Sziasztok! A holnapi friss előtt remélhetőleg nem jön közbe semmi, igyekszem hozni kora délután valamikor mert 5 re tetkóshoz megyek. Addig itt egy kis részlet a következő fejezetből:
~Kiara~
Miután leálltunk, vagyis én álltam le és inkább vonultam egy teljesen üres szobába - amiben csak régóta nem használt kanapé volt - a gondolataim össze vissza kavarogtak az imént történteken.
És ha ez nem lenne elég, a szívem is még mindig őrült iramban dobogott, az egész testemen éreztem az érintését. Ajkaimon még mindig ott égtek a csókjai. A csókok, és az érintések amiknek soha nem is kellett volna megtörténniük.
Erősnek kellett volna lennem és nem szabadott volna engednem.
De könyörgök akad e egyáltalán legalább egy olyan nő a földön aki képes lenne a legszexibb pasinak ellenállni akivel valaha összehozta a sors?
Erre nagyon úgy tűnik a válasz nem. Nem hiába nem sikerült nekem se. És mi tagadás ő sem éppen könnyíti meg a dolgokat. Miért kellett ezt tennie? Igaz eddig is eljátszadoztunk egymással de sosem volt több és reméltem is, hogy felfogta amit már nem egyszer mondtam neki.
- Látod? Minek tagadod? Te is ugyanannyira akarod mint én! - hallottam ismét a hangját mintha újra itt lenne velem és megint a fülembe suttogná miközben a kezeit mindenhol érezném a testemen.
Igen a fenébe is akartam. De mégis leálltam. Így volt helyes. Ezek után talán még tudok nap mint nap mellette dolgozni, de ha hagyjuk megtörténni akkor szerintem nem bírtam volna. És lehet, hogy féltem is, hogy az változtat a dolgokon. Csak belebonyolódtam volna, és ez az amit nem szabad - mondogatta a józanabbik énem ami ismét előbújt a rejtekhelyéről, noha az elmúlt fél órában fogalmam sem volt hol van.
Ezekből a gondolatokból riasztott fel az ajtó csukódása, vagy inkább csapódása majd hallottam meg odakint felzúgni a kocsi hangját.
Elment. - súgta rögtön egy hang és előmerészkedtem, hogy megnézzem. És tényleg nem volt sehol. Kicsit mintha ez megnyugtatott volna. Meg nem is. Mert el nem tudtam képzelni hová ment.
De hirtelen beugrott valami. Eszembe jutott, hogy a vacsora után még egy parti féleség is volt a szállodában. Így felhívtam Deant, hogy megkérjem szóljon ha Derek felbukkanna ott.
Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el, de a szoba helyett inkább a partra mentem le. A víz suttogó hangja, a csillagok és a hold fénye világította be a partot miközben leültem a homokba és magamba szívtam a friss levegőt.
Talán egy óra telhetett el, annyira nem figyeltem az időre amikor Dean hívott.
- Ott van?
- Mi történt? Összevesztetek? - kérdezte, és erre nemtudtam mit feleljek.
- Olyasmi - adtam kitérő választ. - Ott van Derek? - kérdeztem ismét és hallottam, hogy Dean habozik a válasszal.
- Igen, de . . . . .
- De mi? Mond már!
- Ahogy elnézem már nem sokáig lesz itt.
- Ezt, hogy érted?
- Rámászott valami gazdag csaj, ő pedig nem nagyon ellenkezik. Épp menni készülnek. Sajnálom . . . . . . . ahogy ezt kimondta Dean sejtettem mire készül Derek . . ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése