2. - Első pillanatok

Sziasztok! Itt is majdnem az Új Évre sikeredett fejezet :D  Remélem nektek jobban telik a szilveszter :D
És egy úttal Boldog Új Évet Kívánok Nektek :) És itt is a második fejezet. Az előzőhöz pedig köszönöm szépen Lillumnak <3, Nócinak és Wikynek :) rögtön válaszolok is a kommentjeitekre. Aki pedig bekukkant ide jó olvasást nektek. Puszi :)



2. - Első pillanatok

~Derek~



Nem is figyeltem miket dumál mellettem Anthony mert jelen pillanatban semmi másra nem voltam képes mint szinte leesett állal bámulni a lányt, aki napok óta velem, velünk lakik és mintha ez egy teljesen más lány, sőt más nő lenne.

Az eddig talán igenis tökéletes testű de ugyanakkor szürke kisegér most egy igazi bombázóként jelent meg. És igen be kell valljam nem kis hatással van rám.

Azonban az ilyesféle gondolatokat egyenlőre félre kellett tennem mert a csajok már ide is értek hozzánk.

- Gyönyörű vagy húgi - egyenként pusziltunk meg a húgicánkat, majd Sophie kapott az alkalmon és bemutatta Kiarat Anthonynak.

- Öcsi nem is mondta, hogy kegyed ilyen gyönyörű teremtés.

- Talán mert eddig én sem tudtam - válaszoltam felvéve a mosolyomat amit Kiarara villantottam akinek a tekintet közben rabul ejtette az enyémet. Láttam egy kicsit elpirulni a szavaimra.

Remek. Tehát van egy kis hatással rá a személyem.

- Bámulatosan nézel ki - léptem közelebb felé, hogy ajkaimmal egy kisebb csókot leheljek az arcára. Bár az illata teljesen elvarázsolt, és hatalmas volt a kísértés, hogy az arca helyett, vagy az után a nyakába csókoljak és  . . . .

Na jó ezt most hagyd abba - róttam meg magam a gondolatokért amik képek formájában is megjelentek előttem egy röpke pillanatra.

Miközben megpusziltam hallottam amit akadozik a lélegzete, és nem hagytam ki az alkalmat míg üdvözöltem lágyan végigsimítottam az egyik karján a kezemmel mire éreztem megremegni a testét az érintésem nyomán.

Nem kis elégedettséggel töltött el a reakciója.

Tovább azonban nem volt időm ilyesmire gondolni mert Sophie elrángatott Kiara mellől és javasolta, hogy táncoljunk egyet.

Elnézést kértem Kiaratól, majd a bolondos húgicámmal a táncolók közé sétáltunk.

- Jobb ha ezt máris kivered a fejedből - mondta kissé élesebb hangom mint amit megszoktam tőle. Ebből tudtam, hogy bajban vagyok, de adtam az értetlent.

- Nemtudom mire gondolsz húgi.

- Te csak ne húgizz. Jól tudod miről beszélek. Eszedbe ne jusson rámászni a barátnőmre.

- Majd meglátjuk neki mi a véleménye erről.

- Ó ne legyél ennyire nagyképű Derek. Nem vagy hatással minden nőre.

- Lehet, hogy nem, de  a barátnődre igen.

- Szerintem ha ilyesmiről szó is van, csak a szokásos mert egy pillanatra minden nőt képes vagy a lábáról levenni, de ennyi. Kiara nem olyan lány mint akik bejönnek neked. Ő olyan pasit akar magának aki közel sem olyan mint te. Amit ő akar te arra képtelen vagy.

Sejtettem mire gondol. A rózsaszín felhőkre, cukor mázra, szívecskékre és hasonlók. És ebben Sophienak igaza van. Ezek nem az én stílusom. De ki tudja? Lehet, hogy elég lenne neki amit kap tőlem.

- Nem tudhatod.

- De tudhatom. Szóval szépen kérlek, hagyd őt békén.

- És a válasz a valamelyik napi kérdésedre. Ő olyan nő - mondta Sophie de nem értettem mire gondol.

- Milyen? És ki?

- Beszéltünk Hollyról és mondtam neked, hogy ma megmondom ki a neked való nő.

- És?

Sophie ekkor Kiara felé pillantott aki éppen a mázlista Anthony karjaiban táncolt.

- Te bolond vagy Soph. Épp az előbb . . . . .

- Tudom mit mondtam. És most is tartom. Ő tökéletes lenne neked, ha nem ilyen lennél amilyen. De sajnos te nem fogsz megváltozni szóval eszedbe ne jusson kikezdeni vele. Bár nem féltem Kiarat sem, megmondja majd ő is neked.

- Hát hajrá. Bár eddig nem olyan lánynak néztem aki olyan kis harcias lenne.

- Ó hidd csak el ki tud ő állni magáért és az igazáért ha arról van szó.

Erre csak elmosolyodtam és miközben Sophieval táncoltunk nemtudtam levenni a szemem róla. Tudtam, már abban a percben, hogy csak baj lehet belőle - amint belépett a terembe és megpillantottam - de mégis akarom, kell nekem ez a nő. Hogy aztán mi sül ki belőle?  De tényleg ismerve magam, csak az újdonság varázsa lenne utána az ő sorsa is ugyanaz lenne mint a többieké. De ki tudja talán elég lenne neki ennyi? Vagy a franc tudja majd kiderülne.

A táncunk után jött az én részem. A beszédek és hasonlók. Anthony addig a lányokkal maradt. Miközben a színpadról elmondtam a mondandómat nem egyszer akadt össze a tekintetem Kiaraéval, és bármit megadtam volna, hogy tudjam mire gondol. Vagy csak, hogy a közelében lehessek.

Néha még mindig alig tudtam elhinni amikor végigpillantottam tökéletes testén, főleg ebben a ruhában, hogy ez az a kislány aki pár napja hazajött velünk. De be kell valljam ez a látvány jobban tetszik. És jobban is izgatja a fantáziám mint kellene.

Miután a beszédemnek vége lett volt még idő a vacsoráig, míg a gazdagok elővették a csekk könyveiket addig akadtak még akik kihasználták a jó kis zenét és táncoltak.

Nekem is ez lett volna a szándékom, ha nem akadályoznak meg.

- Szia Derek - lépett mellém a szokásos mosolyával Holly.

Én pedig mint egy úriember üdvözöltem, noha ő kicsit másként gondolta ezt. Egy csókot adott a számra ami kissé meglepetésként ért meg nem is. Hiába mondtam már el neki, hogy mi a helyzet. Mintha ilyen helyeken mindig is ki akarná mutatni, hogy övé vagyok. Csak azért mert ő nem volt olyan mint a többi lány. Nem csak egy éjszaka volt, és mivel mert jól mutat az ilyen eseményekre eljött velem. De ez még mindig a közelében sincs annak, hogy kapcsolat. Hiába, ő ezt nem érti. Erre mindig azt mondja nem érdekli, csak a közelemben akar lenni.

De én már nem akarom. Ennyi volt, vége.

- Nem gondoltam, hogy itt leszel.

- Pedig tudhatnád szívem. Ki az a kis csitri a a húgoddal?

Naná. Sejtettem. Már témánál is vagyunk.

- Mit izgat ez téged?

- Csak láttam, hogy nézett rád a kislány. És te is rá. Szinte csöpögött utána  a nyálad.

- Jól mondod. Utána. Nem utánad. Vége Holly, ne akarj balhét. Tudod, hogy az nem az én stílusom. Megmondtam mit akarok te elfogadtad és most vége.

Kegyetlen voltam, de ahogy neki is elmondtam, tudta mit vállal mikor velem kezd, így nem kéne meglepődnie. Ennyi. Én ilyen vagyok.

Ezek után próbáltam normálisan elköszönni tőle, de valamiért volt valami furcsa a tekintetében ami mintha azt üzente volna, hogy ennek közel sincs vége. De most nem érdekel. Nem akarok mással foglalkozni.

- Lekérhetem a hölgyet?

- Hampton.

- Davis.

- Nem is tudtam, hogy ismeritek egymást.

- Mert nem is. A kedves húgod mutatott be minket.

- De jó - morogtam az orrom alatt, majd Nick végre volt olyan kedves és lelépett és végre én lehettem az aki a karjaiba zárta Kiarat. Mázlimra pont a lassú számok ideje volt.

Erre gondolva meg is villantottam a kissé ördögi mosolyom.

- Mi volt ez? Ki is ez a pasi? Ahogy láttam nem nagyon bírod őt.

- Na végre tegeződünk - mosolyogtam rá, miközben karjaim szorosan a derekára kulcsolódva vonták közelebb az ő testét az enyémhez.

- Tényleg nem. Van pár cége amik folyton az enyémekkel vetekednek és persze mindig ő kerül ki vesztesként. Nem éppen a szívem csücske, de nyíltan nem nagyon mutatjuk ki a fogunk fehérjét. Inkább maradunk civilizált udvarias emberek. De az imént éppenséggel feltudtam volna hagyni evvel.

- Miért? - pillantott rám kérdőn a karjaimból ez a szépség és most mintha az előbbiekhez képest igenis magabiztos lett volna, mint akire nem hat a közelségem.

Na majd meglátjuk meddig megy ez neked - ötlött fel bennem egy gondolat ami teljesen jellemző volt Derek Hamptonra.

- Mert éppen rajtad volt a mancsa - mondtam nem kertelve és elérve, hogy egy pillanatig tátott szájjal nézzem rám és utána ismét magára öltse a kemény lány vagyok maszkot, és hogy ismét meglepjen engem.

- Ezt nem értem. De ha már itt tartunk inkább a barátnőddel kellene táncolj. Ha a tekintetével ölni lehetne én már régen halott lennék - mondta Kiara, majd mikor úgy fordultunk éppen ráláttam Hollyra. És Kiaranak igaza volt.

- Nem a barátnőm.

- De ő a nő akiről beszéltél mikor jöttünk? Akit Sophie nem bír?

- Igen ő az.

- Ahogy látom, ő még mindig téged akar.

- De én már nem őt akarom. - hangsúlyoztam ki és a tekintete elárulta, hogy nagyon is tudja mire gondolok. És itt volt az a pillanat amikor be is igazolódott amit a drága húgicám mondott.

- Akkor rossz lóra tettél. Én nem kerülök fel a listádra.

- Olyan biztos vagy ebben? - kérdeztem kihívó tekintettel pillantva rá.

- Igen. Ugyanis most nem folytatnánk ezt a beszélgetést ha nem így néznék ki, ha olyan maradok mint amilyen voltam. Akkor biztos Holly lenne a karjaidban.

- De nem ő van a karjaimban és jó is ez így - válaszoltam közben még közelebb vonva magamhoz a testét, hogy egy vékony papír lapot se préseltek volna közénk.

Ahogy ezt kimondtam éreztem, hogy szabadulni akar a karjaimból. Ez volt az amit nem akartam engedni.

- Ugye nem akarsz jelenetet és itt hagyni? Egy kis tánc még nem a világ vége.

- Csak ha abbahagyod ezt. Nálam hiába próbálkozol. Minden más nőnek lehet, hogy bejön, de nekem nem. Engem nem teszel a trófeáid közé.

Ó kicsim, de még mennyire, hogy bejön neked - gondoltam magamban miközben eszembe jutott a érkezésük és, hogy akkor miként reagált a közelségemre.

Ezek után nem ficánkolt tovább sőt legnagyobb meglepetésemre ő volt az ismét közelebb bújt hozzám. Karjait a nyakam köré fonta, közelebb hajtotta a fejét, míg nem édes leheletét már a nyakamnál éreztem és ezzel teljesen az őrültet határára sodort, közben pedig nem értettem a tetteit.

Azonban volt alkalmam egy pillanatra elkapni a terem egyik sarkából Holly pillantását aki majd felrobbant a méregtől és a féltékenységtől. Ekkor hallottam Kiara édes kuncogását a nyakamnál ami a legelbűvölőbb hang amit eddig hallottam.

Ez volt az a pillanat amikor leesett, hogy miért csinálta.

- Egy igazi boszorkányt fogadtam magam mellé.

Erre felkaptam a fejét és mosolyogva nézett rám.

- Bocs, de ez jól esett. Nem tudom miért de alapból nekem se szimpi a csaj,és eszedbe ne jusson, hogy félre dumáld mert nem miattad.

- Oké - mondtam neki mint aki még el is hiszi.

Így ha már a játéknál tartunk én se akartam kimaradni. És ha egy kis mókának is szánta, hogy felbosszantsa Hollyt ez közben igen is hatással volt rám. Most rajtad a sor kislány - vigyorodtam el magamban ördögien.

Egyik pillanatról a másikra rajta volt a sor, hogy benne akadjon a levegő. Ezúttal én hajoltam nyakának csábító bőréhez mely azóta vonz, hogy belépett ebbe a terembe.

Egy finom csókot leheltem a nyakába mire ismét éreztem egy remegést átfutni a testén. Eszem ágában sem volt ezzel felvágni előtte, hogy hé igenis látod bejövök neked. A tudat elég volt nekem. Egyenlőre. Sőt. Az este folyamán lesz még egy javaslatom neki. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul.

Bár meg kell mondjam őszintén ez  a lány itt a karjaimban tényleg mintha egy másik lenne. Mintha teljesen másik nő lenne ez és az akit pár napja megismertem. Na nem panaszkodok, mert nagyon is bejön ez a lány. Lám egy kis Sophie kellett neki, mert nyilván az ő keze van benne, és Kiara megtudta mutatni milyen valójában. És milyen jól áll neki.

Neki mindig is ehhez a világhoz kellett volna tartoznia. Nemtudom Sophie, hogy vette erre rá mégis sikerült belőle elővarázsolni ezt a gyönyörű nőt, és hogy Kiara szép lassan megmutatja a valódi önmagát.

