségem más már megakadályozott benne. "



Nos, hogy mi történik Kiaraval nemsokára kiderül. Nemtudom holnap tudok e annyit gépnél lenni, hogy befejezzem, de igyekszek majd hozni.

Addig is aki gondolja ide is benézhet, egy korábbi történetem, miérteket ide nem írok, oda és a régi blogjaimra korábban írtam, de ez mellett ahogy tudok szeretném majd ezt befejezni:

robsten-kifutorol-aszerelemig.blogspot.hu/

6. - Külön utakon

Sziasztok! Itt is az új, jó sokára, de nem nagyon volt időm és agyam se mostanság írni. De mindenképpen szeretném majd sűrűbben hozni, ahogy tudom, igyekszek. Addig is köszönöm ismét Kittinek és Reninek a komit csajok <3 és persze a pipákat is. Ehhez pedig jó olvasást nektek :) 

6. - Külön utakon

 ~Derek~

 Igencsak magasan tűzött már a nap amikor magamhoz tértem. Kezdésnek rögtön az tűnt fel, hogy fogalmam sincs hol vagyok és, hogy kerültem ide. Ahogy körülnéztem a szobában jöttem rá, hogy egy szállodában vagyok. Halkan, hogy ne zajt csapjak kiosontam a szobából és kértem jó sok kávét.

Miután azt megittam lassan úgy kezdtem észhez térni és tértek vissza szép lassan a tegnap este emlékei is. Közben jobbnak láttam ha nem is maradok itt tovább, így ahogy ilyenkor szoktam fogtam magam, rendeztem a számlánkat és már itt sem voltam.

Ez a nő is, azt hiszem Bridget a neve nagyon jól tudta, hogy mire megy ki a dolog, így nem fog meglepődni ha egyedül ébred. Így bűntudatom sem volt. Legalábbis nem ez a nő miatt.

Ugyanis ahogy nem éppen lassan hazafelé száguldottam LA útjain úgy jutottak eszembe a Kiaraval történtek is.

Magam előtt láttam mindent ami köztünk történt. Ahogy egymásnak estünk, szinte újra éreztem a testét a karomban, a vágyát, a csókjait amik ugyanolyan szenvedéllyel viszonozták az enyémet. És az is eszembe jutott, hogy tolt el magától ismét. Hogy miért is tettem utána azt amit.

De megbánni ezt már késő. Egy idióta voltam. Nem kellett volna így viselkednem. Nem is tudom mi ütött belém akkor. Talán rajta, miatta akadtam ki. És talán az is közre játszik, hogy nem igen vagyok hozzászokva, hogy a nők csak így ellökjenek maguktól.

Ahogy ezt kimondtam magamban jutott eszembe egy gondolat miközben Kiara vágytól elfelhősödött tekintetét is magam előtt láttam.

"csak így ellökjenek maguktól" - ahogy ez a gondolat átsuhant rajtam és magam előtt láttam őt, tegnap és az előtte alkalomkor is, szöget ütött a fejembe, hogy mi van ha nem volt neki olyan könnyű?

Hiszen ő maga vallotta be, hogy igenis vonzódik hozzám, és bolond lennék ha ezzel én magam is ne lennék tisztában, szóval ez a része oké. És amiket mondott is ezzel kapcsolat amivel én magam is tisztában voltam, vagyis ha éppen a józanabbik fele az agyamnak az kerekedik felül. Hogy hiába is akarom őt, én arra ami egy ilyen nőnek kell én nem vagyok jó. A kapcsolatra, rózsaszín felhőkre meg ami ezzel jár. Hiába is van meg minden más, és lehetne a szex is fantasztikus, ha többet én nemtudok adni neki.

Ahogy ezeket átgondoltam lettem biztos benne, hogy ez volt az oka, hogy végül ellökött magától. Ő is akarta, de neki végül helyén volt az esze. Így józan fejjel végiggondolva jobb is. Nagyon megkedveltem és ha magam is megleptem vele akkor este a parton, de nagyon is komolyan gondoltam amiket neki mondtam. Hogy szeretném mindentől és mindenkitől megvédeni őt. Csak akkor még magam nem soroltam azok közé akiktől ő is védeni akarja magát.

A fenébe Derek. Ebben jól benne vagy.

Már az elején hagynom kellett volna az egészet. De ha egyszer olyan átkozottul jó volt? Főleg ezek után? Hogy fogom kibírni a közelében?

Muszáj lesz. Úgy ahogy eddig. Millió nő van még a földön, ő pedig csak veled dolgozik ennyi. Menni fog az - mondogattam magamnak, mégis egyre idegesebb lett ahogy a házhoz értem.

