Sziasztok! Kissé sokára de annyi minden történt, történik nálam mostanság, hogy azt se tudom hol áll a fejem. De végre kész és itt is. Köszönöm szépen Nektek az előző fejezethez érkezett pipákat örülök, és nagyon jó érzés, hogy tetszett nektek, és a komikat Dórynak,Kittinek és Nócinak. Köszönöm szépen. Ehhez pedig jó olvasást nektek! Régen volt már hajnali 4 sorry ha akad még hiba holnap átfutom még. Pusszi nektek: Angel UI: Később ne lepődjetek meg új dizi is jön. Nem találtam olyat amilyet akartam, de talán ez se lesz rossz :)
4. - Irány az Angyalok városa
~Kiara~
Ahogy rám nézett és a tekintete összefonódott az enyémmel tudtam, hogy nem valami ártatlan dolgokon jár az esze. Noha éppen most volt valami ami nekem segített, hogyha netán bepróbálkozna nemet tudjak mondani.
Mégpedig a korábbi pillanat mikor elment itthonról és Sophie azt mondta, hogy csak kiengedi a gőzt. Na nekem erről megvolt a véleményem miként is tette meg ezt. Kinek, vagy kiknek a társaságában. És ahogy ezek a képek meg is elevenedtek előttem sokat segítettek, hogy ne úgy nézzek rá ahogy ezek nélkül tenném, és hogy ellentudjak állni neki bármire is készül.
- Csak nem rosszul tűröd? - kérdeztem rá mielőtt még észbe kaptam volna, hogy mi is csúszott ki a számon.
- Mit is? - kérdezett rá, de mintha incselkedést hallottam volna a hangjában.
- A visszautasítást.
- Alapjában véve nem. Mert eddig többé kevésbé nem kellett ezzel foglalkoznom.
- Persze. Hiszen, nem akadt még nő aki visszautasított volna téged.
- Ahogy mondod. Te vagy az első. Ami tetszik, de kicsit dühít is. Mert, csak, hogy tudd mindig megkapom amit akarok. És, hogy azért idegesít, mert tudom, hogy te sem vagy közömbös irántam.
- Ne is próbáld tagadni - mondta mikor láthatta rajtam, hogy ellenkezni akarok.
- Oké. Nem tagadom. De ahogy te mondtad, ezzel szinte minden nő így van. Az lenne furcsa, ha én nem így reagálnék nem? És azt is mondtam már neked, hogy én nem leszek a listádat gyarapító nő. Te pedig nem változol meg. Ilyen vagy, így vagy boldog. Szóval ezt ne is firtassuk tovább. Fölösleges. Barátok lehetünk, a főnököm vagy de ennyi.
Miközben ezt végigmondtam, láttam rajta, hogy meglepte az őszinteségem.
- Ahogy gondolod - mondta ajkain egy sunyi mosollyal amire furcsán,kérdőn tekintettem rá de ő csak a szexi csábos mosolyát villantotta felém.
Rögtön tudtam, hogy sumákol valamit, és hogyha látszólag bele is törődik lehet, hogy nem is úgy van az. De inkább nem kérdeztem erre rá, mert akkor ismét elölről kezdtük volna.
Ehelyett egyre közelebb jött felém a jakuzziban és majdnem fújtam egy nagyot miközben azt gondoltam, hogy anyám már megint kezdi.
De szerencséjére vagy az enyémre? Csak a hátam mögötti boros poharamig nyúlt és az üvegért. Ehhez azonban túlságosan is közel kellett jönnie hozzám. Ahogy mögém nyúlt így szinte mintha a karjaiban lettem volna, és kezdett a szívverésem egyre gyorsabb lenni, miközben a tekintetem és a gondolataim próbáltam másfelé terelni.
Persze ő ismét a saját malmára hajtotta a vizet, és persze ki is élvezte a szenvedésem mintha az előbb nem is egyeztünk volna meg ezt illetően semmiben. Tudtam, hogy a mocsokja élvezi, és hogy arra megy ki az egész, hogy igenis adjam meg magam neki. Na de ebből nem eszel - gondoltam magamban és ismét elővettem a képeket amiken elképzeltem, hogy előttem más nőkkel töltötte az estét. Ez segített a felgyorsult szívem is helyre rakni, és hogy semlegesen tudjak nézni rá.
Láttam rajta, hogy ismét nem tetszett neki, hogy semmire se ment a kis cselével. Inkább kiitta a teli töltött poharat és visszább húzódott a helyére. Ekkor lélegeztem fel igazán.
- Jobb ha megyek. Reggel találkozunk.
- Akár maradhatnál is. Nemsokára úgy is itt ér bennünket a hajnal.
- Kösz, de inkább nem. Kissé zsarnok a főnököm és azt hiszem hosszú napom lesz holnap.
- Hmmm lehet, hogy igazad van. Akkor jobba ha pihensz egy kicsit - mért végig persze tetőtől talpig amikor kiszálltam a jakuzziból és közben igyekezett komolyan elmondani az iménti mondatát.
- További jó éjt - mondtam neki miközben magamra vettem a köntösöm és a szobám felé indultam . . . . .
~Derek~
Nemtudom mit gondolhatott Kiara, de miközben olyan közel voltam hozzá valamiért úgy éreztem gondolhatott valamire ami segített, hogy ellenálljon nekem. Lehet, hogy Sophie mondott neki valamit. Nekem már nem is szól az ilyen pillanataimra, ahogy most sem amikor megjöttem és a konyhából sétált a szobájába vissza egy pohár vízzel a kezében.
A pillantásából tudtam, hogy tudja hol voltam. Neki már nem is kellett mondanom. Azt azért díjazom, hogy nem hányja folyton a szememre, hogy mit akarok mindig Hollytól. És, hogy egyáltalán mikor akarok végre megkomolyodni és felhagyni ezzel ahogy ő mondja csapodár élettel.
Erre én csak annyit szoktam felelni neki, és ezt gondoltam most is, ahogy a kimondatlan kérdést láttam a szemében, hogy egyenlőre nem tervezem.
De amiket Kiara mondott részben elgondolkodtattak. El is meséltem Anthonynak akit kora hajnalban felzargattam.
- Most komolyan ezért keltettél fel? Hagyd abba a hülyeségeidet tesó. Nem kellesz a csajnak. Tudom, hogy ez nagy trauma neked, hogy végre akad egy nő aki nem alél el már a látványodtól is de fogadd el.
- Te képes lennél rá? Ha ez a nő lenne állandóan a közeledben és tudnád is, hogy ő is vonzódik hozzád?
- Miért csak nem bevallotta?
- De igen.
- Ejha. Nemsemmi a csaj. És nem ugrottál rá rögtön? - kérdezte utána szinte szóról szóra elmondtam neki amit Kiara nekem adott elő.
- Hát igen. Szar helyzet apám. Nem is csoda, hogy bassza a csőrödet de gondold végig. Ő egy olyan nő akit egy normális férfi hosszú távra akar. És ha jól vettem le ezt a tudtodra is adta. Szóval két választásod marad.
- No halljam te szív ügyek szakértője.
- Vagy megváltozol végre és elfelejted a kis kalandjaid, és egy komoly kapcsolatod lesz ezzel a nővel, a másik pedig, hogy nem és ennyiben hagyod és éled tovább az életed és sorra töröd össze a Manhattani nők szívét.
- Oké. Lássuk csak. Nem töröm össze senki szívét. Akikkel kezdek mind tudják, hogy velem ne kezdjenek ha kapcsolatot akarnak. Már az elején tiszta vizet öntök a pohárba és tudják mit kaphatnak tőlem. A másik pedig ami a változást illeti tesó tudod, hogy arra képtelen vagyok. Nem arra születtem, hogy egy nő mellett cövekeljek le. Nekem az nem menne. Meg se akarom próbálni. Nem akarom megbántani őt, és ha ilyen kapcsolatot kezdenék vele előbb utóbb az lenne a vége. Utálom kimondani de velem ha ilyen kapcsolatot akarna csak rosszul járna.
- Na öcsi már ez is haladás. Máris sokat elért nálad ez a nő azzal, hogy legalább végiggondold a kapcsolat fogalmát köztetek. És a végével sajnos egyet kell értenem. Ha ő ilyen pasit akar, akivel komoly kapcsolata lehet, akkor nem te vagy a jó neki. Ez a szomorú igazság Derek.