Lehet, hogy ez nekem nem lesz akkora öröm. Már most nem is tudom milyen hatással van rám. De legbelül érzem, hogy más mint az eddigi nők. Mégis mindennél jobban akarom. Biztos csak az újdonság varázsa - mondogattam inkább magamnak, az kéne még csak, hogy valamelyik testvérem hallja ezt a hülye dumát. Ez mintha nem is én lennék.

Ezek a hülye gondolatok inkább visszatértem a jelenbe és kiélveztem a pillanatot, hogy szinte Manhattam minden itt lévő gazdag és nőtlen pasija engem irigyel.

Sokáig azonban nem tartott mert a vacsorához hívtak bennünket. Utána az este folyamán már nem volt sok lehetőségem Kiara közelében lenni. A mocsok Nicknek annál több és a szerencsétlen nem is hagyta ki az alkalmat.

- Ne már tesó. Mi az isten van veled? Csak nem féltékenységet látok a szemedben? - vigyorgott rajtam Anthony.

- Hagyd ezt a női dumát. Rosszul látsz. Tudod, hogy utálom a pasit.

- Nem is inkább a gondolatot, hogy Kiara mellette van mi?

Vetettem rá egy pillantást és inkább visszanyelte amit mondani akart.

- Oké befogtam. Akartok valahova menni ez után?

- Én inkább haza mennék.

Ahogy ezt kimondtam Anthony persze nem hagyhatta szó nélkül.

- Naná. Most már, hogy egy ilyen nő lakik veled állandóan csak otthon akarsz lenni.

- És mi ezzel a baj?

- Ó legalább bevallod. De Sophie gondolom megmondta, hogy a csaj tabu.

- Meg. És Kiara is. De nem érdekel. Tudom, hogy bejövök neki.

- És az egész bagázs tudja itt. Öcsém amit levágtatok itt az előbb. Csak úgy sistergett is a levegő. Ha valaki feltört volna egy tojást már a levegő forrósága megsütötte volna - jött a poén gyáros Anthony.

- Nem mellesleg Holly majd felrobbant.

- Láttam. És Kiara pont ezért kezdte. Teljesen kész vagyok ettől a  nőtől. Ha láttad volna őt tegnap este! Rá sem ismernél. Mintha két teljesen más nő lenne. De ha minden igaz ez az igazi énje, és hála Sophie tündérkeresztanyának előbújt, és állatira bejön.

- Azt látom tesó. De ha ő is megmondta neked mi az ábra akkor mit akarsz?

- Lehet, hogy pont ezért akarom. Mit tudom én. Kell ez a nő és kész! A többi most nem érdekel.

- Visszatérve az estére nekem nincs kedvem semmihez. Reggel korán értekezletem van, és egy építkezés miatt LA-be is kell mennem a héten. És még asszisztenst is kell keresnem.

- Magad mellé az irodába?

- Ó igen. Szorosan magam mellé - mondtam halkabban de Anthony persze nagyon is hallotta és azt is észrevette, hogy a tekintetem közben Kiarara tévedt.

- Ugye nem? - csillant fel a szeme mikor rám pillantott.

- De - válaszoltam megvillantva az ördögi mosolyom aminek a nők nemtudnak ellenállni.

- Te hihetetlen vagy öcsi.

- Csak mindig megkapom amit akarok testvér.

- Akkor nincs buli este?

- Mit szólnál otthon a csajokkal? Úszhatnánk egy kicsit, egy kis pezsgő én meg közben munkát ajánlok Kiaranak.

- Hát hajrá, rajtam ne múljon - jött a válasz Anthonytól.

Nemsokkal később mivel nagyon a végét járta az estély, menni akartam.

- Mehetünk haza? - léptem oda Kiara mellé miközben a karjaim birtoklón a dereka köré csúsztattam miközben ő Nickkel beszélgetett.

- Igen kezdek fáradt lenni - mosolygott rám édesen Kiara, de mintha ez csak álca lett volna, és legszívesebben kibújt volna  a karjaimból. De ügyes lány nem csinál jelenetet.

- Nem úgy volt, hogy elmegyünk valamerre? - kérdezte kissé durcásan Sophie miközben kifelé mentünk.

- Nekem már semmi kedvem. Anthony hazafelé elmondja neked a programot.

- Csak nekem? Nem értelek. Kiara is velünk jön. Te gondolom a saját kocsiddal mész. Értünk Ryan jött.

- Kiara velem jön. Otthon találkozunk - mondtam a húgomnak aki úgy nézett rám Kiaraval együtt mintha kínaiul beszélnék, de meglepő módon egyikük sem ellenkezett. - Csak van egy ajánlatom a barátnőd számára. És hozzáteszem nem kell semmi rosszra gondolni - mosolyogtam a húgomra ismerve őt, hogy ne értse félre.

- Oké - adták meg magukat mindketten, majd Anthony a kocsihoz ment Sophieval ahol Ryan várta őket, én pedig a Volvohoz mentem Kiaraval.

- Szóval mit akarsz? - kérdezte rögtön amint beültünk a kocsiba és hazafelé indultunk. Hála a forgalomnak és, hogy másik úton is mentem kissé tovább tartott az út.

Kellett is, mert a kislánynak nagyon is kinyílt a szeme, furcsa volt ilyen kis harciasnak látni.Na de persze még mindig képes volt elgyengülni ha arról van szó. Ha van aki eltudja gyengíteni - vigyorodtam el magamban.

- Látom kíváncsi vagy. Akkor vágjuk is bele. Azt akarom, hogy nekem dolgozz - mondtam ki kertelés nélkül. Ő pedig szinte leesett állal pillantott rám.

- Na?

- Szó sem lehet róla. Mit csinálhatnék én nálad? - kérdezte és rögtön visszanyeltem amit igazából mondani akartam és inkább igyekeztem komolynak tűnni.

Néha főleg ma este óta nem is tudom mi van velem, mintha nem is egy komoly üzletember lennék, hanem inkább valami kamasz kölyök akinek csak a csajozáson jár az esze. Hiába tudom, hogy már most rossz hatással van rám ez a nő, mégis nem nyugszom amíg a közelemben nem tudom. Nagyon közel. . . . . .



 ~Kiara~



Derek választ várt tőlem, de előtte rajta volt a sor. De nem igazán tetszett amit láttam átvillanni a tekintetén. Sötét,bűnös gondolok amik semmi jót nem ígértek, vagyis lehet, hogy igen csak nem számomra. Egy hang a fejemben azt mondogatta nem szabad ebbe belemennem mégis valamiért előbújt a másik énem, igaz most nem telefon hívásra de nemtudtam hadakozni vele. Teljesen átvette az irányítást az elmém felett és érdeklődve várta, hogy ez a sötét és jóképű férfi mit mond neki.

- Szóval? Kibököd végre mit akarsz?

- Nahát nem ilyennek ismertelek meg. Ilyen kis huncut, rossz kislánynak - mondta a szexi mosolyával az arcán.

- Csak idegesített a kis barátnőd és nem bírtam ki.

- Ha te mondod. De visszatérve az ajánlatomra cicuskám - kezdett bele de közbe is szóltam.

- Nem vagyok a cicuskád - sikerült kissé talán mogorvára a mondatom, de ő mintha csak jót mosolygott volna rajtam, és nem igazán érdekelte a dolog, mert a következő mondatát is egy cicuskámmal folytatta.

Már most az idegeimre megy ez a pasi. Kellett nekem megváltozni. Maradtam volna az a kis szürke senki, akkor észre sem vett volna. De én nem leszek az a cicuska akit meg fog kapni.

- Egy személyi asszisztens kell nekem.

- Azt ne mond, hogy egy ekkora és ennyi cég vezetőjének nincs annyi szőke titkárnője, hogy minden ujjára jusson egy?

- Honnan tudod, hogy szőkék? Egyébként inkább a barnák jönnek be cicuskám - kacsintott rám és igyekeztem nem tenni semmi megjegyzést miközben alig vártam, hogy végre hazaérjünk, de mintha az út most kétszer olyan hosszú lett volna. Ezért még megölöm Sophiet mert itt hagyott vele.

- Akadnak persze, de nem akarok mindent a titkárnőm nyakába varrni így is az agyára mehetek és eléggé sokat dolgozik mellettem szegény.

- Ó szegény lány. Hogy tud elviselni téged?

- Az egómat inkább később fényezem. Most maradjunk a munkánál. Elég sok mindenre kell egyszerre figyelnem, és egy elég komoly építkezésbe kezdünk LA-ben  és kell valaki aki segít nekem. A találkozóim megszervezni azokra elkísérni, és pár nap múlva LA-be is kell mennem ez miatt. Nem akármilyen állás ez. Szerintem pont neked való lenne, és úgy tudom amúgy is munkát keresel. Azt hiszem a fizetésedre sem lenne panasz - tette hozzá Derek és ez igen csak arra felé billentette a mérleg nyelvét, hogy igent mondjak neki. Volt egy olyan érzésem ha neki dolgoznék nem lennének anyagi gondjaim, elég lenne a pénzem, és tudnám is fizetni amit kell.


De egy dolog volt ami miatt nem éppen vonzott a dolog a hallottak után, vagyis, hogy mi lenne a dolgom. Mégpedig, hogy így szinte a nap minden percét mellette kellene töltenem. A mai este után ezt nem kicsit érezném kellemetlennek. Főleg ha eszembe jutnak a pillanatok amikor a karjaiban voltam. Hogy milyen érzés volt.

Azonban még mielőtt az agyam józanabbik fele jobban átgondolhatta volna ezt a másik merészebb énem megszólalt.

- Rendben.

- Elfogadod? - kérdezte mintha nem hitte volna, hogy igent fogok mondani, ugyanakkor láttam rajta, hogy elégedett a döntésemmel amit meg is erősítettem.

- Remek. Jól megleszünk mi ketten - pillantott rám sokat sejtetően Derek és már ettől a pillantásától éreztem, hogy valami ismeretlen érzések lesznek úrrá rajtam amiket nemtudtam megmagyarázni inkább igyekeztem nem tudomást venni róluk, és megfogadni Sophie tanácsát. Ez a pasi nem neked való.

- Ha neked jó otthon megbeszélünk mindent egy ital mellett utána pedig jöhet a medence és már Sophieék is otthon lesznek.

- Jól hangzik - mondtam, de nem éppen voltam olyan nyugodt mint amilyennek mutattam magam. A fürdőzés gondolata ezzel a férfival nem annyira dobott fel. Nem akarok a közelében lenni.

De pont most mondtál igent neki aminek az értelmében szinte állandóan vele kell lenned. - mondogatta egy hang a fejemben és ez a részem örült is ennek a gondolatnak.

- Úgy hallottam nem szoktak hosszabb ideig barátnőid lenni - böktem ki egyszer hirtelen mielőtt meggondolhattam volna.

- Nocsak nocsak. És miket hallottál még? Mire vagy kíváncsi?

- Semmire. Csak a barátnőd miatt kérdeztem. Eléggé be volt rágva amikor látott bennünket. És Sophie is beszélt róla, furcsa módon ő se bírja a csajt.

- Igen sose kedvelte Hollyt. Ő kicsit tovább bírta mint a többiek. De ő is többet akart,én pedig hiába mondtam, hogy tőlem ezt ne várja. Ennyi.

Erre aztán tényleg nem mondtam semmit. Inkább hálát adtam a sorsnak mikor végre a lakáshoz értünk. Szinte menekültem a kocsiból. Mintha neki is feltűnt volna ez, és ezért láttam állandóan azt a rossz fiús, ördögi fél mosoly az arcán.

Beszálltunk a liftbe, ami most mintha még lassabban siklott volna fel velünk a legfelső emeletre mint szokott. Hirtelen nagyon is szűk lett itt a hely, és egyre melegebbnek éreztem a levegőt. Az arcom is kipirulhatott mert Derek ezt persze nem hagyta szó nélkül.

Szorosabban is mint kellene állt mellettem.

- Jól vagy? Nagyon piros lettél? - kérdezte felém fordulva immár miközben ujjai végigcirógatták az arcom. Mondanom sem kell ez cseppet sem segített rajtam. Sőt. Mi a fenééért teszi ezt? Naná, hogy tudja, látja milyen hatással van rám. A gaz ember.

Ezért kicsit mérges is voltam magamra, amiért ilyen lehetetlenül reagálok a közelségére.

- Semmi bajom, csak mintha kissé meleg lenne itt - mondtam és elléptem tőle egy picit, hogy a keze lehulljon az arcomról.

De ennyivel nem érte be.

Mögém lépett. Szorosan mögém. Halk szinte suttogó hangját immár szorosan a fülem mellől hallottam, míg forró lehelete a nyakamat perzselte. Rajtam pedig ismét végigfutott a remegés amit a közelsége váltott ki belőlem. Utáltam is magam érte.

- Ezen segíthetünk. Majd a medencében lehűtjük magunkat - suttogta a fülembe és a szemtelen alaknak volt képe ez a mondata után még inkább az őrületbe kergetni azzal, hogy bársonyos érintésével végigsimított a nyakamon, és vesztemre ujjai helyét az ajkai is végigkövették.

Fogalmam sem volt mit tesz velem. Csak hagytam. Néhány pillanat volt csupán, de ezzel teljesen megőrjített. Utána pedig ő kiélvezte a reakciómat és mosolyogva lépett ki a liftből amikor megérkeztünk.

Na adok én majd neked Derek Hampton.

Mire hazaértünk Sophie és Anthony már vártak ránk.

- Na végre. Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Anthony aki közben Derekre kacsintott. Azt hiszem ő is ugyanolyan mint az öccse.

- Átöltözünk? A fiúk a medencénél megvárnak.

- Hajrá csajok. Addig hozzuk a piát - mondta Anthony és Sophieval a szobám felé mentünk.

- Na mesélj. Mit akart Derek?

- Te mondtad neki, hogy kell a meló?

- Mi? Lehet, hogy beszéltünk róla, de csak annyit, hogy keresni akarsz valamit. Miért? Mit mondott?

- Úgy néz ki neki fogok dolgozni.

- Ez tök jó. Nem is örülsz neki? Jó kis fizetésed lesz. De mit is csinálsz pontosan? - kérdezte a barátnőm én pedig elmondtam neki amit a bátyjával beszéltünk. Én lökött véletlen több is kicsúszott a számon.

- Ó ugyan. Láttalak titeket. Szépek voltatok. És imádtam látni Holly képét amikor khhhm táncoltatok - mondta sokat sejtető pillantással Sophie.

- Nemtudom mi ütött belém. De nem bírtam ki. Előbújt az ördögi énem.

- Örülök. Jó volt ilyen felszabadultnak látni ma téged. Ki tudja lehet, hogy ez a meló Derek mellett még jót is tesz neked. Örülök, hogy jól kijöttök. De azért vigyázz vele. Látom, hogy bejössz neki Kiara.

- Azt hiszem ez nekem is lejött. De ne aggódj, tudja, hogy én nem kerülök fel az egy éjszakás kalandjairól írott listájára.

- Akkor oké. Ne értsd félre, csak tudom milyen a bátyám. Én örülnék a legjobban ha egyszer végre megváltozna és lenne egy rendes kapcsolata. Főleg ha egy olyan lánnyal mint te.

- Na szerintem egyenlőre nem fenyegeti ez a veszély Dereket, hogy igába vagy kapcsolatba hajtsa a fejét. És köszönök mindent. Annyira másnak, magabiztosnak, és boldognak éreztem ma magam. Hála neked és ennek - mutattam végig az új külsőmön.

- Nem kell köszönnöd. Tudod, hogy neked bármit. Éppen ideje volt, hogy így érezd magad. Na de elég a dumából kapjunk fel valami fürdőrucit és nyomás a medence.

- Nem is mondtad, hogy itt az is van.

- Ó hát igen. Majd meglátod. Imádni fogod - kiabálta Sophie már a  saját szobájába menet, hogy átöltözzön.

Ezután kapcsoltam is miért vettünk nem egy bikinit is. De akkor nem is kérdeztem Sophiet hová fogom én ezeket felvenni. Bár mit is csodálkozok rajta, hogy medence is van itt? Mije ne lenne New York egyik leggazdagabb pasijának?

Így hát elővettem az egyik bikinit és átcseréltem a ma esti gyönyörű ruhámat erre a kis szinte semmit sem takaró darabra. Ebben nem kicsit éreztem kényelmetlenül magam, de utána eszembe jutottak az iménti liftes pillanatok és rögtön visszatért a magabiztosságom.

Magamra vettem egy puha köntöst is és Sophiehoz indultam.

- Bocs, anyuékkal beszélek pár perc és megyek - mondta Sophie egyik fülénél a telefont tartva.

A konyhában akadtam rá Anthonyra aki szintén telefonált. Mi a fene van?

- Menj csak az erkély melletti ajtó, Derek már ott van rögtön megyünk mi is - mondta és elindultam a megadott ajtó felé.

Aminek a túloldalára belépve ámultam csak igazán.

És rögtön elfogott az a furcsa érzés, főleg mikor a medencében megpillantottam Dereket amint éppen pezsgőt töltött két pohárba. Közben valamiért támadt egy olyan érzésem ez nem véletlen. És az sem, hogy Sophieék még nemtudnak jönni. Ezt említettem is a leendő irtó dögös, bosszantó és nagyképű leendő főnökömnek.

- Én nemtudok semmit. De addig megbeszélünk ezt azt míg csatlakoznak hozzánk. Ha csak nem félsz bejönni mellém. - nézett rám kihívón.

Rögtön előbújt a másik Kiara, aki magabiztos és tudja mit akar. Levettem a köntösöm és élveztem a látványt amit Derek nyújtott mikor végigpillantott rajtam. Furcsa is volt, de jó érzés, hogy fordítva is működik a dolog, és hogy én is hatással vagyok rá.

Én is lehetek ilyen. Egy kis flört és játék még nem a világ vége. Ne hogy már csak ő legyen az aki rajtam vigyorog állandóan főleg ha ezentúl mellette kell dolgozzak. Na én nem leszek olyan mint gondolom a többi alkalmazottja akik állandóan elalélnak már csak attól ha meglátják. Ebből nem eszel Derek Hampton. Akad még olyan nő aki nem dől be neked és nem bújik az ágyadba.