Ahogy kiszálltam a kocsiból megszólalt a mobilom.

- Na mi az előkerültél? Mi a fene történt nálatok az este? Kiara hívott hol vagy - mondta Deant.

- Mit mondtál neki? - kérdeztem vissza rögtön miközben beléptem a házba. A tekintetem rögtön őt kereste merre lehet.

Egyik szobában sem találtam. Kezdtem ideges lenni. Főleg mikor a cuccait sem találtam sehol. Utána láttam meg egy fehér cetlit az ágyon az én felemen.

"Visszamentem New Yorkba. Otthon találkozunk" - mindössze ennyi állt az üzenetben.

- Elment.

- Mi van? Ki ment el?

- Kiara. Nem mondott neked semmit?

- Nem, de a géppel biztos nem ment, azt mióta jöttünk nem használta senki. Mi az istent csináltál?

- Semmit - sóhajtottam egy nagyot, és rendesen le is hordtam magam amiért ilyen idióta voltam.

- Én hazamegyek. Nem baj ha itt hagylak?

- Menj csak. Majd én intézem a dolgokat. Amúgy is lassan mentetek volna. Lesz dolgod otthon is, csak ne csinálj több hülyeséget. Nagyon helyes lány - mondta Dean és valamiért úgy hangzott mintha egyenesen valami figyelmeztetés lett volna és ez nem tetszett. De inkább nem említettem neki. Nem akarok még vele is összeveszi. Inkább elköszöntem tőle, seperc összepakoltam a dolgaim, előtte szóltam a pilótának, hogy készítse a gépet mert haza akarok menni.

Mielőtt indultam volna azonban valami megragadta a figyelmem a konyha pulton. Ami után még nagyobb szemétnek éreztem magam.

"New York kedvenc milliomos agglegénye, a nők álma úgy tűnik egyszerre több vasat is tart a tűzben.

A pár napja Los Angelesben tartózkodó Derek Hampton egy új projektje miatt vendégeskedik nálunk, de a nők ez idő alatt sem hiányozhatnak az ágyából. Sőt rögtön kettő is.

Az egyik igencsak csinos hölgy információink szerint a milliomos plaboynak dolgozik mint az asszisztense. De a képek látták úgy tűnik több ez mint szimpla munkakapcsolat. Erről tanúskodnak a képek, a lopott és nyílt pillantások amiket a pár váltott a partin amit LA egyik elegáns szállodájában tartottak tegnap este.

De úgy tűnik a szépfiú Dereknek ez kevés. Ugyanis miután az említett hölgy társaságában távozott, néhány órával később a fotósok ismét a parti helyszínén kapták őt lencse végre. Csak ezúttal egy másik szép nő volt a karjaiban, akivel úgy tűnt igencsak közelről ismerték meg egymást, és akivel egy kocsival igencsak félreérthető képek készülte után egy másik szállodában kötöttek ki.

És vajon mit szól ehhez a másik ifjú hölgy? Vagy más hozzá van ehhez szokva, hiszen nem titok, hogy sok nő fordul meg New York legelérhetetlenebb férfijának az ágyában  . . . . ."

Legszívesebb most a pokolba küldtem volna ezeket a szemeteket, főleg miután a képeket láttam, amin ahogy írták is a szőkével vagyok nem kicsit félreérthető helyzetben.

Hogy lehetek ekkora idióta? És biztos, hogy Kiara is látta ezt. Nem csoda, hogy rögtön New Yorkig menekült előlem. Ezek után aztán meglehet a véleménye rólam.

Elég, ne siránkozz. Magadnak kerested a bajt! - súgta egy hang a fülembe és nemtudtam elmenni mellette mert nagyon is igaza volt.

Miután a kukába vágtam ezt a szennylapot a mobilomra pillantottam az órára és utánaszámoltam a dolgoknak. Mivel fogalmam sem volt Kiara mikor ment el és utána gondolkoztam, hogy is mehetett el, ki vitte el? Senkit sem ismer erre.

Ahogy ismét az időn töprengtem körülbelül úgy gondoltam, hogyha elég korán ment el akkor akár más otthon is lehet. Mert remélem, hogy hazament. A francba is, de mégsem merek hazatelefonálni. Van egy olyan érzésem, hogy Sophietól ezért még kapni fogok.

Ekkor rezzent meg a mobil a kezemben. Anthony. Sóhajtottam egy nagyot, azt hittem már Sophie az.

- Tesó  - szóltam bele egy sóhajjal, de ő rögtön el is vette az érzést, hogy megnyugodhatok.

- Mit műveltél Derek? Soph nagyon ki van bukva rád. Most hoztam haza Kiarat a reptérről. Megkérte Sophiet, hogy menjen ki érte, de mondtam, hogy majd én elhozom.

- De jól van?

- Úgy néz ki, de bezárkózott Sophieval és gondolom tudod, hogy semmi jót nem jelent. Mit csináltál, hogy hazáig menekült tőled?

- Honnan veszed, hogy én csináltam bármit is?

- Ugyan már Derek, ismerlek már annyira.

Ezután nem igen volt más választásom és elmondtam nagyjából mindent Anthonynak. Hozzá képest csendben végig is hallgatott, csak utána kaptam meg a magamét.

- Kösz. Tudtam, hogy rád is számíthatok - mondtam neki a szentbeszéde után.

- Ó és ez még semmi gondolom ahhoz képest amit a húgicánktól kapsz majd - nyugtatott Antony.

- Mikor jössz haza?

- Már úton vagyok a reptérre, most indulok.

- Kimegyek majd eléd, szólj ha már a közelben vagytok. - mondta Anthony majd letette, én pedig már indultam is a reptérre. Ezek után nem kicsit félve mi vár rám otthon. . . . .

~Kiara~

- Nem akarok többet beszéli erről Sophie.

- Ó tudtam én, hogy a bátyám egy idióta. De ezért még kapni fog, hogy ezt tette veled.

- Nem tett semmit Soph. Én is benne voltam, ő csak utána máshol kereste amit tőlem nem kapott meg. Nekem nem kellett volna ezen meglepődnöm. Csak a cikk Sophie . . .  ..  most mindenki ezen csámcsog. Ezt nem akartam.

- Amiatt ne aggódj. Valamiről mindig beszélniük kell. De mi lesz most veletek?

- Mi lenne? Semmi. Marad minden úgy ahogy eddig. Az semmit sem jelentett. Neki dolgozok, elfelejtjük a tegnap estét ő marad a kis nőinél ennyi az egész.

- Azért lehetett volna neked is kicsit több eszed. Nem akarlak bántani, de mondtam neked, és tudtad milyen. Bár meg is értelek. Valószínű ha nem a hülye bátyám lenne egyszer már én is beleestem volna ebbe a hibába mint minden egyes nő. Ilyenkor vagyok hálás, hogy a testvérem.

- Igazad van. Beleestem ebbe a hibába, de vége. Tanulok belőle és ezek után észben tartom ezt. Csak a főnököm lesz. Ennyi.

- Igazad van. Erős lány vagy, ne foglalkozz ezzel a bolonddal. Bármennyire is örülnék neki, ha másképp lenne és összejönnél a tesómmal, ismerem már őt és tudom, hogy nem változik meg. De eljön majd neked is a herceged - mosolygott rám Sophie és igyekeztem úgy gondolni, hogy igaza van és ez a helyes hozzáállás, és hogy ami tegnap történt mintha meg sem történt volna.

Ami pedig az éjszaka történteket illeti azokat is végképp el akarom felejteni. Hiba volt Alexszel is beszélni. De mindegy, legalább a pénz jól jön. Inkább ebből fizetem ki a dolgaimat, és majd a fizetésből kiegészítem. Amennyit lehet félre akarok tenni, egy saját lakásra. Ezek után még inkább szükségét látom, hogy mielőbb külön költözzek.

Egy időre mégis félretettem mindenféle, főleg a borús gondolatokat és csak élveztem az időt, a beszélgetést a barátnőmmel. Délután, majdnem este felé, jutott eszébe, hogy ő még el akar menni vásárolni. Nem volt mit tenni, mint vele menni.

Elvileg az apja születésnapjára akart venni valamit, amiből végül csak nem lett semmi. Ahogy ő mondta,mit is vehetne egy olyan embernek akinek mindene megvan? Sőt még az anyukáját is felhívta. Mire ő csak annyit mondott neki, hogy az édesapjuknak bőven elég lesz és igenis nagy ajándék lesz, hogy mindannyian ott lesznek és együtt lesz a család.

- Na látod, nekem pont ezért nem kéne mennem. El leszek én itthon.

- Ezt neked megint Kiara. Már mondtam, hogy anyu kikötötte, hogy neked is jönnöd kell, és tudod, hogy nem hagynálak itthon. Noha gondolom most Derek társaságára nem éppen vágysz - mondta halkabban hozzátéve.

És milyen igaza volt. De nyilvánvaló okokból nem kerülhetem örökké. Sőt reggeltől ismét nap mint nap mellette, vele kell dolgozzak szóval kissé bajos is lenne.

Sebaj Kiara menni fog az neked. Ettől a perctől kezdve nem is gondolsz arra az estére. Sőt az előtte levő éjszakára se. Mintha mi sem történt volna . - és ahogy ezt kimondtam igyekeztem így tenni és még a gondolatát is messze elkerülni, és ha mégis eszembe akart volna jutni akkor mindig inkább valami másfelé tereltem a gondolataim.

Eddig bejött. Egészen addig amíg aznap este Derek haza nem jött. Legnagyobb meglepetésünkre nem egyedül. Jócskán besötétedett már mikor Ryan hazaért velünk. Ahogy beléptünk a lakásban finom illatok fogadtak minket Martha pedig a konyhában szorgoskodott.

- Valami különleges vacsora lesz csak mi nem tudunk róla? - kérdezett rá Sophie.

- A testvéred telefonált, hogy nemsokára hazaér és vacsora vendége lesz.

- Ó. Hmm értem.

- De ha természetesen ti is csatlakozhattok, bááááár - akadt el a mondandójában Martha és persze Sophie rögtön tudta, hogy valami sántikál itt.

- Kit hoz fel a bátyám Martha?

- Kicsim, nemsokára megjönnek és akkor . . . . .

- Kit? - kérdezett ismét rá Sophie, és most már én is felettébb kíváncsi lettem, de amint Martha kimondta azt a nevet el is ment a kedvem mindentől.

- Miss Hollyt. - Ahogy kimondta Marta Sophieval rögtön összenéztünk.

- Oké. Akkor csak két személyre teríts Martha. Hacsak te nem akarsz velük enni? - nézett rám kérdőn a barátnőm.

- Egy pizzához a medence mellett mit szólsz? - vetettem fel Sophienak és ebből rögtön tudta a válaszom.

- Remek. Én szerzek még társaságot, kéred a pizzát? És amíg hozzák átöltözünk. De gyorsan. Eszem ágában sincs velük összefutni. Komolyan nem értem, hogy lehet a bátyám ekkora idióta. És, hogy mennyire ki nem állhatom azt a nőt.

Ezután kicsit felgyorsítottuk a dolgokat. Ahogy Sophienek nekem se sok kedvem volt ezekhez. Közben pedig ismét engem igazolt, hogy igenis jó döntés volt, hogy nem adtam be a derekam neki Los Angelesben. Így még könnyebb is tartani magam ahhoz amit elhatároztam miszerint távol tartom magam tőle. Már amennyire lehetséges lesz. Igaz ha így viselkedik akkor könnyebb lesz mint gondoltam.

Ezek után én intéztem a kaját, és amíg erre vártunk gyorsan átöltöztünk, és a medencés szobába mentünk.

A kellemes víz a gondolataim, és az indulataim is segített megnyugtat, és a pohár bor szintén. Sophie feltett egy kis zenét, majd egy kis úszkálás után a jakuzziban folytattuk az estét.

Nemsokkal később nyílt az ajtó én pedig meglepetten néztem az ajtóban álló személyre és a kezében tartott pizzás dobozokra.

- Megjött a kaja és a jókedv csajok - villantott felénk egy ezer wattos vigyort Anthony és az asztalra tette a pizzákat és már dobta is le a ruháit, hogy csatlakozhasson hozzánk. Erre Sophieval csak egymásra nevettünk, és éreztem, hogy máris jobb a kedvem.

Anthony bárkit képes a legnagyobb szomorúságból a nevetésig hajszolni. Irigyeltem is ebben a pillanatban ezért, hogy mindig ilyen jókedvű. Bár biztosra veszem, hogy közel távol nincs annyi nyűgje, baja mint nekem.

- Most lazulunk, ne töprengj - szólt rám Sophie és így is tettem.

- Apropó ezt még muszáj, utána ígérem csak vidám dolgokról beszélünk. Mit keres az a picsa Derekkel a nappaliban?

Erre a szóhasználatra szintén egy mosolyt dobtunk felé, és rögtön el is árulta nekem, hogy Anthony sem éppen vad oda Derek barátnőjéért.

- Nem a barátnője. Legalábbis ezt mondja, és a csaj is nagyon teper, de nemtudom nekem sose volt szimpi a csaj. Pedig Isten a megmondhatója csinos kis darab, de ez nem minden. Van valami benne ami nem tetszik. Ha a lökött testvérünk végre rászánná magát élete első komoly kapcsolatára nem egy ilyen nőt képzelni el neki hanem  . . . . . .  - Anthony itt habozott majd az övé és Sophie tekintete is rajtam állapodott meg.

