9 . - Karácsony Aspenben

~Kiara~

Sophie és én az ő szobájában voltunk és már majdnem készen a vacsorához. Nem mondom, hogy ez nem olyan nagy alkalom mint például a holnap esti parti, de azért ha szűk családi körű lesz is azért szépen felöltöztünk mégsem mehettünk le melegítőben.

Barátnőm éppen a sminkemmel lett kész majd a tükör elé álltunk egymás mellé. Összemosolyogtunk, és Sophie megölelt miután kijelentette, hogy fantasztikusan nézünk ki.

- Ezzel csak egyetérteni tudok - hallottunk hirtelen egy hangot az ajtó felől.

Derek csábító hangja volt az, majd beljebb lépett.

- Anya üzeni, hogy már szinte csak rátok várunk.

- A nagyiék?

- Ők majd csak a holnapi partira tudnak jönni, megkértek, hogy szóljak neked - válaszolta Derek Sophie kérdésére.

- Oké. Akkor nyomás le.

Éppen indultunk volna az ajtóhoz, Sophie ki is lépett mikor Derek gyengéden megfogta a karom és visszatartott.

- Mi is rögtön megyünk húgi - kacsintott Derek a húgára mire a kis áruló csak mosolygott és magunkra hagyott bennünket.

Amint becsukódott az ajtó kérdőn pillantottam Derekre, akiről meg kell mondjam eszméletlen jól nézett ki. Hatalmasat nyeltem ahogy végigpillantottam rajta, sőt még az ajkamba is haraptam majd észrevettem, hogy ezt ő is látta. Elsötétült a tekintete ettől és elmosolyodtam, hogy ilyen hatással vagyok rá.

A válasz mosolyából tudtam, hogy tudja mire is gondoltam.

Ezek után sem szólt egy szót sem, de mielőtt rákérdezhettem volna miért is maradtunk itt ráadásul kettesben, megfogta a kezem és visszavezetett az egész alakos tükör elé.

Továbbra se értettem mit akar, és megmondom őszintén a gyomromban ezernyi kis pillangó repdesett már a puszta közelségétől is. Hát még amikor hozzámért.

A tükör elé állított, míg ő szorosan mögém lépett. Éreztem a testéből áradó forróságot miközben a tekintetünk  a tükörben kulcsolódott össze.

A következő pillanatban valamit előhúzott  zsebéből és elém nyújtott a kezében egy kis becsomagolt dobozkát. Azonban ennek a mozdulatnak hála most már jóformán a teljes teste nekem simult. Ha még volt is pár milliméternyi hely köztünk nem is értve magam de áthidaltam azt is és szorosan hozzá simultam. Nemtudnám megmondni miért, de most csak erre vágytam.

- Boldog Karácsonyt cica - súgta hozzá a fülembe miközben fülig ért a mosolya, és most az ajándéknak hála még a becézésért sem torkolltam le.

Hevesen dobogó szívvel néztem a kis Tiffanys dobozkát a kezemben. Főleg mert sejtettem már a márkából is, hogy nem holmi olcsóságot kaptam tőle.

- Nem kell rosszra gondolni, csak megláttam és tudtam, hogy illeni fog hozzád - tette hozzá majd várta, hogy kinyissam.

Ahogy sikerült kibontsam a kis ékszeres dobozt és felpattant a teteje még a szavam is elállt.

Egy csodaszép nyaklánc volt benne, rajta egy szív alakú medállal amin egy apró gyémánt csillogott. Nem is tudom mennyi idő telt el amíg az ékszert csodáltam és képes voltam ismét a tükrön keresztül Derek szemeibe nézni.  

De amint ez sikerült, rögtön kimondtam az első gondolatot ami eszembe jutott.

- Ezt nem fogadhatom el Derek. Ez, egek te megőrültél. Ez Tiffany.

- Igen. És? Ne akadj folyton ezen ki. Ne foglalkozz vele. Inkább azt mond, hogy tetszik e? Vagy nézzünk másikat? - kérdezte és mintha már bizonytalanságot hallottam volna a hangjában.

- Eszedbe ne jusson. Ez gyönyörű. Imádom. De  . . . . .

- Akkor semmi de. Szabad? - kérdezte és az ékszer felé nyúlt, hogy a nyakamba tehesse.

És tökéletesen illett is a ruhámhoz amit Sophieval választottunk. Egy földig érő szoknyás gyönyörű fehér darab, a mell részénél szürkés.

- Gyönyörű vagy - súgta Derek a fülem mellett amikor feltette a láncot. Én magam is a tükörbe néztem és remélem nem hangzik túl hülyén, de tényleg nem néztem ki rosszul. No de Derek sem panaszkodhatott.

Bámulatos szemei, szexi mosolya és a tény, hogy a teste még mindig szorosan az enyémhez simul közel sem hagyott hidegen és biztos, hogy ő is tisztában van vele, hogy milyen hatással is van rám. Ezt elárulta a nem kicsit önelégült mosolya is.

De mivel már így is tovább voltam a kelleténél ilyen közel hozzá ideje volt elszakadni tőle. Még mielőtt valami olyasmibe kezdünk amibe nem kellene. És mellette minden esély megvan rá, hogy ilyesmi előforduljon.

Igyekeztem ellépni mellőle, de nem nagyon sikerült, mert karjai bilincsként zárultak körém. Picit rosszallón néztem rá mire ördögi mosollyal tekintett vissza rám.

- Jobb ha tudod, hogy előbb utóbb mindent megkapok amit akarok Kiara - súgta a fülembe érzékien majd a karjai lehullottak rólam.

Kellett pár pillanat, hogy magamhoz térjek és normálisan tudjak gondolkodni a közelsége okozta mámor után.

Ezúttal rajtam volt a sor, hogy kicsit meglepjem.

Felé fordultam és nagyon is közel léptem hozzá. Ha akartam volna akár meg is csókolhattam volna. Ajkait csupán néhány apró milliméter választotta el az enyémtől. Pokolian nagy volt a kihívás. Mégsem engedhettem neki. Most én leszek az aki győzni fog Derek Hampton.

- Csak én nem kerülök ezek a dolgok közé Derek - súgtam hasonló érzékiséggel a fülébe mint ő az imént, majd ajkaim néhány apró csókot leheltek a nyakára.

Tetszett a dolog, amikor éreztem, hogy elakad a lélegzete és szaporábban veszi a levegőt. De még mielőtt ismét karjai börtönébe zárhatott volna elléptem mellőle és gyorsan az ajtóhoz léptem.

- A nyakláncot pedig imádom - mosolyogtam vissza rá majd Sophie után indultam magam mögött hagyva Dereket.

Leértem a többiekhez akik már a szépen megterített ünnepi asztalnál ültek és úgy látom csak ránk várnak.

- És Derek? - kérdezett rá Anthony egy huncut vigyorral mintha tudta volna honnan is jöttem. Sophie pedig rögtön a nyakamban csillogó ékszert figyelte, de nem kérdezett rá.

- Nemtudom - vágtam rá gyorsan.

Közben elkezdték feltálalni a vacsorát, és nemsokkal később Derek is befutott. Vesztemre pont mellém ült. Remek látványt nyújthattunk. Én ültem az egyik oldalán, a kis barátnője Holly pedig a másikon.

Persze a csaj rögtön a nyakán lógott és állandóan próbálta őt megérinteni, közelebb kerülni hozzá, de Dereket mintha nem is érdekelte volna. Komolyan nem is értem mi a fenének hívta el? És látszik, hogy a szülei sem annyira vannak oda érte. Bár többnyire nyilvánvaló mire is tartja maga mellett a csajt. A fenébe is mit érdekel ez engem?

Inkább igyekeztem nem tudomást venni róluk, szerencsére a vacsora alatt egész jól sikerült. Majd átvonultunk a nappaliba aminek az egyik sarkában egy hatalmas feldíszített fenyő állt, alatta pedig rengeteg doboz.

Mindenki kapott egy pohár puncsot és Derek kiosztotta az ajándékokat. Ők ezt ilyenkor este szokták. Csak családi körben, hiszen holnap este millió más ember is lesz itt.

A kandallóban tűz égett, meghitt fények, karácsonyfa, ajándékok és egy család amit szinte a sajátomnak tekintek. Végre nyugodtnak és boldognak éreztem magam.

Sophie egy pillanatra felém nézett és tudtam, hogy tudja mire gondolok. És ezt neki és a barátságának köszönhettem. Ezután leült mellém és megöleltük egymást. Azt akartam, hogy tudja mennyire sokat jelent nekem ez az egész, és hogy tudom mindig számíthatok rá.

Ajándékkal mégsem készültünk egymásnak, nekünk ezt a barátságunk jelenti. Sőt mintha a testvérem lenne. Még boldogabb lettem amikor Anthony is megölelt minket, ahogy ő mondta a két húgicáját. Más nem is kellett egy boldog estéhez.

Majd az érzelgős pillanatok után Derek átadta mindenkinek az ajándékokat.

Be kell valljam kíváncsian figyeltem amikor a kis barátnője került sorra. Nem is lepődtem meg, hogy is ékszert kapott, de közel sem Tiffanyt mint én és lehet, hogy csak mert az enyém, de az én láncom sokkal szebb - fogtam meg a nyakamban lógó gyönyörű medált.