- De még milyen szomorú. És ha mással is beérné?
- Mire gondolsz te kaszanova? Nem fogod békén hagyni ugye?
- Bejövök neki. Érzem, amikor a közelében vagyok. Amikor hozzáérek. És ő is tudja szerintem, hogy őrületbe kerget a puszta közelségével ezért nem bírok magammal mikor mellettem van.
- Akkor minek vetted magad mellé? Bolond vagy te Derek. Az agyadra ment a sok pénz és a hatalom.
- Lehet. De kell nekem ez a nő, és teszek még egy próbát LA-ben. Mivel ő is tudja, hogy milyen típusú pasi vagyok, tudom, hogy annyira okos van, hogy nem szeret belém. Viszont ott a vonzalma amit tudom, hogy érez irántam, és miért ne használnánk ezt ki?
- Ó apám. Neked komolyan megártott valami. De te tudod. Bár inkább ne csinálj hülyeséget. Tudod, hogy Sophie megölne ha megbántanád a barátnőjét. Mégis ahogy látom Kiara remélem van annyira okos bár szerintem ezzel nem lesz baj, hogy vigyázzon magára.
- Kösz tesó. Tudtam, hogy számíthatok rád - mondtam talán kicsit szarkasztikusan is, amire ő csak vigyorgott a telefonba. - Inkább aludj tovább. Nekünk melózni kell mennünk.
- Hé figyelj, még annyit, hogy anyáék örülnének ha az LA-i utad után egy hétvégére hazamennénk. Tudod anyu szülinapi partit szervez apának.
- Akkor azt nem hagyhatjuk ki.
- Gondolom a barátnőtök is jön.
- Jól gondolod. Sophie se indulna el nélküle.
- Azért remélem te is hallod miket beszélsz, de kezdesz megijeszteni Derek - mondta nevetve, de ugyanakkor komolyan is noha lehet, hogy csak nekem van túl korán, vagy a kevés alvás miatt de ebből a mondatából semmit sem értettem.
- Ne is törődj vele. Majd ha eljön az ideje elmondom még egyszer, és akkor érteni fogod - mondta Anthony, de inkább elköszöntem tőle mielőtt ismét ilyen okosságok törnek ki belőle.
Utána az órára pillantottam. Egy zuhany még belefért. Martha készített ugyan reggelit, de én csak egy kávét ittam, és amíg Kiara megreggelizett elrendeztem néhány dolgot még az utazásra.
- Mehetünk? - kérdeztem rá a reggeli után, miközben láttam, hogy Dean keres.
Azt hiszem ennél szerencsésebben nem is indulhatna a nap - gondoltam magamban mikor letettem a telefont és visszamentem a nappaliba.
- Mi ez a mosoly? Jó hír? - kérdezte Sophie és Kiara és kíváncsian fordult felém.
- A lehető legjobb. Úgy néz ki hamarosan Indiába megyünk - mondtam mire a lányok csak bámultak rám.
- Tévedés ne essék Kiara és én - hangoltam le Sophiet akinek rögtön felcsillant a szemem.
- Úgy néz ki megkaptuk a munkát amire pályáztam. Egy indiai gazdag pasas építtet egy luxus szállodát.
- Gratulálok tesó. Még ha nem is viszel magaddal.
- Dolgozni megyünk majd Soph. Na jó ott lehetetlenség nem szórakozni is, de ha gondoljátok akkor Anthonyval mielőtt jövünk haza eljöhetnétek.
- Ez szuperül hangzik - éjenzett rögtön Sophie.
- Fantasztikus helyen, a dzsungel és gyönyörű állatok vannak ott. Egy teljesen más ország, és kultúra és nagyon jó hely. Tetszeni fog neked - címeztem ezt már Kiaranak, akin láttam, hogy lelkesíti a gondolat és bevallom engem is. Bár még azt sem tudom, hogy fog alakulni a Los Angelesi út.
- Ha lehet ilyet mondani akkor azt még jobban várom. Csodálatos hely lehet.
- Nemsokára meglátjuk. Csak előtte ezt a projektet indítsuk el. Mi tagadás ennek a hír hallatán azt hiszem változnak a dolgaink is. Mi hamarabb szeretnék elmenni oda. Na de annyira mégsem siethetünk. Szép sorban. De nekünk menni kellene Dean már vár minket.
Ezután fogtunk magunkat, ismét hanyagolva Ryant és én vezettem. Ezúttal a gyűjteményem egy újabb darabját próbáltuk ki egy sportkocsit, ami Kianak az eddiginél még jobban tetszett. Meg kell mondjam ezen csodálkoztam is. Egy olyan nő aki szereti az autókat. De legalább tudom mivel lehet levenni a lábáról. Ezzel biztos.
Ahogy beértünk az irodába Amy már szólt is, hogy ahogy lehet Dean beszélni akar velem. Kiarat addig elküldtem a tervezési osztályra néhány tervért amit el akarunk majd vinni. Addig is mi megbeszéltük amit még kellett a holnapi indulás előtt. Bár Dean most jó ideig LA-ben marad utánunk is, hogy felügyelje az építkezést.
- No és hol a gyönyörű asszisztensed? - kérdezett rá Dean miután átbeszéltük a dolgokat. Már szinte hiányoltam is a kérdést. Hamar körbejárt itt a hír.
Igazság szerint annyira nem tetszett a hangsúly amivel Dean ezt mondta, és az a furcsa tekintet ahogy mondta. Ismerem már őt annyira, hogy tudom ideje figyelmeztetnem. Dean annyi idős mint én, és ő is fiatal kora ellenére az egyik legjobb a szakmájában. Ami a nőkhöz való hozzáállását illeti na ebben különbözik kicsit tőlem. Ő inkább amolyan kapcsolat párti, bár volt az utóbbi időben pár futó viszonya, de ha megtalálja a megfelelő nőt akkor ő képes hosszú ideig kitartani mellette ellentétben velem.
De hirtelen eszembe jutván Kiara, eszem ágában sem volt engedni, hogy rá szemet vessen. Ugyanis éppen nő nélkül van. Bár ha jobban belegondolok és ha magam ellen is beszélek ő inkább Kiarahoz való lenne mint én. De ahogy ebbe jobban belegondoltam már utáltam a gondolatát is. Főleg mikor ehhez a képzeletem képeket is gyártott. Rögtön el is hessegettem őket.
- Ő neked nem téma Dean.
- No? Csak nem magadnak akarod a csajt?
- A húgom barátnője. Szóval tabu, és amolyan barátféle nekem és ami a kérdésed illeti: lehet. Szóval el a kezekkel.
- Oké - egyezett bele rögtön. Voltunk annyira jóban, hogy ennyiből vette a lapot, és nem vadászott az én területemen . És én sem vagyok olyan, hogy engedjem, hogy bárki is szemet vessen már arra akit kinéztem magamnak. Na ez most lehet, hogy szarul hangzott, de nagyjából ez a lényege a dolognak.
- És akárhogy is lesz tudod, hogy a munkát nem keverem az ilyen dolgokkal.
- Ez igaz. Ennyire ismerlek már. Bár nemtudom, ha tényleg olyan gyönyörű mint hallottam akkor, hogy bírod ki mellette a nap minden percében itt az irodában.
- És otthon is - szóltam el magam lehet csöppet ön elelégült mosollyal a képemen, mire Dean csak meresztgette a szemét rám.
- Hogy érted, hogy otthon?
- Úgy, hogy Sophieval együtt nálam lakik.
Erre csak még inkább nézett rám, de válaszolni már nemtudott mert Kiara akkor lépett be.
- A tervek amiket kértél - mosolygott rám, majd pillantott Deanre.
Bemutattam őket egymásnak, Dean pedig ahogy Kiara visszament a helyére .
- Te rohadt mázlista - mondta halkan nekem Dean, majd inkább jobbnak láttam ha visszatérünk a munkához.
- Szóval mikor indulunk reggel?
- 9 kor ha minden igaz. Mi csak pár napot maradunk. Utána jönnöm kell vissza én már intézem is az India munkát.
- Remek. Akkor én addig felügyelem ezt. Ti hol szálltok meg? Gondolom Malibura mentek a házadba.
- Igen. Úgy terveztem. Inkább az mint a szálloda és ott a part. Nem olyan vészes a távolság az építkezéstől. Főleg egy jó kocsival - mondta kicsit megnyomva a mondat végét mire ahogy számítottam Kiara felpillantott a gép elől.
- Csak ha jó kislány leszel - mondta neki egy kacsintás kíséretében.
- Igenis főnök - mosolygott rám és visszafordult a munkájához. Néhány szerződés készített el nekem amiket még tegnap beszéltünk át.
Dean erre csak hol rám hol Kiarara nézett, de nem kérdezett semmit.
- Ha gondolod és kíváncsi vagy mit is építünk LA-ben megvannak a tervek és minden Dean megmutatja neked.
- Persze. Szerintem nagyon jól fog kinézni.
- Jól hangzik. Ha nem probléma.
- Dehogy is. Akkor mehetünk? - fordult Dean Kiara felé és átmentek az ő irodájába. Nem mondom, hogy ennek a gondolata zavart egy kicsit inkább nem gondoltam rá.
Addig ellenőriztem mindent az úttal kapcsolatban. Amy felhívta nekem Richardékat akik az ottani házamra vigyáznak, hogy készítsék elő mert holnap érkezünk már amennyire most lehet. Igaz csak estefelé. Ha megérkezünk LA-be máris egy hosszú nap áll előttünk mert rögtön az építkezésen kezdünk.
Erről jutott eszembe, hogy még összepakolni is kéne. Így még Kiara és Dean a terveket nézegették addig átnéztem az emaileket amiket az Indiai munkával kapcsolatban kaptunk.
A megrendelő nagyjából elmondta mit szeretne, és ha minden igaz Dean már dolgozott is ki terveket az épületre amiket ahogy lehet elő kéne vezetnünk a pasinak, és ha bejön neki akkor miénk a meló. Így valamikor ha hazajöttünk és Dean összedobja a terveket akkor át kell ruccannunk Indiába.
Ahogy erre gondoltam kissé elkalandoztak a gondolataim. A telefon csörgése hozott vissza.
- Az édesanyja keresi - hallottam Amy hangját és kapcsolata is anyámat.
- Fiam. Végre. Alig hallunk felőled. Ha a húgodék nem mesélnek rólad akkor nem is tudjuk mi van veled. Ugye mondta Anthony, hogy hétvégére haza kell jönnötök.
- Igen anya. És sajnálom. Tudod, hogy rengeteg a dolgom. És LA-be utazunk reggel.
- De remélem időben hazajöttök.
- Persze. Ott leszünk hétvégére. Akkor gondolom Sophie azt is mondta, hogy Kiara is jön.
- Igen. És azt is említette, hogy veled dolgozik. Nagyon rendes kislány. Pont olyan hozzád illő lenne fiam. Mikor változol meg végre és maradsz meg egy nő mellett. Ideje lenne édes fiam.
- Ne kezdjük ezt megint anya.
- Rendben kicsim. Hétvégén akkor találkozunk. Jó utat nektek, és vigyázz magadra és a kislányra is.
- Úgy lesz anya, ne aggódj - válaszoltam majd elköszöntem tőle.
Utána pedig rögtön az emlékeztetőm villogott a naptáramban a gépen. Victor. Edzés ma. Már majdnem ki is ment a fejemből.
Átmentem az itteni kis szobámba és átöltöztem melegítőbe és a lift felé indultam. Amy ezúttal is a kelleténél tovább tartotta rajtam a tekintetét. Szegény kislány. Nemtudom, szép nő, de valahogy főleg mióta Kiara itt van mellette senki sem tűnik elég jónak.
Elég Derek. Ne beszélj zöldségeket.
Lementem a földszintre, ahol egy edző terem is volt az épületben. Mindig is szerettem sportolni, kondiban tartani magam, és egy ideje harc művészetet is előnyben részesítettem. Rám is fért egy kis mozgás, kiadni a felesleges energiákat . . . . .
~Kiara~
Dean és a tervek mellett jócskán eltelt az idő, amikorra visszaértem az irodába.
Rendes pasinak tűnik, kedves volt velem. Noha először róla is azt gondoltam mint Derekről, már ami a nők iránti érdeklődését illeti. De mintha ő más lenne. Legalábbis többnyire munkáról beszéltünk, de ahogy mondta az úton LA-be lesz időnk majd társalogni és ismerkedni ha már együtt dolgozunk. És nem meglepő módon, akárcsak Derek ő is a legjobb abban amit csinál. Fantasztikus terveket álmodott meg amiket most megvalósítani repülünk. Ha ezek ilyenek lettek el sem tudom képzelni egy Indiára miket talál ki.
Erre gondolva pedig elfogott az izgatottság. Régen amikor több időm volt olvasni, volt egy kedvenc történetem ami ebben a számomra gyönyörű helyen játszódott és teljesen elvarázsolt. A gondolat pedig még inkább, hogy láthatnám is ezt a helyet - gondoltam magamban útban vissza az iroda felé.
Ahogy eljöttem Amy mellett furcsán mintha végigmért volna. Ha kérdeztem tőle valamit, vagy beszélnünk kellett tette a dolgát de egyébként nem éppen tűnt barátságosnak.
Adriana be is avatott miért. Ő a tervezésen dolgozik, főleg Dean asszisztense.
Fiatal, talán egy két évvel idősebb mint én. Rövid barna hajú, szép nő. És végre nem olyan goromba volt velem mint itt a legtöbb eddig megismert kolléga nő.
- Ennek nagyon egyszerű az oka. Mind a vetélytársat látják benned. Ezért viselkednek így veled. Azt hiszik lehet bármi esélyük is a főnöködnél. Hát nagyot tévednek. Ő sosem keveri a munkát a magánélettel. Bááár.
- Bár mi?
- Mindenki tudja, hogy úgy váltogatja a nőit mint az alsóneműnket mi, és eddig egyetlen alkalmazottjával sem kezdett, de rád teljesen máshogy néz. És ez idegesíti annyira a többieket hidd el. Mindenki látja. Ahogy viselkedik veled, ahogy titokban rád pillant. Ez feltűnt a boszorkányoknak hidd el. De ne is foglalkozz velük. Csak irigykednek - mondta Adriana, és szerencsére ezután visszatértünk a munkára, igaz az iménti mondata adott némi töprengeni valót, de inkább eltettem későbbre és a munkámra figyeltem.
Ahogy visszatértem az irodába Dereket nem láttam sehol pedig Amy szerint itt van. A nevét szólítottam mikor meghallottam a hangját az irodából nyíló ajtó felől.
- Itt vagyok bent - mondta, majd benyitottam az ajtón.
Utólag meggondolva nem kellett volna. Még a levegő is bennem rekedt a látványtól ami elém tárult. Ezt persze ő is látta rajtam, nem hiába pillantott rám a tükörből olyan önelégülten.
- Hát te? Még zuhanyzód is van itt?
- Persze. Bármikor kellhet. Edzeni voltam a földszinten. Utána jól jön. Ha szeretnéd bármikor használhatod - ahogy ezt mondta, volt egy olyan érzésem a zuhanyzóra gondolt. A mosolya is erről árulkodott.
Bár nekem is ez jutott eszembe a látványától. Vizes sötét haja, mely kusza tincsekbe állt össze, izmos mellkasa, és a teste amit csupán egy törölköző takart. Nyeltem egyet a látványra és inkább kimenekültem, és igyekeztem nem mutatni, hogy zavarba hozott a látványa.
Nemsokkal később frissen zuhanyozva, mégis vizes hajjal de végre ismét felöltözve lépett vissza az irodába.
- Van még hely amit nem derítettél fel. Ez a kis öltözős, zuhanyzós rész, de van egy kisebb helység egy kényelmes kanapéval, és egy kis konyhás, kávézós sarok.
- Hát te aztán tudsz élni.
- Ha már egyszer megtehetem. És jó, hogy kéznél vannak. És mi volt Deannel?
- Mindent megnéztem. Nagyon jól és szépen dolgozik. Kíváncsi leszek milyen lesz látni ha kész lesz.