- Na ezt inkább ne kezdjünk, beszéljünk valami másról.

- Sebaj, beszélünk még mi erről érzem én - kacsintott rám Anthony immár mellőlünk a kellemes vizű jakuzziból.

- Mióta érzel te ilyesmit? Tisztára női duma.

- Csak úgy jött - felelte Anthony a húga kérdésére.

- Oké,akkor meséljetek mi volt LA-ben?

- Mintha nem olvasnál újságot - mondta Anthonynak Soph egy jelentőségteljes pillantás kíséretében jelezve, hogy erről sem éppen akarok beszélni.

- Na mi van már? Derek mindenben benne van, és miért is nem beszélhetünk róla? Az újságok azt nem írták meg veletek mi volt - pillantott Anthony egy kihívó pillantással rám, közben pedig furcsa érzés fogott el vele kapcsolatban.

Ahogy így kíváncsiskodott éreztem, hogyha el is mondjuk neki, vagy éppen bármit tök normálisan megtudnám vele beszélni, és nem érezném magam zavarban még a miatt sem, hogy pasiból van. Mintha amolyan nagy tesó lenne - ahogy ez a gondolat átfutott az agyamon egy mosoly és társult mellé az arcomon amire ő rögtön rá is kérdezett és persze a mindig kíváncsi barátnőmet pont ez ne érdekelte volna?

Így persze muszáj volt elmondanom.

- Hmm, nem is rossz gondolat. Szerintem bármelyik pasi irigy lenne rám, két ilyen szép húgicával.

- Te bolond vagy, de így szeretünk - adott egy puszit a tesója arcára Soph, mikor Anthony kérdőn pillantott rám és jelezvén, hogy tőlem is várja a pusziját felém fordította az arcát.

Egy szívből jövő mosoly ült ki az arcomra és boldogan adtam én is egy puszit az új testvéremnek. Közben pedig a meghatottság is úrrá lett rajtam, és ismét hálás lehettem a sorsnak Sophieért, és hogy általa a családja is befogadott, és úgy tekintenek rám mint egy család tagra.

- Oké, akkor erre igyunk. És én kezdek éhes is lenne - vetette fel Anthony így kikászálódtunk a vízből és megszárítkozva nekiestünk a pizzáknak. Közben és utána visszaülve a jakuzziba egy egy pezsgős pohárral tovább beszélgettünk, hála Anthonynak jó sokat nevettünk, és bizton állíthatom, hogy egy eszméletlen szuper estét töltöttünk együtt.

Ki tudja mennyi idő múlva, a jó társaságnak hála az idő érzékünk odalett  nem kicsit áztatott ki minket a víz így kiszálltunk. Nagyjából megtörölköztünk és én épp vettem volna magamra a köntösöm mikor Anthony kivette a kezemből.

- Eszedbe ne jusson húgi - mondta nekem egy vigyorral az arcán amitől rögtön félni kezdtem - meg akarom nézni a képüket. Nem is annyira Derekét, na jó a övé se lesz piskóta, de Hollyé? Létsziiiiii.

- Komolyan te bolond vagy. Milyen hatást érnék el így? Egy bikiniben? Agyadra ment a sok pezsgő nem?

- Ó nagyon is magamnál vagyok, na nyomás. Remélem itt vannak még - csapta össze a két kezét, mint mikor valaki rosszban sántikál, sőt még egy ördögi vigyort is villantott. Sophiera néztem de ő is csak mosolygott a lökött testvérét. Na jó és hazudnék is ha én nem lennék kíváncsi rájuk. És amolyan kis egyenlítés Dereknek. Hogy tudja, ha egy normális pasi lenne - már ami a kapcsolatokat illeti - miről marad le.

Így hát együtt tovább beszélgetve, és nevetgélve léptünk ki a szobából és mentünk át  a kis bulink maradványaival a konyhába.

És igen, Anthony sejtése bejött.

A mi kis gerlepárunk a kanapén ült. Vagy lehet, hogy ez nem is fogalmazza meg jól mit is csináltak. Sőt. Igencsak egymásba voltak feledkezve. Éppen egymás száját fedezték fel.

Nagyon kellett igyekeznem, hogy megtudjam tartani a mosolyom, de ha kifelé ezt is mutattam, akármennyire is tagadni akartam belül nem volt rám hatástalan a látvány,és az ellenszenv Holly iránt amit Sophie és Anthony is érez rám is nem kicsit ragadt át.

De téged ez nem érdekel, ne is foglalkozz vele. Nem ér annyit, inkább mutasd meg neki.

A konyhába mentünk, és a jöttünkre persze szinte rögtön el is szakadtak egymástól, és fogjuk rá tisztes távolságba ültek egymástól. Mi pedig csak egy sziasztok-ot vetettünk oda nekik majd ismét folytattuk a beszélgetést, és jókat nevetgéltünk Anthony poénjain.

- Már látom húgicáim, hogy a hétvégénk is szuper lesz - adott egy egy puszit nekünk Anthony Sophieval mi pedig csak helyeselni tudtuk az iménti kijelentését.

- Az biztos, elvihetnénk majd Kiarat az Aspeni birtokra. Sőt, mivel közeleg a karácsony, akár az idén ünnepelhetnénk ott is. Mi, anyuék és persze te is - mosolygott rám a barátnőm, és közben sejtettem, hogy nem hiába mondta kiket szeretne az eseményen látni, elég világos célzásnak tűnt, hogy Derek ki nője nem hivatalos a bulira.

Néha miközben beszélgettünk, vetettem a szemem sarkából egy egy pillantást feléjük, és ők is próbáltak úgy tenni mintha itt sem lennénk, de egyszer bizony összeakadt a tekintetem Derekével amiről rögtön el is kaptam a szemem.

- Még nem voltam ott biztos gyönyörű.

- Az már igaz. Hűű mekkora kis bulit csapunk csajok - villanyozta fel Anthonyt a hír, és vele együtt bennünket is. Már a gondolat is, hogy nem vagyok, és nem leszek egyedül, hogy olyan emberek között élem a napjaimat, akik a családjuk tagjaként tekintenem rám ez nagyon jó érzés.

- Akkor a hétvégén meg is beszélem anyuval, biztos neki is tetszik majd az ötlet. Sőt a karácsonyi partit is tarthatnánk ott - csillant fel a gondolatra Sophie szeme, és tudtam, hogy az agya beindult és, hogy gondolatban már a partit szerezi.

Én meg kis naiv, még most nem is sejtettem számomra milyen meglepetéseket és helyzeteket tartogatnak majd az ünnepek . . . .

- Oké. Én lassan lépek csajok, hagylak titeket pihenni. Szuper kis este volt, majd hívjatok húgicáim - mondta nekünk miután kaptunk egy egy ölelést és puszit és elment átöltözni.

Nemsokkal később elköszönt Derekéktől is és Anthony elment. Sophieval rögtön menekülőre akartuk fogni, de Derek megállított minket.

- Nem csatlakoztok hozzánk? Ki akartunk bontani egy kis bort.

- Köszi nem. Mi már túl vagyunk rajta, és zavarni sem akarunk, de jó estét nektek - válaszolta Sophie közömbös hangon, ami nem is annyira Dereknek hanem inkább Hollynak szólt.

Volt egy kis időm jobban szem ügyre venni őt, és akárcsak ahogy én éreztem, volt egy olyan sejtésem, nem éppen leszünk jóban. Ahogy méregetett? Bár megértem, a múlt kori este után, akkor kicsit messzire mentünk Derekkel nyilván nem tetszett neki. De kit érdekel?

Ezután visszamentünk a szobánkba. Nem olyan sokáig voltam fent, a víz és ki tudja talán rám a pia is altató hatással volt rám, mert amint letettem a fejem a párnára már aludtam is.

És amilyen gyorsan ez az este is eltelt, úgy folytok össze a következő napok is.

A napok Derekkel együtt indultak, bár nem úgy ahogy eddig. Az, hogy együtt megyünk be a céghez a napokban sose volt így. Ő legtöbbször nem is aludt itthon végül - azt inkább nem is említem hol és kivel töltötte a éjszakáit - így én reggelente a sofőrrel mentem noha megüzente vele, hogy nyugodtan használhatom valamelyik kocsiját. Amelyiket csak akarom. Nagy volt a kísértés nem mondom, de már csak azért se. Túl büszke vagyok ahhoz.

Így maradt az, hogy visznek dolgozni, csak az változott, hogy ki. Mire beértem, Derek már legtöbbször bent volt.

Pont mint egyik reggel. Először nem is találtam sehol ahogy beléptem, nemsokkal később hallottam meg a zuhany hangját és jöttem rá, hogy mit csinál. Jó negyed órával később frissen zuhanyozva bukkant elő, és nem mellesleg eszméletlenül jóképűen.