Oké, én is nőből vagyok bolond is lennék, és legalább magamnak ne tagadjam le, hogy eszméletlen a pasi, és van e egyáltalán olyan nő akire ne lenne hatással a közelsége? És szerintem ez ennél a pasinál normális is, de ennyi. Vonzódás és semmi több. Ennyi még igazán belefér. Azt viszont bizton állítom, hogy beleszeretni ebbe a férfiba nem fogok. Már a gondolatától is irtózom. Főleg, hogy kezdem megismeri és ugye a tudatában vagyok milyen típusú pasi. Szóval ettől nem félek. Aztán meglátjuk milyen lesz vele dolgozni.

Miközben ezeket a gondolatokat tettem tisztába magamban besétáltam mellé a kellemes vízbe, de tisztes távolba tőle. Ő mégis közelebb jött és felém nyújtotta az egyik pohár pezsgőt.

Elvettem tőle és a medence széléhez dőlve hallgattam az új főnökömet. És vesztemre vagy nem, már holnap kezdek nála. És ráadásul pár nap múlva LA-be kell mennem vele. Addig lesz időm megismerni a cégét, cégeit és beletanulni a dolgokba.

- Ha nem baj akkor nem vesződünk a külön irodával. Jobb szeretném ha a közelemben lennél ha kellesz. Így majd beköltözöl hozzám. Már intézkedtem, hogy reggelre kész legyen minden.

Miközben ezeket mondta, én csak bámultam rá és próbáltam emészteni a hallottakat. Már a közös iroda rosszul hangzik - suttogta egy hang a fejemben.

- Reggelre? Még ilyenkor is dolgoztatod az embereid?

- Ezért vannak fizetve. Ez a dolguk. És megtehetem.

- Szóval? Mit gondolsz?

- Szerintem menni fog - mondtam határozottan, legalábbis igyekeztem.

- Örömmel hallom - mondta miközben ismét azon volt, hogy közelebb jöjjön hozzám.

A kellemes víz közben bársonyosan simogatta a testünk, ő pedig a bámulatos tengerkék szemeivel ejtette rabul a pillantásom.

Így nem is nagyon tűnt fel mennyire is közel van, csak már amikor késő volt és az érintését a víz alatt megéreztem a derekamon. A víz pont tökéletes meleg volt de az érintése nyomán mégis mintha lángra gyúlt volna a víz körülöttünk.

Ejha azt hiszem sokáig tartottad magad ahhoz, hogy te ellenállsz ennek a pasinak - súgta egy hang belőlem de nem igazán tudtam figyelni rá, főleg mikor szinte már Derek karjaiban voltam, a poharaink a medence szélén, ajkaink pedig szinte már csak néhány milliméternyire egymástól.

Bennem pedig ennek hatására csak egy gondolat fogalmazódott meg. Akarom ezt a csókot. Csak egyszer. Kell nekem. Csak hadd ízleljem meg.

Mint nem olyan régen a liftben itt is megrészegített a közelsége, szemének kéksége, karjai a derekam körül és az ajkai amik csak azt mondogatták nekem, hogy : Gyere csókolj . . .  és én is ezt akartam. Egye fene, egyszer hadd gyengüljön el az ember lánya. Egy ilyen pasival megengedett. Csak egyszer - gondoltam majd behunytam a szemem és szinte már ajkaimon éreztem az övét mikor hirtelen nem is tudom talán Sophie hangja visszahozott a valóságba és ellöktem magamtól Dereket. Szerencsére még pont időben mert Sophie és Anthony épp ekkor jötte be.

Az istenit Kiara mi a fenét művelsz? - kérdeztem magamtól mikor ismét a régi, visszafogott lánynak éreztem magam, nem annak akit ez az új külső hozott elő.

- Na miről maradtunk le? - kérdezte Anthony vigyorogva miközben bejöttek mellénk, Derek pedig, hogy csak én lássam rám kacsintott majd visszaúszott mellém a vállam mögötti poharáért.

- Semmiről - mondtam kissé akadozottan, majd szinte egy húzásra lehúztam a pezsgőmet.

Közben pedig azon töprengtem jó öltet volt e ez az egész. Hogy fogok én szinte a nap minden percében ez a pasi mellett lenni? Anyám mibe keveredtem! - gondoltam ekkor még nem is sejtve, hogy mi vár még rám, ránk ezután és, hogy ez csak valaminek a kezdete lesz . . . . . . És nem mellesleg holnap kezdek mint Derek Hampton asszisztense  . . . . .



Hmm és az a bizonyos medence :D :)