- Az még jobban fog tetszeni. Bár szerintem Indiához képest ez semmi lesz. Arra is van már pár terve az emailek között ha gondolod nézd át. Ahogy tudunk odautazunk és ha véglegesebb tervei lesznek a megrendelőnek is megmutatjuk.
- Már alig várom - vágtam rá, mire ő csak sokat sejtetően elmosolyodott.
- Meddig maradunk ma? - kérdeztem rá - már csak mert össze kéne csomagolnunk is.
- Igen. Én is gondoltam rá. És ha jól láttam Sophie hívott már, szerintem tervei vannak veled. Hívd fel utána meglátjuk - mondta Derek, és rögtön az asztalomon felejtett mobilra pillantottam.
Ahogy ezeket kimondta Derek kicsit el is kapott a pánik, az kéne még csak, hogy olyat lásson amit nem kellene.
- El akar menni vásárolni - mondtam Dereknek amikor befejeztük Sophieval.
- Nem vagy valami lelkes - nézett rám olyan tekintettel mint aki mintha a gondolatimban is olvasni tudna.
Utána nem mondott semmit, csak az asztalához lépett és egy borítékot nyomott a kezembe. Kinyitottam és egy vadonatúj bank kártyát találtam benne egy számla kivonattal amin a rajta levő összeg is látszik. Ahogy ezt megláttam majd kiugrott a szemem.
- Mi ez? - néztem Derekre aki közben leült az igazgatói székébe és komolyan pillantott rám. A nem régi játékosságnak nyoma sem volt a szemében.
- Ez jár neked ha mellettem dolgozol. Hidd el. Fizetés előleg. És meg is fogsz dolgozni érte.
- De ez akkor is . . . . rengeteg pénz. Ez túl sok.
- Megengedhetem magamnak, hogy magas fizetést adjak az alkalmazottaimnak, és az elkövetkezendőkben sok munka is vár ránk szóval ez kijár neked. Ne ellenkezdd inkább menj mert tudod milyen Sophie. Otthon találkozunk. Nemsokára megyek én is.
Úgy mondta ezeket, hogy hiába valónak láttam az ellenkezést így megköszöntem, és összepakoltam a dolgaim, hogy találkozhassak Sophieval.
Már kiléptünk az irodából és Derek elakart kísérni a liftig.
- Tessék vidd a kocsit. Engem majd Ryan hazavisz. - adta nekem Derek a kulcsot én pedig felhúzott szemöldökkel néztem rá mire ő csak felvillantotta a már jól ismert szexi mosolyát.
- Később találkozunk - hajolt közel hozzám, amíg ki nem nyílt a lift ajtaja. Közelebb is mint kellett volna. A pillanat közben mintha a szívem ki akart volna ugrani a helyéről, és mintha megakart volna csókolni. Erre a gondolatra a vészcsengő is megszólalt a fejemben. Mi van? Mit akar? Itt mindenki előtt? Rögtön a félelem is úrrá lett rajtam.
Lehet, hogy nem is magának ennek a gondolata töltött el félelemmel hanem maga a csóké?
De szerencsére, vagy nem? Nem így történt. Csak az arcomra hintett egy talán hosszabb puszit? - is mint kellett volna, közben pedig elvarázsolt a friss, most zuhanyoztam férfias illat
- Később találkozunk - súgta halkan a fülembe, majd kissé kábán léptem a liftbe és szinte megkönnyebültem amikor az ajtó elválasztott bennünket.
Mindegy. Ne is gondolj erre. Felvettem a nem történt semmi maszkom és fogtam Derek szuper kocsiját és elmentem Sophieért. Így a délután további részét vele töltöttem. És hála talán annak a pohár bornak amit egy bárban ittunk meg kissé bátrabban mertem használni a kártyát amit kaptam. A pénzemet. Noha vissza is tartott a tény, hogy jó lenne nem elkölteni mind mert még össze kell szednem az aktuális részletet mikorra esedékes lesz és fizetnem kell.
De talán annyiból végre örülhetek, hogy elég lesz ez a munka és ebből is tudok fizetni. Bár ha félre is akarok tenni, és egyszer majd saját lakást, akkor lehet, hogy nem. Nem lehet mindenre elég. Jól van, addig még van időd, most ne gondolj erre - mondtam magamnak és inkább élveztem a délutánt Sophieval, aki szuper helyekre rángatott el, és olyan ruhákat vetetett velem amiket nemtudom valaha is felmerek e venni, és elvileg ezeket kell vinnem LA-be.
Ahogy hazaértünk jócskán esteledett már. Mire Derek hazaért, hála Sophienak és minden elpakoltam amire szükségem lehet.
- Mit szólnátok egy vacsorának valahol a parkban? - vetette fel Derek aki mára inkább egy szabad estét akart adni Marthanak is, aki a családjával tölti ezt.
- Jó ötlet bátyus - nevetett rá Sophie, majd elmentünk átöltözni és Derek egy nagyon szép, és hangulatos kis étterembe vitt minket a Central parkhoz.
Nagyon jól telt az este, beszélgettünk, nevetgéltünk és én ki is fáradtam egy kicsit így a nap végére így nemsokkal később miután hazaértünk egy zuhany után ágyba is dőltem. . . . .
Másnap reggel korán indult a gépünk. Sophie a kis álomszuszék is korán kelt, hogy elköszönjön tőlünk, majd Ryan kivitt minket a reptérre. Ahol ismét egy meglepetés ért ugyanis nem menetrend szerinti járattal mentünk, hanem Derek Hampton saját repülőjével. Ahogy megláttam csak ámultam. Főleg miután felszálltunk.
A csodás kis gép belseje bézs, fehér színekben pompázott, csupa kényelem és elegancia. Itt is volt minden. Ugyanolyan jól felszerelt mint Derek irodája. Ahogy megmutatta itt is volt egy szoba egy nagy ággyal - amiről inkább nem akartam elképzelni semmit - egy kisebb irodával.
- Üzleti utakra szoktuk használni, vagy ha a családdal megyünk valahová.
- Gyönyörű. Még mindig nehéz hozzászokni ehhez a sok luxushoz.
- Pedig jól áll neked - súgta a fülembe mikor elment mellettem, hogy leüljön a helyére.
Pár perccel később futott be Dean és indultunk is.
Nem volt olyan vészes az út LA-be, én közben kiélveztem ezt a luxust amiben eddig soha nem volt részem, noha még mindig kicsit feszélyez is. De ez evvel jár. Ha az ember lánya egy ilyen férfi mellett dolgozik - gondoltam magamban.
Ahogy leszálltunk a reptéren már vártak ránk. Egy kocsi jött Deanért és elvitte őt a hotelbe, Dereknek és nekem pedig egy Volvo sportosabb nyitott tetejű változata jutott.
- Először lepakolunk a házban utána visszajövünk van időnk a amíg kezdődik az építkezés. Legalább Malibut is - mondta Derek miközben berakta a csomagjaink a kocsi hátuljába és jött kinyitni nekem az ajtót.
Az úton szinte végig csendben voltunk, én inkább a tájat csodáltam. Pedig csak akkor láttam igazán amikor megérkeztünk Derek házához.
Közvetlenül a tengerparton. Ahonnan már a teraszról a partra jutsz le. Csodás kertes résszel. Egyszerűen meseszép.
- De van egy kis gond - mondja Derek miközben befelé mentünk a házba.
Kérdőn pillantottam rá.
- Éppen felújíttattam, és szóltak, hogy még nincs teljesen kész. Legalábbis a szobák. Csak egy háló van kész. A többibe a bútorok se jöttek még meg, így most csak az az egy szoba és nappali van meg.
- És mi ezzel a gond?
- Az, hogy csak egy ágy van. Igaz az jó nagy - mondta Derek miközben előttem ment és ha nem is láttam, de mintha próbálta volna ez a mondandója közben leplezni a vigyorát. Nekem pedig volt egy olyan sejtésem, nem véletlenül jöttünk ezért ide.
Egy ágy. Hahh. Na persze. Inkább alszok majd a földön, vagy a kádban. De egy ágyban vele? Az kizárt . . . . - gondoltam magamban egy nagy sóhaj után nem is sejtve miket tartogat még számomra az angyalok városában tett látogatás . . . .
~Kiara~
Ahogy rám nézett és a tekintete összefonódott az enyémmel tudtam, hogy nem valami ártatlan dolgokon jár az esze. Noha éppen most volt valami ami nekem segített, hogyha netán bepróbálkozna nemet tudjak mondani.
Mégpedig a korábbi pillanat mikor elment itthonról és Sophie azt mondta, hogy csak kiengedi a gőzt. Na nekem erről megvolt a véleményem miként is tette meg ezt. Kinek, vagy kiknek a társaságában. És ahogy ezek a képek meg is elevenedtek előttem sokat segítettek, hogy ne úgy nézzek rá ahogy ezek nélkül tenném, és hogy ellentudjak állni neki bármire is készül.
- Csak nem rosszul tűröd? - kérdeztem rá mielőtt még észbe kaptam volna, hogy mi is csúszott ki a számon.
- Mit is? - kérdezett rá, de mintha incselkedést hallottam volna a hangjában.
- A visszautasítást.
- Alapjában véve nem. Mert eddig többé kevésbé nem kellett ezzel foglalkoznom.
- Persze. Hiszen, nem akadt még nő aki visszautasított volna téged.
- Ahogy mondod. Te vagy az első. Ami tetszik, de kicsit dühít is. Mert, csak, hogy tudd mindig megkapom amit akarok. És, hogy azért idegesít, mert tudom, hogy te sem vagy közömbös irántam.
- Ne is próbáld tagadni - mondta mikor láthatta rajtam, hogy ellenkezni akarok.
- Oké. Nem tagadom. De ahogy te mondtad, ezzel szinte minden nő így van. Az lenne furcsa, ha én nem így reagálnék nem? És azt is mondtam már neked, hogy én nem leszek a listádat gyarapító nő. Te pedig nem változol meg. Ilyen vagy, így vagy boldog. Szóval ezt ne is firtassuk tovább. Fölösleges. Barátok lehetünk, a főnököm vagy de ennyi.
Miközben ezt végigmondtam, láttam rajta, hogy meglepte az őszinteségem.
- Ahogy gondolod - mondta ajkain egy sunyi mosollyal amire furcsán,kérdőn tekintettem rá de ő csak a szexi csábos mosolyát villantotta felém.
Rögtön tudtam, hogy sumákol valamit, és hogyha látszólag bele is törődik lehet, hogy nem is úgy van az. De inkább nem kérdeztem erre rá, mert akkor ismét elölről kezdtük volna.
Ehelyett egyre közelebb jött felém a jakuzziban és majdnem fújtam egy nagyot miközben azt gondoltam, hogy anyám már megint kezdi.
De szerencséjére vagy az enyémre? Csak a hátam mögötti boros poharamig nyúlt és az üvegért. Ehhez azonban túlságosan is közel kellett jönnie hozzám. Ahogy mögém nyúlt így szinte mintha a karjaiban lettem volna, és kezdett a szívverésem egyre gyorsabb lenni, miközben a tekintetem és a gondolataim próbáltam másfelé terelni.
Persze ő ismét a saját malmára hajtotta a vizet, és persze ki is élvezte a szenvedésem mintha az előbb nem is egyeztünk volna meg ezt illetően semmiben. Tudtam, hogy a mocsokja élvezi, és hogy arra megy ki az egész, hogy igenis adjam meg magam neki. Na de ebből nem eszel - gondoltam magamban és ismét elővettem a képeket amiken elképzeltem, hogy előttem más nőkkel töltötte az estét. Ez segített a felgyorsult szívem is helyre rakni, és hogy semlegesen tudjak nézni rá.
Láttam rajta, hogy ismét nem tetszett neki, hogy semmire se ment a kis cselével. Inkább kiitta a teli töltött poharat és visszább húzódott a helyére. Ekkor lélegeztem fel igazán.
- Jobb ha megyek. Reggel találkozunk.
- Akár maradhatnál is. Nemsokára úgy is itt ér bennünket a hajnal.
- Kösz, de inkább nem. Kissé zsarnok a főnököm és azt hiszem hosszú napom lesz holnap.
- Hmmm lehet, hogy igazad van. Akkor jobba ha pihensz egy kicsit - mért végig persze tetőtől talpig amikor kiszálltam a jakuzziból és közben igyekezett komolyan elmondani az iménti mondatát.
- További jó éjt - mondtam neki miközben magamra vettem a köntösöm és a szobám felé indultam . . . . .
~Derek~
Nemtudom mit gondolhatott Kiara, de miközben olyan közel voltam hozzá valamiért úgy éreztem gondolhatott valamire ami segített, hogy ellenálljon nekem. Lehet, hogy Sophie mondott neki valamit. Nekem már nem is szól az ilyen pillanataimra, ahogy most sem amikor megjöttem és a konyhából sétált a szobájába vissza egy pohár vízzel a kezében.
A pillantásából tudtam, hogy tudja hol voltam. Neki már nem is kellett mondanom. Azt azért díjazom, hogy nem hányja folyton a szememre, hogy mit akarok mindig Hollytól. És, hogy egyáltalán mikor akarok végre megkomolyodni és felhagyni ezzel ahogy ő mondja csapodár élettel.
Erre én csak annyit szoktam felelni neki, és ezt gondoltam most is, ahogy a kimondatlan kérdést láttam a szemében, hogy egyenlőre nem tervezem.
De amiket Kiara mondott részben elgondolkodtattak. El is meséltem Anthonynak akit kora hajnalban felzargattam.
- Most komolyan ezért keltettél fel? Hagyd abba a hülyeségeidet tesó. Nem kellesz a csajnak. Tudom, hogy ez nagy trauma neked, hogy végre akad egy nő aki nem alél el már a látványodtól is de fogadd el.
- Te képes lennél rá? Ha ez a nő lenne állandóan a közeledben és tudnád is, hogy ő is vonzódik hozzád?
- Miért csak nem bevallotta?
- De igen.
- Ejha. Nemsemmi a csaj. És nem ugrottál rá rögtön? - kérdezte utána szinte szóról szóra elmondtam neki amit Kiara nekem adott elő.
- Hát igen. Szar helyzet apám. Nem is csoda, hogy bassza a csőrödet de gondold végig. Ő egy olyan nő akit egy normális férfi hosszú távra akar. És ha jól vettem le ezt a tudtodra is adta. Szóval két választásod marad.
- No halljam te szív ügyek szakértője.
- Vagy megváltozol végre és elfelejted a kis kalandjaid, és egy komoly kapcsolatod lesz ezzel a nővel, a másik pedig, hogy nem és ennyiben hagyod és éled tovább az életed és sorra töröd össze a Manhattani nők szívét.
- Oké. Lássuk csak. Nem töröm össze senki szívét. Akikkel kezdek mind tudják, hogy velem ne kezdjenek ha kapcsolatot akarnak. Már az elején tiszta vizet öntök a pohárba és tudják mit kaphatnak tőlem. A másik pedig ami a változást illeti tesó tudod, hogy arra képtelen vagyok. Nem arra születtem, hogy egy nő mellett cövekeljek le. Nekem az nem menne. Meg se akarom próbálni. Nem akarom megbántani őt, és ha ilyen kapcsolatot kezdenék vele előbb utóbb az lenne a vége. Utálom kimondani de velem ha ilyen kapcsolatot akarna csak rosszul járna.
- Na öcsi már ez is haladás. Máris sokat elért nálad ez a nő azzal, hogy legalább végiggondold a kapcsolat fogalmát köztetek. És a végével sajnos egyet kell értenem. Ha ő ilyen pasit akar, akivel komoly kapcsolata lehet, akkor nem te vagy a jó neki. Ez a szomorú igazság Derek.
- De még milyen szomorú. És ha mással is beérné?
- Mire gondolsz te kaszanova? Nem fogod békén hagyni ugye?
- Bejövök neki. Érzem, amikor a közelében vagyok. Amikor hozzáérek. És ő is tudja szerintem, hogy őrületbe kerget a puszta közelségével ezért nem bírok magammal mikor mellettem van.
- Akkor minek vetted magad mellé? Bolond vagy te Derek. Az agyadra ment a sok pénz és a hatalom.
- Lehet. De kell nekem ez a nő, és teszek még egy próbát LA-ben. Mivel ő is tudja, hogy milyen típusú pasi vagyok, tudom, hogy annyira okos van, hogy nem szeret belém. Viszont ott a vonzalma amit tudom, hogy érez irántam, és miért ne használnánk ezt ki?
- Ó apám. Neked komolyan megártott valami. De te tudod. Bár inkább ne csinálj hülyeséget. Tudod, hogy Sophie megölne ha megbántanád a barátnőjét. Mégis ahogy látom Kiara remélem van annyira okos bár szerintem ezzel nem lesz baj, hogy vigyázzon magára.
- Kösz tesó. Tudtam, hogy számíthatok rád - mondtam talán kicsit szarkasztikusan is, amire ő csak vigyorgott a telefonba. - Inkább aludj tovább. Nekünk melózni kell mennünk.
- Hé figyelj, még annyit, hogy anyáék örülnének ha az LA-i utad után egy hétvégére hazamennénk. Tudod anyu szülinapi partit szervez apának.
- Akkor azt nem hagyhatjuk ki.
- Gondolom a barátnőtök is jön.
- Jól gondolod. Sophie se indulna el nélküle.
- Azért remélem te is hallod miket beszélsz, de kezdesz megijeszteni Derek - mondta nevetve, de ugyanakkor komolyan is noha lehet, hogy csak nekem van túl korán, vagy a kevés alvás miatt de ebből a mondatából semmit sem értettem.
- Ne is törődj vele. Majd ha eljön az ideje elmondom még egyszer, és akkor érteni fogod - mondta Anthony, de inkább elköszöntem tőle mielőtt ismét ilyen okosságok törnek ki belőle.
Utána az órára pillantottam. Egy zuhany még belefért. Martha készített ugyan reggelit, de én csak egy kávét ittam, és amíg Kiara megreggelizett elrendeztem néhány dolgot még az utazásra.
- Mehetünk? - kérdeztem rá a reggeli után, miközben láttam, hogy Dean keres.
Azt hiszem ennél szerencsésebben nem is indulhatna a nap - gondoltam magamban mikor letettem a telefont és visszamentem a nappaliba.
- Mi ez a mosoly? Jó hír? - kérdezte Sophie és Kiara és kíváncsian fordult felém.
- A lehető legjobb. Úgy néz ki hamarosan Indiába megyünk - mondtam mire a lányok csak bámultak rám.
- Tévedés ne essék Kiara és én - hangoltam le Sophiet akinek rögtön felcsillant a szemem.
- Úgy néz ki megkaptuk a munkát amire pályáztam. Egy indiai gazdag pasas építtet egy luxus szállodát.
- Gratulálok tesó. Még ha nem is viszel magaddal.
- Dolgozni megyünk majd Soph. Na jó ott lehetetlenség nem szórakozni is, de ha gondoljátok akkor Anthonyval mielőtt jövünk haza eljöhetnétek.
- Ez szuperül hangzik - éjenzett rögtön Sophie.
- Fantasztikus helyen, a dzsungel és gyönyörű állatok vannak ott. Egy teljesen más ország, és kultúra és nagyon jó hely. Tetszeni fog neked - címeztem ezt már Kiaranak, akin láttam, hogy lelkesíti a gondolat és bevallom engem is. Bár még azt sem tudom, hogy fog alakulni a Los Angelesi út.
- Ha lehet ilyet mondani akkor azt még jobban várom. Csodálatos hely lehet.
- Nemsokára meglátjuk. Csak előtte ezt a projektet indítsuk el. Mi tagadás ennek a hír hallatán azt hiszem változnak a dolgaink is. Mi hamarabb szeretnék elmenni oda. Na de annyira mégsem siethetünk. Szép sorban. De nekünk menni kellene Dean már vár minket.
Ezután fogtunk magunkat, ismét hanyagolva Ryant és én vezettem. Ezúttal a gyűjteményem egy újabb darabját próbáltuk ki egy sportkocsit, ami Kianak az eddiginél még jobban tetszett. Meg kell mondjam ezen csodálkoztam is. Egy olyan nő aki szereti az autókat. De legalább tudom mivel lehet levenni a lábáról. Ezzel biztos.
Ahogy beértünk az irodába Amy már szólt is, hogy ahogy lehet Dean beszélni akar velem. Kiarat addig elküldtem a tervezési osztályra néhány tervért amit el akarunk majd vinni. Addig is mi megbeszéltük amit még kellett a holnapi indulás előtt. Bár Dean most jó ideig LA-ben marad utánunk is, hogy felügyelje az építkezést.
- No és hol a gyönyörű asszisztensed? - kérdezett rá Dean miután átbeszéltük a dolgokat. Már szinte hiányoltam is a kérdést. Hamar körbejárt itt a hír.
Igazság szerint annyira nem tetszett a hangsúly amivel Dean ezt mondta, és az a furcsa tekintet ahogy mondta. Ismerem már őt annyira, hogy tudom ideje figyelmeztetnem. Dean annyi idős mint én, és ő is fiatal kora ellenére az egyik legjobb a szakmájában. Ami a nőkhöz való hozzáállását illeti na ebben különbözik kicsit tőlem. Ő inkább amolyan kapcsolat párti, bár volt az utóbbi időben pár futó viszonya, de ha megtalálja a megfelelő nőt akkor ő képes hosszú ideig kitartani mellette ellentétben velem.
De hirtelen eszembe jutván Kiara, eszem ágában sem volt engedni, hogy rá szemet vessen. Ugyanis éppen nő nélkül van. Bár ha jobban belegondolok és ha magam ellen is beszélek ő inkább Kiarahoz való lenne mint én. De ahogy ebbe jobban belegondoltam már utáltam a gondolatát is. Főleg mikor ehhez a képzeletem képeket is gyártott. Rögtön el is hessegettem őket.
- Ő neked nem téma Dean.
- No? Csak nem magadnak akarod a csajt?
- A húgom barátnője. Szóval tabu, és amolyan barátféle nekem és ami a kérdésed illeti: lehet. Szóval el a kezekkel.
- Oké - egyezett bele rögtön. Voltunk annyira jóban, hogy ennyiből vette a lapot, és nem vadászott az én területemen . És én sem vagyok olyan, hogy engedjem, hogy bárki is szemet vessen már arra akit kinéztem magamnak. Na ez most lehet, hogy szarul hangzott, de nagyjából ez a lényege a dolognak.
- És akárhogy is lesz tudod, hogy a munkát nem keverem az ilyen dolgokkal.
- Ez igaz. Ennyire ismerlek már. Bár nemtudom, ha tényleg olyan gyönyörű mint hallottam akkor, hogy bírod ki mellette a nap minden percében itt az irodában.
- És otthon is - szóltam el magam lehet csöppet ön elelégült mosollyal a képemen, mire Dean csak meresztgette a szemét rám.
- Hogy érted, hogy otthon?
- Úgy, hogy Sophieval együtt nálam lakik.
Erre csak még inkább nézett rám, de válaszolni már nemtudott mert Kiara akkor lépett be.
- A tervek amiket kértél - mosolygott rám, majd pillantott Deanre.
Bemutattam őket egymásnak, Dean pedig ahogy Kiara visszament a helyére .
- Te rohadt mázlista - mondta halkan nekem Dean, majd inkább jobbnak láttam ha visszatérünk a munkához.
- Szóval mikor indulunk reggel?
- 9 kor ha minden igaz. Mi csak pár napot maradunk. Utána jönnöm kell vissza én már intézem is az India munkát.
- Remek. Akkor én addig felügyelem ezt. Ti hol szálltok meg? Gondolom Malibura mentek a házadba.
- Igen. Úgy terveztem. Inkább az mint a szálloda és ott a part. Nem olyan vészes a távolság az építkezéstől. Főleg egy jó kocsival - mondta kicsit megnyomva a mondat végét mire ahogy számítottam Kiara felpillantott a gép elől.
- Csak ha jó kislány leszel - mondta neki egy kacsintás kíséretében.
- Igenis főnök - mosolygott rám és visszafordult a munkájához. Néhány szerződés készített el nekem amiket még tegnap beszéltünk át.
Dean erre csak hol rám hol Kiarara nézett, de nem kérdezett semmit.