Rögtön meg is róttam magam ezekért a gondolatokért és inkább maradt a gondolatelterelő hadműveletnél. 

Ezután pedig belevetettük magunkat a munkába. Derek többnyire ilyenkor a faxokat nézte át amiket minden reggel Dean küldött, hogy miként halad LA-ben az építkezés.

Én is csináltam közben amiket rám bízott mikor ugyanezen a napom mikor Deannel beszélt telefonon egyszer csak hozzám szólt. Ami megjegyzem ritkaság volt ezekben a napokban, mert nemhogy arról az estéről nem beszéltünk, szinte semmi másról sem. Kizárólag a munkával kapcsolatban akkor is csak amennyi szükséges volt. Valahol örültem is neki, főleg, hogy arról a bizonyos estéről nem kell beszélnem vele. De szerintem ő is tisztában van vele, hogy miért is jöttem el.

Igaz néha ha munka közben véletlenül összeakad a tekintetünk, látom rajta, hogy nem egy kérdése lenne, de utána visszatemetkezik a munkába és inkább nem teszi fel őket.

De visszatérve arra a hívásra.

- Dean veled akar beszélni - fordult felém Derek és átjött mellém ideadta a mobilját. Vesztemre a kezünk összeért miközben a készüléket elvettem tőle, és abban a pillanatban mintha az áram csapott volna meg. Néhány hosszú pillanatig a tekintetünk sem engedte egymást, majd megköszörülte a torkát és ellépet tőlem, sőt az irodából is kiment.

Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, majd ismét igyekeztem kiverni a vele kapcsolatos gondolatokat a fejemből így inkább beszéltem Deannel.

Ezután egyre sűrűbben történt, hogy rögtön engem hívott. Magam is meglepődtem milyen jól eltudtunk beszélgetni. Végül már többször beszéltünk teljesen más dolgokról mint a munka. Korábban is szimpatikus férfinak találtam, de nem gondoltam, hogy ilyen jól el lehet dumálni vele.

Néha azon kaptam Dereket, hogy neki már közel sem annyira tetszenek ezek  a beszélgetéseim. Főleg mikor a minap egy modernebb telefont is beszereztem így Dean bármikor tudott már engem is hívni. Így egyre többet beszéltünk.

Igaz reménykedtem benne, hogy elkerülhetem azt a kérdést, hogy mi történt akkor este Derekkel, de nem jött be. Mikor rákérdezett még az irodából is kimentem, hogy az illetékes véletlenül se haljon olyasmit amit nem kellene.

Ezután láttam rajta, hogy nem tetszik neki, hogy mi ennyire jól kijövünk, de én sem szólhattam egy szót se mikor nap mint nap jött a kis szőke barátnője és esténként munka után együtt mentek el.

Hasonlóan telt a mai a hét utolsó munkanapja is. Bár este várt még rám egy csomagolás mert reggel indulunk a szüleikhez a hétvégére.

Sophie a napokban közben kitalálta, hogy ő akarja az én segítségemmel megszervezni a karácsonyi partit, és hogy ezzel lepjük meg a szüleiket. Még sose csináltam ilyen, de jól hangzik és szívesen segítek neki.

Mielőtt ma végeztünk volna Dereknek vendége érkezett. Holly. De nagy öröm - gondoltam magamban. Csak azt reméltem nem itt az irodában kell végignéznem ahogy enyelegnek. Na az már tényleg sok lenne.

Dereknek azonban annyi mersze volt még, hogy bemutatott a csajnak. Ez volt minden vágyam, de felvettem a legszebb mosolyom. Ő persze még nagyobbat villantott Derekre kapaszkodva. Azt se tudta hol ölelgesse és csókolgassa. Komolyan kezdtem már rosszul lenni. Én meg ehhez csak jó képet vághattam.

- Derek mesélte, nemrég óta laksz itt velünk - próbált Holly velem csevegni miközben Derek még elintézett pár dolgot. - És találtál már valakit itt? Vagy van barátod?

Ejha. Milyen kíváncsi valaki.

- Lehetséges - mondtam egy rejtélyes mosoly kíséretében. Dereknek rögtön ki is esett a kezéből a toll. Nesze neked Derek Hampton.

Holly is lehet észrevette a drága pasija reakcióját és jobbnak látta ejteni ezt a témát. Gondolom eszébe jutott az estén amikor először láttam őt, és hmm kissé érdekes helyzetben látott akkor Derek karjaiban. De ezzel gondolom csak azt akarta elérni, hogy jóban lesz velem és a mondás is igaz legyen miszerint a barátot tartsd közel magadhoz de az ellenséget még közelebb.

- Velünk jössz haza Kiara? - kérdezte Derek amikor indulni akartak.

Éppen ebben a pillanatban szóltak be, hogy jöttek értem, nem is akárhogy.

- Egy rendkívül jóképű fiatalember jött érted - szóltak be, na ekkor kellett volna Derek arcát látni. A kifejezés még akkor is az arcán ült amikor az illető belépett az irodába.

- Szevasz tesó. Szia - köszönt Anthony Hollynak, majd ezer wattos vigyorral fordult felém, kaptam egy puszit is tőle.

- Mehetünk szépségem? - kérdezte tőlem én pedig örömmel bólintottam majd magunk mögött hagytuk a tátogok mint egy hal Dereket.

Nemtudom mi van velem, de imádtam szívatni őt. Anthony pedig minden hülyeségben benne volt.

- Hát azt hiszem ha így folytatod előbb utóbb eléred ami eddig egy nőnek sem sikerült - mondta Anthony miközben kocsival tartottunk hazafelé. De amikor rákérdeztem mire gondol csak sejtelmesen mosolygott.

Hazamentünk Sophieért utána Anthony New york egyik legelegánsabb és legdrágább éttermébe vitt minket és ismét egy fantasztikus estét töltöttem a barátaimmal. Utána igaz teljesen felpörögtünk az este így még bőven volt erőnk becsomagolni a hétvégére.

Reggel ugyanis korán indultunk.

A hétvége egyik legnagyobb meglepetése mégis a reptéren ért minket. Engem és Sophiet Anthony vitt ki amin először meg is lepődtünk és nem értettük miért mondta amit.

- Higgyétek el nem akartok Derekkel menni. Elég lesz a repülőn - mondta, majd amikor kiértünk és megláttuk, hogy kivel ül a gépen Sophie és az én mosolyom is lehervadt.

Holly ült a csodás mű mosolyával mellette.

Most komolyan ezt is velünk akarja hozni? - hasonlót olvastam le Sophie arcáról és már tudtam, hogy remek hétvége elé nézünk.

Mondanom sem kell az úton Seattle felé nem sokat beszéltünk.

- Tényleg, és mi van Stacyvel? - kérdezte Sophie Anthonyt - régen meséltél róla.

- Egy ideje már nem vagyunk együtt. Hosszú - mondta Anthony amikor látta, hogy Sophiet a miértek érdeklik. Nem működött már a dolog és szakítottunk. De nem áll meg az élet - villantott egy szokásos vigyort Anthony, és inkább témát váltottunk.

Amikor megérkeztünk furcsa érzések lettek úrrá rajtam. Furcsa volt ismét itt lenni. Nem igen jó érzéssel töltött el, de egy hétvégét csak kibírok, anélkül, hogy a múltamba botlanék.

És meg is nyugodtam amikor a jól ismert és csodás Hampton birtokra értünk.

- Ja és nyugi csajszi, itt neked van előnyöd. Anyuék sem bírják Hollyt és szerintem ők se értük Derek mit akar vele - súgta Anthony amikor mellém került és erre egy mosoly ült ki arcomra.

Isabell, Derekék anyukája -aki csupa elegancia és gyönyörű nő - jött boldog mosollyal az arcán elénk ahogy beléptünk az óriási és gyönyörű házba. Boldog mosollyal az arcán ölelte magukhoz a gyerekeit.

- Kiara drágám, annyira örülök, hogy itt vagy - ölelt meg engem is, és ugyanilyen melegséggel köszöntött James is, Hampton apuka, akivel szintén mindig is jól kijöttem és kedveltem őt.

Hollyval is megvolt a köszöntés, de ahogy láttam csak a szokásos udvariaskodás, ahogy lenni szokott.

- Pakoljatok csak ki a szobátokban utána gyertek le enni. Végre együtt tölthetünk egy kis időt, van még időnk az esti partiig - mondta el a programot Isabell.

- Addigra a te kísérőd is megérkezik a partira Kiara drágám - mosolygott felém Isabell majd elment megnézni megterítettek e az ebédlőben.

Ekkor csak értetlenül pillantottam Sophiera, majd Derekra is aki ugyanolyan meglepettnek tűnt mint én.

- Óó az öcsikém még nem is sejti neked is milyen jó kis társaságod lesz este. De majd megtudja csajszi - súgta a fülembe Anthony és Sophie arcán is egy cinkos mosolyt láttam átsuhanni amiből tudtam, hogy ezek ketten megint sántikálnak valamiben és már előre féltem mit is tartogat számunkra az estély. . . . . .