3. - Csábítási kísérletek

Sziasztok! Mint írtam végre kész. Valamiért ez nagyon nehéz szülés volt. De még így se mondanám jónak. sőt. Szerintem semmi érdekes nincs benne, de azért hátha nem olyan vészes. Ez amolyan még mindig kis felvezető a továbbiakra. Ennyit a fejezetről. Nektek: Dóra, Tamara Elizabeth A, Lilluci, Nóci és Masakó köszönöm szépen a komikat. Rögtön válaszolok is rájuk, és persze a pipákat. Ehhez pedig jó olvasást. Puszi nektek!



3. - Csábítási kísérletek



 ~Kiara~



 Ezek után adtam csak igazán hálát az égnek amiért Sophieék időben toppantak be. Anthony ezután néha vetett ránk egy egy nem is tudom, érdekes pillantást, mintha méregetne bennünket, főleg az öccsét.

Volt egy olyan érzésem, hogyha én Sophieval beszélem meg ezt és a dolgaimat, akkor Derek pedig Anthonyval. Nem mintha olyan nagyon lenne mit megbeszélniük hiszen semmi nem történt köztünk. Csak majdnem. De itt szerepel a szó amin igencsak nagy a hangsúly. Majdnem.

Nem is szándékozok ezen változtatni, sőt ha lehet elkerülni minden olyan helyzetet amikor akár netán véletlenül ilyen helyzetbe kerülhetnénk.

Ekkor ugrott be a  közös iroda gondolata. És, hogy lehet ez mégsem lesz olyan könnyű?  Talán az miatt mégis van remény, hogy Derek olyan, hogy nála a munka az egyetlen amit ha csinál akkor csak arra figyel és nem keveri a szórakozással. Ha erről van,volt szó igencsak szigorú tud lenni. Ami érthető is hiszen nem hiába New York egyik leggazdagabb embere.

Legalábbis ebben reménykedem és nem lesz nehéz ilyen szempontból mellette dolgozni. de talán a legnagyobb oka, hogy mégis elfogadtam, hogy kell a pénz.

Lassan alkalmas lesz a következő találkozás ahova vinnem kell az újabb részletet és még egy fillér sincs meg belőle. Ez a legnagyobb oka. És hiába is költöztem ide mindig lesznek olyan dolgok amiket sosem tudok magam mögött hagyni és ez is ezek közé tartozik. Többek között.

Meló se volt pár napja amit szintén hiányoltam. Bár most majd nehezebb is lesz összehozni. És ha már a pénznél tartok remélem tudok is majd félretenni, hogy előbb utóbb eltudjak költözni. Akkor nem kell magyarázkodnom majd néha napján miért tűnök el egy egy kis időre.

De elég Kiara, most ne gondolj erre - mondogattam magamnak és inkább kiélveztem az estét ami hála Anthonynak és Sophienak, hogy végre befutottak most már egész jó.

Derek persze rögtön elmondta nekik,miről is volt szó, na a beszélgetés egy egy kis részletét, történését szerencsére nem - gondoltam itt a pillanatra amikor is majdnem olyat tettünk amit nem kellett volna.

- Fiúk azt hiszem nekem ennyi pancsolás elég mára - mondta Sophie kicsit később és pár pohár pezsgő után és a medence lépcsője felé.

- Én is megyek veled - kaptam észhez rögtön mert eszem ágában sem volt a fiúkkal itt maradni.

- Jó éjt lányok -köszöntek a fiúk. Derek pillantása pedig ismét kicsit tovább tartotta fogva a tekintetem mint kellett volna. Így gyorsan ki is iszkoltam a helyiségből és a szobám felé mentem.

- Pihenj le,jó éjt. Holnaptól már dolgozó nő leszel.

- Ettől félek én is - mondtam halkabban de Sophie figyelmét nem kerülte el.

- Ne aggódj Derek feladja majd. Láttam, hogy nézett rád.

Na ettől féltem. Még szerencse, hogy csak úgy mondta, láttam, hogy nézett rád. Nem azt, hogy láttam, hogy néztetek egymásra. Bár biztos ez sem kerülte el a barátnőm figyelmét.

- Majd megunja, és ugyanúgy jönnek mennek nála a nők.

- Ahogy mondod. Hátha egyszer megérem, hogy megváltozik - mondta Sophie, majd mi is elköszöntünk egymástól és aludni mentünk.

A medencézés után vettem egy forró fürdőt, közben pedig megígértem, hogy reggelre kiverem a Derekkel kapcsolatos hülye gondolatokat a fejemből és kizárólag mint a főnököm fogok gondolni rá, és mint akinél lakok, de semmi több.

Jócskán hajnal volt már, ahogy az éjjeli szekrényen lévő órára pillantottam hajnali három körül járt az idő mikor felébredtem. Nem értettem miért csak úgy kipattantak a szemeim és képtelen voltam visszaaludni.

Felkeltem, és kimentem a konyhába inni valamit. Mielőtt visszamentem volna a szobámba Manhattan éjszakai fényei megállítottak. Az üvegfalhoz sétáltam a szinte lábam előtt elterülő város fényeit csodáltam. Teljesen belefeledkezdtem a látványba. Így nem is hallottam, hogy valaki mögém lépett.

- Gyönyörű igaz? - súgta egy mámorító hang a fülembe, miközben egy meleg férfi test simult a hátamhoz.

Ráadásul egy meztelen mellkas. Az Övé. Egy szatén hálóig volt rajtam, vékony spagetti pántos, így éreztem meg, hogy rajta felül semmi nincs. Megfordulni azonban nem akartam. Látni se mert akkor végem lenne.

- Aludnod kéne - mondtam neki kissé akadozott hangon miközben mintha még közelebb lépett volna hozzám mire már csak arra eszméltem fel, hogy ismét ezekbe a veszedelmes karok fogságába kerültem. Ahonnan legszívesebben egyik nő sem menekülne. Nekem mégis azt súgta az agyam józanabbik fele, hogy máris fogjam menekülőre.

Karjai a derekam köré fonódtak miközben a testem remegni kezdett az érintésétől,a közelségétől. Ajkait pedig mint akkor tánc közben ismét a nyakamon éreztem.

Mintha közben a lábam földbe gyökerezett volna, és valami láthatatlan kötél ehhez a férfihoz láncolt volna mert képtelen voltam szabadulni.

Ő pedig még élvezte is, legalábbis erről árulkodott mikor belemosolygott a csókba amit a nyakamra hintett. Na de majd adok én neked. A fene vinné el ezt  a pasit.

Akármennyire is jól esett egy pillanatra mégis elszakadtam tőle. Értetlenül nézett rám, és szerintem azt is hitte, hogy megint leállítom. Csak vissza akartam adni neki ezt, és hogy jobb ha tudja, hogy velem ennél tovább sosem jut.

Így csupán annyira távolodtam el tőle, hogy megfordulhassak és szemből lehessek a karjaiban. Ezúttal én voltam az aki karjaimat a nyaka köré fontam, és mivel szerintem pont nem számított erre a lépésemre kiélvezhettem a meglepődött tekintetét is. Majd egyre közelebb hajoltam az ajkaihoz mikorra szinte már éreztem a leheletét és ajkainak érintését a sajátjaimon.

De ezúttal nálam volt a pont. Ne hogy már csak ő legyen az aki mindig nyertesként kerül ki egy egy helyzetből. Így mikorra ő már biztosra vette, hogy megcsókolom - igaz nem mondom azt, hogy nem volt pokolian nagy a kísértés, de visszatudtam fogni magam - elhajoltam tőle és a nyakába csókoltam. Hosszabban is mint kellett és közben éreztem magamon kissé erősödő ölelését. Majd egy halk - jó éjszakát - súgtam a fülébe és villantva egy mosolyt felé kibontakoztam a karjaiból és a szobám felé sétáltam . . . . . . . .





~Derek~



 Miután ez a lehetetlen nő személy így elbánt velem, igaz most neki jár a pont nem igen tudtam elaludni.

Jócskán hajnalodott már mire álom jött a szememre és nemsokkal később már ébredni is kellett. Rögtön kávéval kezdtem a reggelt, nemsokkal később pedig frissen és üdén ült le mellém a pulthoz a konyhában Kiara. Nem mellesleg gyönyörűen.

Mint egy igaz gazdag üzlet asszony. És meg kell mondjam nagyon jól állt neki. Pár falat gyümölcsöt evett reggelire, ha ezt lehet annak nevezni, egy kávéval egybekötve utána pedig kérdőn pillantott rám.

- Ha gondolod indulhatunk - pillantottam az órámra ami lassan fél nyolc körül járt.

- Hozom a táskám és mehetünk - állt fel és eltűnt a folyosón a szobája felé.

Sophie ilyenkor még jócskán aludt, de Kiara hagyott egy cetlit nála, hogy esetleg ha addig előbújik akkor ebédeljenek együtt.

- Gondolom a munka mániás főnököm megengedi az ebédet - pillantott rám fél szemmel miközben az üzenetet írta.

- Talán - mondtam oda neki kissé kimértebben amire ő csak egy édes mosolyt ejtett meg.

Ryan már készen állt, de ma én akartam vezetni. Lehet, hogy furcsállotta mert szinte mindig ő vezet, ritkán viszem én el akármelyik kocsit is, lehet, hogy ez már csak a megszokás is, de most ehhez volt kedvem. Eszem ágában se volt arra gondolni, hogy ehhez Kiaranak bármi köze is van, és annak, hogy kettesben akarok lenni vele.

Lifttel mentünk le a parkolóba a külön nekem a lakáshoz tartozó részhez ahol Kiara ismét csak ámult.

- Ez mind a tiéd? És nem is te vezeted őket? Vétek ilyen kocsikat tartani, ha hozzájuk sem nyúlsz.

- Na csak nem kedved lenne valamelyikhez?  - pillantottam kérdőn rá miközben végig simított a Volvo elején és csodálattal nézett végig rajta.

- De csak ha jó kislány leszel - léptem a háta mögé és ezt már a fülébe súgva mondtam neki majd a kulcsot a kezébe adtam.

- Komolyan?

- De egy karcolást se rá! - mondtam ismét elővéve a szigorúbb arcom, amin ő szinte mindig átlát és helyette, hogy komolyan venné inkább egy mosolyt küld felém.

Azért ő is tudja mivel lehet egy pasit levenni a lábáról.

Így indultunk el dolgozni az irodába, hogy ő vezetett és ahogy láttam rajta, nagyon élvezte. Bár ha  New Yorki forgalmat nézzük nem éppen a legjobb hely, hogy kipróbáljon egy ilyen kocsit.

- Ha szeretnél elmegyünk valahova ha visszajöttünk LA-ből és rendesen kipróbálhatod.

- Meglátjuk. Meddig maradunk ott?

- Csak pár napot. És korábban is kell mennem. Már holnapután indulunk. Addig lesz időd körülbelül megismerni a céget és mindent megtudni amit kell. Itt New Yorkban van a székhelye az építési cégemnek, de ide jelent nekem a többi cég igazgatója is. Én csak ez vezetem. És most éppen egy elég nagy beruházásba fogtunk LA-ben. Egy luxus lakásokkal teli torony házat építünk. Ezért megyünk. Jönnek még a mérnökön és hasonló kollégák akik felügyelik magát az építkezést.

- Ha ennyi céged van miért pont ezt vezeted te?

- A szakmám építész mérnök. De a jogi dolgokhoz is értek. És mindig is ez vonzott jobban. A többire meg megvannak az embereim, nekem csak jelentenek és persze ellenőrzöm is a dolgokat, de ehhez is van segítségem.

- Jó lehet ennyi mindenhez érteni és ennyi mindennel foglalkozni, de gondolom fárasztó is.

- Néha az, de megéri.

Útközben hasonló dogokról beszélgettünk míg meg nem érkeztünk. Ahogy volt időm közben őt nézni láttam, hogy nagyon élvezte. Mi tagadás jól áll neki a gazdagság. Nem is tudnám Kiarat másként elképzelni. Mégis ahogy Sophietól hallottam róla, mivel ők már régóta barátnők nem volt könnyű élete eddig. De új élet, új város, új munka most majd megváltozik az élete. És ki tudja talán  . . . . .  Na jó ezt most hagyd abba - mondtam magamnak és ahogy beértünk a céghez igyekeztem visszaölteni a komoly, üzletember arcot. Ami mi tagadás ez a nő mellett nem mindig könnyű.

Nem is értem néha mi van velem ha a közelemben van. De ne is agyalj ezen - mondtam magamnak miközben szerencséjére zökkenő mentesen parkolta le a kocsit Kiara. Én pedig igyekeztem úriember lenni és kisegítettem a kocsiból. Majd a parkoló liftje felé tartottunk ami egyenesen az épület legfelső szintjére vitt fel ahol az irodám volt és ahonnan mindent irányítok.

Kiara itt is mindent alaposan körbeszemlélt. Jót mosolyogtam ezen, de nem is mondtam semmit. Ha mellettem dolgozik majd hozzászokik ehhez. A fizetésre sem lehet panasza majd mindene meglesz amit megakar szerezni. Majd én gondoskodom róla.

Ahogy ezek a gondolatok végigsuhantak bennem mint a lift felfelé furcsán éreztem magam, hogy ilyesféle gondolatok kavarognak bennem.

Miért is érdekel ez ennyire? Miért foglalkoznék ezzel a lánnyal? Miért akarok mindent megadni neki? Talán mert nekem mindenem megvan és mert megtehetem?  - a kérdések csak jöttek de választ magamban nem igen találtam.

Mindegy is. Most félreteszem ezt és inkább a munkára koncentrálunk. Utána jöhet a többi. Miközben ezeket kigondoltam és kimondtam - persze csak magamban - nem is sejtettem, hogy mi vár rám az elkövetkezendő napokban . . . . .





~Kiara~





Derek az út végére igencsak szótlan lett. Ahogy a lift felfelé suhant velünk, akkor is végig szótlan volt, és nagyon a gondolataiba merült. Így hasonlóan tettem én is.

Néztem ezt a gazdagságot ami mindenfelől körülvett, és képtelen voltam elhinni, hogy akad akiknek minden megadatik, és olyan természetes akár a levegő vétel, míg másoknak pont az ellenkezője jut.

Ezekre gondolva eszembe jutott a gyermekkorom és az eddigi életem. Hogy mi mindent kellett megtennem, hogy ide eljussak. És hogy közel sincs vége. De talán ezzel a munkával esélyt kapok, hogy egyszer minden adósságom rendezzem és tényleg teljes mértékben megszabadulhassak a múltamtól.

- Itt is vagyunk - zökkentett ki Derek hangja a gondolataimból és a lift csengése.

Kezét a derekamra téve vezetett ki a liftből és ismét csak ámultam.

Egy csodaszép előcsarnokba értünk ahol többnyire a fehér - szürke színek érvényesültek. A padló csupa márvány, egy gyönyörű asztal, friss virágokkal és ha egy kicsit elfordultunk rögtön az irodák felé mehettünk.

- Csak az én irodám, és a konferencia terem van ezen az emeleten. Meg egy kis magán rész nekem - mondta Derek miközben elindult mellettem és mutogatta a dolgokat.

Ahogy az ő irodája felé sétáltunk, nem messze az ő vagyis már a mi ajtónktól egy íróasztal állt ahol egy barna szépség már fürgén dolgozott. Ez amolyan recepciós pult volt inkább.

Derek be is mutatott Amynek akit jól tippeltem és ő a recepciós. Szimpatikus nő volt, és hasonló korúnak tippeltem mint én. Amolyan gyönyörű modell alkat, aki ha meglát az ember - én legalábbis így voltam vele - rögtön azt gondolja mit keres itt? Inkább egy kifutón kéne lennie mint itt egy irodában töltenie az idejét.

Nemsokkal később ahogy Derek bemutatott neki rögtön rá is jöttem mit keres itt. Elég volt látni a mosolyát, amilyen szemekkel Derekre nézett. Mintha maga az Istent látná. Ennyi elég is volt nekem és tudtam miért van itt.

Közben pedig elmosolyodtam erre a gondolatra, és felötlött bennem a kérdés, hogy vajon a kis csaj már megvolt e neki?

- Mi ez a mosoly? - súgott a fülembe ahogy tovább mentünk az iroda felé.

- Nem fontos - feleltem mosolyogva, közben pedig már csak azért is hátra vetettem egy gyors pillantást Amyre akinek rendesen elkerekedett a szeme, amikor meglátta ilyen közel hozzám Dereket aki a fülembe súgott közben pedig ismét a derekamra tette a mancsát.

- Lena ő itt az új személyi asszisztensem Kiara Brightmore - mutatott be Derek egy újabb alkalmazottjának ezúttal egy szőkének. Szintén hasonló külsővel mit Amy.

Bármibe mernék fogadni, hogy itt egyetlen egy 27 évesnél idősebb nő sem dolgozik neki. Valahogy sejtem is ennek az okát.

Lena is elsőre kedvesnek tűnt, vagy legalábbis Dereknek ezt a látszatot próbálta mutatni, de elég volt látnom hogy nézett végig rajtam és milyen pillantásokat lövellt felém amikor Derek hátat fordított neki és hozzám beszélt.

Épp, hogy betettem ide a lábam és mintha máris én lennék a köz ellenség. Anyám hová kerültem? Csak mert ez a pasi mellett kell dolgoznom. Így ezek után kezdek kételkedni benne, hogy  jól döntöttem és elfogadtam ezt a melót. Valamiért van egy olyan érzésem nem lesz könnyű dolgom itt. Hihetetlen, de már nem az miatt izgulok, hogy a munka nem fog menni, hanem, hogy ezekkel a nő személyekkel, hogy fogok kijönni akik már most mintha valamiféle ellenségként tekintetének rám aki elakarja venni tőlük az ő istenüket.

Ha így folytatom azt hiszem hamar fel kell világosítsam őket, hogy nyugodtan megtarthatják. Vagy inkább futhatnak és csorgathatják tovább utána  a  nyálukat mert én nem teszem. Vagyis igyekszem - tette hozzá egy gonosz ki hang a fejemben.

- Az egész épület a tiéd?

- Igen. Innen irányítok mindent. Ide kapom a jelentések és itt tartjuk a gyűléseket a többi cégről. És innen irányítom az építkezési céget. Itt vannak a mérnökök, az ügyvédjeink és a többi szakemberem irodája.

- És itt is a mi irodánk - mutatott egy ajtó felé Derek, ahová megmondom kicsit féltem belépni. Megmagyarázni nemtudnám miért.

- Minden kész van ahogy kértem? - fordult Derek Lena felé.

- Természetesen uram. Ma kora reggel fejeztek be mindent.

- Helyes. Köszönöm Lena - villantott Derek egy mosolyt a nő felé. Na nem csoda, hogy ennyire kész vannak ettől a pasitól. Minden nőt levesz a lábáról maga körül.

- Uram, előkészítsek mindent az utazásra?

- Majd Kiara elintézi. Velem jön Los Angelesbe!  - ahogy ezt Derek kimondta akadt csak el igazán a kis Lena szava. Csak pislogott és persze helyeselt és igyekezett mosolyt erőltetni magára. Van egy olyan érzésem vannak itt páran akik szeretnének a helyemben lenni.

Mielőtt mégis beléptünk volna az irodába Derek utasításokkal és így sem kevés feladattal látta el Lenat az elkövetkezendő két napra.

- Ja és szóljon a pilótának is legyen szíves, hogy mikor indulunk.

- Igen uram - jött a válasz rögtön és visszatért Lena a munkájához, Derek pedig ismét a derekamra téve a kezét vezetett be az irodájába.

Ma azt hiszem az ámulás napja van nálam.

Ahogy beléptünk a hatalmas irodába Derek rögtön be is csukta mögöttünk az ajtót. Én pedig körbenéztem. Ahogy mondta Lena is ma reggel fejezték be a munkát itt, de mintha semmit sem csináltak volna olyan rend volt. Sehol még egy porszem se. Bár fogalmam sincs, hogy nézett ki előtte.

Az ajtó fala teljesen sötét ellentétben az íróasztalok mögötti fallal ahol csodás kilátás nyílik Manhattanra. Szinte a lábaink előtt hever.

Az én asztalom az övé mellett volt nemsokkal . Igaz ő háttal ült a kilátásnak, vesztemre én pedig pont szemben. És nemcsak Manhattan látképét csodálhattam hanem így Dereket is.

Ahogy a csupa üvegfal elé sétáltam és lenéztem a rohanó városra Derek mögém lopakodott. Ugyanis legközelebb a hangját igencsak közel a fülem mellől hallottam. Az volt a szerencséje, vagy inkább nekem, hogy nem ért hozzám.

- Most már elárulod mire gondoltál amikor elmosolyodtál odakint? - tette fel a kérdést.

- A sok kíváncsiság ért a szépségednek -  válaszoltam neki lazán, vagy legalábbis igyekeztem nem mutatni, hogy bármilyen hatással is lenne rám a közelsége.

- Az enyémnek nem fog. Szóval?

- Csak arra, hogy az összes csaj akiket eddig láttam nyilván megvolt már neked. Majd elolvadnak, ahogy meglátnak téged. Nekem pedig van egy olyan érzésem nem éppen fogok jól kijönni velük.

- Oké. Akkor kezdjük az elején - mondta majd végre ellépett a hátam mögül és mint egy igazgató egyenlőre komoly arc kifejezéssel foglalt helyet a bőr székében majd így fordult felém.

- Először is egyikőjük sem volt meg. Alkalmazottakkal nem kezdek. Az csak bonyolítaná a dolgokat. Na nem mintha nem szeretnék néha egy kis bonyodalmat. Anélkül túlságosan unalmas is lenne az élet. Visszatérve rájuk egyikkel sem feküdtem le.

- Akkor ezért néznek így rád.

- Hát hiába. Az pedig, ahogy rám néznek nem tehetek róla, hogy ilyen reakciót váltok ki a nőkből.

- Igen. Persze. De szerencsére akad aki ellentud állni a hihetetlen vonzerődnek.

- Ó igen? Mutass egy olyan nőt - pillant rám a szív döglesztő mosolyával és kihívással a tekintetében.

- Ja ha magadra célzol ne akarj hazudni magadnak se nekem. Szerintem te is tudod,hogy igenis hatással vagyok rád. Ahogy te is rám.

- Szerintem ezt már megbeszéltük. Így ejtsük is a dolgot, és inkább ha azt akarod, hogy itt dolgozzak tartod magad ahhoz. - Erre nem felelt csak sokat sejtetően nézett rám.

- Ami pedig azt illeti, hogy nem fognak rendesen bánni veled lehet, hogy igazad van. Tetszel nekem, és azt hiszem ez a szemükben hatalmas bűn. Mert veled szemben egyikük sem keltette fel soha az érdeklődésem. De ez legyen az ő dolguk. Ha gondod akad velük szólj nekem és lerendezem. A többi nem tartozik senki másra csak ránk.

- Nincs olyan, hogy ránk.

- Majd meglátjuk - mondta ezt halkan, de inkább elengedtem a fülem mellett mert nem akartam még inkább belemerülni ebbe, szerettem kerülni akartam ezt a témát.

- Inkább térjünk át a munkára. Ezért vagyunk itt.

- Nocsak. Még a végén te leszel az én főnököm - nevetett rajtam.

Miután kimulatta magát én is elfoglaltam az asztalom és birtokba vehettem a kis birodalmam. Nem éppen laza délelőtt elé néztünk.

Derek végig mellettem volt, de hála az égnek ha munkáról van szó akkor - legalábbis legtöbb esetben  - csak arra koncentrál. Így egész délelőtt a cégével ismerkedtem. Először ezzel a fő építő ipari céggel, ami többnyire gazdag, és tehetős embereknek épít, de olykor állami megbízatásokat is vállal.

- A többi cégről is ejtünk pár szót, de ha azzal kapcsolatban akad valami azt Lena intézi. A te dolgod ez a cég lesz, elég ha erről tudsz minden.

- Oké. - válaszoltam, majd folytatta a magyarázást és lassan járt már délután kettő körül mire lassan a mai lecke egy része lement. Még jó, hogy gyorsan tanulok.

- Kissé elszakadt az idő. Egy ebéd? Hátha Sophie már magához tért - javasolta Derek.

- Jól hangzik - mosolyogtam rá, majd míg ő elrakott pár papírt én felhívtam  a barátnőmet. Derek közben mondta, hogy hol ebédeljük oda hívjam Sophiet. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva ott találkozunk.

Ahogy kiléptünk Derek irodájából Lena asztalánál találtuk Amyt is. Nagyon pusmogtak valamiről, és mikor kiléptünk rögtön el is hallgattak és felvették a báj mosolyukat. Volt egy olyan sejtésem miről volt szó, de nem szóltam Dereknek semmit. Csak remélem, hogy nem lesz pletyka tárgya, hogy is kerültem is, és hasonló dolgok.

Derek őket is elengedte ebéd szünetre és mi is a lift felé indultunk.

Még halló távolságon belül voltunk mikor Derek megszólalt és felém lobogtatta a Volvo kulcsait. A mocsok. Tudta, hogy úgysem mondok nemet rá. Egyszerűen fantasztikus volt egy ilyen autót vezetni.

- Csak ha vigyázol rá. Akkor vezetheted.

- Vigyázz még a végén hozzászokok. Inkább lehet, hogy sofőrnek kellett volna melléd jönnöm nem asszisztensnek.

- Ötvözhetjük a kettőt - vágta rá rögtön én pedig csak rámosolyogtam válaszul majd ahogy leértünk a parkolóba birtokba vettem ezt a szépséget és ebédelni indultunk.

Ami kicsit talán el is húzódott és volt majdnem négy óra vagy később is mikor visszaértünk az irodába. Várt még egy kis tanulnivaló rám de Sophie igencsak kíváncsi kedvében volt a mai ebédnél.

Ahogy visszaértünk az irodába ismét előbújt a munka mániás Derek. De jó olt ilyennek is látni őt. És csodáltam is amiért ilyen fiatalon ennyire vitte. Mindene megvan, sikeres üzletember, vállalkozó és mindent tökéletesen csinál.

- Nagyon jó diák vagy. És Sophie mondta, hogy valami hasonló dolgot is tanultál.

- Igen. És ehhez nem is kell nagy ész. Remélem jól fogom csinálni.

- Ebben biztos vagyok - biztatott Derek mikor végeztünk. Ekkorra már teljesen profi voltam ami a cégét illeti és így is éreztem magam.

- Holnap pedig az új projektet nézzük át és, hogy mi is lesz Los Angelesben. Összeegyezteted a találkozóimat, amikre szeretném ha elkísérnél. És ha kezdik az építkezést meg is nézheted ha gondolod. Lehet, hogy néha majd személyen is rá kell nézzünk a dolgokra és többször oda kell mennünk. Szeretem ha mindig tudom, hogy állnak a dolgaim.

- Persze rendben.

- Lenanak mást adtam ki, mielőtt megyünk egyeztetnél a pilótával, hogy mikor indulunk holnapután? A számát megtalálod a gépen - adta ki az utasítást a főnök míg ő maga is elintézett pár telefont.

- Kész is. Csak mi megyünk?

- A csapat része már ott van. A fő építészünk jön csak velünk akinek a tervei alapján épül az épület. Fantasztikus szakember, holnap őt is megismerheted.

- Oké.

- Akkor ennyi már. Azt hiszem kijár nekünk egy kis pihenés. Sophie üzent közben, hogy a vacsora kész otthon.

- Jól hangzik. Kissé megéheztem.

- Akkor menjünk - álltunk fel mind a ketten.

Rendbe raktuk az irodát  és elindultunk a lift felé. Derek Lenat is elengedte haza, de ő még pakolászta a dolgait és utánunk bezárta az irodákat.

- Milyen volt az első nap? - kérdezte Derek ahogy becsukódott mögöttünk a lift ajtaja és ismét túl szűknek, kicsinek éreztem itt a helyet.

Válaszolni nem volt időm mert  mobilom megszólalt. Rögtön görcsbe ugrott a gyomrom. Akkor főleg akkor megláttam a számot és azt aki keres. Ki is nyomtam és a készülék elhallgatott.

- Nyugodtan válaszolhattál volna - hallottam szinte a hátam mögül Derek hangját.

- Nem volt fontos - vágtam rá és szerencsére nem is kérdezett ezzel kapcsolatban többet.

Majd ha egyedül leszek visszahívom.

Ezek után igyekeztem másra gondolni. Beugrott az iménti pillanat. Derek hangja, ami nem mellőlem hanem a hátam mögül szólt. Mi a fenéért szeret ez a pasi mögöttem lenni? - ötlött fel bennem a kérdés, de tovább nem jutottam mert a válasz - hála Derek lélegzetének amit szinte a nyakamon éreztem - bennem rekedt.

A térdem ismét elgyengült, és megremegtem a hirtelen közelségétől és gondolkodni sem tudtam. Az agyam ilyenkor mintha ki akarná zárni a világot.

- Egész nap alig bírtam ki így melletted. Teljesen megőrjített az illatod. A közelséged - súgta a fülembe és bármennyire nem akartam képtelen voltam úgy tenni mintha nem hatnának rám a szavai. Átkoztam már most ezeket a lifteket. És közben - már amennyire az agyam használható volt ebben a pillanatban - megfogadtam, hogy legközelebb nem érdekel, hogy a legfelső szinten vagyunk inkább lépcsőn megyek le.

Vagy még jobb lenne ha Derek venné a lapot és nem kísértene a közelségével. Akkor talán még örülhetnék is ezeknek a perceknek, ha olyan nő lennék akit érdekelnek az egy éjszakás kalandok.

Erre a gondolatra eszembe jutott valami.

Elég Kiara. Ne gondolj ilyesmire - figyelmeztetett egy belső hang, majd ezután nem is tudtam másra gondolni mintha a derekamat magához szorító karokra, ajkakra amik a nyakamon siklottak ezzel az első sóhajokat kiszakítva belőlem.

Elkövettem ezután azt a hibát, talán nem is az elsőt, hogy erőtlenül dőltem hátra a karjaiban ő pedig mintha belemosolygott volna a nyakamba miközben tovább csókolta. Mindig eltalálja melyik az a pont, hely a testemet amit ha megérint megőrjít vele.

Akartam is meg nem is. Az agyam józanabbik része azt kiáltotta, hogy most rögtön szakadjak el tőle, de egy nem is tudom pontosan melyik részem ki akartam élvezni a pillanatot.

Ami segített rajtam, és kijózanított egy kép volt ami Lenaról és Amyről ugrott be. Ez segített eszembe juttatni mire is kellenék ennek a pasinak. Sikerült észhez térnem és kiszakítottam magam a karjaiból és közelebb menekültem az ajtóhoz ami szerencsére pont akkor nyílt ki a parkolóban.

Vettem pár mély levegőt, és próbáltam rendezni a vonásaim. Derek szerencsére egy szót sem szólt. A tekintete vágyat tükrözött felém, elszántságot. De mire is? Arra, hogy meg akar kapni? Egy éjszakára? Hogy utána olyan legyek mint Lenáék? Na azt már nem.

Egy haragos, dühös pillantást vetettem felé. Nem is szóltam semmi míg beszálltunk a kocsiba sőt utána sem. Ezúttal ő vezetett. Szótlanul tettük meg az utat hazáig. Jobb is így. Közben viszont millió gondolat kavargott a fejemben. Kételkedni kezdtem benne, hogy jó ötlet volt ez a munka nála. Miközben ezen és még sok máson járt az agyam, néha megkockáztattam egy lopott pillantást felé.

