Sziasztok! Itt az új, előtte pedig köszönöm szépen az előző fejezetnél Kittinek :) és azoknak is akik pipálgattak. Került fel amint látjátok két új menü a fejléc alá amit megleshettek. És a képekhez is kerül fel mindjárt két új szereplő képe :) nekik is, ki tudja lehet, hogy majd nagy szerepük lesz de ez majd még kiderül. Addig is jó olvasást nektek. Angel
UI: És köszönöm a szavazatokat is, és mivel kissé másképp alakultak a dolgok, így a szavazatok eredményét látva, úgy döntöttem amire a legtöbben szavaztatok azt ebben a fejezetben kapjátok meg :) De lesz majd még :D
5. - Forró esték
~Kiara~
Ismét megbizonyosodhattam ahogy beléptünk a házba, hogy milyen is a gazdagok élete. Itt egy ház, a világ másik végén egy újabb. És újra elvarázsolt ez is. Pláne mikor a nappaliban közelebb léptem a színtiszta üvegből készült ajtóhoz ami egyenesen egy szép kis erélyre irányított minket, onnan pedig egyenes úton a fehér homokkal bevont partra egyenesen az óceánhoz.
Azt hiszem ennél szebb látvány nem is kell.
Ahogy ezt elnéztem a nyelvemen volt a kérdés, hogy ha itt ilyen gyönyörű - nem mintha New York nem lenne szép de ez itt az azért mégis csak a tengerpart - hogy miért nem itt lakik Derek? De ismét mintha olvasott volna a fejemben szorosan mögém lépett és meghallottam a hangját.
- Sosem vonzott annyira a víz, jobban szeretem a nyüzsgő várost. Ott több a lehetőség - kacsintott rám és volt egy olyan érzésem nem éppen a munkára gondolt.
Remek. Már megint témánál leszünk.
Derek lerakta a cuccainkat a nappaliban, ahol azért látszik is, hogy éppen felújítás alatt áll. De ettől függetlenül is nagyon szép, és lesz is.
- Erre van a háló. Még csak egy van kész, ezt készítették elő - mondta Derek és követtem őt a folyosón a szoba felé.
Nem meglepő módon ehhez is tartozott egy szép kis terasz egyenesen a vízhez. A közepén pedig egy hatalmas baldachinos ágy áll. Érthető módon rögtön ez kötötte le a figyelmem. Így nem is csoda, hogy nem vettem észre amikor Derek mögém lopakodott. Már csak arra eszméltem fel, hogy bársonyos hangját közvetlenül a fülem mögül hallom. És ha ez még nem lett volna elég akkor karjait megéreztem a derekamon.
- Na, hogy tetszik?
- Én el leszek azon a kanapén a másik szobában - mondtam kissé rekedtes hangon igyekezve nem tudomást venni a közelségéről ami valljuk be nem éppen egy könnyű feladat ennél a pasinál.
- Tudod, hogy azt nem hagynám. Ha akarod hozzád sem érek. Te az egyik én a másik felén - súgta a mondat végét halkan a fülembe és közben meg is remegtem a közelségétől.
Az persze túl szép lett volna ha nem veszi észre. Nagyon is tisztában volt vele, hogy az őrültbe kerget. De akkor is. Ennél többre úgysem jut velem. Ezt már nem egyszer tisztáztuk.
- Oké. És szétnézek, te pedig addig hűtsd le magad - szóltam neki, de előtte nemtudtam megállni, hogy ha így háttal is ne simuljak jó szorosan hozzá, és hogy ezzel végre belőle csaljak ki egy már szinte nyögéshez hasonló hangot, majd faképnél hagytam.
Ez az Kiara. Mos tiéd a pont - adtam egy pacsit magamnak gondolatban, majd egy elégedett széles mosollyal az arcomon szétnéztem a házban. Nemsokkal később mikor Derek még nem bukkant elő, találtam egy másik szobát ahová bevittem a cuccaimat. Noha üres volt annak tökéletesen megfelelt, hogy elkerüljem őt legalább addig amíg átöltöztem.
Utána rögtön kiléptem a napsütésbe és lesétáltam Malibu bámulatos tengerpartjára és csak csodáltam a fehér homokkal hintett partot, a csillogó vizet ameddig csak a szem ellátott.
Sétáltam egy nagyot a csodás parton, visszafelé pedig leültem a homokba nem messze a háztól. Közben pedig a gondolataim a mostani életem körül forogtak. Hogy mennyi minden változott meg mióta New Yorkba értünk. Mégis ahogy ezeken elmélkedtem - és köszönetet mondtam a sorsnak, hogy esélyt kaptam a változtatásra - eszembe jutott az is ami elől menekültem.
Olyan dolgok, amik akárhová is futok a világban mindig utol fognak érni.
A borús gondolatok felhőit a telefonom csörgése zavarta meg. Elővettem a farmerem zsebéből és láttam, hogy egy üzenetet jelzett.
Elég volt a névre pillantanom, máris görcsbe ugrott a gyomrom.
Tudtam, ha nem nézem meg, és válaszolok, újabbakat fogok kapni.
"Tudod, hogy ha akarlak mindenhol megtalállak. Ha akad LA-ben pár unalmas órád és jól jönne egy kis plusz pénz, tudod hol érsz el. Akadnak akik hiányolnak téged. Pont lenne egy neked való munka. Alex D. "
Ezt olvasva már a napot is átkoztam amikor találkoztunk. De akkor pont kapóra jött és nem is láttam más kiutat, hogy pénzt szerezzek. Derek mellett talán mégis lehet esélyem végleg legalább ezt magam mögött hagyni. Vagy mégsem?
