1. - Kezdetek. . . . .

 Sziasztok! Hát meg is jött az első köszönöm előre is, hogy itt vagytok és voltatok eddig, és remélem lesztek is, és mivel ez amolyan hobbi nekem azért hátha akad akinek rajtam kívül tetszeni fog. Aki gondolja írjon, hogy tetszett :) vagy nem :D hát ha akad ilyen ez van :XD és amint át tudja nézni a bétám kicserélem arra :) jó olvasást addig és szép estét nektek! Angelheart

1. - Kezdetek. . . . .


~Derek~



 A mai nap is hasonlóan telt mint az eddigiek. Annyi különbséggel, hogy a mai estémet nem egy nőnemű emberrel töltöttem. Na nem kell félreérteni. A bátyám, Anthony jött át ma este egy amolyan pasis, piálós estére. De aztán sosem lehet tudni, hogy alakul az este. Pláne ha rólunk van szó.

Éppen Manhattan fényeit nézegetve a tetőteraszról iszogattunk, és Anthony közben a barátnőjéről magyarázott. Kedvelem Stacyt de nem is értem a bátyám mit eszik rajta? És, hogy képes rá, hogy már vagy egy éve együtt vannak? Na ez az ami mindig nagy talány lesz számomra. És nemcsak Antonyt illetően hanem alapból, hogy képes a pasik többsége egy nőnél leragadni?

- Nem mindenki olyan mint te öcsikém. Hogy minden este más kell legyen az ágyában - felelte a kérdésemre vigyorogva Anthony.

- Mi jó lenne abban ha állandóan ugyanazt a nőt látnám az ágyamban?

- Igazad van. Isten ments - nevetett rajtam a lökött bátyám.

- Oké. Inkább tereljünk. Holnap kimész Sophie elé? - kérdeztem tőle.

- Én úgy terveztem te mész ki elé - mondta rögtön rám sózva a feladatot.

Igaz Ryant kiküldhettem volna érte, de régen találkoztunk a mi kis húgicánkkal, csak ne a sofőröm menjen ki elé. Ennyit még én is megtehetek.

- Sejtettem.

- Bocs, de ha jól tudom este jönnek akkor pedig dolgom van.

- Naná te papucs. - Erre csak beintett nekem a szokásos bolond módján.

- És tudod ki az a kis csaj aki Sophieval jön?

- Valami régi barátnője. De fogalmam sincs melyik kis csitri a sok közül.

- Azért meglepett, hogy megengedted, hogy itt lakjon a csaj.

- Nem éppen dobott fel a dolog, de tudod, hogy képtelenség Sophienak ellent mondani. És csak átmeneti a dolog, amíg találnak lakást.

- Fogalmam sincs mi olyan bonyolult ebben. Akármelyik ingatlanban lakhatna Sophie.

- Ó tudod te, hogy milyen válogatós. És mindent mindig úgy akar, hogy neki tetsszen és jó legyen.

- Hát minden esetre kíváncsi leszek a kis csajra. Ki tudja talán bejön majd neked. Csini kis barátnői vannak húgicának. És itt fog élni veled.

- Nem velem tesó. Velünk. És Sophie is itt lesz. Meg hülyeségeket is dumálsz. Nem kezdek kislányokkal.

- Majd meglátjuk. Azért egyik este összehozhatnánk valami bulit, hogy megismerjük. Akár hétvégén egyik este?

- Akkor nem jó. Tudod, hogy akkor van az a jótékonysági buli amire mennem kell.

- Óóó ez szuper - csillant fel Anthony szeme.

- Miért is?

- Elmehetnénk arra. Pont jó alkalom. A csajok szépen kiöltöznek és a mi társaságunkban lesznek Manhattan legszebb lányai. És te piszok mázlista veled kettő is lesz. Ha csak nem . . . .  . - kezdett bele de rögtön abba is hagyta  a pillantásom láttán.

- Nem. Annak vége.

- Bocs. Csak azt hittem . . . . . az utóbbi időben csak őt vitted ilyen helyekre.

- De már nem. Annak vége. Egy dolog volt, hogy vele több éjszaka volt, de akkor sem volt kapcsolat és ezután sem lesz. Ő akarja én pedig megmondtam, hogy ehhez mást kell keresnie.

- Nem semmi vagy. Pedig jó kis nő volt. És azt hittem már lesz valami.

- Ugyan. Ő is tudta, hogy közben voltak más nők. Az egy, hogy vele nem csak egy éjszakát voltam. Meg ő kísért el ide oda, mert jól mutat az ilyen helyeken, de már annak is vége.

- Oké. Akkor Sophie és ????

- Azt hiszem Kiara a kislány neve - mondtam a kimondatlan kérdésre.

- Hmm ha ilyen szép amilyen a neve is . . . .

- Neked nincs csajod véletlenül?

- Hé! Nézni szabad. És ki tudja talán neked bejön majd a kicsike.

- Erre már mondtam egyszer valamit - feleltem neki.

Ezek után egy ideig még egymás idegeire mentünk és elszórakoztuk az estét. Elég későre járt mikor Anthonyt kereste az asszonykája. Na erre én csak annyit mondtam korábban, és most is látva, hogy rögtön bele is esett a cipőjébe és indult hozzá, hogy papucs.

- Akkor hétvégén azon a bulin öcsi. Tudod, hogy holnap hazamegyünk anyuékhoz.

- Ja igen, majd elfelejtettem. Sophie jön, te mész.

- Olyasmi. Akkor hétvégén. És legyél rossz. Bár ez neked, könnyen megy - veregetett vállon majd elment.

Manhattan fényei és én egyedül maradtunk. Nem feltétlen kellett volna így lennie, de ma kivételesen egyedül feküdtem le. Előtte még volt pár találkozó részlete amit át kellett néznem, hogy napra kész legyek holnap. Ezek után feküdtem csak le.

De nagyon nem jött álom a szememre. Biztos a pia az oka. Amikor végre nagy nehezen sikerült elaludnom a gondolataim ismerős helyszínre tévedtek . . . . . . . . .

"Még pedig ugyanebbe a szobába ahol kivételesen a saját ágyamban voltam egy nővel és nem a másik lakásban voltuk ahol velük szoktam tölteni az időt. A lakásom ez egy amolyan semleges terült ahol ilyen típusú nő még nem járt. És nem is fog. Kivéve ezt a nőt. Vagy inkább lányt?

Látszott ha rajta, ha nem is sokkal de fiatalabb volt. Na nem mintha az én 26 évemmel annyira öreg lennék. Bár apáék szerint ideje lenne kinőnöm ezekből a kalandokból és végre kifogni egy komoly lányt. Erre szoktam én csak annyit mondani, hogy majd egyszer.

Na de visszatérve erre a bizonyos lányra akit ismét magam előtt látok. Ugyanebben a szobában és az ágyamban.

Tudtam, ezek után főleg, hogy Anthony bolond de ez a lépés vagyis ajándék után tisztában volt vele. Nem mintha szükségem lenne ilyesmire, de azt mondta ez az ő ajándéka. Egy ismerőse ajánlotta neki ő pedig ezt adta a szülinapomra.

Így aznap este mikor hazaértem itt várt a lakásban. És meg kell mondjam teljesen elbűvölt és beindított. Eleinte talán az utóbbi volt jellemzi de végül teljesen megfogott. Bár még a nevét sem tudom, de ezt az éjszakát örökre az emlékezetembe véstem.

Egy lányt kaptam tőle. Na nem egy útszéli nőre gondolok. Inkább volt amolyan escort lány. Elvileg csak egy kis tánc volt benne a megegyezésben némi erotikával fűszerezve, de nem kellett sok idő és rögtön veszélyesebb vizekre eveztünk.

- Akár hiszed akár nem nekem ez lesz az első - suttogta a lány a fülembe miközben ajkai a mellkasomat csókolgatták, fényes és selymes sötét vörös, már már gyönyörű lilás kékes haja a mellkasomat simogatta.

Amint ezt kiejtette rögtön elkapott egy kisebb fajta pánik és talán rémültebben is nézhettem rá mert amint meglátta a pillantásom még a szobám sötétjében is - amit csak Manhattan fényei világítottak meg - édes kuncogást hallatott.

- Ne értsd félre. Akármit is gondolsz eddig senkivel sem mentem el eddig amire éppen készülünk. Nem fekszem le senkivel. Amit eddig kaptál az más, a szex pedig egy másik.

Ahogy ezt elmondta csak meredtem rá. Pedig én pont ezt gondoltam. És talán ez is volt ami akkor éjjel megfogott benne. Már ha egy ilyen lánynak hinni lehet. De nemtudom miért hittem neki. És akkor aznap éjszaka szerencsésnek éreztem magam amiért én lehettem ez a bizonyos kivétel.

Nemtudom megmagyarázni mert eddig soha sem éreztem ilyet mint akkor.

Hiába minden éjjel másik nő, egyik sem volt ilyen hatással rám mint ő. Már az első pillanatban elvarázsolt. Pedig még csak az arcát sem láthattam rendesen. Ahogy megjelent előttem, erotikus muzsikára gyönyörű teste vonaglani kezdett teljesen elvesztem.

A következő pillanatban pedig már csak arra eszméltem, hogy az ölemben ül és ajkaink közelebbről megismerik egymást. Eszméletlenül csókolt, és mivel egy kis pezsgő is volt bennünk kezdett jól alakulni az este.

Egyik tett követte a másikat, majd ez a vallomása és eddigi tetteink után már nem volt vissza út. Nem tétováztunk egymás megszabadítani a ruhadaraboktól majd a karjaimba kaptam és az újdonság varázsaként őt mint az első lányt vitte a saját hálószobámba és egymás kényeztetését immár ott folytattuk.

Nem kellett sok idő, hogy teljesen a hatalmába kerítsen bennünket a szenvedély és vágy amely tüzes lávaként folyt végig rajtunk, az ereinkben lángra lobbantva a testünket.

Millió tüzes és szenvedélyes csókot váltottunk, testünk pedig egy másodpercnyi pillanatra sem vállt egymástól főleg miután végre egyesültünk. Szinte már abban a pillanatban végem volt. És Ő csak rásegített azzal amiket művelt velem. Nyugodtan mondhatom, hogy ez a nő a legbámulatosabb akivel eddig dolgom volt, és egy hihetetlen éjszakát éltem át vele. És ez ahogy Anthony mondaná még az én számból is hihetetlen.

Ezen az éjszakán nem számított semmi más. Áthancúroztuk az éjszakát és nem is emlékszem mikor aludhattam el még azzal a tudattal, hogy Ő mellettem van. Sőt pihegve a mellkasomhoz bújt édes illata és egy különleges parfüm illata ringatott álomba.  . . . . . .

De ahogy most is az ébredés közel sem volt olyan édes . .. . .

Ismét mint már nem először ezek az álmok és emlékek után riadtam fel. Az órára pillantottam és a kinti sötétség is a tudtomra adta, hogy még igencsak éjszaka van.

Felkeltem és kisétáltam a nappaliba. Egy pohár whisky talán segít.

Közben pedig az alvó Manhattant figyeltem magam előtt és lassan kezdtem átkozni azt az estét. És, hogy egy nő képes ezt kiváltani belőlem. Hogy ennyit gondoljak rá. Hogy hiányozzon. És csak még többet akarjak belőle és talán nemcsak egyszeri ismétlését annak az éjszakának.

A francba is Derek. Felejtsd végre el. Jó is lesz ha ma megjönnek Sophieék legalább lesz ami elterelje a gondolataim. Sőt azt hiszem nem is lesz rossz ötlet az az estély amire elhívtak - ugrott be a gondolat.

Miközben ezen tanakodtam mintha lassan kezdett volna visszatérni az álom a szemembe. Letettem a poharat és visszamentem a szobámba aludni még pár órát a holnapi nap előtt.



Kora reggel hála a kevés alvásnak talán a kelleténél kissé rosszabb passzban voltam. Bár ha előfordult ilyen akkor az alkalmazottak tudták mire számítsanak tőlem.

Jenna már a helyén volt és előkészített mindent a reggeli értekezletre. Nemcsak rám, hanem rá is igen hosszú nap vár. Gondolkoztam már rajta, hogy felveszek egy személyi asszisztenst magam mellé így neki és talán nekem is könnyebb lenne. De ha több időm lesz foglalkozom a gondolattal.

Néhány Miami beli klubból gyűltünk össze a vezetőkkel, és egy két divat cég vezetői is jelen vannak a szokásos lassan év végi értekezletek. Amolyan jelentés nekem, hogy is mennek a  dolgok.

Ez jó ideig eltartott és szerencsére minden a lehető legjobban megy, és jó kis nyereségekkel zárjuk ezt az évet is.

Délután az egyik New yorki építő ipari céghez kellett mennem pár igencsak nagy beruházást engedélyezni. Sőt ha már az építő iparnál tartunk Sam, ennek a cégnek a vezetője egy igencsak jó ajánlattal áll elő. Igaz megfordult már a fejemben a lakásom helyett egy jó kis ház de annyira sosem volt időm, mindig volt valami fontosabb, hogy komolyan fontolóra vegyem. De talán majd most. Nem mintha nem lenne jó a lakásom, de talán a Seattle-i otthonunk miatt mindig is ház párti voltam.

Ryant mára elengedtem így az Audival  indultam el Sophiért  és a barátnőjéért akik mégis csak egy kicsit későbbi géppel jöttek. Hiába mondtuk neki, hogy jöjjenek a gépemmel, Sophie mindig is a hagyományos dolgokat szerette. Ahogy kiértem a reptérre nemsokkal később meg is láttam az én húgocskámékat . . . . . . .





~Kiara~



 Ahogy felszálltunk a gépre már bántam is a percet amikor Sophie rábeszélt erre. Hogy mibe keveredtem? Ráadásul ahogy leszálltunk egyre idegesebb lettem. Főleg a tesója miatt, akinél lakni fogunk. Hiába mondta Sophienak, hogy ez nem jó ötlet, és nem akarok a nyakukra mászni, nem tudtam ellenkezni vele. Nem volt mit tenni mint beletörődni.

A gép földet ért New yorkban, én pedig remélhetőleg nem csak egy új helyre kerültem, hanem egy új életet is kezdhetek itt. Habár tudom vannak dolgok amiktől sosem szabadulhatok.

De elég Kiara. Most már ne gondolj erre. Legalábbis egyenlőre.

Inkább Sophiera figyeltem aki könnyed léptekkel szelte át a várót, hogy egy magas és jóképű pasi nyakába vesse magát. Biztos ő Derek. Sophie mondta, hogy ő jön ki elénk.

Barátnőm arcán a szokásos ezer wattos mosoly ahogy megölelte és puszilta rég nem látott bátyját. Én pedig most még inkább bántam, hogy  vele jöttem. Főleg amikor megláttam a testvérét.

Uram atyám. Ilyen pasi létezik? Nem csak a filmekben és magazinokban van ilyen? - öntöttek el a hasonló gondolatok a pasi láttán.

Bár tudom, hogy Sophieéknak milyen az anyagi helyzete de ez? Míg Sophieval beszélgettek volt egy kis időm pár lopott pillantásra, és azt hiszem bármelyik nő meglátta képtelen volt ellenállni, hogy jól megnézze magának.

Magas, sötét kissé hosszabb haj, bámulatos kék szemek amik már messziről rabul ejtették az embert, kissé borostás arc, de ez csak még vonzóbbá tette. Sőt hmm nem is tudom talán egy kicsit rosszfiússá? Jól szabott, gondolom méreg drága öltönye csak még dobott a hatáson.

Egy igazi vérbeli milliomos, sőt milliárdos casanova. És ez a leírás ahogy a húgától hallottam pont illik is. Nem ítélek el senkit, főleg nekem nincs jogom erre, de nem éppen vagyok oda az ilyen típusú pasikért akik csak egy egy éjszakás ágy melegítőnek használják a nőket. És ahogy hallom Derek pont ilyen.

Még szerencse, hogy egy ilyen pasi észre sem venne egy magamfajta lányt. Egy lányt semmilyen barna hajjal, átlagos alakkal, és aki nem úgy néz ki mint a csinibaba akik egy ilyen típusú pasinak kellenek. De miért is érdekel és agyalok ezen? - kérdezem magamtól és mielőtt tovább mehetnék ezen a gondolat szálon meghallom a nevem ami visszarángat a földre.

- Derek, ő itt Kiara. Kiara ő pedig az én nagy tesóm a kettő közül, Derek  - mutat be minket Sophie.

- Örvendek kisasszony - nyújtja felém a kezét amit kissé sután fogok meg, ő pedig mint egy igazi gentleman megcsókolja és megvillantja a mosolyát amikkel a nőket veszi le a lábáról.

Én bolond kissé el is pirulok, hisz nem vagyok ehhez hozzászokva. Még szerencse, hogy ő utána visszafordul a húgához.

- És mihez van kedvetek? Hazamenjünk vagy máshol ennétek valamit?

- Szerintem menjünk hozzád és ehetünk ott is ha van kajád és pihennénk egy kicsit este meg elmehetünk valahova. Kiara?

- Felőlem oké - bökte ki kissé szégyenlősen.

- Akkor indulás hölgyeim - mondta Derek aki egy igazi gazdag milliomoshoz képest, aki amúgy gondolom elvárja mindig, hogy mindent megcsináljanak helyette most szó nélkül cipelte a csomagjainkat a kocsijához.

Meg se igazán lepődtem amikor megláttam a kocsiját. Gondolom nem is csak ez az egy van neki. Mivel én sosem tartoztam ehhez a világhoz furcsa,sőt kellemetlen is ez nekem. Kezelni ezt a sok gazdag embert. Még szerencse, hogy Sophie akárcsak a szülei ahhoz képest mennyi pénzük van még mindig két lábbal a földön járnak, és nagyon rendes emberek.

Nekem sose volt és nem is lesz ennyi pénzem, de amire kellett mindig is megtaláltam a módját, hogy megszerezzem a pénzt. Az élet kemény és ezt elég jól tudom. Mindig volt mi elöl menekülnöm, igaz ezt még Sophie sem tudja. Ő mindig is segített volna, de egészen mostanáig soha sem fogadtam el. De most ideje volt ismét tovább lépni.

Vagy inkább menekülni? Nem mintha a múlt itt nem találna meg. De talán egy ideig nyugtom lesz.

Amilyen gyorsan csak lehet keresnem kell valami melót. Azt hiszem tudom hol is fogom kezdeni. Tudom kihez kell forduljak itt New yorkban.

Szerintem holnap beszélek is vele. Arra egy magamfajta lánynak esélye sincs, hogy az én végzettségemmel valami menő irodában helyezkedjek el. Akár asszisztens vagy ilyesmiként. Nem is annyira a végzettséggel van a gond hanem velem. Hiába mondja mindig Sophie egyáltalán nem vagyok csinos, sem olyan akinek puccos ruhái vannak, és egy egy ilyen céghez csakis olyan külsővel lehet bejutni. Nekem pedig erre sosem volt pénzem. Így Seattleben is amolyan alkalmi munkáim voltak, közben tanultam is. Hiszen csak magamra számíthattam. Nem volt könnyű, de talán itt más lesz.

Ezért is fogadtam el Sophie ajánlatát. Ha eleinte vonakodtam is. Elmondtam neki mit akarok. Szeretnék megváltozni. Minden szempontból. Neki erre rögtön felcsillant a szeme amitől én félni kezdtem. Most hagyom és a kezébe adom magam.

Említette, hogy Derek biztosan tudna segíteni munka ügyben is, de ezt már semmiképp sem akartam. Valamit majd csak találok, hogy egy kisebb lakást is bérelhessek. Nem lakhatok örökre itt Dereknél. És Sophie is költözni akar ha talál lakást ami tetszik neki.

- Lazíts már. Derek nem esz meg. Holnap pedig munkához látunk. Hidd el teljesen más leszel és végre te is látni fogod magad rendesen. És csak úgy röpködnek hozzád az állás ajánlatok - biztatott Sophie látva az arcomat miközben beültünk a kocsiba míg Derek pakolt.

- Remélem. Bár kicsit félek mit tervezel.

- Van is rá okod - villantott egy ördögi mosolyt. - Nyugi csak vicceltem - tette hozzá.

- Holnap csajos napot tartunk sőt egész héten. Fontos küldetésem van. Tudsz valami jó helyet szépítkezéshez és hasonló csajos dolgokhoz?  - fordult Sophie Derekhez, én pedig örültem a kinti sötétnek így nem láthatta senki ahogy elpirulok. Remélem Sophie nem kezdi el ecsetelni mire készül.

- Ha gondoljátok Ryan a tiétek lehet. Ő elvisz titeket és tudja hová kell menjen.

- Ó az remek lenne. Köszi bátyus.

- Neked bármit húgi - mosolygott Derek a húgára.

Elnézve őket kissé irigyeltem őket. Hogy ennyire szeretik egymást. Nekem Sophie az aki olyan mintha a testvérem lenne.

- Akkor klassz kis hetünk lesz.

- Én elfoglalt leszek a héten, Anthony pedig hazamegy a nőjével, de hétvégére visszajön. Volna kedvetek akkor elmenni valahová? Meg kell jelennem egy jótékonysági estélyen. Ha van kedvetek eljöhetnétek Kiaraval Anthony jön még négyen mennénk - hozta fel Derek - majd míg Sophie mellőlem Derek a visszapillantóból pillantott rám kérdőn.

- Még nem voltam ilyen helyen. De ti menjetek csak.

- Ugyan ne beszélsz hülyeségeket. Felöltözünk és jó lesz meglátod. Utána pedig akár elmehetünk szórakozni. - nézett rám kérlelő szemekkel barátnőm.

Ezt nem szeretem benne, hogy nála semmire nem lehet ellent mondani. Ahogy most sem.

- Oké legyen.

- Helyes. Tetszeni fog nektek.

- És hogy hogy csak mi megyünk? A kis barátnőd akit ilyen helyekre viszel? - fordult Sophie Derekhez és nemtudom miért én is kíváncsi voltam erre a válaszra. Noha igyekeztem nem mutatni és úgy tenni mint a kilátást csodálja.

Részben igaz is volt. Mindig is látni akartam New yorkot és teljesült a vágyam. Sőt. Manhattanban fogok lakni. Ezzel már több is mint amire vágytam.

- Hát most nem őt viszem - válaszolta egyszerűen.

- Végre. Annyira nem szimpatikus az a nő. Egyáltalán nem illik hozzád.

- Miért milyen nő illene hozzám?- kérdezte játékosan Derek.

- Majd hétvégén megmondom - válaszolta sokat sejtető mosollyal Sophie mire én és Derek is kérdőn pillantottunk rá de lehet, hogy csak én vagyok a hülye és nem értettem mire céloz. Majd kiderül.

Nemsokkal később csendben utaztunk Derek lakása felé közben pedig a csillogó és zajos Manhattant csodáltam.

- Ha gondolod a héten szétnézhetünk. Gondolom sok mindent szeretnél látni.

- Igen jó lenne - mosolyogtam a barátnőmre és igyekeztem figyelmen kívül hagyni a néha tükörből vizslató bámulatosan kék szem párt.

Nem is értettem hiszen egy ilyen pasi soha észre sem venne egy olyan lányt mint én. És igaz iszonyatosan dögös pasi, de ismerve az élet stílusát és hozzáállását a nőkhöz nem ő a tökéletes férfi. Legalábbis nekem.

Kis idő múlva megérkeztünk. Egy csodás torony ház parkolójába hajtottunk be. Annyira volt időm, hogy a ház nevét megpillantsam a kivilágított táblán. "Diamond Hill"

Pár perccel később a ház liftje már puhán és hangtalanul suhant fel velünk. Ha igaz egészen a legfelső szintre. Ahol csak egyetlen lak rész, Derek lakása található.

Jártam már Sophiéknál, de ez a lakás? Csupa fényűzés és csillogás. Még a szám is tátva maradt ahogy beljebb mentünk. Igaz látszik, hogy nő nem igen járt itt, a fekete fehér színek inkább férfiassá teszik a lakást. Bár biztos fordulnak meg itt nők, vagy nemtudom Derek hova viszi őket, Sophie ezt nem mesélte, de ez egy tipikus pasis lakás. Manhattan és talán a világ egyik leggazdagabb és legjóképűbb pasi lakása.

Elég Kiara! Mi a fene van veled?

Inkább eltereltem a gondolataim és amíg Derek bevitte a szobákba a holmijainkat az üveg ablakhoz léptem és csodáltam a látványt amit Manthattan kivilágított fényei nyújtottak jóformán a lábaink alól.

- Jó estét - hallottunk meg a hátunk mögül egy vékony női hangot. Hátrafordulva egy idősebb  szőkés hajú asszonyt láttunk meg. Sophie ismerheti őt mert rögtön megölelte őt.

- Martha de örülök, hogy látom.

- Én is kislányom. Jó, hogy itt vagytok.

- Ő a barátnőm Sophie, Sophie ő pedig Martha az egyetlen nő aki Derek mellett van, és aki elviseli a bátyámat hosszú távon.

- Hé én is itt vagyok ám - szólt Derek a húgára aki csak mosolygott.

- Nagyon örülök - mondtam, majd én is kaptam egy ölelést.

- Én szintén Kiara. Jó, hogy megjöttetek. Épp kész lett a vacsora. Zuhanyozzatok és öltözzetek át és gyertek enni - javasolta Martha.

- Ez jó ötlet.

- Erre van a szobátok. Húgi te tudod melyik a tiéd, Kiara  tiéd pedig az enyém mellett van - pillantott rám Derek én pedig nagy nehezen kiböktem egy köszi-t.

Derek elvonult, hogy kövesse Martha tanácsát mi is ezt tettük Sophival. Az ő szobája a nappali felől a konyha mellett van, az enyém pedig a lakás hátsó részen Derek szobája mellett.

- Holnap berendezzük, hogy otthonosabb legyen - javasolta Sophie. - Már eldöntöttem és én is akarom az enyémet otthonosabbá, csajosabbá tenni - mondta mielőtt látta volna, hogy ellenkezem.

- Legyen. De nem akarom, hogy költs rám. Így is elég, hogy itt vagyok Sophie.

- Már mondtam. Megtehetem, és te vagy a legjobb barátnőm. Sőt a testvérem. Anyuék is szeretnek téged tudod és ezt ők is a lelkemre kötötték. Úgyhogy ne aggódj folyton emiatt. Már család tagként szeretnek téged.

- Köszönöm Sophie - öleltem meg a barátnőmet aki boldogan ölelt vissza.

Miközben kipakoltunk a cuccainkat beszélgettünk. Többnyire Sophie mesélt. Derekről és meglepő módon szinte minden ki nem mondott kérdésemre válaszolt, mintha csak tudna a gondolataimban olvasni.

Magam is meglepődtem,hogy igencsak kíváncsi voltam ami a dögös jóképű bátyust illeti.

- Ejnye Kiara  nocsak nocsak - csillant fel a beszélgetés végén Sophie szeme, és volt egy olyan érzésem lebuktam előtte. Rögtön tagadtam és csak mintha a kíváncsi lettem volna.

- Oké valljuk be eszméletlen pasi és szerintem keressünk egy olyan nőt akinek Mr. Dögös bátyus ne jönne be tudom mit meséltél róla. Szóval pillanatnyi elmezavar. És tudom hol a helyem. Úgyhogy nyugi.

- Mr. Dögös bátyus? - nevetett fel hangosan Sophie a becenév hallatán majd együtt nevettem vele.

- Nem azért mondom. De tudom milyen Derek. És te pedig inkább olyan lány vagy aki szerelmet és rendes kapcsolatot akar. És erre Derek nem a megfelelő partner. Pedig ideje lenne már, hogy az idióta bátyám megváltozzon. De hátha eljön a nap.

-  Akkor ezt megbeszéltük. Mi a program holnapra? - kérdeztem terelésképpen.

- Te akarsz valamit?

- Igazság szerint beszélni akarok Daviddel. Hátha tud segíteni meló ügyben.

- Ne már Kiara. Eszedbe ne jusson oda menni melózni. Inkább Dereknél nézünk valamit.

- Nem akarom Sophie. Így is itt lakunk nála, nem akarok munkát is kuncsorogni.

- Bolond vagy. Akkor is nézünk valamit. De nem a héten. Már megvan a program. Városnézés és rajtad fogunk dolgozni. Hétvégén pedig a tesójaimmal elmegyünk arra az estélyre de addigra már az új Kiaraval. Utána pedig a munkával is kezdtünk valamit. De ígérd meg, hogy nem beszélsz Daviddel.

- Oké. - Adtam meg magam sóhajtva.- Egyenlőre - tettem hozzá.

Előbb utóbb úgy is kell valami, és ha nem találok semmit akkor David marad.

- Rendben, hagylak zuhanyozz le a fürdő a szobátok utáni ajtó. Utána vacsizunk, kinyitunk egy üveg bort a nappaliban - mondta Sophie és magamra hagyott.

Ahogy tudtam elpakoltam a cuccaimat. Egy szép tükrös gardrób szekrény volt a szobába, egy  tévé, szép festmények,de a lakás ezen része is tükrözte a pasis fekete fehér stílust. Most azt egyszer talán igaza van Sophinak és ráfér egy kis csajos alakítás.

Miután elpakoltam levettem a ruháim, a szekrényben találtam egy vastag nagy törülközőt amit magam köré csavartam. Összeszedtem a kék szatén pizsamám fehérneműt és a fürdő felé indultam.

Vesztemre és ezt a pirulásom már a sötétség sem takarta, a fürdőből éppen vizes, kócos hajjal, csupán egyetlen a derekára csavart törölközővel vizes csupasz mellkassal Derek lépett a folyosóra.

Rögtön megtorpantam. A látvány amit nyújtott jóformán meztelen, te jó ég a szívem mintha ezerszeres iramban dobogott volna a mellkasomban és éreztem, hogy még vörösebb lesz az arcom.

- Gyere nyugodtan. Tiéd a pálya - villantott rám egy gondolom tőle szokásos nő elgyengítő mosolyt majd mit sem törődve velem a szobájába sétált.

Egy forró zuhany után megvacsoráztunk és az estét a nappaliban töltöttük.

- Rendes vagy, hogy ma kihagyod a csajokat miattunk - mondta Sophie Dereknek.

- Érted bármit húgi. Ők mindig itt lesznek, de téged régen láttalak.

Egész este beszélgettünk, és talán a vörösbor miatt nem éreztem annyira feszélyezve magam. Még a fürdős percek után se pedig még most elvörösödök ha a látványra gondolok de rendesen beszélgettünk Derekkel. Kérdezgetett ezt azt, én pedig meséltem neki. De ennyi. Gondolom csak udvariasságból.

Kissé későre járt, én pedig kezdtem álmos lenni így magára hagytam a testvéreket és elköszönve a szobámba mentem.

Millió gondolattal a fejemben sikerült csak elaludni, közben remélve, hogy itt tényleg minden megváltozik és egy kicsit nyugodt életem lehet.



A hét többi napja szinte összefolyt. Sophienak hála lejártuk a lábunkat. Minden helyet megnéztünk amit érdemes ha először jársz New yorkban. Vásároltunk, lak berendezési üzletek sokaságát jártuk be és mindkettőnk szobáját átalakítottuk kicsit.

Az enyém a fehér helyett levendula árnyalatott kapott hozzá illő ágyneművel, képekkel és dísztárgyakkal. Sophie igazán ért ehhez. Az övé narancsos színű lett.

És megkezdődött az ő munkája is. Rajtam.

Megkaptuk Derek sofőrjét és amolyan testőr féleségét ő vitt el minket a Derek cégeihez tartozó butikokra, szépség szalonba.

De Sophie ezeket a látványos alakításokat a hétvégére akarta hagyni. Gyantáztatni voltunk, manikűr, szinte hiába is próbáltam ellenkezni a egész ruhatáram lecseréltünk. És látva ezeket úgy néztem ki mintha én is ehhez a világhoz tartoznék. Furcsa, de jó érzés volt. Egy csodaszép ruhát is vettünk szombatra mikor a testvéreivel megyünk.

- Az estély után van Dereknek egy szuper klubja, valami kényelmesebbet veszünk fel és átmegyünk oda - mondta Sophie, és persze ez jó indok volt neki, hogy még több ruhát vegyünk. De egy idő után fel is adtam az ellenkezést. Éveken át sosem engedtem neki, és láttam rajta milyen boldog, hogy amolyan tündér keresztanyát játszhat. Még több ok amiért hálás vagyok neki, és a sorsnak, hogy ilyen barátnőm van.

Így a napokat együtt töltöttük, esténként Martha főzött nagyon finom vacsorákat nekünk. Bár nagyon furcsa volt, nem vagyok hozzászokva, hogy kiszolgáljanak. Főzzenek, mossanak helyettem.

Mégis mindent megért ez a néhány nap. Új hely, remélhetőleg új élet. Nem kellett a gondjaimon aggódnom, biztonságban éreztem magam. Felszabadultnak és boldognak. Tényleg mintha egy új Kiara lennék.

- És ez még csak a kezdet - mondta pénteken Sophie gondolva a másnapra amikor is a kezébe vehet, hogy egy másik új Kiarat faragjon belőlem.

Volt, hogy egyik estét a városban császkáltunk, vagy ha Derek éppen otthon volt akkor vele, vagy egyszer elvitt minket egy kis étterembe. De összességében nem sokat láttuk mióta megjöttünk. Hála Sophienek és a sok jövés menésnek a héten én esténként hamar kidőltem ahogy hazaértünk.

Lám egy hét és máris hazaértünk. Furcsa, de hamar meglehet szokni. Derektől kulcsot is kaptunk. Visszatérve rá többnyire az estéket ha nem is mindig az éjszakákat házon kívül töltötte. Inkább el se akarom képzelni hol és mivel.

Sophie erre csak annyit mondott, hogy a szokásos. Ebből tudtam is, hogy éppen hol egyik hol másik nővel tölti az estét. De a fenébe mintha zavarna ez a gondolat? Na most ebből elég. Az agyadra ment a sok New york. És igyekeztem ezeket a bolond gondolatokat elvetni.

Visszatérve az esti kidőlésre részben jó is volt, hogy Derek nem volt itthon. Ugyanis egyik este a szokásos üzenetet kaptam.

Kiara. A ma este jó neked? Lenne egy pont New yorki munka. A részleteket elküldöm ha érdekel a dolog A szokásos meló - írta Ally én pedig nem haboztam rá válaszolni és igent mondani.

Amint megkaptam a  részleteken összedobáltam a cuccaim, hívtam egy taxit és kisurrantam a lakásból. Úgy tűnik az életem egy részétől mégsem szabadulhatok.

Szerencse, hogy másnap reggel Sophie furcsa módon nem kelt korán így nem tűnt fel neki, hogy majdnem reggel értem haza. Fáradtságra hivatkozva engedékeny volt így kitudtam pihenni az éjszakai nem alvást.

Majd eljött a várva várt legalábbis Sophie által várt szombat délután. Ryan elvitt minket ismét a szalonba, fodrászhoz és egy szépítkezős délutánt tartottunk. Mérges is voltam kicsit mert egész délután nem engedték, hogy lássam mit művelnek velem.

Este értünk vissza  a Diamond Hillbe ahol folytattuk a készülődést. Sophie csodásan nézett ki, és végre én is felvehettem a ruhámat. Ezután Sophie kivezetett a nappaliban az előszobában álló hatalmas egész alakos tükörhöz.

Előtte a nappalin átsétálva láttuk meg Marthat aki éppen a konyhában ügyködött szokás szerint.

- Kiara drágám fantasztikusan néz ki - mosolygott rám aranyosan.

- Köszönöm - válaszoltam, noha jómagam még fogalmam sincs, hogy nézek ki. De végre láthatom.

És amint megpillantottam a tükörképem még  levegő is bennem rekedt. Mintha egy egészen más nő állna a tükör előtt.

A semmilyen, átlagos barna hajú lány helyett egy csodás frizurás, gyönyörűen kisminkelt nő állt teljesen megváltozva egy meseszép ruhában. Alig ismertem magamra, de közben eszméletlenül tetszett amit láttam. Alig akartam elhinni, hogy ez én vagyok. Talán most először hiszem el mikor Sophie azt mondja szép vagyok. A lány akit  a tükörben látok nemcsak szép, gyönyörű. És istenem én vagyok az.

Talán ez a külső az oka, de most teljesen magabiztosnak is érzem magam.

- Ejha. Látod? Fantasztikusan nézel ki. A fiúk odáig lesznek. És ki tudja lehet, hogy találunk neked egy helyes pasit ma este. Az lenne furcsa ha ilyen dögösen nem találnánk vagy ezer pasit neked.

- Ne túlozz Soph.

- Ez nem az. Végre. Te is látod egy kis csiszolás és a gyémánt csak úgy ragyog.

- Indulhatunk hölgyeim? - hallottuk meg hirtelen a hátunk mögül Ryant.