Mereven, már már szigorúan nézett az előttünk álló útra és nem szólt egy szót sem. Lehet, hogy most talán végre veszi a lapot, és felfogja, hogy nálam ennél többet sosem ér el és kap meg. Sőt már ennyit sem kellene - dorgáltam meg magam.

Miközben ezen merengtem nem is sejtettem mekkorát tévedek.  . . . .



Hazaérve ő és én is a szobánk felé mentünk.

- Mi történt? Olyan furcsák vagytok?

- Semmi - válaszoltam Sophienak vacsora után ami szinte ismét csendben telt csak Sophie beszélt leginkább.

- Ugyan, nekem ne akard beadni ezt. Rád mozdult ugye? - kérdezte rögtön mire én nem válaszoltam, inkább a borom nézegettem a pohárban néha vetve egy egy pillantást a fényben úszó Manhattanre.

- Tudtam. Ne is törődj vele. Nem szokott hozzá, hogy bármelyik nő is nemet mondjon neki. Reggelre túl lesz rajta. - tette hozzá Sophie és inkább tovább beszélgettünk és bort iszogattunk és igyekeztem ezt elfelejteni.

Később moziztunk egy kicsit a média szobában ami konkrétan mint egy mozi úgy nézett ki. De előtte mielőtt bementünk volna még mikor a nappaliban voltunk Derek viharzott el. De szó szerint. Egy szót sem szólt nekünk. Fogta a kulcsait és odaszólt Marthanak, hogy nemtudja mikor jön haza.

Sophie erre csak megvonta a vállát és így szólt.

- Biztos kiengedi a gőzt - mondta, de inkább nem akartam tudni mit is takar ez a gőz kiengedés nála. Biztos máshol keresi azt amit tőlem nem kapott meg - ötlött fel bennem a gondolat, de inkább el is hessegettem mint ahogy a szél a felhőket fújja el.

Ezután egy csajos estét töltöttünk Sophieval és egy csöpögős film társaságában. Nem volt még olyan késő - bár attól függ honnan nézzük a hajnali egy órát - mikor aludni mentem. Vagyis csak próbálkoztam vele, de nem igen jött álom a szememre. Annyi minden kavargott bennem.

Derek. Ami a liftben történt, és a viselkedése utána, a munka, az, hogy itt lakok, a telefon hívás. Erről hirtelen eszembe jutott, hogy nem hívtam vissza. Mindegy is. Ha akar valamit majd úgy is keres még - gondoltam és igyekeztem kitisztítani a fejem, hogy eltudjak aludni.

Nem sikerült. Forgolódtam, és sehogy se akart álom jönni a szememre. Hajnali fél 4 körül feladtam. Odakint még sötét volt mikor kikeltem az ágyból. Levettem a hálóingem és a ruháim közt keresgéltem az egyik bikini után amit Sophieval vettünk.

Pillanatok alatt magamra vettem egy köntös társaságában és nem csapva zajt kifelé indultam a szobából a medencés szoba felé.

Igaz ezúttal nem a medencét próbáltam ki hanem a pezsgő fürdős jakuzzit. Előtte a konyhából magamhoz vettem egy poharat és a bort amit Sophieval nem ittunk meg egy kis finom sütivel amit Martha készített.

Kényelmesen elhelyezkedtem a meleg és bizsergő vízben és csak élveztem a pillanatot. A kellemes víz rögtön segített ellazulni. De ismét megzavarták a pillanatot. A fránya telefon jelzett üzenetet.

" Holnap 11 kor a Waldorfban. A szokásos. " - ennyit tartalmazott az üzenet. Kiengedtem a levegőt amit eddig bent tartottam. És azt hiszem először válaszoltam az ilyen üzenetre, hogy nem alkalmas. Nem is kaptam rá választ.

Sajnálom. Most tényleg nem jó. Akkorra már LA-ben leszünk - gondoltam mivel az óra szerint már új nap kezdődött mikor küldték az üzentet, így az a holnap már este már LA-ben ér minket.

Igyekeztem ezt az egészet a múltammal együtt egy időre kiverni a fejemből. Kortyoltam még egy kis bort, becsuktam a szeme és magamhoz vettem a kis zene lejátszóm és kizárva a külvilágot ahogy a zene hangja eljutott a fülembe merültem el a pillanatban.

Nem is tudom mikor nyitottam ki a szemem, vagy mennyi idő telt is mióta elmerültem a vízben és a zenének hála kikapcsoltam kicsit, de furcsa dolgot észleltem ahogy a vízben ültem.

Kissé kelletlenül nyitottam ki a szemem és tértem vissza a valóságba. Meg is ijedtem amikor rájöttem mit éreztem az imént.

Valaki beszállt mellém a jakuzziba, és a legszebb zafírkék szemek fürkésztek engem  . . . . . .