- Fiam, azt hiszem egy valakit kihagytál - nézett rá az édesapja és én szinte féltem ettől a pillanattól.

- Szerintem nem apa - mondta Derek majd felém tévedt a pillantása az előttünk álló üveg asztalra tette a nyakláncom Tiffanys dobozát.

- Kiara már megkapta az ajándékát - mosolygott rám és ekkor minden szem rám szegeződött. Főleg Holly nem túl boldog tekintete.

A kezemben tartottam még mindig a medálom majd elvettem, hogy a többiek is láthassák.

- Akkor már értem miért kellett vacsi előtt annyit várni rátok - szólalt meg hirtelen Anthony ezzel jóformán lebuktatva minket. Majd mikor látta a szemével szikrákat vető Hollyt egy hoppá csúszott ki a száján, de már késő volt.

Szerencsére Holly nem rendezett jelenetet, de a pillantásából amivel Dereket jutalmazta tudtam, hogy ő ezért még kapni fog.

- Ez gyönyörű Kiara. Eddig is tudtam, hogy remek ízlésed van tesó - mosolygott Sophie Derekre.

- Tényleg csodaszép, és jól áll neked kicsim - mosolygott rám az anyukájuk.

- Köszönöm - mondtam, de ezt inkább Neki címeztem.

A pillantások néhány végtelennek tűnő pillanatig összekapcsolódott és tudtam, hogy célba ért a köszönetem.

Nemsokkal később pedig ahogy sejtettem, Derek és Holly különvonultak. Ahogy elhagyták a nappalit Sophie nemtudta szó nélkül hagyni.

- Ajajj azt hiszem Derek most kapni fog - mondta a kis huncut persze mindezt mosolyogva.

- Sophie - szólt rá az anyukája de közben ő is alig tudta leplezni a mosolyát.

- Anyu se bírja őt - fordult felém Sophie.

- Ez nem igaz kislányom. Vagyis nem teljesen. Helyes lány ez a Holly de nem a fiamhoz való. És tudom, hogy Derek se veszi komolyan, ellentétben Hollyval. Nem is értem Derek miért minek van vele időről időre?

- Ugyan anya, tudhatnád, hogy neki mire kell egy nő. Vagyis eddig így volt, aztán hátha végre változik - kacsintott rám Anthony.

Valamiért rögtön értettem mire gondol, és sajnos a többiek is. Nem is véletlenül lettem fülig vörös mint egy paradicsom.

- Én is így gondolom Kiara drágám. Sophie mesélt ezt azt mióta Dereknél laktok. Ne haragudj rá emiatt - tette hozzá mikor láthatta a nem túl kedves pillantásom az említett barátnőm felé - én vagyis mi örülnénk neki. Ugyan ne mond, hogy te nem láttad, hogy néz rád a fiam?  Mert én igen.

- Én is - jött utána a többiek hangja is nevetve.

Remek.

- Nem hiába hívta Holly félre. Végre én is látok valami esélyt rá, hogy megkomolyodik Derek. És szerintem ezt neked köszönhetjük. Bármi is lesz veletek, én örülnék neki ha a fiam melletted kötne ki. Bocsáss meg, de így gondoltam akkor már kimondom - mosolygott rám Isabell az őszinteségi rohama után.

Még az a szerencse, hogy ezt Derek nem hallgatta végig. Elég nekem ezt emészteni, és az eddig Derekkel történteket is. És ekkor még nem is tudtam mire számíthatok még majd ezen a hétvégén.

A gondolat menetemet Derek szakította félbe aki visszatért közénk. Igencsak nagy volt a csend amikor belépett.

- Gondolom megint rólam volt szó - mondta majd töltött magának egy italt és leült közénk. Sophie persze nem bírt magával.

- Holly?

- Odafent csomagol. Reggel visszamegy New Yorkba.

- Na de miért fiam?

- Ugyan anya. Ne csinálj úgy mint nemtudnád, és mintha nem örülnétek neki. Igaz tényleg így a legjobb. Nem kellett volna idehoznom. Az utóbbi időben túl sokat voltunk együtt és emiatt én is hibás vagyok, hogy olyasmiben reménykedett amiben nem kellett volna. És ma ő is látta mi a helyzet. Hogy mi az amit igazából akarok - ezt az utolsó mondatot Derek úgy mondta, hogy a  tekintete közben az enyémmel fonódott össze. És azt üzente, hogy én vagyok az akit akar.

Ez pedig furcsa érzéseket keltett bennem. Egyrészt eszembe juttatva néhány pillanatot amikor már igencsak közel kerültünk egymáshoz. És mi tagadás annak a gondolata -  hogy ismét lehetne részem a Derek közelsége, érintése, és csókjai okozta mámorban -  nem lenne ellenemre sőt.

Ugyanakkor az, hogy bármi közünk is legyen egymáshoz milliónyi okból teljesen megrémít és félek tőle.

Az ő múltja érthető okokból a nőkhöz való hozzáállása miatt főként, és a saját múltam miatt talán még inkább. Szabályosan rettegéssel tölt el a tudat, hogy bizonyos dolgokat megtudjon rólam. Biztos vagyok benne, hogy akkor egy életre meggyűlölne. És ha közel engedem magamhoz akkor ha mindenre fény derül pokolian fájna ha utálna engem. És tudom, hogy így lesz. Talán ez miatt jobban hajlok arra, hogy jobb nekem amíg távol tartom magam tőle. Igaz ez se sokkal könnyebb.

A fenébe is.

Ebből ha már belekeveredtem csupán egyetlen módon jöhetek úgy ki,hogy ne szenvedjek ha netán mégis beadom a derekam ennek a pasinak. Aminek valljuk be egyre nagyobb a valószínűsége.

Hogyha az ő eddigi szabályai szerint kezeljük ezt az egészet. Hiszen mi tagadás a kémia igencsak erősen izzik körülöttünk. És ezt miért ne használhatnánk ki kötöttségek nélkül? Amolyan barátság extrákkal módon?

Na ennek a gondolata sem volt kevésbé izgató, sőt még biztonságos is tekintve ha vége lesz együnknek, főleg nekem sem kell szenvedni.

A francba Kiara miken nem agyalsz?  Szerintem megártott nekem valami az este. A leges legjobb ha egyáltalán egyik verzión sem agyalok mert semmi közöm nem lesz ehhez a pasihoz. Neki is jobb lesz, de főleg nekem.

- Kiara?? Hahó itt vagy? - térített vissza a valóságba Sophie hangja.

- Persze, bocsánat csak elgondolkodtam.

- Ejnye, és szabad tudni min is? - kíváncsiskodott Anthony.

- Most az egyszer inkább nem kötném az orrodra.

- Ó kislány, felesleges is mert a nagyja a arcodra van írva - mondta vihogva majd akaratlanul is Derekre néztem.

A mocsok Anthony pedig pont ezt várta.

- Mondtam én - nevetett még inkább.

Szerencsére Isabell kimentett és inkább másfelé terelte a szót.

- Kislányom és a testvéred? Dereknek neked kell ajándékot adni - nézett kérdőn mindenki Sophiera akinek az arcára valamiért az a nem sok jó ígérő ördögi mosoly ült ki.

- Picit később kapja meg - kezdett terelni a barátnőm, ennyire azért már ismerem őt. - Addig is miért nem viszed fel Kiarát a kis házba? Ilyenkor este gyönyörű ott fent.

- Nem is rossz ötlet Sophie - értett egyet Isabell és persze nem meglepő módon a többieknek is tetszett a javaslat. Na nekem már nem annyira, egy kis kíváncsiság azért volt a dologban.

- Na benne vagy cica? - fordult felém a dögös, szexi mosolyával az én személyes démonom.

- Miért ne? - mosolyogtam vissza szépen, majd felálltunk és ahogy elindultunk a nappaliból mellé lépve a fülébe suttogtam, de nem elég halkan.

- Hálás lennék ha  a szüleid előtt nem cicáznál le - mondtam neki, majd nevetést hallottunk magunk mögött.

- Ugyan cica, nekik semmi ellenvetésük.

- A barátnődnek lenne - tettem hozzá miközben a szobáink felé igyekeztünk.

Derek az ajtómhoz érve megállított és ismét csapdába kerültem.

Az ajtó és az ő teste közé.

Még az volt a szerencse, hogy nem ért hozzám csupán nagyon közel került hozzám.

- Nem a barátnőm, és már tisztáztuk mi a helyzet. Ezért is megy el reggel. Én tudom mit akarok Kiara. Vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy kit? - suttogta a fülembe csábítón minek hatására ismét olyan képek jelentek meg előttem amiknek nem lett volna szabad.

- Öltözz jó melegen cica - tette hozzá, majd egy csókot nyomott forró ajkaival a nyakamra és ott hagyott.

Kellett pár pillanat, hogy magamhoz térjek a Derek Hampton féle kábulatból majd a szobámba menekültem, hogy a tanácsához híven valami melegebb ruhát vegyek fel.

Sophie régen mesélt arról a kis kunyhóról, és hogy a testvéreivel ilyenkor télen mennyire szerettek ott lenni. Kíváncsi is voltam rá, de nem éppen Derekkel édes kettesben.

Hogy ebből mi fog kisülni? - kérdeztem magamtól, de válasz sehol.

Lent a nappali előtti bejáratnál Derek már várt rám. Még jó, hogy Sophieval megvettük ezt a sok meleg, téli ruhát. New Yorkban azért ennyire nem kellene beöltözni.

Isabell jött ki hozzák és egy fonott kosárkát adott át Dereknek aki csak egy puszit adott az édesanyja arcára.

- Zavarna ha sétálnánk? Nincs messze és nagyon szép ilyenkor. De mehetünk kocsival  is - nézett rám Derek.

- Jó a séta is - válaszoltam majd kijött a nappaliból még Sophie is. Egy percre félrevonta Dereket. Valamit nagyon susmorgott neki de mi nem hallottuk. Már ekkor tudtam, hogy sántikál valamiben. Valahol legbelül persze tudtam mire megy ki ez az egész és hiába a nem olyan régi gondolat menetem mégsem ellenkeztem. Egyenlőre. Pedig kellene.

Pont mintha varázs szóra történt volna  a  hó is szállingózni kezdett ahogy elindultunk ahhoz  a bizonyos hegyi kis házikóhoz. Nagyon hideg volt, bár a látvány még ezt is feledtette. A gyönyörű havas táj, ahogy hullani kezdett a hó mi pedig felfelé sétáltunk a hegyen. Bár ilyen időben nem mondanám, hogy könnyű volt és kicsit ki is melegedtünk. Egy idő után Derek a karját nyújtotta és így sétáltunk fel a hegyre miközben beszélgettünk is. Noha hála az égnek egyenlőre amolyan semleges témákról amiknek semmi köze nem volt kettőnkhöz.

- Állj csak ide egy picit - állított meg egyszer csak az út szélénél. 

Először nemtudtam mit akar, majd rájöttem mikor elővette a hiper szuper telefonját. A hátam mögött odalent a fénylő Aspen ő pedig engem fotózott. Nem igazán szerettem ha fotóznak és most meg főleg nem tetszett, hogy Derek volt az. De nemtudom miért talán a hangulat, a hely és az idő tette nem bántam, sőt még jó kislányként mosolyogtam is míg ő csinált pár képet. Amiket a mocsok nem akart megmutatni.

- Ezek az enyémek cica.

- És minek kellenek ezek neked?

- Csak úgy - vigyorgott rám, majd tovább indultunk.

Nemsokkal később pedig megpillanthattuk amiért jöttünk. . . . .

Derekkel karöltve indultunk felfedezni ezt a kis csodát itt a hegyen távol mindentől, mégis minden  felett . . . . . . Nem is sejtve, hogy mi vár még ránk ma este.

Egy hóvihar.

Komolyan ez is csak velem fordulhat elő. Az tuti, hogyha egyszer visszajutunk a nagy házba Sophiet megfojtom.

Kellett nekünk idejönni. Ebbe is a kis kunyhóba messze a háztól egy hegy tetején. Bár mi tagadás gyönyörű itt fent.

A lábunk előtt a csodás kilátás, az esti fények gyönyörűek. Mindent fehér hó takaró fed. Kell ennél szebb látvány? Ráadásul szerintem minden nő álma ezt egy ilyen pasi társaságában élvezni mint Derek Hampton.

Én mégsem annyira tudtam ennek a részének örülni.

Vagy inkább féltem tőle?

Most már tudom, hogy miért akarta Sophie, hogy eljöjjünk ide. Kettesben akart hagyni vele. Csak azt nemtudtunk, hogy az időjárás közbeszól és itt ragadhatunk.

És még Derek ajándéka sem lett meg. Amiért tulajdonképpen idejöttünk.

Sophie azt mondta, Dereknek később lesz meg a karácsonyi ajándéka.

Ebben a kis faházikóban ami tényleg mesés. Itt is akárcsak a nagy házban hangulatos fények, odakint a hó esik jelezve az igazi nagy hóvihar közeledtét.

A kandallóban tűz ég, míg én az ablak előtt állva szemléltem ki miután körbenéztem a kis házban. Amiben csupán egy kis konyha szerűség volt, egy helyes kis szobával és fürdővel. A szobára visszatérve nem kerülhette el a figyelmemet a szoba közepén álló hatalmas baldachinos ágy.

Erre a látványra rögtön olyan képek sokasága pergett le előttem amiket rögtön el is űztem. Inkább az ablakból elém táruló látványra koncentráltam miközben pörgött az agyam, hogy mit is keresünk itt.

Ekkor bukkant fel Derek mögöttem és estem rabul ugyanabban a csapdában amiben már többször is. Hátulról a karjaiba kerültem, és magához ölelt majd megszólalt:

- Ha szerencsénk van még visszaérhetünk a vihar előtt. Vagy kivárhatjuk itt a végét - mondta ezt már szinte suttogva a fülembe, mire a szívem majd kiugrott a gondolatra a mellkasomból.

És ekkor még képes voltam józanul gondolkodni leesett a dolog. Hogy jobb ha nem is keresem a házban Sophie Dereknek szánt karácsonyi ajándékát. Mert az ajándékát itt tartja a karjaiban. Már minden világos volt.

- Te döntesz Kiara - suttogta Derek  . . . . . még mindig hátulról a karjaiban tartva.

Igen, akarom - mondogatta a szívem, de az eszem legszívesebben elrohant volna. Az eszem tudta, hogy nem lenne szabad. Hiszen pont ezen töprengtem nem olyan régen.

- Mit mondasz cica? - kérdezte Derek.

- Nemtudom Derek. Nem is kellett volna idejönnünk. Ez nem jó ötlet - mondtam egyre vékonyabb hangon hiszen a kezei felfedező útra indultak a testemen. És ez nem éppen hagyott hidegen. Pláne, hogy már nem volt rajtam az a milliónyi ruha amiben felmásztunk ide. És lenne e olyan  nő a világon akit hidegen hagy egy ilyen este lehetősége, egy ilyen férfi, ennek a  férfinak az érintése?

- Nem lenne szabad itt lennünk. Nem akarok . . . Abba kell hagynunk. Csak baj lesz belőle. Nem ismersz Derek. És nem is akarom, hogy megismerj. Meg fogsz gyűlölni és ezt nem akarom. Ezért nem szabad - ömlöttek belőlem a szavak, és az eddig érzett vágy lassan félelembe, rémületbe fordult.

Mégis valami hihetetlen módon neki ennek az elűzésére is megvolt a  módszere.

- Mindenkinek van az életében valami ilyen dolog Kiara, én sem vagyok szent. És ha eljön az ideje elmondod. Ha akarod. És hidd el bármi is az nem tudnálak gyűlölni. Soha.

- Soha ne mond, hogy soha . . . .  . .

- Bármi is az megbirkózunk vele. Ne gondolj most erre.Verj ki mindent a szép kis fejedből. Csak a ma estére gondolj. Ránk. Ne foglalkozz mással. Hidd el elfeledtetek veled mindent. Csak akarnod és engedned kell - mondta, és tudtam, hogy igaza van. Hogy képes rá. Hogy minden rossz és borús gondolatot kiűzzön belőlem, és hogy elérje, hogy csak rá figyeljek. És én ettől is félek.

- Később ráérünk akármi mással foglalkozni. Most tégy félre mindent. Csak mi ketten vagyunk itt. - Ekkor maga felé fordított és a tekintete hatása alá kerültem, miközben szorosan a karjaiba zárt. Egy újabb csapdába amiből nem menekülhettem. Sőt. Nem is tudom akarok e?!

- Nos, hogy döntesz cica? Menjünk vagy maradjunk? . . . . . . . .

Ahogy kimondtam a döntésem nem számított semmi más, még akkor sem ha tudtam valahol legbelül, hogy lehet ennek nem lesz jó vége . . . .

- Maradjunk.

Részlet a következő fejezetből :)

Sziasztok!

Bizony régen volt itt friss, de mostanság ha időm is volt a másik történtre volt inkább kedvem, de jön most már ide is. Most kezdésnek csak egy kis részlet a következő fejezetből :)
Sajna nem ma jön a teljes, van még más dolgom is és pihenni is kéne kicsit sajna a tizenkét órázás minden erőmet elveszi, de ha délutános is leszek kivételesen rövid műszakba így hét elején megpróbálom hozni a teljes fejezetet. Péntekig mindenképpen mert akkor reggeltől vasárnap estig Siófokon leszek így addig mindenképp jön. Addig is kitartás, és köszönöm, hogy várjátok. Puszi :)


Íme tehát a részlet:


"Hóvihar. Komolyan ez is csak velem fordulhat elő. Az tuti, hogyha egyszer visszajutunk a nagyházba Sophiet megfolytom.

Kellett nekünk idejönni. Ebbe is a kis kunyhóba messze a háztól egy hegy tetején. Bár mi tagadás gyönyörű itt fent.

A lábunk előtt a csodás kilátás, az esti fények gyönyörűek. Mindent fehér hó takaró fed. Kell ennél szebb látvány? Ráadásul szerintem minden nő álma ezt egy ilyen pasi társaságában élvezni mint Derek Hampton.

Én mégsem annyira tudtam ennek a részének örülni.

Vagy inkább féltem tőle?

Most már tudom, hogy miért akarta Sophie, hogy eljöjjünk ide. Kettesben akart hagyni vele. Csak azt nem tudtuk, hogy az időjárás közbeszól és itt ragadhatunk. És még Derek ajándéka sem lett meg. Amiért tulajdonképpen idejöttünk.

Sophie azt mondta Dereknek itt lesz a karácsonyi ajándéka.

Ebben a kis fa házikóban ami tényleg mesés. Itt is akárcsak a nagyházban hangulatos fények, odakint a hó esik jelezve az igazi nagy hóvihar közeledtét.

A kandallóban tűz ég, míg én az ablak előtt állva szemléltem ki miután körbenéztem a kis házban. Amiben csupán egy kis konyha szerűség volt, egy helyes kis szobával és fürdővel. A szobára visszatérve nem kerülhette el a figyelmemet a szoba közepén álló hatalmas baldachinos ágy.

Erre a látványra rögtön olyan képek sokasága pergett le előttem amiket rögtön el is űztem. Inkább az ablakból elém táruló látványra koncentráltam miközben pörgött az agyam, hogy mit is keresünk itt.

Ekkor bukkant fel Derek mögöttem és estem rabul ugyanabban a csapdában mint tegnap este. Hátulról a karjaiba kerültem, és magához ölelt majd megszólalt:

- Ha szerencsénk van még visszaérhetünk a vihar előtt. Vagy kivárhatjuk itt a végét - mondta ezt már szinte suttogva a fülembe, mire a szívem majd kiugrott a mellkasomból.

És ekkor még képes voltam józanul gondolkodni leesett a dolog. Hogy jobb ha nem is keresem a házban Sophie Dereknek szánt karácsonyi ajándékát. Mert az ajándékát itt tartja a karjaiban. Már minden világos volt.

- Te döntesz Kiara - suttogta Derek  . . . . . "

Amit ígértem

És fent is:

http://aszenvedely-arnyalatai.blogspot.hu/

Egy kis valami ...... meglepi nektek

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ismét jó ideje nem jelentkeztem, de igencsak sűrű az életem. A héten tizenkétóráztam és hétvégére hulla lettem :D itthon is gondoljaim voltak, anyukámat hétfőn műtik ami miatt biztos nem leszek még egy kicsit szóval sajnálom, de örülök, hogy akad aki várja a frisst és köszönöm Nektek :)ő

Elkezdtem már az új részt, de ezek miatt nemsok idő, kedv és ötlet sem volt mostanság inkább a már említett Fiftys törire jöttek ötletek és néha azt írogattam.

Így ide ha túl leszek a jövőhéten akkor jövő hétvégén várható a friss. De addig is ma holnap lesz egy kis meglepi és ahogy időm engedi felrakok nektek valamit :))
Tudom gonosz leszek majd azzal mert nemtudom utána mikor tudok írni rá de addigra csak túl leszek mindenen és végre lesz egy kis nyugim és több időm jut írásra. Jó lenne úgy mint anno régen, de legalább heti 1-2 fejliig szeretnék eljutni. Addig is akit érdekelnek még ezek egy kis türelem, igyekszek majd. Amit ígértem azt pedig holnap kapjátok.

Beleolvashattok valami nekem nagyon tetszik és kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy megérné e folytatni. :) Szóval ez a valami holnap jön :)

És köszönöm szépen az előző bejegyzéshez ahhoz a bizonyos tartalomhoz a véleményeket örülök, hogy a legtöbbeteknek tetszene a történet és a szavazásnál is :))))


Legyetek jók puszi nemsokára.

Új szavazás

Sziasztok!

Nemtudom mi van de megbolondult a blogger és össze meg vissza hol ennyi több hol kevesebb szavazatot mutat, így lett egy másik létszik tessék ezt nyomkodni, köszönöm :))))
És az eddigi véleményeket is csajok <3

Ötlet és szavazás

Sziasztok!


Egy kis véleményt kérnék tőletek, de remélhetőleg friss is jön nemsokára. Addig egy Dórym már látta ezt a tartalmat, amit köszönök neki, hogy megnézte :)
Arról lenne szó, hogy aki ismer :D tudja, hogy imádom a Fifty Shadest így lehet meglepő de annak alapján jött egy, vagyis több ötlet egy történetre végül ezekből az ötletekből össze is állt egy történet.
Ezt olvashatjátok el most itt, és érdekelne, hogy tetszene e valakinek az ötlet és olvasná e esetleg az ebből készülő történetet.
Ami már íródik, igaz egyenlőre csak magamnak írogatom és nem is most kerülne fel akár blogra hanem kicsit később ha már jó pár fejezet megvan belőle. Egyenlőre marad VM, de mellette ezt is írom csak egy kis érdeklődés, hogy mit szóltok hozzá akik itt vagytok és olvastok :)))
Ha nem jön be, és nem azért mert én csinálom de én imádom :D akkor marad úgy, hogy magamnak írom. De ha netán lenne érdeklődés akkor felkerülne blogra. Hát körülbelül ez lenne a lényege a dolognak.
Lehet, hogy ehhez is akad negatív vélemény, előfordulhat de inkább azoknak szól akik eddig is olvastak és valami csoda folytán szerették a firkálmányaim :D Amit ismét köszönök nektek <3

Szóval itt is lenne a tartalom egy Fifty Shades alapú fanfichez:

És még valami: Lesz kint egy szavazás oda várom a véleményeket és akár ide is a bejegyzéshez :)

Christian Grey.

Ennek a névnek a hallatára mindenki felkapja a fejét de legfőképpen a Seattleben élő nők.

Itt él és dolgozik a milliomos Christian, akinek mindene megvan, és meg is szerez mindent amit akar.

Jóképű, szexi, gazdag és minden nő álma. Vagy mégsem? Megvannak a maga kis titkai amiket nemtudhat meg mindenki. Visszatérve a nőkre, Christian soha nem volt az a szerelmes típus. Talán nem is akadt még olyan nő akit barátnőjének nevezett volna. Ha több ideig is van egy nő mellett akkor is mindig mindent ő szab meg, egy igazi irányító típus és imádja ha minden az ő kénye kedve szerint történik.

És hiába eme furcsaságai, és hogy nem éppen az a romantikus típus, mégis bármelyik nő képes belemenni ebbe csak, hogy vele lehessen.

Egy nap azonban számára is tartogat meglepetéseket a sors.

Mégpedig egy fiatal lány személyében.

Ez a lány Anastasia. Akit ő már nagyon is jól ismer. A lány csupán néhány évvel fiatalabb mint Christian.

Anastasia 6 éves, míg Christian 12 éves volt amikor megismerkedtek. Gyerek, fiatal korukban jóban voltak, amolyan barátok, akárcsak a családjaik.

És itt kezdődik a történet. Akárcsak az eredetiben is, Christian 15 éves korától kapcsolatot kezd Ana anyjával, aki nem más mint Elena Lincoln.

Christian és Elana kapcsolata itt is akár a könyvben. Noha mire Anastasiaval újra találkoznak mindketten felnőttek. Christian ekkorra már 28 éves. És igaz már nincs kapcsolata Elenával, és a maga mostani kapcsolataiban is visszább vett, a perverz szex megmaradt de már nem olyan mértékben mint anno.

A családja semmit sejtett korábbi és mostani dolgairól sem, és ez számára jól is van így. Főleg a szülei reménykednek, hogy majd végre talál egy barátnőt, feleséget magának. Christiannak persze eszébe sem jut ilyesmi. Legalábbis még nem találkozik újra Anaval.

Ana visszatér Seattlebe ugyanis évekig más országokban élt és tanult. Most pedig mint egy hatalmas cég igazgatójaként tér vissza. Ana ugyanis egy kozmetikai termékeket gyártó céget irányít.

A munkában sikeres és kemény, ugyanakkor a magánéletben már nem ennyire szerencsés. Legalábbis ami a kapcsolatait illeti, és talán így nem is hiába, hogy inkább a munkájának él és elhanyagolja a szórakozást.

A cégének azonban egy nap anyagi gondjai akadnak. Egy rossz üzlet miatt és ekkor bukkan fel egy vevő aki megveszi a céget megmentve a csődtől. Ananak nem tetszika gondolat, hogy főnöke legyen, jobban mondva cégtársa, de ha meg akarja menteni a cégét nincs más választása mint elfogadni. Itt éri az igazi meglepetés az új társ személyében aki nem is akárki. Bizony. Christian Grey.

Ekkor találkoznak újra annyi idő után, de persze már mindketten felnőttek és az életünk sem éppen egy irányba tart. Ami a munkát illeti talán, de ami a magánéletet illeti biztos nem.

Ana eleinte hiába ismerik egymást nem éppen rajong a gondolatért, hogy Christian legyen a másik főnök és a társa. De meg kell barátkoznia a ténnyel, hogy kénytelenek együtt dolgozni. Ami eleinte döcögősen indul és igazán csak akkor kezdődnek a bajok amikor Christian érdeklődését nemcsak Ana üzleti és szakmai tudása kelti fel.

De persze nem mutathatja ki, hiszen Ana Elena szeme fénye, az ő lánya. És noha Elena és Christian még mindig barátságot ápolnak, és összeköti őket a közös múlt Elena ismerve Christiant nem ilyen barátot szánna a lányának. És ezt Christian is jól tudja.

Sőt egy alkalommal Elena meg is kéri Christiant, vagy inkább követeli, hogy eszébe ne jusson a lányára szemet vetni.

Christian próbálja is tartani magát ehhez, de a bájos Ana már az első újra találkozáskor felkelti a figyelmét.

Ahogy ez fordítva is így van. Ana is tud Christian életéről ezt azt, legalábbis amiket hallott, miszerint soha nem volt még komoly barátnője, nő aki mellett hosszabb ideig kitartott volna, és hogy mindene, vagy nagyon is fontos neki a szex így tisztában van vele, hogy nem Christian Grey az a férfi akire szüksége van. Ő amolyan szőke, romantikus herceget szeretne fehér lovon.

Hát Christainra minden jellemző csak nem ez. Mégis az első pillanattól kezdve vonzódnak egymáshoz. És talán a közös munka is közelebb hozza majd őket, és ki tudja, hogy alakul a kapcsolatuk, ami eleinte lehet, hogy csak titkos lesz? És mi lesz ha kiderül és Elena rájön? Vagy ha Ana rájön, hogy miért ellenzi annyira a kapcsolatukat az édesanyja?

Millió kérdés, és dolog ami megtörténik majd Christiannal és Anaval de majd a történetből ha olvasod kiderül :)

Még egy kis magyarázat.

Tudjuk Fifty milyen típusú könyv, és főleg Christian karakterénél szeretném ha olyasmi maradna mint a könyvben, már amennyire lehet, mert nekem nem nagyon menne szerintem ez a szadomaó szex írás, így e téren kicsit átalakítom a vágyait. Persze így is lesz szex de nem éppen ilyen de majd kiderül  :D

Ötlet az sok van, de majd látjuk érdekelne e valakit :))

8. - Forró levegő a munkahelyen

8. - Forró levegő a munkahelyen

~Derek~

 Reggel, vagyis még igencsak hajnalban ébredtem, és mivel nemtudtam visszaaludni, inkább csináltam egy kávét. Visszafelé menet a szobám felé, Kiara szobája előtt elhaladva suttogó hangok ütötték meg a fülemet.

Mi a fenét keresnek ezek fent ilyen korán? - kérdeztem magamban és megláttam,hogy nincs teljesen becsukva az ajtó így nem bírtam magammal.

"- Hol a fenében voltál? És miért osontál ki? Még Derek kocsiját is elvitted. Mi történt Kiara? - kérdezte a húgom a barátnőjét, aki hosszú ideig csak csendben volt én pedig elgondolkodtam a hallottakon és most már én is kíváncsi voltam a válaszra.

- Miért nem mondod el ha történt valami? Már otthon is voltál ilyen, nem is tudom mit aki valami fontos dolgot titkol. Nem bízol bennem?

- Dehogynem. - hallottam  ekkor Kiara hangját. - De  . . . .

- De mi? Mond el, hogy segíthessek. Ismerlek már ezer éve és néha főleg most még mindig úgy érzem, hogy sok minden van amit nemtudok rólad Kiara.

- Lehet. És sajnálom. Vannak dolgok amikről jobb ha nem tudsz Sophie. Ezek hozzám tartoznak, az én gondjaim és magamnak kell megoldanom őket.

- Látod? Végre. Gondok. Miféle gondok? Miért nem mondtad? Tudhatnád, hogy bármiben számíthatsz rám.

- Tudom. És nem is tudod mennyire hálás vagyok neked ezért. Dereknek is. De jobb ha nem tudod. Kérlek Sophie - halt el a végére Kiara hangja és mintha sírni is elkezdett volna.

Közben én pedig azon töprengtem mi történhetett vele az életben? Vagy mik? És miknek a következményeit viseli most?

El sem tudom mondani mennyire nehéz volt ellenállni, hogy ne nyissak bele és szóljak bele a dologba, de az eszem azt súgta inkább hagyjam és válasszak másik utat.

Nem is tétlenkedtem. Rögtön tudtam kit kell hívnom. Igencsak korán volt még, de Ryan már megszokta, hogyha úgy alakul a dolog akkor ilyenkor is zaklatom. Rögtön fel is vette és elmondtam neki mit akarok.

- Értem főnök. Állandó megfigyeléssel? A jelentés melyik időszakról szóljon?

- Állandóan. És olyan régről amilyenről csak lehet. Mindent tudni akarok. Valami nem tetszik itt nekem. És azok alapján amit hallottam - mert mindent elmondtam Ryannek csak így tudja rendesen megcsinálni amit kértem, és meg is bízom benne már annyira  - valami nincs itt rendben. És ahogy már ennyi idő alatt megismertem őt inkább maga akarná megoldani a dolgait mint, hogy segítséget kérjen.

- Ahogy megtudok valamit azonnal szólok uram.

- Köszönöm Ryan.

Miután Ryannel beszéltem sem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi a fene folyik itt. És ami még inkább aggasztott, hogy Kiara még Sophienak sem mondta el, akkor majd pont nekem árulná el mi történik vele.

De előbb utóbb megtudom. Vagy tőle, vagy mástól. Mindig megszerzem amit akarok. És ha már tudom akkor igyekszem majd segíteni neki. Bár elképzeléseim sincs mibe keveredett, de azok alapján amit hallottam, nem valami kis semmiség lehet.

Nemsokkal később a nappaliban vártam Kiarara, hogy dolgozni menjünk. Úgy tettem mintha mi sem történt volna. Ahhoz képet ezt ő is jól játszotta.

- Ha nem baj, akkor később beugrok tesó ideje lenne elkezdeni szervezni az Aspeni bulit.

- Sophie, van még vagy 2 hét karácsonyig.

- Akkor is, időben el kell kezdeni. Remélem a barátnőd elfelejteni a dolgot - tette hozzá a húgicám, de mint később kiderült nem volt ekkora szerencséje.

Éppen ebédidő volt mikor megjelent az irodában Holly. Sophie is itt volt már, és mivel nem adtam annyi munkát Kiaranak volt idejük szervezkedni, míg én az ügyeket intéztem az India úthoz és melóhoz majd.

Mivel későn jött és a lányokkal már ebédeltünk az irodában így hoppon maradt és nem mentem el vele. Amúgy se sok kedvem lett volna hozzá. Sőt. Az utóbbi időben egyébként is többet voltunk együtt a kelleténél. Ha továbbra is ennyire a nyakamra jár megint emlékeztetnem kell, hogy senkije nem vagyok neki, és hogy jobb ha tartja magát ahhoz amit mondtam neki anno a kapcsolatunkkal kapcsolatban.

Kiaraéknak viszont nem volt szerencsére mert Holly szervezkedés közben kapta őket rajta, így csatlakozott hozzájuk. Láttam mindkettőjük arcán mennyire örülnek neki.

- Ajánlom neked, hogy világosítsd fel, hogy ne járkáljon folyton ide be. Frászt fogunk kapni, ha még egyszer bejön. Aranyos, hogy segíteni akart meg minden, de közben végig téged lesett és már zavart. A frászt akar szerintem segíteni csak be akar vágódni nálad. Nekünk meg semmi kedvünk nézni ahogy enyelegtek - mondta halkan Sophie mikor a kis magán szobámban kapott rajta.

Éppen átöltöztem egy fontos találkozóra az Indiai munkával kapcsolatban.

- Elintézem nyugi - mondtam a húgicámnak aki visszament a lányokhoz.

Erre a remek délelőttre innom kellett.

Volt az irodához egy amolyan kis konyharészleg szerű, egy kis pulttal, hűtő, mikró ilyesmi. Bármikor jól jöhet. Ezt a kis sarok helyiséget csupán egy vékonyka fal választotta vagy inkább takarta az irodától.

Legnagyobb meglepetésemre mikor beléptem Kiarat találtam bent, aki éppen egy kávéval bajlódott a pultnál. Néhány röpke pillanatig csak álltam és néztem őt és úgy tűnt nagyon bele lehet merülve a gondolataiba mert még akkor sem vett észre amikor mögé léptem.

Bár lehet, hogy hülyeség volt, de túlságosan is közel settenkedtem hozzá.

Nemtudom mi ütött belém, még az sem zavart, hogy csupán egy fal választ el Sophietól és Hollytól.

Mivel annyira el volt merülve a gondolataiban, volt egy olyan sejtésem ha hozzáérek egy csöppet a frászt hozom rá. Mégis megtettem. Ujjaimmal gyengéden végigsimítottam nyakának puha bőrén mire tényleg megijedt és rögtön szembe fordult velem de szerencsénkre nem állt neki kiabálni.

- Mit művelsz? - kérdezte szinte suttogva, hogy ne halljanak meg minket.

- Szerinted? - kérdeztem vissza és még közelebb húzódtam hozzá ezzel sarokba szorítva őt a pult és a testem közé.

Láttam rajta, hogy menekülne de nem állt szándékomban hagyni.

Karjaimat a dereka köré fontam, és ha ez még lehetséges akkor még közelebb vontam a testét az enyémhez.

Éreztem, hogy nem hatástalan a dolog rá, és ez egy elégedett mosolyt csalt az arcomra. Nem mellesleg pokoli jó érzés volt ismét  a karjaimban tartani őt.

Láttam rajta a szemében is, hogy ellenkezni szeretne meg nem is tudtam. A teste ismét elárulta. Ő is akarja.

- Mit ne mondjak nem kicsit vagy pofátlan. A barátnőd szinte itt van mellettünk. Ennyi erővel előtte is csinálhatnád.

- Azt hiszed nem merném megtenni? Gondolod ez visszatart? Akkor nem ismersz még teljesen. És nem a barátnőm.

- Ó bocsánat. Akkor az ágy társad? Vagy minek nevezzem?

- Mi az csak nem féltékenységet hallok ki a hangodból?

- Ne álmodozz. Nem minden nő olyan bolond, hogy elaléljon tőled - súgta válaszként, de nagyon is jól tudtam miként hatok rá.

Ezután ki tudja mennyi időre csak a tekintetünk kommunikált egymással. Elvesztünk a másik tekintetében. Közben a kezeim pedig a testét fedezték fel.

Egy két részes nadrág kosztümöt vett vele, alá egy fehér egek micsoda felsővel. Tökéletes simult az idomaira, amikről egy férfi csak álmodhat.

Nem is tétlenkedtem. Óvatosan miközben tovább szópárbalyoztunk a dereka két oldalánál a felsője alá ügyeskedtem a kezem. Ahogy az ujjaim csupasz selymes bőréhez értek rögtön benne is akadt a levegő és éreztem amint a teste megremeg a kezem alatt.

Kezét a mellkasomra tette, a másikat pedig a vállamra megpróbálva egy igencsak gyenge ellenállás félét, de a simogatásaim hamarabb célba értek és már nem volt ereje ellenkezni.

- Te megőrültél - suttogta miközben egyre nehezebben vett levegőt én pedig ajkaimmal a nyakára hajoltam és végigcsókoltam a bőrét.

Utána pedig rajtam volt a sor, hogy meglepődjek.

Egyik pillanatról a másikra ujjaival a hajamba túrt és már csak arra eszméltem fel, hogy azok az édes ajkak csókra csábítsák az enyémet. Ajkaim rögtön válaszoltak is a csókjaira.

Teljesen elvesztünk a pillanatban. Főleg mikor nyelve átcsúszott a számba és forró táncot járt az enyémmel. A következő pillanatban felemeltem őt és a pultra ültettem. Nem kicsit lepett meg amikor lábait a derekam köré fonta és még nagyobb szenvedéllyel csókolt.

Bár az elmúlt percekben nem ez az első eset. Már azon ledöbbentem, hogy ilyen módon és, hogy ő csókolt meg. Lám mégsem sokáig sikerült neki tagadnia, hogy ő is akarja.

Ez a néhány kósza gondolat formálódott meg az agyamban mert másra ezzel a nővel a karjaimban nem igen tudtam gondolni, csak kiélvezni a heves csókjainkat. Aminek a hátrányai is megvoltak. Nemcsak a csókokat, hanem még többet akartam.

És valamiért rajta is éreztem, hogyha nem itt nem ebben a helyzetben lennénk, akkor nem mondana nemet. Azonban egyszer minden jó véget ér.

Váltottunk a tüzes csókok után néhány apróbbat, majd ajkaink elszakadtak a másikétól. Mindketten alig kaptunk levegőt, de addig is míg igyekeztünk összekapni magunkat a karjaimban tartottam. Ki akartam élvezni ezt a pici időt még mielőtt ismét eltol magától.

Erre a néhány pillanatra míg igyekeztünk ismét rendesen levegőt venni,homlokát az enyémnek döntötte, majd mielőtt tényleg bekövetkezett volna, hogy eltoljon magától ezúttal ő húzta végig nyelvét a nyakamon majd a fülembe suttogott:

- Azért ebben nem vagy rossz, de ne bízd el magad nagyfiú - mondta és egy gonoszkás mosoly is bújkált az ajkaink amiből tudtam, hogy tényleg emberemre akadtam a személyében. Noha néha mint most sem tudtam ezt mire vélni. De később a dolgok ezen részén majd töprengek most inkább össze kell kapjam magam.

Kiara kibontakozott a karjaimból majd ismét a saját lábán állva összehozta azt a kávét és kisietett a lányokhoz. Előtte még láttam, hogy pont amit ismét látómezőbe került megtörölte picit az ajkait amin a rúzsának csupán halvány nyoma maradt.

Kissé lenyugodtam picit később kerültem én is elő, és közben beletúrtam csöppet kócos tincseimbe amiről rögtön az jutott eszembe, hogy  pár pillanattal ezelőtt még Ő tette ezt a szenvedély hevében.

Nem volt időm tovább ezen töprengeni mert amint kiléptem és ezen művelet közben Sophie tekintete Kiararól rögtön rám vándorolt. Még az volt a szerencse, hogy Holly végig háttal ült nekünk miközben a húgom neki magyarázott valamit nagyon de a szeme engem figyelt.

Rögtön tudtam a pillantásából, hogy sejti, hogy valami történt itt az előbb. Az már csak idő és részlet kérdés volt, hogy mikor kérdez rá és, hogy engem vagy a barátnőjét fogja faggatni.

Visszaültem a helyemre, Holly rögtön felém nézett. Kapott egy mosolyt és úgy tettem mint aki nagyon belemerült a munkába. De csak tologattam magam előtt a papírokat és közben a nem olyan régi gondolatok férkőzték vissza magukat a fejembe.

Természetesen Kiararól, akiről néha nem is tudom mit gondoljak. Egyik pillanatban egy olyan nőként látom magam előtt akiről minden férfi csak álmodhat, de főleg az olyanok akik inkább a komoly kapcsolatok hívei és néha őt is ilyennek látom. Hogy inkább amolyan szerelmes típus és, hogy egy olyan pasit érdemelne.

A másik pillanatban pedig mikor velem van, a karjaimban egy ilyen intenzív és szenvedélyes percben pedig mint egy vadmacska olyan, egy igazi ragadozó.

Nem is tudom néha ezzel teljesen összezavar és nemtudom mit gondoljak ilyenkor. De mi tagadás veszettül imádom az utóbbi énjét, főleg mikor képtelen ellenállni nekem. És noha ez már kész tény számomra és ő sem tagadja, hogy vonzódik hozzám mégis tudom, vagyis úgy gondolom számára ez nem komoly és nemtudna egy ilyen se veled se nélküled kapcsolatot elképzelni magának. És valljam be én se. Ő inkább annak ellenére, hogy a közelemben kijön belőle a vadmacska mégis inkább az imént említett komoly kapcsolatot akaró nők táborába tartozik.

És ahogy ezen töprengek azon is töröm a fejem, hogy én képes lennék e egy ilyen kapcsolatra? Lekötni magam egyetlen nő mellé? Hihetetlen is, de ő az első nő aki ilyen dilemmát okoz számomra és, hogy egyáltalán megfordulnak a fejemben ilyen gondolatok.Ez azért nemsemmi.

Bár szerintem anyám és a család öröm táncot lejtene ha hallaná és jönnek azzal, na majd csak végre benő a fejem lágya és beleszeretek valakibe. Tényleg ez történne? Nem. Az kizárt. Én és a szerelem? Két külön fogalom. Csupán vonzalom és szenvedély aminek néha, na jó talán egyre sűrűbben engedünk. 

Nincs ebben semmi rossz. Főleg, hogy nemcsak a részemről áll így a dolog. Ne is agyalj többet ezen - figyelmeztettem magam. - Majd lesz valahogy. Addig is míg így ilyen jól elvagyunk minek annyira komoly gondolatokkal foglalkozni mint a kapcsolat. Ő sem vesz biztos ennyire komolyan, ezt a tudtomra is adta így egyenlőre marad ez a felállás. És nem utolsó sorban egyenlőre itt van még Holly is. Noha nem igen tudom mit kezdjek vele.

De mivel jön ez a karácsonyi buli aminek a szervezésében nem mellesleg ő is részt vesz, milyen lenne már ha nem akarnám, hogy ott legyen. Utána majd elmondom neki, hogy most már tényleg hagyjuk annyiban a kettőnk dolgát.

Oké Derek térj vissza a földre - róttam meg magam és tényleg igyekeztem visszatérni a munkához.

Közben észre sem vettem, hogy annyira elmerengtem ezekkel a gondolatokkal, hogy fel sem tűnt, hogy Kiara kiment az irodából csak most kapom fel a fejem mikor visszajött.

Egy nagyobb borítékkal a kezében.

- Ezt most hozták. Dean küldte néhány terv az Indiai munkához újabb tervek. Az ünnepek végére véglegesek lesznek és utána utazhattok. Az előbb hívott - tette hozzá és nem is tudom miért ez a kis mondat nem éppen nyerte el a tetszésemet. Hogy ők ketten ennyit beszélgetnek. Na oké Derek ezt most hagyd abba!

Inkább a tervekre koncentráltam. Hálás voltam Sophienak aki lekötötte Hollyt és ahogy láttam egész jól elvoltak. Addig én és a kis asszisztensem erre koncentrálhattunk.

- Szeretném majd, hogy velünk gyere természetesen. Ha akarod átnézhetjük. Kíváncsi lennék a véleményedre - mondtam neki mire felcsillant a szeme gondolom az India út gondolatától, hogy tényleg elmehetünk oda.

Így hát mivel a lányok az ő asztalát elfoglalták az én székem mellé hozott egy másikat és leült mellém,hogy nekilássunk a terveknek.

Mi tagadás Deannek máris remek ötletei voltak amiket ha még jobban kigondol és kidolgoz a befektetők teljesen odáig lesznek tőle.

Közben Kiarának magyaráztam ezt azt és válaszoltam a kérdéseire, és tetszett, hogy ennyire érdekli a dolog és részt akar venni mindenben. Fantasztikus nő.

Viszont egy valamivel nem számoltam. És lehet ő sem.

Mégpedig a nem olyan régi igencsak közeli pillanataink után ismét veszélyesen közel kerültünk egymáshoz. Eddig kissé belemerültünk a munkába ami nem is baj, de ismét kezdte elvonni a figyelmem a közelsége. És egyszerre csak nemtudtam parancsolni magamnak és azon kaptam magam, hogy az egyik kezem az asztal lapja alá rejtem és az ujjaim végigsimítanak azon a kezén ami szintén az asztal alatt rejlik.

Rögtön rám kapta a pillantását és azonnal láttam, hogy benne akadt a levegő de erősnek mutatta magát és úgy tett mintha mi se történt volna és ismét a papírokra figyelt.

A többiek számára észrevétlenül simítottam végig a karján miközben ő próbálta azt mutatni, hogy semmilyen hatással nincs rá az érintésem. Persze nem sok sikerrel.

A határait azonban nem feszegethettem sokáig mert Holly épp megindult az asztalunk felé, mert talán már végetért a tervezgetés.

Ekkor bújt ismét belém a kis ördög. Mivel közben megfogtam az asztal alatt Kiara kezét és nem is engedtem,még akkor sem amikor Holly felém hajolt, hogy megcsókoljon. Ahogy mondani szokták, rövid és lényegre törő volt a dolog, közben pedig Kiaratól egy nem éppen kellemes karmolást kaptam.

Mégis legszívesebben elmosolyodtam volna a reakcióján.

- Lekísérsz édes? - kérdezte tőlem Holly és nem akartam bunkó lenni, így elengedtem az én kis vadmacskám, hogy lekísérjem Hollyt.

Magam mögött hagytam a lányokat és volt egy olyan érzésem is,hogy Sophie információ hiányában letámadja majd a barátnőjét így hagytam egy kis időt nekik.

Lekísértem Hollyt a kocsijáig a parkolóba ahol ismét a nyakamba akaszkodva letámadott és mondanom sem kell férfi lévén nem éppen hadakoztam. És persze ki lenne olyan bolond ha egy ilyen nő mint Holly mászik rá ellökje magától? Noha szent igaz, hogyha így folytatom az életben nem fog leszállni rólam, de a fenébe is én ilyen vagyok.

Néha még én magam sem tudok a saját tetteimen, gondolataimon eligazodni. Egyik pillanatban sőt a a 24 óra legnagyobb részében Kiarat akarom igaz vele kapcsolatban fogalmam sincs hányadán állok, a nap kisebbik részében pedig nemtudok Hollynak nemet mondani. Ki tudja vele lehet ez már csak a megszokás. Ő mindig kéznél volt és van ha kellett. De ideje lenne vele abbahagyni ezt. És mivel a karácsonyi bulira eljön, utána abbahagyom és át kell töprengjem magam mi is legyen Kiaraval. Vagy, hogy most mi is ez? Amolyan barátság extrákkal? Mert ha jobban belegondolok nem hiszem, nem nézem ki magamból, hogy képes lennék hűséges lenni hozzá és valljuk be igencsak sokszor kerülök kísértések közelébe. És ő az akit nem akarok bántani. És ha ezt meg is akarom tartani akkor nem szabad közel kerülnöm hozzá. Legalábbis komolyan nem. Fékeznem kell magam, hogy csak ezen a játékos szinten maradjunk jól van ez így, nem kell ennél komolyabb. Azzal csak bonyolítanánk az amúgy sem egyszerű életünket.  . . . . . .

~Kiara~

Komolyan nem mintha eddig könnyű lett volna de ezen a pasin kiigazodni egyszerűen lehetetlen vállalkozás. Természetesen Derekre gondolok.

Nem is tudom sokszor mit gondoljak róla. Nem is olyan régen mikor kettesben voltunk LA-ben akkor is és néha most is olyan jól el lehet beszélgetni bármiről és ilyenkor úgy gondol az ember rá mint egy barátra aki mellette van ha kell, és ha nem is mondja el mindig tudom, hogy ő is olyan mint a húga,hogyha gondom van és kérném rögtön ugrana, hogy segítsen. És ez miatt hálás is vagyok neki, nem hiába is imádok mellette dolgozni. Nem utolsó sorban pedig nem kevés a fizetés sem ami jól jön rendezni a dolgaim, de még így kell néha a másik meló ha tényleg szeretnék egy saját lakást nem másoktól függeni.

Tudom,hogy nekik ez természetes nap mint nap ennyi pénzzel dobálózni, de nekem ez sosem volt az. Mindig keményen meg kellett dolgozzak azért amit elő kellett teremtsek magamnak és anyámnak és eleinte apámnak aztán tessék lássék miatta hova jutottunk, és jutottam. Még most is az ő bűneiért fizetek.

De elég. Ne gondolj arra. Elmúlt. Csak egyszer tudjam ezt le, hogy örökre elfelejthessem az apámmal együtt.

Néha mikor ahogy most is mikor egy kicsit egyedül maradok főleg itthon a szobám magányában előjönnek ezek a borús gondolatok. Hiába is akarok vannak olyan dolgok az életemben amik felett maximum csak időszakosan hunyhatok szemet mert utána vissza kell térni a valóságba.

De talán hamarosan tényleg minden ilyenféle dolgot lerendezhetek és tényleg képes leszek örökre elfelejteni ezeket és új életet kezdeni. Addig is ki kell tartsak és elfogadni, hogy így alakult az élet.

Így elkalandozva a gondolataimban ocsúdtam fel, hogy a Derekkel elkezdett gondolat menet hol kötött ki.

Visszatérve rá és így az ágyamban fekve kiélvezve Manhattan csodás fényeit megengedtem magamnak, hogy egy pillanatra felidézzem a ma történteket. Bár lehet, hogy nem volt éppen okos gondolat.

Komolyan nem értem ezt a pasit. Egyrészt tudom róla, hogy még csak gondolnom sem kellene rá és,hogy Derek a teljes ellentéte annak a pasinak akire szüksége lenne mert az tuti, hogy abból semmi jó nem sül ki ha egy ilyen kaliberű fickóval kezd. Már ami a nőkhöz fűződő kapcsolatait illeti.

Akármennyire is képes megbolondítani és előhozni a másik, bevállalós, szenvedélyesebb énem többet sose kaphatnék tőle. Főleg a hűséget nem várhatnám el egy olyan férfitól mint ő aki úgy váltogatja a nőjeit mint mi a fehérneműinket. Hát köszönöm ebből nem kérek. Ez a laza kapcsolat vagy nem tudom minek nevezzem ami közte és Holly között van,de én így nemtudnám csinálni. Főleg, hogy Derek az a fajta férfi aki képes akármelyik nőt csupán egyetlen jól célzott mosolyával levenni a lábáról.Ha netán tegyük fel csak, de tényleg csak elméletben, hogy valakivel belemenne egy rendes kapcsolatba oké példának okául akárcsak velem is, én szerintem ha tegyük fel bele is szeretnék ismerve az élőéletét nemtudnék teljesen megbízni benne.

És kinek kellene egy olyan kapcsolat amiben állandóan azok görcsöl, hogy netán éppen ki mászik rá a pasijára - mert Dereknél mindig van jelentkező - és, hogy Derek kinek hagyná?  Mikor csábulna el? Nemtudom de szerintem ő be is van oltva az ellen, hogy csak egy nővel legyen kapcsolata. Vagy csak én nemtudnám ilyennek elképzelni. És ezt nem bántásként gondolom róla, ő egyszerűen ilyen. Ennyi pénzzel, az ész veszejtően szexi külsejével ki hibáztatná ezért?

Így hát aztán semmi ostobaság Kiara - mondogattam magam. Oké el vagyunk meg minden, de semmi komoly. Néha mint ma is ennyi lazaság belefér. Nem is tudnám pontosan leírni csak, hogy olyankor mint ma is csöppet elveszítjük a fejünket. Ezzel csak az a baj, hogy egyre sűrűbben fordul elő, és hogy mint a mai alkalom is csöppet felzaklatott a dolog és már nem egészen olyan játék szaga van a dolognak.

- Min agyalsz ennyit? Ha akarod visszahozlak a földre. Jó kis módszereim vannak - kukkantott be a szexi mosolyával az imént említett dögös férfi példány.

- Tartogasd a módszereid az ágyasodnak.

- Ejnye mintha megint féltékenységet hallanák ki a hangodból - vigyorgott rám Derek és egy picit beljebb merészkedett az ajtón, de szerencsére csak annyira, hogy nekidőlhessen a falnak.