- Csodásan néz ki kisasszony. És maga is Sophie.

- Köszönjük - válaszoltuk egyszerre majd lementünk a kocsihoz, hogy induljunk.

- Derek? - kérdezett Soph Ryantől a testvéréről.

- A reptérre ment a fivére és onnan jönnek, azt üzeni ott várják a hölgyeket - érkezett a válasz Ryantől miközben a Manhattani forgataggal együtt indultunk el. Még hozzá a Waldorf Astoriába ahol az estélyt tartották még nem is sejtve miket tartogat számomra az este. . . . .



 ~Derek~



 - Na mesélj öcsi, hogy telt a heted két kis csajjal? - kérdezte útban a Waldorf felé a szokásos kaján vigyorával Anthony.

- Ahogy mindig. Sok meló. Elkezdtük építeni a torony házat LA-ben is, jövőhéten lehet, hogy oda kell mennem az ottani emberekkel is találkozni.

- Csajok? Gondolom volt a héten is pár.

- Nem unatkoztam.

- Sejtettem - nevetett Anthony. - És Sophieék? Milyen a kis barátnője? - érdeklődött rögtön.

- Elég szerény. De rendes lány, nagyon szeretik egymást Sophieval. Aminek örülök mellettünk ő olyan húginak mint egy lány testvér. Jól kijönnek.

- Én a csajt kérdeztem tesó. Milyen?

- Te nem változol. Ha Stacy hallaná . . .

- Hé! Csak kíváncsi vagyok. Abban semmi rossz nincs.

- Olyan átlagos. Szerény. Nem olyan csaj akik nekem bejönnek. Szép de lenne mit csiszolni rajta. Báááár . . . . . .- kezdtem bele de félbehagytam miközben eszembe jutott a látványa egy szál törölközőben.

Mire a gondolat végére értem vettem észre, hogy a mondat végét nemcsak gondoltam hanem ki is mondtam.

Anthonynak pedig rendesen tátva maradt a  szája.

- Nem mondod komolyan. Már ez a kis csaj is megvolt? És mesélj milyen.

- Nem azért amiért gondolod te hülye. Mondtam, hogy nem annyira az esetem a csaj. Első este futottunk egymásba a fürdő előtt.

- Szóval pucérok voltatok legalább?

- Mondtam, hogy törölközőben voltunk. De azt meg kell hagyni jó teste van a kis csajnak ha nem is nagyon mutogatja inkább takarja.

- Te mázlista. Akkor neked volt alkalmad látni.

- Igen. Fülig is pirult a kislány amikor összefutottunk.

- Gondolom nem minden nap botlik bele egy ilyen félmeztelen Adoniszbe mint te.

- Oké legyél már komoly.

- Igyekszem, de tudod, hogy nem nagyon szokott sikerülni.

- Legalább ma este próbálkozz erősebben. És ha lehet ejtsük a témát - javasoltam amikor a szállodához értünk.

A vendégek nagy része már itt volt. Mivel nagyrészt én támogatom az alapítványt a hátrányos helyzetű gyerekek javára ma beszédet is kell mondanom.

Rögtön üdvözöltek amikor beléptünk a terembe. Sejtettem, hogy a sajtó is jelen lesz és nem is tévedtem. Anthony gyorsan körülszemlélte a termet.

A szokásos svéd asztalos kaják, pezsgő, zene még táncolni lehet az élő zenére, majd a beszédem jön a vacsora előtt utána pedig a nagyhalak előveszik a csekkjeiket. Általában ez a menete ennek.

- Ó ajajj. Azt hiszem itt bajok lesznek. - hallottam a bátyám megjegyzését miközben elvettem az egyik pincértől egy pohár pezsgőt.

- Mi van?

- Less csak oda - pillantott az egyik irányba Anthony is meg is láttam mire gondol. - Azt hiszem ő nemtud meglenni nélküled és akkor is eljön ha nem vele jössz - mondta miközben én Hollyt figyeltem a terem másik felében.

Remélem semmi gubanc nem lesz vele. Megmondtam neki, hogy mi az ábra.

- Úgy látom ez a meglepetések esélye is. És miért kamuztál nekem tesó? - hallottam Anthonyt és kérdőn emeltem vissza rá a tekintetem.

- Miről dumálsz?

- Hogy hazudtál nekem öcsi. A kis Kiararól. Azt mondtad amolyan semmilyen kislány.

- Mert az. Miről dumálsz?

- Arról a gyönyörűségről akivel a húgicánk jött. Nem egy semmilyen kis csaj. Sőt. Hacsak nem ez egy másik csaj - fejezte be Anthony és a bejárat felé pillantva ahogy megláttam Sophiet és Kiarat a lélegzetem is elakadt és csak ámultam. Kiaran. Mesésen nézett ki, én meg mint egy idióta képtelen voltam levenni a szemem róla és alig tudtam elhinni, hogy ez ugyanaz a lány aki nálam lakik.

- Na mi az öcsi? Csak nem megakadt a szemed rajta? - hallottam valahonnan a távolból a bátyám de a látvány nem igazán engedte, hogy másra is figyeljek . . . . . . Volt egy olyan érzésem, hogy az eddig nyugodt, megszokott életem lehet, hogy bonyolódni fog?!




Kiara ruhája: 
http://i49.tinypic.com/qqq2o8.jpg

Szobája: 
http://i50.tinypic.com/rc5xzs.jpg