- Ha gondolod és kíváncsi vagy mit is építünk LA-ben megvannak a tervek és minden Dean megmutatja neked.
- Persze. Szerintem nagyon jól fog kinézni.
- Jól hangzik. Ha nem probléma.
- Dehogy is. Akkor mehetünk? - fordult Dean Kiara felé és átmentek az ő irodájába. Nem mondom, hogy ennek a gondolata zavart egy kicsit inkább nem gondoltam rá.
Addig ellenőriztem mindent az úttal kapcsolatban. Amy felhívta nekem Richardékat akik az ottani házamra vigyáznak, hogy készítsék elő mert holnap érkezünk már amennyire most lehet. Igaz csak estefelé. Ha megérkezünk LA-be máris egy hosszú nap áll előttünk mert rögtön az építkezésen kezdünk.
Erről jutott eszembe, hogy még összepakolni is kéne. Így még Kiara és Dean a terveket nézegették addig átnéztem az emaileket amiket az Indiai munkával kapcsolatban kaptunk.
A megrendelő nagyjából elmondta mit szeretne, és ha minden igaz Dean már dolgozott is ki terveket az épületre amiket ahogy lehet elő kéne vezetnünk a pasinak, és ha bejön neki akkor miénk a meló. Így valamikor ha hazajöttünk és Dean összedobja a terveket akkor át kell ruccannunk Indiába.
Ahogy erre gondoltam kissé elkalandoztak a gondolataim. A telefon csörgése hozott vissza.
- Az édesanyja keresi - hallottam Amy hangját és kapcsolata is anyámat.
- Fiam. Végre. Alig hallunk felőled. Ha a húgodék nem mesélnek rólad akkor nem is tudjuk mi van veled. Ugye mondta Anthony, hogy hétvégére haza kell jönnötök.
- Igen anya. És sajnálom. Tudod, hogy rengeteg a dolgom. És LA-be utazunk reggel.
- De remélem időben hazajöttök.
- Persze. Ott leszünk hétvégére. Akkor gondolom Sophie azt is mondta, hogy Kiara is jön.
- Igen. És azt is említette, hogy veled dolgozik. Nagyon rendes kislány. Pont olyan hozzád illő lenne fiam. Mikor változol meg végre és maradsz meg egy nő mellett. Ideje lenne édes fiam.
- Ne kezdjük ezt megint anya.
- Rendben kicsim. Hétvégén akkor találkozunk. Jó utat nektek, és vigyázz magadra és a kislányra is.
- Úgy lesz anya, ne aggódj - válaszoltam majd elköszöntem tőle.
Utána pedig rögtön az emlékeztetőm villogott a naptáramban a gépen. Victor. Edzés ma. Már majdnem ki is ment a fejemből.
Átmentem az itteni kis szobámba és átöltöztem melegítőbe és a lift felé indultam. Amy ezúttal is a kelleténél tovább tartotta rajtam a tekintetét. Szegény kislány. Nemtudom, szép nő, de valahogy főleg mióta Kiara itt van mellette senki sem tűnik elég jónak.
Elég Derek. Ne beszélj zöldségeket.
Lementem a földszintre, ahol egy edző terem is volt az épületben. Mindig is szerettem sportolni, kondiban tartani magam, és egy ideje harc művészetet is előnyben részesítettem. Rám is fért egy kis mozgás, kiadni a felesleges energiákat . . . . .
~Kiara~
Dean és a tervek mellett jócskán eltelt az idő, amikorra visszaértem az irodába.
Rendes pasinak tűnik, kedves volt velem. Noha először róla is azt gondoltam mint Derekről, már ami a nők iránti érdeklődését illeti. De mintha ő más lenne. Legalábbis többnyire munkáról beszéltünk, de ahogy mondta az úton LA-be lesz időnk majd társalogni és ismerkedni ha már együtt dolgozunk. És nem meglepő módon, akárcsak Derek ő is a legjobb abban amit csinál. Fantasztikus terveket álmodott meg amiket most megvalósítani repülünk. Ha ezek ilyenek lettek el sem tudom képzelni egy Indiára miket talál ki.
Erre gondolva pedig elfogott az izgatottság. Régen amikor több időm volt olvasni, volt egy kedvenc történetem ami ebben a számomra gyönyörű helyen játszódott és teljesen elvarázsolt. A gondolat pedig még inkább, hogy láthatnám is ezt a helyet - gondoltam magamban útban vissza az iroda felé.
Ahogy eljöttem Amy mellett furcsán mintha végigmért volna. Ha kérdeztem tőle valamit, vagy beszélnünk kellett tette a dolgát de egyébként nem éppen tűnt barátságosnak.
Adriana be is avatott miért. Ő a tervezésen dolgozik, főleg Dean asszisztense.
Fiatal, talán egy két évvel idősebb mint én. Rövid barna hajú, szép nő. És végre nem olyan goromba volt velem mint itt a legtöbb eddig megismert kolléga nő.
- Ennek nagyon egyszerű az oka. Mind a vetélytársat látják benned. Ezért viselkednek így veled. Azt hiszik lehet bármi esélyük is a főnöködnél. Hát nagyot tévednek. Ő sosem keveri a munkát a magánélettel. Bááár.
- Bár mi?
- Mindenki tudja, hogy úgy váltogatja a nőit mint az alsóneműnket mi, és eddig egyetlen alkalmazottjával sem kezdett, de rád teljesen máshogy néz. És ez idegesíti annyira a többieket hidd el. Mindenki látja. Ahogy viselkedik veled, ahogy titokban rád pillant. Ez feltűnt a boszorkányoknak hidd el. De ne is foglalkozz velük. Csak irigykednek - mondta Adriana, és szerencsére ezután visszatértünk a munkára, igaz az iménti mondata adott némi töprengeni valót, de inkább eltettem későbbre és a munkámra figyeltem.
Ahogy visszatértem az irodába Dereket nem láttam sehol pedig Amy szerint itt van. A nevét szólítottam mikor meghallottam a hangját az irodából nyíló ajtó felől.
- Itt vagyok bent - mondta, majd benyitottam az ajtón.
Utólag meggondolva nem kellett volna. Még a levegő is bennem rekedt a látványtól ami elém tárult. Ezt persze ő is látta rajtam, nem hiába pillantott rám a tükörből olyan önelégülten.
- Hát te? Még zuhanyzód is van itt?
- Persze. Bármikor kellhet. Edzeni voltam a földszinten. Utána jól jön. Ha szeretnéd bármikor használhatod - ahogy ezt mondta, volt egy olyan érzésem a zuhanyzóra gondolt. A mosolya is erről árulkodott.
Bár nekem is ez jutott eszembe a látványától. Vizes sötét haja, mely kusza tincsekbe állt össze, izmos mellkasa, és a teste amit csupán egy törölköző takart. Nyeltem egyet a látványra és inkább kimenekültem, és igyekeztem nem mutatni, hogy zavarba hozott a látványa.
Nemsokkal később frissen zuhanyozva, mégis vizes hajjal de végre ismét felöltözve lépett vissza az irodába.
- Van még hely amit nem derítettél fel. Ez a kis öltözős, zuhanyzós rész, de van egy kisebb helység egy kényelmes kanapéval, és egy kis konyhás, kávézós sarok.
- Hát te aztán tudsz élni.
- Ha már egyszer megtehetem. És jó, hogy kéznél vannak. És mi volt Deannel?
- Mindent megnéztem. Nagyon jól és szépen dolgozik. Kíváncsi leszek milyen lesz látni ha kész lesz.
- Az még jobban fog tetszeni. Bár szerintem Indiához képest ez semmi lesz. Arra is van már pár terve az emailek között ha gondolod nézd át. Ahogy tudunk odautazunk és ha véglegesebb tervei lesznek a megrendelőnek is megmutatjuk.
- Már alig várom - vágtam rá, mire ő csak sokat sejtetően elmosolyodott.
- Meddig maradunk ma? - kérdeztem rá - már csak mert össze kéne csomagolnunk is.
- Igen. Én is gondoltam rá. És ha jól láttam Sophie hívott már, szerintem tervei vannak veled. Hívd fel utána meglátjuk - mondta Derek, és rögtön az asztalomon felejtett mobilra pillantottam.
Ahogy ezeket kimondta Derek kicsit el is kapott a pánik, az kéne még csak, hogy olyat lásson amit nem kellene.
- El akar menni vásárolni - mondtam Dereknek amikor befejeztük Sophieval.
- Nem vagy valami lelkes - nézett rám olyan tekintettel mint aki mintha a gondolatimban is olvasni tudna.
Utána nem mondott semmit, csak az asztalához lépett és egy borítékot nyomott a kezembe. Kinyitottam és egy vadonatúj bank kártyát találtam benne egy számla kivonattal amin a rajta levő összeg is látszik. Ahogy ezt megláttam majd kiugrott a szemem.
- Mi ez? - néztem Derekre aki közben leült az igazgatói székébe és komolyan pillantott rám. A nem régi játékosságnak nyoma sem volt a szemében.
- Ez jár neked ha mellettem dolgozol. Hidd el. Fizetés előleg. És meg is fogsz dolgozni érte.
- De ez akkor is . . . . rengeteg pénz. Ez túl sok.
- Megengedhetem magamnak, hogy magas fizetést adjak az alkalmazottaimnak, és az elkövetkezendőkben sok munka is vár ránk szóval ez kijár neked. Ne ellenkezdd inkább menj mert tudod milyen Sophie. Otthon találkozunk. Nemsokára megyek én is.
Úgy mondta ezeket, hogy hiába valónak láttam az ellenkezést így megköszöntem, és összepakoltam a dolgaim, hogy találkozhassak Sophieval.
Már kiléptünk az irodából és Derek elakart kísérni a liftig.
- Tessék vidd a kocsit. Engem majd Ryan hazavisz. - adta nekem Derek a kulcsot én pedig felhúzott szemöldökkel néztem rá mire ő csak felvillantotta a már jól ismert szexi mosolyát.
- Később találkozunk - hajolt közel hozzám, amíg ki nem nyílt a lift ajtaja. Közelebb is mint kellett volna. A pillanat közben mintha a szívem ki akart volna ugrani a helyéről, és mintha megakart volna csókolni. Erre a gondolatra a vészcsengő is megszólalt a fejemben. Mi van? Mit akar? Itt mindenki előtt? Rögtön a félelem is úrrá lett rajtam.
Lehet, hogy nem is magának ennek a gondolata töltött el félelemmel hanem maga a csóké?
De szerencsére, vagy nem? Nem így történt. Csak az arcomra hintett egy talán hosszabb puszit? - is mint kellett volna, közben pedig elvarázsolt a friss, most zuhanyoztam férfias illat
- Később találkozunk - súgta halkan a fülembe, majd kissé kábán léptem a liftbe és szinte megkönnyebültem amikor az ajtó elválasztott bennünket.
Mindegy. Ne is gondolj erre. Felvettem a nem történt semmi maszkom és fogtam Derek szuper kocsiját és elmentem Sophieért. Így a délután további részét vele töltöttem. És hála talán annak a pohár bornak amit egy bárban ittunk meg kissé bátrabban mertem használni a kártyát amit kaptam. A pénzemet. Noha vissza is tartott a tény, hogy jó lenne nem elkölteni mind mert még össze kell szednem az aktuális részletet mikorra esedékes lesz és fizetnem kell.
De talán annyiból végre örülhetek, hogy elég lesz ez a munka és ebből is tudok fizetni. Bár ha félre is akarok tenni, és egyszer majd saját lakást, akkor lehet, hogy nem. Nem lehet mindenre elég. Jól van, addig még van időd, most ne gondolj erre - mondtam magamnak és inkább élveztem a délutánt Sophieval, aki szuper helyekre rángatott el, és olyan ruhákat vetetett velem amiket nemtudom valaha is felmerek e venni, és elvileg ezeket kell vinnem LA-be.
Ahogy hazaértünk jócskán esteledett már. Mire Derek hazaért, hála Sophienak és minden elpakoltam amire szükségem lehet.
- Mit szólnátok egy vacsorának valahol a parkban? - vetette fel Derek aki mára inkább egy szabad estét akart adni Marthanak is, aki a családjával tölti ezt.
- Jó ötlet bátyus - nevetett rá Sophie, majd elmentünk átöltözni és Derek egy nagyon szép, és hangulatos kis étterembe vitt minket a Central parkhoz.
Nagyon jól telt az este, beszélgettünk, nevetgéltünk és én ki is fáradtam egy kicsit így a nap végére így nemsokkal később miután hazaértünk egy zuhany után ágyba is dőltem. . . . .
Másnap reggel korán indult a gépünk. Sophie a kis álomszuszék is korán kelt, hogy elköszönjön tőlünk, majd Ryan kivitt minket a reptérre. Ahol ismét egy meglepetés ért ugyanis nem menetrend szerinti járattal mentünk, hanem Derek Hampton saját repülőjével. Ahogy megláttam csak ámultam. Főleg miután felszálltunk.
A csodás kis gép belseje bézs, fehér színekben pompázott, csupa kényelem és elegancia. Itt is volt minden. Ugyanolyan jól felszerelt mint Derek irodája. Ahogy megmutatta itt is volt egy szoba egy nagy ággyal - amiről inkább nem akartam elképzelni semmit - egy kisebb irodával.
- Üzleti utakra szoktuk használni, vagy ha a családdal megyünk valahová.
- Gyönyörű. Még mindig nehéz hozzászokni ehhez a sok luxushoz.
- Pedig jól áll neked - súgta a fülembe mikor elment mellettem, hogy leüljön a helyére.
Pár perccel később futott be Dean és indultunk is.
Nem volt olyan vészes az út LA-be, én közben kiélveztem ezt a luxust amiben eddig soha nem volt részem, noha még mindig kicsit feszélyez is. De ez evvel jár. Ha az ember lánya egy ilyen férfi mellett dolgozik - gondoltam magamban.
Ahogy leszálltunk a reptéren már vártak ránk. Egy kocsi jött Deanért és elvitte őt a hotelbe, Dereknek és nekem pedig egy Volvo sportosabb nyitott tetejű változata jutott.
- Először lepakolunk a házban utána visszajövünk van időnk a amíg kezdődik az építkezés. Legalább Malibut is - mondta Derek miközben berakta a csomagjaink a kocsi hátuljába és jött kinyitni nekem az ajtót.
Az úton szinte végig csendben voltunk, én inkább a tájat csodáltam. Pedig csak akkor láttam igazán amikor megérkeztünk Derek házához.
Közvetlenül a tengerparton. Ahonnan már a teraszról a partra jutsz le. Csodás kertes résszel. Egyszerűen meseszép.
- De van egy kis gond - mondja Derek miközben befelé mentünk a házba.
Kérdőn pillantottam rá.
- Éppen felújíttattam, és szóltak, hogy még nincs teljesen kész. Legalábbis a szobák. Csak egy háló van kész. A többibe a bútorok se jöttek még meg, így most csak az az egy szoba és nappali van meg.
- És mi ezzel a gond?
- Az, hogy csak egy ágy van. Igaz az jó nagy - mondta Derek miközben előttem ment és ha nem is láttam, de mintha próbálta volna ez a mondandója közben leplezni a vigyorát. Nekem pedig volt egy olyan sejtésem, nem véletlenül jöttünk ezért ide.
Egy ágy. Hahh. Na persze. Inkább alszok majd a földön, vagy a kádban. De egy ágyban vele? Az kizárt . . . . - gondoltam magamban egy nagy sóhaj után nem is sejtve miket tartogat még számomra az angyalok városában tett látogatás . . . .
Szia!
VálaszTörlésIsmét egy nagyon jó résszel ajándékoztál meg minket, igazán megérte rá várni! :) Viszont a következőig szerintem csonkig lerágom majd a körmöm XD Kiara és Derek egy ágyban?? Nagyon izgalmasan hangzik. Azért remélem,hogy sem te, sem pedig Derek nem hagyja majd,hogy főhősnőnk a kádban aludjon ;)
Kíváncsian várom a folytatást!
Üdv,
Kitti
Szia!
VálaszTörlésCsak úgy faltam a sorokat. Izgalmas mostanában nem igazán olvastam ehez foghatót ami ennyire lekötött volna :D