Addig jó még a két lépés távolság megvan köztünk - gondoltam magamban és erre el is mosolyodtam picit.

Persze nem kerülte el a figyelmét.

- Na mi jár a csinos kis fejedben?

- Ne legyél annyira kíváncsi. Még a végén az eddiginél is több szívet törtél össze ha a kíváncsiságod miatt idő előtt öregednél meg.

- De vicces ma valaki. De oké, egy pont oda.

- Biztos minden oké? Mintha gondterhelt lett volna az arcod. - terelte komolyabbra a beszélgetést. Na ezt sem éppen akartam.

- Minden oké. Csak elmerengtem picit.

- Biztos? - nézett rám kutató tekintettel, és hirtelen olyan érzésem támadt mintha sejtené, hogy nem éppen minden oké nálam. Nem kicsit ijedtem meg erre a gondolatra. Lehet, hogy még a tekintetemen is átfutott a rémület a gondolatra, hogy ő vagy akár Sophieék megtudnák ezeket a dolgokat rólam.

- Azért tudod ugye,hogy akármiben ha kell segítség rám számíthatsz. Csak egy szavadba kerül.

- Megjegyzem. És köszönöm - mosolyogtam rá, mikor ismét bizonyította, hogy a nőcsábító rossz tulajdonsága ellenére egy rendes, segítőkész ember és barát is.

- Inkább pihenj hosszú napok várnak ránk.

- Igaz. Bár ez a buli szervezés már most kezd sok lenni. De legalább Sophie élvezi.

- Igen, és Hollyt is leköti - jegyezte meg halkan, de úgy tűnik mégsem annyira halkan mint szerette volna,de voltam olyan rendes és egy szót sem szóltam csak igyekeztem nem elmosolyodni és megkérdezni, hogy ha ilyen gondolatai vannak a nővel kapcsolatban akkor minek van vele?

Inkább nem feszegetem ezt a kérdést, nem is vagyok kíváncsi rá és nem hiányzik még egy dolog amin agyaljak. Főleg nem vele kapcsolatban.Sőt. Semmire nem kell gondolnom aminek köze van Derekhez - mondtam magamnak, majd jó éjszakát kívánt nekem. Igaz ő ezt sem akárhogy tette.

Mivel a kis beszélgetésünk alatt én még mindig ágyban voltam - teszem hozz pizsamában és betakarózva - ő egyre közelebb jött felém míg nem teljesen el nem ért és fölém nem hajolt.

Halkan a fülembe suttogott egy jó éjszakát és már csupán ennyitől megborzongtam, hát még mikor az ajkai egy röpke ugyanakkor végtelennek tűnő pillanatra az enyémre tapadva megcsókoltak.

Rövid, mégis mámorító csók volt amitől minden épeszű gondolat elszállt belőlem. Ő pedig megvillantva a szexi és pimasz mosolyát mint aki jól végezte dolgát kiillant a szobából. Én pedig még mindig csöppet kábán ott maradtam. Ki tudja mivel később a józanabbik énem képzeletbeli pofonja után tértem magamhoz és igyekeztem az iménti jó éjt puszit kiverni a fejemből és elaludni. . . . . .

Két héttel később . . . .

A napok és a két hét szinte elrepült. Szerencsére ami engem illett hála az égnek egész nyugodtan is, mert a húzósabb része a következő találkozó miatt majd csak az ünnepek után kell aggódjak. Így el is döntöttem, hogy addig nem fogok erre gondolni inkább kiélvezem a nyugodt többé kevésbé boldog napokat.

Sophie szervezte továbbra is a karácsonyi partit Aspenben Holly segítségével. Kettejükre maradt a munka mert engem Derek és az Indiai munka kötött le. Amit meg kell mondjak nagyon várok mert ha minden igaz akkor az ünnepek után az előzetes tervekkel amiken Dean dolgozik odarepülünk.

Deant említve vele is Aspenben találkozunk este ugyanis ma szentestére egy családi karácsonyi vacsora lesz, a nagy meglepi partit pedig Sophie másnap estére tartogatja.

Ennyi minden szervezésével aztán gyorsan elszaladtak a napok nekünk pedig a munkával. És szerencsére vagy nem is tudom mit gondoljak erről de Derek az utóbbi két hétben nem is próbált közeledni felém, se letámadni semmi. Elvileg ennek örülnöm kéne, de mégis itt van az a szó, hogy DE . . . . .

Elég. Ezt most hagyd abba - mondtam magamnak csomagolás közben.

Ma voltunk még pár dolog miatt az irodában, de javarészt az utazásra készülődtünk. Sophieval a héten rengeteget voltunk vásárolni is, persze ruhát néztünk a partira.

Ami a karácsonyi ajándékokat illeti,és ahogy Hamptonéknél hagyomány idén Dereken volt a sor. Neki kellett ajándékot venni mindenkinek, és természetesen az ajándék felelős sem marad meglepetés nélkül. Dereknek pedig a bolondos kishúga szeretett volna ajándékot adni.

Erről hiába próbáltam faggatni a barátnőmet egy szót sem tudtam kihúzni belőle, majd majd meghaltam a kíváncsiságtól. És megmondom őszintén picit féltem is ez miatt, nem tudom megmagyarázni,de ezzel a Derekkel kapcsolatos ajándékkal kapcsolatban volt valami ilyenkor Sophie tekintetében mintha sántikálna valamiben. De lehet, hogy csak az agyamra ment a sok ünnepi dolog és készülődés én én hallucinálok.

- Kész vagy? Derek indulni akar - kopogott be hozzám Sophie.

- Persze, mehetünk. Miss Szőkeség is itt van? - kérdeztem rá lehet kicsit gonoszul.

- Naná, hogy itt. Már Dereket nyalja falja a kocsiban. Komolyan agyaltam rajta, hogy mi külön megyünk - lépett be a barátnőm mögött vigyorogva Anthony is, akit rögtön meg is öleltem mert az utóbbi időben picit el volt veszve.

- Na ezért a fogadtatásért máris megérte - puszil meg ő is.

- Szóval hol a külön kocsi? - kérdeztem ismét rá, mire Sophie is egyet értett, hogy inkább Anthonyval megyünk ki a reptérre, a limót pedig meghagyjuk a gerlepárnak.

Sophie szólt a Ryannek, hogy adja át Dereknek, hogy majd a reptéren találkozunk és, hogy ne várjanak ránk. Mi pedig elindultunk Anthony kocsijával.

Nemsokkal később pedig már a gépen ültünk úton a Coloradoi Aspen felé. Közben pedig azon töprengtem mit tartogat számunkra ez a pár nap és az ünnepek . . . ..  .

~Derek~

Mivel Ryan is velünk jött nem lepődtem meg amikor a repülőn kialakított rögtönzött kis irodámban bukkant rám. Már vártam őt. Mielőtt felszálltunk szólt, hogy szeretne átadni valamit. Mit ne mondjak kíváncsian vártam.

Picit meg is lepődtem amikor egy aktát nyomott a kezembe és hirtelen nem is tudtam mire vélni. De mielőtt rákérdeztem volna megláttam rajta egy címkét egy névvel ellátva.

Kiara Brightmore

- Az információk amiket kért uram. Talál benne egy két érdekességet, ennyit tudtam megszerezni. Óhajtja, hogy továbbra is folytassam?

- Van arról információ benne, hol és kivel találkozott akkor éjjel?

- Nincs uram. Semmi hasonló nem történt azóta. De úgy érzem erre választ kaphatunk még és kíváncsivá is teheti miután olvasta a jelentést.

- Akkor folytassa Ryan. Tudni akarom. Valami nem stimmel itt és segíteni akarok neki és ha csak így engedi akkor legyen így.

- Igen uram.

- Köszönöm Ryan elmehet - mondta és már kettesben is voltam az aktával amiből remélhetőleg legalább egy két dologra választ kapok.

Éppen azon voltam, hogy kinyissam, mikor közeledni hallottam valakit. Volt kéznél egy zárható fiók abba rejtettem az aktát és döntöttem el, hogy az ünnepek utánra halasztom, hogy fényt derítsek a dolgokra amik Kiarat nyomasztják.

Itt vannak a család, a barátok, az ünnepek, a vacsora és a buli utána majd foglalkozok ezzel - döntöttem el mikor Anthony belépett.

- Na mi van tesó? Tedd már le a munkát végre és bulizz velünk. Mi a helyzet veled és a kis barátnőddel?

- Kire gondolsz? - kérdeztem vissza.

- Miért annyian vannak? Tudod, hogy Hollyra gondoltam, de ha már itt tartunk Kiara is érdekel.

- Inkább hagyjuk most a nőket - válaszoltam neki.

- Oké egyenlőre megúszod. De Aspenben lógsz nekem egy piával és mesélsz - mondta és tudtam,hogy kár ellenkezdnem vele így megadtam magam.

- Legyen.

- Király.Kíváncsi leszek milyen napok elé nézünk. Valamiért úgy érzem nem lesz unalmas. Főleg neked öcsi - kacsintott rám Anthony és máris rosszat sejtettem. Nm hiába sejtettem, hogy a drága húgicám valami érdekes ajándékot szervez nekem karácsonyra. És ekkor még nem is gondoltam mennyire érdekes lesz. Vagy inkább élvezetes??