- Valami rossz hír? - hallottam meg hirtelen mögülem Derek hangját majd leült mellém a homokba és érdeklődve figyelt hol az arcom, hol pedig az üzenetet jelző telefont a kezemben.
- Nem dehogy. Mikor kell mennünk az építkezésre? - próbáltam elterelni a témát magamról, és hála az égnek Derek vette a lapot és nem is kérdezett semmit.
- Ha akarod indulhatunk. Van nem messze egy klassz kis vendéglő ott megállhatunk enni valamit, utána találkozunk Deannel.
- Mehetünk,de azt hiszem ezt inkább átveszem - mutattam végig a farmeremen és a felsőmön.
- Ebben is remekül nézel ki - nézett a ragadozó pillantásával végig rajtam.
- Inkább nem. Még a végén megszólják a nagy Derek Hamptont, hogy néz ki az asszisztense.
- Pont mi aki Malibun van a főnökével. Nincs ezzel semmi gond - vigyorgott Derek.
- Na pont ezt nem akarom. Hogy mindenki azt gondolja más oka is van, hogy neked dolgozok. Vagy, hogy nemcsak dolgozunk együtt - gondoltam, de a végét már nem mondtam ki hangosan, de volt egy olyan érzésem sejti ő ismét, hogy mire gondoltam.
- Oké. Menj. A kocsinál megvárlak - mondta és ő még maradt a parton míg én visszamentem a házba átöltözni.
Igyekeztem és nemsokkal később már a kocsiban ültünk és az étterem felé mentünk amit Derek említett.
Egy dolgot viszont elfelejtett említeni.
- Mr. Hamton. Öröm önt újra látni - köszöntött minket egy idősebb férfi, de nem mondanám öregnek, a korához képest igen fess férfinak tűnt.
- Köszönöm James. Pár napig a házamban leszünk munka ügyben vagyunk itt.
- Mindig örülünk ha itt látjuk.
- Én is örülök. És gratulálok, rendszeresen figyeltem az éttermet és egyre népszerűbb hely itt Malibun. Sőt. Remek munkát végez.
- Köszönöm uram, igyekszünk.
- A szokásos asztala már várja magukat.
- Elnézést. A kis hölgy az asszisztensem Kiara Brightmore. Kiara ő James az éttermem vezetője - mutatott be minket egymásnak Derek.
- Örülök, hogy megismerhetem. Az úr nagyon szerencsés, egy ilyen szép hölgy társaságában.
- Igaza van James. Vigyázok is a hölgyre - nevetett egymásra a két férfi, míg én alig tértem magamhoz a hallottak miatt. És a tény miatt amit még emésztettem, hogy ez a hely is Dereké. De mit is csodálkozok ezen?
Ezután James gy csendes boxhoz kísért minket az étterem hátsó részében, majd rögtön küldött is egy pincért.
Derek mivel vezet nem ivott, így egy egy alkohol mentes koktél mellett döntöttünk és ehhez passzoló finom ételt rendelt.
Közben beszélgettünk, a desszert közben James is csatlakozott hozzánk. Ekkor többnyire ők beszélgettek egymással.
- Köszönjük szépen. Minden csodás volt.
- Örülök, hogy ízlett kisasszony. Remélem hamarosan betérnek még hozzánk amíg itt lesznek.
- Így lesz James - fogtak kezet Derekkel míg én előre mentem. Azonban mielőtt kiléptem valami érdekeset hallottam ami nem kerülte el a figyelmem.
- Tartja még a kapcsolatot Miss Hollyval? Régen jártak felénk. - kérdezte James Derektől, akinek rögtön komolyabb lett a tekintete és rögtön felém nézett és azt még látta mielőtt kiléptem az ajtón, hogy nagyon is hallottam én is.
De a válaszát már nem. Inkább beültem a kocsiba és ott vártam rá. Nem is értem miért törtek ilyen érzések rám - már ha lehet őket annak nevezni - de már annak a nőnek a neve is furcsa dolgokat művelt velem. Mintha zavart volna? De miért? Egyszer ha láttam, és kije vagyok én Dereknek, hogy zavarjon nem? De. Akkor meg? Ne gondolj ilyen hülyeségekre - róttam meg magam és inkább igyekeztem nem komolyan venni a bolond gondolataim.
- Szóval? Miss Hollyval is ide jártál? Ő is dolgozott neked? - nem bírtam a kíváncsiságokkal és megtörtem a csendet ami azóta alakult ki, hogy elindultunk a város felé.
- Nem. Nincs szüksége munkára, van elég pénze. Ő amolyan barátság extrákkal. Jól mutat az újságokban mellettem, de ennyi. Anyámék azt akarták valami komolyabb legyen köztünk. A szüleink jóban vannak, de nekem eszemben sem volt ilyesmi. Már az elején tisztáztuk, hogy állnak a dolgok jól tudta mit fogad el mikor velem kezd. Annyiban volt ő más, hogy vele nemcsak egy éjszaka volt. Összejártunk, de ennyi. - foglalta össze Derek.
- Vagyis összejártok - helyesbítettem, mert volt egy olyan érzésem, hogy a minap Derek Hollyval engedte ki a gőzt mikor elviharzott a Diamond Hillből este.
Nem is lepett meg mikor erre nem mondott semmit. Én pedig nem zaklattam ezzel, inkább jómagam is igyekezetem másfelé terelni a gondolataim, míg Derek egyszer meg nem szólalt.
- Úgy mondod, mintha zavarna a tény - pillantott rám és ezúttal rajtam volt a sor, hogy csendbe burkolózzak. Jobbnak láttam nem válaszolni, inkább elnéztem ahogy megvillant egy önelégült vigyort, minthogy szóljak bármit is, mert akkor megint kezdenénk a dolgokat elölről, és abból semmi jó nem sülni ki.
Inkább csendben tettük meg az utat az építkezésig. Ami Los Angeles természetes leggazdagabb részén volt. Egy teljesen üres, óriási teleknél álltunk meg, ahol már láthatóan minden készen állt, hogy elkezdjék az építkezést.
Engem meglepett ahogy szétnéztem még a kocsiból, hogy a munkásokat, és szakembereket leszámítva még rengeteg ember van itt. Dereknél rá is kérdeztem erre.
- A megbízók is itt vannak, akik befektettek, akiknek épül az épület természetesen. Ők is olyan emberek akik szeretik látni mibe fektetnek, mire költik a pénzüket. És persze a média sem hiányozhat - tette hozzá Derek, és így már örültem is,főleg miután jobban körülnéztem, hogy mégiscsak átöltöztem. Érdekesen néztem volna itt ki, valami kis farmerben a nagy Derek Hampton asszisztenseként.
Ahogy kiszálltunk a kocsiból Dean rögtön mellettünk volt. Derekkel kezet ráztak, engem pedig megölelt. Ahogy ekkor pont Derekre tudtam pillantani nem éppen díjazta ezt a gesztust.
- Én miért nem ölelhetlek meg így? Azt hiszem be kellene vezetnünk, hogy mi is így köszönünk egymásnak cicuskám - mondta halkan Derek mikor Dean előre ment.
- Egyrészt mert te nem érnéd be ennyivel. Így is sokszor tovább mész mint kellene. Másrészt pedig nem vagyok a cicuskád és azt hiszem ezt tisztáztuk már.
- Vagy ez vagy az cicuskám. Eldöntheted. - vágta rá a szokásos macsós mosolyával.
Na persze. Kezd elegem lenni ebből a pasiból.
De ha jobban belegondolok akkor ezerszer inkább hívjon így, na persze csak normális kereteken belül, mint, hogy többet kelljen elviselnem az érintését. Már most sejtem, hogy ő úgyis mindig tovább akarna menni, én pedig tudom, hogy abból semmi jó nem sülne ki és ezt neki is elmondtam.
- Oké. Te akarod cicuskám. De hidd el nekem eljön majd a nap amikor mind a kettőt akarod majd - kacsintott rám, neked pedig volt még annyi időm, hogy erre gyorsan válaszoljak.
- Na addig állj te fél lábon Derek Hampton - mondtam neki, és pechemre a kis párbeszédünk végét Dean is hallotta, aki igyekezett elfolyatni a mosolyát. Mikor egy nem épp szép pillantást kapott tőlem akkor sikerült neki.
Ezek után szerencsére elkezdődött amiért jöttünk. Legalább végre a munkára figyeltünk.
Itt volt mindenki aki számított, a város polgár mestere is, és megvolt az alapkő letétel majd kezdetét vette az építkezés. Így míg az illetékesek dolgoztak, Dean körbevezette a befektetőket, akik közben mindenféle kérdésekkel bombázták.
Dereket pedig a sajtó támadta le. Vesztemre volt egy pillanat amikor Derek bemutatott az ügyfeleknek, pont ezt a pillanatot kapta el egy firkász és örökítette is meg, így szinte biztos voltam benne, hogy a holnapi lapokban benne lesz.
- Ne aggódj, én már hozzászoktam. Ez ezzel jár. Mindig kell valami amiről írhatnak.
- Remek. Remélem legalább az igazat írják le, nem pedig olyasmi hülyeségeket amiket szoktak.
- Mi az, ennyire zavarna, ha kitalálnának valamit rólunk? - kérdezte de nem várta meg a válaszom mert valaki elrángatta mellőlem.
Miután jóformán az egész napot az építkezésen töltöttük nem kicsit fáradtam el. És ez nemcsak a mai nappal volt így.
Az elkövetkezendő pár nap is hasonlóan telt. Derekkel az építkezésen voltunk. Néha lógtunk meg egy kicsit, vagy ketten, vagy ha éppen Dean szabad volt akkor vele valahová a városba ebédelni.
Los Angeleshez amúgy sem volt még szerencsém, jó lett volna körülnézni kicsit, de mire arra került a sor, hogy végeztünk és hulla voltam. Ilyenkor általában átöltöztünk, pihentünk egy kicsit otthon majd este visszajöttünk a városba. Derek tökéletes idegen vezető volt.
És szerencséjére eddig tartotta magát a megbeszéltekhez.
Igaz az első este nem kevés félelemmel, vagy talán inkább izgatottsággal bújtam ágyba, mert tudtam, hogy nem akármilyen ágyba bújok, hanem Vele egy ágyba.
Én jó szorosan elfoglaltam az ágy egyik felét. Első este nem is volt ezzel gond, mert mire ő végzett a zuhanyzással engem legyűrt a fáradtság.
A második éjszaka sem volt olyan vészes ha lehet így mondani. Igaz éppen esemény mentesnek sem lehet mondani.
Derekkel munka után elmentünk egy elegáns és szép kis étterembe vacsorázni. A disznó pedig nem is akármilyen helyre vitt. Naná,hogy egy olyan helyre ahová csak olyan híres emberek járnak akik nyomában a fotósok is állandóan ott lihegnek.
És persze mivel Derek nem akárki, hanem New York, sőt Amerika egyik leggazdagabb és nem utolsó sorban legjóképűbb vállalkozója a fényképészekből kijutott nekünk is. Legalább bent az étteremben nyugtunk volt, nem úgy mint kifelé jövet.
Ahogy kiléptünk rögtön vakuk villantak, és kérdések sokasága zúdult a nyakunkba. Egek, pedig ő nem is valami Hollywoodi sztár. Mégis mintha az lenne, olyan figyelmet kap bármerre is jár.
Legtöbbjüket persze az érdekelte, ki vagyok én, milyen kapcsolatban vagyunk.
Derek jól kezelte a dolgot, elmondott valamit, majd egy magas, nagy darab kigyúrt fickó jött értünk aki a kocsihoz vitt minket. Kiderült, hogy az étterem biztonsági embere, és persze miért is ne mindenből a legjobbat kapná Derek?
- Hogy bírod ezt? - kérdeztem tőle mikor a kocsi biztonságába kerültünk és a ház felé indultunk ki a városból.
- Már megszoktam. Itt mindig is nagyobb a felhajtás. New Yorkban sose, vagy nem nagyon akad még ilyen. Nem hiába, ez LA.
- Hát én nemtudnám megszokni.
- Pedig ha mellettem dolgozol találkozhatsz még ilyennel - mondta és nem éppen nyugtatott meg a dolog.
- Tényleg. Sophie üzent, hogy hétvégén megyünk haza anyámékhoz. És, hogy te is jössz.
- Nem hiszem, hogy nekem ott lenne a helyem. El leszek én a városban, menjetek csak.
- Ááá szó sem lehet róla. Anya is kikötötte, őt meg más ismered annyira, akárcsak Sophiet, hogy egyikük sem fogja engedni, hogy itt hagyjunk.
- Akkor gondolom nincs választásom - mondtam sóhajtva.
- Jól gondolod - mosolygott rám Derek, majd nemsokkal később hazaértünk.
Igaz eddig olyan fáradtnak éreztem magam, de ahogy beléptünk a házba és a terasz felé pillantva megcsillanni láttam a tengert nemtudtam ellenállni neki.
Szóltam Dereknek, hogy sétálok egyet a parton, ő még intézett pár telefont.
Egy nagy és kellemes séta után, nem messze a háztól letelepedtem a homokba és csak csodáltam a kilátást közben ezer felé kalandoztak a gondolataim.
Nem meglepő módon főleg Derek szerepelt ezekben. Hálát adtam a sorsnak, hogy eddig semmi olyan nem történt aminek nem kellett volna. Csak a szokásos. Rövid ideje ismerjük egymást, de ahhoz, hogyan húzzuk és menjünk egymás agyára az már nagyon jól megy nekünk.
Néha eltűnődöm rajta, hogy tud az egyik pillanatban ilyen viccelődő, akivel lehet szórakozni, a másik pillanatban pedig egy komoly üzletember álarca van rajta. De mind a kettő nagyon tetszett - gondoltam magamban és kissé el is merültem ezekkel a gondolatokkal mert nem is hallottam amikor az emlegetett személy mögém settenkedett.
Csak azt éreztem, hogy egy takarót terít a vállamra, mivel csak egy pólóban jöttem, és tél révén, noha itt akkor sincs olyan hideg, azért hűvösebb az idő főleg este.
- Köszönöm - mosolyogtam fel rá és leült mellém.
Kellett nekem örülni, hogy talán veszteg marad és beletörődött a dolgokba mert túlságosan közel került hozzám.
Lehet, hogy neki fel sem tűnt de nekem nagyon is. . . . .
~Derek~
Miután beszéltem Sophieval a lökött Anthony küldött üzenetet.
"Aztán csak ügyesen tesó. Ne, hogy a végén pofára ess :D És tudod, hogyha már rosszalkodsz akkor a tesókádnak mesélned kell!!!!" - tette hozzá a végét sok sok felkiáltó jellel.
Na persze. Tőle nem is vártam mást - gondoltam magamban, majd Kiara keresésére indultam a partra. Jó ideje elment már, az idő is kezdett lehűlni így vittem magammal egy melegebb takarót.
Nem is messze a háztól találtam rá. Nagyon bele lehetett mélyülve a gondolataiba, mert meg sem hallotta, hogy mögé léptem, csak arra eszmélt már fel mikor a hátára terítettem a meleg és puha anyagot.
Hálásan, és egy köszönömmel fordult felém.
Leültem mellé, csöppet talán közelebb is mint kellett volna, de ilyen közel hozzá, és a tudat, hogy csak vele vagyok itt nem igen segített a józan gondolkodásban. Pedig bármennyire nem is látszik most igenis képes vagyok rá. De úgy tűnik ez akkor nem vonatkozik rám, ha Kiararól van szó.
Mellette szerintem egy pasi sem tud normálisan gondolkozni, és csak egy dolog jár a fejében. Hogy magának akarja ezt a nőt. És miért pont én ne így lennék ezzel? Hiába tudom, hogy hagynom kellene, mert én ismerem magam, ő is tudja milyen vagyok, és talán vele először életemben én is belátom, hogy békén kellene hagynom, mert egy ilyen nőnek mint ő nem egy magamfajta pasi kell. Mázlista lesz majd az a pasi aki kifogja őt. És remélhetőleg nem egy ilyen idióta mint én, aki még ha nagyon akarná is hosszú távon nemtudná megtartani. Ismerem már sajnos annyira magam.
Ennek ellenére se bírom türtőztetni magam a közelében. Főleg mert tudom, hogy én sem vagyok közömbös neki, és nem utolsó sorban meg már a puszta közelsége is az őrület határára sodor. És a tudat, hogy egy ágyban alszom vele, és hozzá sem érhetek felér egy kínzással a legrosszabb fajtából. Még az ellenségemnek sem kívánnám. Így nem éppen volt séta galopp az elmúlt pár éjszaka így vele.
Elég Derek ezt, most hagy abba - mondtam magamnak. - Mi a fene van veled? Akarod is, de közben tisztában is vagy vele, hogy ezzel csak ártanál neki amit végképp nem akarsz. De mégsem vagy képes leállni! Komolyan mondom ez a nő fog a sírba vinni - mondtam magamnak egy nagy sóhajjal mire ő kérdőn pillantott felém. Jobbnak láttam inkább nem mondani semmit, és teljesen más dolgokról kezdtünk beszélgetni.
A családunkról, az álmainkról. Noha eddig nekem szinte minden teljesült, és mindent elértem amire valaha vágytam. De neki ahogy mesélt, pont az élet ellenkezője jutott és mindenért keservesen meg kellett küzdenie.
Ezt már sejtettem korábban is, Sophie mesélt ezt azt róla, de akkor még úgy voltam vele, hogy nem érdekel. Most se igazán értem miért is akarok mindent tudni erről a lányról, és miért érzem azt, hogy éppen ideje, hogy mindent megkapjon amire csak vágyak. És, hogy az a valaki aki ezt megadja neki, én akarok lenni.
Ezek sz érzések kezdtek nem kicsit megrémíteni. De egyenlőre igyekeztem ezt elhessegetni és csak rá figyeltem, ahogy mesélt magáról és közben a hold fényében még inkább kirajzolódó szépsége rabul ejtette a pillantásom.
Közben az ő tekintete inkább szomorú, és fájdalommal teli volt. Ahogy mesélt magáról, egyre inkább biztos voltam benne, főleg amikor a szülei és a családja felől kérdeztem, hogy egy másik mondás is igaznak bizonyul. Mégpedig, hogy mindenkinek megvannak a maga kis titkai.
Ezt éreztem a szavai hallatán, amiket mesélt, hogy lehet nem csak egy dolog van, amit titkol magával és a családjával kapcsolatban. Én pedig meg akartam fejteni ezeket a titkokat és ha tudok segítek neki. Ezt ez is mondtam neki.
- Ez sokat jelent nekem, de sosem fogadnám el. Te és Sophie már így is többet tettetek értem, mint bárki más eddigi életem során. Végre érezhetem, hogy talán részben is a múltam magam mögött hagyhatom, és hogy nyugodt életem lehet - mondta Kiara végig a szemembe nézve, és ebből tudtam csak, hogy igaznak bizonyultak a megérzéseim, sőt, hogy több van ezek a szavak mögött mint gondolnám. A tekintete is erről árulkodik.
- Mi történt veled eddig Kiara? - kérdeztem tőle ekkor elfordította rólam bánatos tekintetét és a víz felé fordult és egy nagy sóhaj hagyta el ajkait.
Ebben a pillanatban egyik rosszabbnál rosszabb gondolat fordult meg a fejemben ezekkel a titkaival kapcsolatban. Mégis tudtam, hogy jobb ha nem firtatom bármennyire is szeretném tudni és segíteni neki, nem szabad erőltetnem. Ha akarja elmondja. De biztos voltam benne, ha egyszer ez megtörténik akkor kő kövön nem marad. Főleg ha beigazolódnak a sejtéseim, és volt, van olyan aki vagy régen, vagy még most is bántja, vagy bánatot okoz ennek az édes lánynak.
Ahogy ezeket kimondtam magamnak egy cinikus mosolyt küldtem gondolatban magamnak, hogy pont én vagyok aki ezt mondja. De ennek ellenére is komolyan gondoltam.
- Ne haragudj. Egy szép estét akartam, nem szerettelek volna elszomorítani.
- Semmi baj. Egyenlőre nem vagyok képes ezekről beszélni. Sophie a legjobb barátnőm, szinte a testvérem, és még ő sem tud rólam mindent. Sosem szerettem másokat terhelni az én gondjaimmal. Mindig is magamnak kellett megoldani a dolgaim.
- Jól mondod. Eddig neked kellett. De most már bármikor, és bármiben - hangsúlyoztam ki miközben a kezemmel magam felé fordítottam a fejét, hogy a szemembe nézzen és úgy folytattam - számíthatsz rám. Nemcsak Sophiera hanem rám is. És az egész családra. Azért nem vagyok olyan reménytelen eset mint amilyennek néha tűnök, csak akarom, hogy tudd nekem ha készen állsz rá elmondhatod. És bármikor segítek. Neked bármit.
Ejha. Ilyen szavakat a nagy Derek szájából - lepődtem meg saját magamat hallva, ezen még Anthony is elnevette volna magát és engem is megleptek a szavaim, és hogy nagyon is komolyan gondoltam őket.
Ahogy mondani szokták kifürkészhetetlen az élet. Jön valaki, aki hirtelen egyik pillanatról a másikra nagyon is fontos lesz neked. És ki tudja, hogy alakul még az élet?
- Köszönöm - pillantott rám egy kis mosolyt is magára erőltetve a szomorú gondolatok után Kiara, és ezután nem bírtam magammal.
Így is elég közel voltam hozzá ami még inkább nem segített, hogy távol maradjak tőle. Most ebben a pillanatban ez volt az utolsó dolog amit akartam. De először istenemre mondom semmi hátsó szándék nem volt bennem, csak magamhoz vontam a testét és átöleltem őt.
Ahogy ezt megtettem rögtön azt vártam mikor lök el magától, de legnagyobb meglepetésemre nem tette meg. Sőt. Hozzám bújt, és még szorosabban ölelhettem a testét magamhoz, ami furcsa, és eddig ismeretlen érzéseket ébresztett bennem. Nemtudtam hová tenni őket.
Egyenlőre nem is törődtem velük, csak kiéleztem a pillanatot,hogy a karjaiban van. És talán életemben először, és mióta ismerem őt és megbolondít nem akartam letámadni, csak mellette lenni.
Mi a fene lett veled? - kérdezte egy ördögi kis hang a fejemben amit szintén figyelmen kívül hagytam.
Ki tudja mennyi ideig ültünk így a parton, de éreztem, hogy talán a gondolatait elszomorító sötét felhők tovább szálltak és remélte, hogy visszatér a jókedve. Imádtam a gyönyörű mosolyát látni. A szomorúság nem állt jól ennek a szépségnek.
Amikor elhajolni akart tőlem, pont egy elég érdekes pozícióba kerültünk. Nem mintha eddig nem lett volna nagyon is közel hozzám, de most szinte csak egy hajszál választotta el tőlem, és főleg az ajkaitól amik mágnesként vonzottak.
Kész. Ennyi volt. Eddig bírtam - gondoltam magamban és mivel rajta sem láttam, hogy sikítva akarna menekülni előlem, még közelebb hajoltam felé, hogy ezt a kis távolságot is áthidaljam az ajkaink között miközben alig hittem el, hogy ez tényleg megtörténik. És vége megkapom amire az első pillanattól kezdve várok, és megcsókolhatom.
Közben míg ajkaimmal lehelet finoman végigsimítottam az övén éreztem a testét megremegni a karomban, és egy hangos sóhajjal tudtam, hogy megadja magát. Ő sem tiltakozott.
Itt a parton, a csillagok és a hold fénye alatt végre megcsókolhattam.
Ajkaink úgy köszöntötték egymást, mintha mindig az lett volna megírva, hogy egymásra kell találniuk. Karjaimat szorosan köré fontam miközben ajkaink ízlelgették, felfedezni kezdték egymást.
Ekkor történt meg.
Mintha villám csapott volna közénk, egyik pillanatban még csókoltam őt a másikban pedig már ellökött magától és igencsak sietősen a ház felé indult engem maga mögött hagyva nagyokat pislogva utána.
Mi a fene történt? Anyám, ez a csók. És ő is akartam. Éreztem. Mégis ellökött magától. A francba Derek. Ez még a tiltott gyümölcsnél is rosszabb. Ha eddig azt hitted nehéz így a közelében akkor ezek után a pokol kutya füle lenne ehhez képest. Jól mondják, ha egyszer belekóstolsz a tiltott gyümölcsbe nincs megállás.
Most még inkább akarom őt. Ez a lány. Mit művel velem? Mintha nem is önmagam lennék a közelében, vele. Ilyenkor még a gondolataim is, néha nem ismerek magamra - gondoltam miközben az iménti pillanatok ismét leperegtem előttem.
Hogy elhessegessem ezeket, jobbnak láttam inkább inni valamit. Nem mintha így sikerült volna. Jó pár pohár lecsúszott ahogy visszamentem a házba, de nemtudtam őt kiverni a fejemből. A szobába sem mertem bemenni, féltem, hogy kiakadna, vagy nem is tudom . . . . Inkább azon a semmilyen kanapén töltöttem az éjszakát a másik üres szobában. . . . . .
Reggel mázlija volt, és talán nekem is, hogy nem indult - olyan - kínosan a reggel mert mire magamhoz tértem a nappali felől hallottam a hangját és még valakiét. Dean jött értünk és hozott reggelit nekünk. Mire kiléptem ők már nekifogtak, Kiara fel is volt öltözve, de kerülte a tekintetem.
Lezuhanyoztam és átöltöztem. Ettem pár falatot, de inkább a kávéért voltam hálás. Kiara pedig szerintem, maga Dean jelenlétéért és, hogy így nem kell kettesben lennie velem.
Inkább ne is gondolj a tegnap estére. Koncentrálj a munkára - mondogattam magamban.
Így, hogy esély se volt kettesben maradni vele, egész jól sikerült. És választásom sem volt, ahogy kiértünk az építkezésre. Kiara elintézett pár dolgot amit kértem tőle, Sophieval is beszélt - megjegyzem nem is kis ideig és volt egy olyan érzésem Rólunk is mesélt neki, már ha van ilyen, hogy rólunk.
Addig én is tettem a dolgom, de az egyik szemem mégis mindig felé vándorolt.
- Mi történt veletek? Olyan furcsák vagytok ma? - kérdezte Dean amikor nem volt éppen mellettünk senki.
- Semmi. Mi lenne? - mondtam, és ebből tudta, hogy jobb ha inkább annyiban hagyja.
Így telt el a napunk is, semmi érdekes nem történt. Vele sem. Beszélni is csak annyit beszéltünk amennyit kellett azt is a munkáról. De ma este volt az a bizonyos vacsora, vagy inkább parti?
A befektetők rendezték az egyik menő Los Angelesi szállodában. Most semmi kedvem nem volt egy kiöltözős puccos estéhez de nem tudtam mit tenni. Jelen volt a média is, sok sok milliomos akikből akármikor újabb megrendelőink lehetnek.
Így miután végeztünk haza akartam menni, hogy elkészüljünk.
- Te menj csak öltözz át. Én erre nem gondoltam, így megkértem Deant, hogy vigyen el valahová nézni valami ruhát nekem. A bulin találkozunk - mondta Kiara és egy pillanatnál tovább időzött egymáson a tekintetünk, majd beszállt Dean kocsijába é hoppon maradtam.
Oké. Nyugi. Nemsokára látod - mondogatta egy hang a fejemben miközben vissza a ház felé autóztam.
Elővettem az öltönyöm, egy zuhany és nemsokkal később ismét a kocsiban ültem és a megadott cím felé száguldottam ahol a vacsorát tartották.
Mire odaértem a vendégek nagy része már itt volt. A buli a szokásos volt, mint már nem először.
Mindenki beszélget mindenkivel, amit a vacsora követett, tánc és zene, pia és persze a sok gazdag akik a pénzükkel kérkednek. De itt lehet új ismeretségeket, megrendelőket találni. És sokan akadtak, akik mindenképp figyelemmel kísérik ezt a projektet és utána lehet, hogy ők is akarnak egy palotát maguknak. Azok akik itt vannak, megtehetik maguknak.
Mégis nem ez volt az est fény pontja. Hanem Kiara. Aki nemsokkal utánam a mázlista Dean oldalán lépett a teremben. És ha lehet ilyet mondani még gyönyörűbb volt mint eddig. Ahogy odaléptem hozzám megvillant a csodás mosolya amivel letudja venni a férfiakat lábukra, felém hajolt és egy puszit adott az arcomra.
A teremben szerintem minden pasi engem irigyelt. Nagyon helyes.
- Mesésen nézel ki - viszonoztam a csókját, majd Dean végre kicsit lelépett.
- Köszönöm - mondta és mintha egy picit elpirult volna. Imádtam ezt a reakcióját. Kértem egy egy pohár pezsgőt magunknak, és élveztem, hogy végre mellettem van, és így is volt egész este. Persze ő mindenkit elbővült, és nem egy férfi akart aki el akarta csábítani tőlem, hogy maga mellett tudhassa őt akárcsak mit ahogy elvileg mellettem van mint az asszisztensem.
- Sajnálom uram, de az úrnak szüksége van rám, de nagyon kedvesek - válaszolta nekik Kiara,miközben én birtoklóan a dereka köré fontam a karomat és tetszett, hogy egy kicsit ő is közelebb húzódott hozzám. Bár biztos csak a látszat miatt? Vagy nem? Komolyan én meg azt hittem értem a nők viselkedését. De úgy tűnik ez a nő örök rejtély számomra.
De legalább az este remek volt. Táncoltunk, és tetszett, hogy végig mellettem volt. De ahogy véget ért a parti és menni készültünk mintha idegességet láttam volna megcsillanni a szemében.
Volt egy olyan érzésem nem is tőlem hanem saját magától félt. Hogyha bármi történne újra, akkor már nemtudna ellenállni - gondoltam magamban ekkor nem is sejtve még mit tartogat számunkra az este. . . .
Az a bizonyos kínos csend már akkor leszállt közénk, ahogy a kocsiba szálltuk. Nem egyszer fordult elő hogy lopva lopva rá pillantottam, hogy mellettem ült, és szinte éreztem a testéből áradó vibrálást amit képtelen voltam figyelmen kívül hagyni.
A ház előtt ahogy kiszálltunk a kocsiból és előttem sétált be a házba, és ahogy ez a gyönyörű szürke szatén ruha a testére simult egyszerűen elvesztettem az eszem. Nem bírtam tovább.
Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó a karja után nyúltam és nem törődve a meglepetéstől elnyíló ajkaival, a karjaimban vonta és megcsókoltam.
Eleinte próbált ellenkezdni, kitépni magát a karjaiban de nem tudtam hagyni. Képtelen voltam. És amint nyelvem a szájába csúszott rögtön megadta magát. Sőt. Karjait a nyakam köré fonta és ugyanolyan szenvedéllyel viszonozta a csókom. Mintha az életünk múlna rajta és be akartuk fejezni azt amit tegnap este elkezdtünk.
Derekánál fogva szorosan magamhoz vontam, miközben csókunk egy pillanatra sem szakadt meg. Egyik kezem a derekán maradt, míg a másiknak nemtudtam megálljt parancsolni. Ebben a ruhában teljesen elvette az eszem. Nyelvünk szüntelen, vad táncot járt az egyik kezem eközben a ruhája alá tévedt és egészen felhúztam az oldalán végigsimítva selymes combján. Ettől még inkább akartam őt.
Ezt ő is jól érezhette, hogy mennyire kívánom őt. Ahogy levegővétel céljából elszakadtunk egymásnak rögtön egy nyögés is szakadt ki belőle miközben a kezem egyre feljebb simogatta őt, ajkaim pedig a nyakára tévedve kényeztették őt.
- Hagyd abba Derek - nyögte ki ekkor igencsak szaggatottan - kérlek, eressz el - folytatta, de nem álltam meg. Éreztem a testét remegni a vágytól a karjaimban. És tisztában voltam vele, hogy ezt nemcsak én akarom, ezt neki is elmondtam.
- Látod? Minek tagadod? Te is ugyanannyira akarod mint én! - súgta a fülébe miközben a kezeim a testén kalandoztak, a szám pedig ismét egy tüzes csókba vonta ajkait.
Eddig tartott az ellenkezése.
Miközben szenvedélyünk lángjai lassan kezdtek felemészteni mindent körülöttünk, csókjaink közepette a szoba felé indultam. Már amennyire képesek voltunk eljutni odáig.
Ahogy itt a szoba ajtaja becsukódott mögöttünk ismét történt valami. Pont mint tegnap. Kiara hirtelen ajkait elszakította az enyémtől és vágytól elködösült tekintettel nézett rám, még mindig a karjaimban miközben próbálta normalizálni a légzését.
Ekkor már tudtam. Nincs tovább. Ismét ellök magától. És jó volt a megérzésem.
- Sajnálom. De . . . nem lehet - mondta majd a következő pillanatban üres lett a karom és már csak az ajtót láttam becsukódni mögötte én pedig ismét itt maradtam . . .. . ..
~Kiara~
Miután leálltunk, vagyis én álltam le és inkább vonultam egy teljesen üres szobába amiben csak régóta nem használt kanapé volt a gondolataim össze vissza kavarogtak az imént történteken.
És ha ez nem lenne elég, a szívem is még mindig őrült iramban dobogott, az egész testemen éreztem az érintését. Ajkaimon még mindig ott égtek a csókjai. A csókok, és az érintések amiknek soha nem is kellett volna megtörténniük.
Erősnek kellett volna lennem és nem szabadott volna engednem.
De könyörgök akad e egyáltalán legalább egy olyan nő a földön aki képes lenne a legszexibb pasinak ellenállni akivel valaha összehozta a sors?
Erre nagyon úgy tűnik a válasz nem. Nem hiába nem sikerült nekem se. És mi tagadás ő sem éppen könnyíti meg a dolgokat. Miért kellett ezt tennie? Igaz eddig is eljátszadoztunk egymással de sosem volt több és reméltem is, hogy felfogta amit már nem egyszer mondtam neki.
- Látod? Minek tagadod? Te is ugyanannyira akarod mint én! - hallottam ismét a hangját mintha újra itt lenne velem és megint a fülembe suttogná miközben a kezei mindenhol érzem a testemen.
Igen a fenébe is akartam. De mégis leálltam. Így volt helyes. Ezek után talán még tudok nap mint nap mellette dolgozni, de ha megtörtént volna ami megtörténhetett volna szerintem nem bírtam volna. És lehet, hogy féltem is, hogy az változtatott is volna a dolgokon. Csak belebonyolódtam volna, és ez az amit nem szabad - mondogatta a józanabbik énem ami ismét előbújt a rejtekhelyéről, noha az elmúlt fél órában fogalmam sem hol volt.
Ezekből a gondolatokból riasztott fel az ajtó csukódása, vagy inkább csapódása majd hallottam meg odakint felzúgni a kocsi hangját.
Elment. - súgta rögtön egy hang és előmerészkedtem, hogy megnézzem. És tényleg nem volt sehol. Kicsit mintha ez megnyugtatott volna. Meg nem is. Mert el nem tudtam képzelni hová ment.
De hirtelen beugrott valami. Eszembe jutott, hogy a vacsora után még egy parti féleség is volt a szállodában. Így felhívtam Deant, hogy megkérjem szóljon ha Derek felbukkanna ott.
Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el, de a szoba helyett inkább a partra mentem le. A víz suttogó hangja, a csillagok és a hold fénye világította be a partot miközben leültem a homokba és magamba szívtam a friss levegőt.
Talán egy óra telhetett el, annyira nem figyeltem az időre amikor Dean hívott.
- Ott van?
- Mi történt? Összevesztetek? - kérdezte, és erre nemtudtam mit feleljek.
- Olyasmi. - adtam kitérő választ. - Ott van Derek? - kérdeztem ismét és hallottam, hogy Dean habozik a válasszal.
- Igen, de . . . . .
- De mi? Mond már!
- Ahogy elnézem már nem sokáig lesz itt.
- Ezt, hogy érted?
- Rámászott valami gazdag csaj, ő pedig nem nagyon ellenkezik. Épp menni készülnek. Sajnálom . . . . . . . ahogy ezt kimondta Dean sejtettem mire készül Derek . . ..
Kínzó képek is jelentek meg előttem erről és igyekeztem inkább elűzni őket. Közben pedig hálát adtam a sorsnak, hogy leálltam. Mi értelme lett volna? Persze, ez az igazi Derek. Engem nem kapott meg így kellett neki valaki más. De örülök, hogy nem voltam olyan bolond, és engedtem neki. Én is csak ennyire lettem volna jó neki. Mint az aki éppen most készül henteregni.
Elköszöntem Deantől és a nappaliba mentem. Fogtam egy poharat és töltöttem magamnak egy pohár whiskyt. Nem szoktam inni, de ez most jól jött. Közben pedig ez az egész kavargott a fejemben, és bármennyire is akartam képtelen voltam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy Derek éppen egy másik nővel . . . . . Elég. Hagyd abba. Nem ér ennyi - próbáltam úrrá lenni a dühömön. Kevés sikerrel.
Ekkor zavart meg a mobilom.
- Nem gondoltad meg magad? - jött a kérdés utána pedig rögtön az aláírás: Alex D.
Ahogy elolvastam a sorait rögtön rá is kattintottam és írtam neki a választ.
- Hol és mikor? Akár most is ráérek. - írtam neki, amire rögtön érkezett a válasz, hogy nemsokára értem küld egy kocsit ami elvisz ahová kell. . . . . .
Nemtudom miért tettem, talán csak vissza akarok vágni Dereknek, de már késő visszakozni. Ismét utolért a múltam egy darabja . . . . .
Ez lenne:) remélem akad akinek tetszik, hálás lennék a véleményetekért :)
És Kiara ruhája:
